A ​Venus-üzlet (A Venus-üzlet 1.) 84% 23 csillagozás

A kiberpunkok és egyéb modern disztópiák egyik nagy őse. Érdemes levadászni, annak ellenére, hogy az épp 45 éves magyar kiadás mai szemmel igencsak gagyi külsőt ölt. A szerzők még az 50-es években felvázolták azt a céges világuralmat, – a Szép új világ fogyasztói elmebajának egy valósághűbb* változatát, – ami aztán a 80-as években vált sci-fi közhellyé. Főhősünk egy archetipikus „öltönyke”, aki egy összeesküvésnek hála kénytelen megmerítkezni a „cégrabszolgák” alsóbbrendű világában (csak hogy a modern 'punk kifejezéseket használjam). Az itt bemutatott, szélsőséges kasztosodás pedig a mai disztópiák egy tipikus vonása.
A mi számunkra meglepő lehet, hogy épp a Vénuszt szúrták ki, de ennek nem érdemes nagy figyelmet szentelni, a könyv nagy részében a bolygó csupán ürügy. Lehetne a Hold vagy a Mars is – azt pedig tudjuk, hogy ma már léteznek olyan cégek, amelyek ezen a két égitesten próbálnak területeket értékesíteni. És a kortárs űroperában is gyakran visszaköszönő elem, hogy megavállalatok gyarmatosítanak egyes bolygókat. Vagyis rendkívül nagy hatású regény ez, amely „hálás” témájából adódóan nagyon szépen öregedett – vagy inkább a saját korát előzte meg.

* Huxley-nál az állam veszi át a cégek szerepét, itt pedig a cégek az állam szerepét. Azt hiszem, ez fontos különbség, mert így látszólag megmarad a vállalati arculat és a szabad kapitalizmus illúziója. Ettől lesz ez a könyv sokkal valószerűbb a mai olvasónak, az abszurd-szatirikus stílus dacára is.

Milyen világ az, ahol az uralom nagyvállalatok kezében van, ahol akár a gyilkosság is „legális”, ha megfelelően csomagolod? Milyen világ az, ahol a TB azonosítód alapján ítélnek meg? Milyen világ, ahol szabadon tehetsz addiktívvá embereket mindenféle vacakkal, és vaskos marketing szöveggel? Ahol a marketinges a király?
És hogy csináljunk slágercikket egy nem létező termékből?
Mitchell, főhősünk, a könyv elején belecsöppen egy projektbe (mint főnök, persze), ahol a Vénusz benépesítése a cél. A folyamat jól mutatja a világ sajátos voltát: (1) szerezd meg a jogot (2) reklámozd (3) kezdj el gondolkodni, hogy hogyan valósítsd meg, no nem a reklámot, hanem egy lakhatatlan bolygó benépesítését, tehát lényegében a feje tetejére áll a világ,
Mitch közben izgalmas kalandokat él át a rendszer legalján, a dolgos fogyasztók között (modern rabszolgaság), a földalatti mozgalomban, és elmélete szerint éles esze és felsőbbrendű volta spoiler felküzdi magát, és újra a csúcson van. Tényleg?
Nos, a háttér hátborzongató spoiler, a történet rejt magában izgalmakat és érdekes ötleteket, én azt gondolom, mindenképpen érdemes elolvasni.

Marketing az egész világ? Mindent el lehet adni, képzeld el ha nem böngészhetnéd itthonról az Amazont, az Ebay-t vagy a több tíz kinai virtuális piacot, apró semmiségekért? Képzeld el!
Nos ez nagyban és kicsit amerikaibbul a könyv. Ötletnek jó, olvasmányosság, és szereplők terén már érződik a kora.

Különös, hogy nálunk nem nagyon ismert ez a regény, pedig az angolszász országokban rajta van a sci-fi klasszikusok listáin.
Nagyon komoly disztópia. Van benne ugyan pár elem, melyek a komolyan vehetőség szélére tolják, de nem taszítják át rajta. Gondolom ezek miatt szerepel rajta a „szatíra” címke is. Az a gyanúm, hogy 1952-ben, de akár még 1971-ben is, amikor magyarul magjelent, még sokkal inkább szatírának tűnhettek a bemutatott őrült marketingfogások, mára viszont már láthattuk hasonlókat a valóságban is, így ezek nem tűnnek annyira túlzóknak. A mai olvasónak tehát inkább disztópia mint szatíra.
Ezek mellett meglepően időtálló is. Csak egy-két apróság emlékeztet rá, hogy milyen régen íródott, különben teljesen jól megállja a helyét ma is.

Teljesen jó, csak mintha a vége kissé összecsapva lenne, de nagyon jól szórakoztam.

Kellemes kis sci-fi, ismét csak az 50-es évek Amerikájából. A mindenható reklám-ügynökségek ügyes-bajos dolgait figurázzák ki az írók, ráadásul ezzel műfajt is teremtettek. A mai olvasónak olyan elcsépelt dolognak tűnik, hogy valakit a társadalom felső rétegéből egyszer csak kitaszítanak, elveszít mindent és mindenkit, még a személyazonosságát is. Mégis megoldja a nagy talányt. Pohl és a bántóan fiatalon elhunyt Kornbluth teremtette meg ezt a „világot” a sci-fiben. Később Pohl és Kornbluth ezt még variálta is a dr. Gladiátorban, aka Menekülő ember filmen! :)

Érdekes összehasonlítás lehet az is, hogy az 50-es években a Vénusz meghódítását hogyan képzelte el a kapitalista világból Pohl és Kornbluth, illetve a szocialista táborból a Sztrugackij-testvérek (A bíborszínű felhők bolygója – http://moly.hu/konyvek/arkagyij-es-borisz-sztrugackij-a-biborszinu-felhok-bolygoja). Egyébként mindkét párosnál sorozat lett a kiinduló kötetből! Sztrugackijéknál az előtörténeteket a Delelő Univerzum eseményei folytatták, az amerikai oldalnál pedig még két rész készült. A második rész, Reklámhadjárat címen magyarul is megjelent. A harmadik viszont még nem.

A legjobb Phol regény nagyon tettszett !
A SCI-FI aranykorát idézi fordulatos végkifejlettel.
Ajánlom!