A ​hícsík krónikái (Átjáró 4.) 72% 40 csillagozás

Sajnos ez a könyv már a közelében sincsen annak, amit elvárnék tőle az első rész után.
Egyre feltűnőbb ebben a sorozatban, hogy minden rész teljesen más, mint a korábbiak. Hiába találta meg az író a jó receptet már az első könyvnél, egyszerűen nem tartja magát hozzá és kipróbál mindenféle újítást a folytatásokban, ennél a könynél meg egyenesen recept és konyhai eszközök nélkül dolgozott.
Az egyik legnagyobb szomorúságom az volt, hogy a könyv első harmadában semmi nem történik, csak visszaemlékezés a korábbi könyvekre (ráadásul a második részt meg sem említi). Amikor már úgy érezzük, hogy beindulnak az események, akkor se történik semmi, virtuális valóságban történő bulizgatásról és „szenvedésről” szólnak a részek. Ez a szenvedés az Átjáróban jól el volt találva, itt viszont inkább az olvasónak szenvedés.
A tényleges történet nagyjából egy novellányi adagot tett ki, ez végülis érdekes és jó volt, de nagyon kevés. Megpróbált az író némi fizikát is belevinni a beszélgetésekbe (ha már van egy Albert Einstein szereplőnk), de ez nagyon nem sikerült, aki eddig nem olvasott róla, az ez alapján se fogja érteni, hiába dobálózik a szakkifejezésekkel. És ami még rosszabbá teszi, egyáltalán nincsen rá szükség, a magyarázatokra nincsen utalás később a könyvben, és használni se használja senki az információkat.
Még nem tudom, hogy folytatom-e a sorozatot, de ez a rész elvette tőle a kedvemet.

Ennek a könyvnek alig van köze az Átjáró világához: ez már színtiszta űropera, az ember-hícsi közös kolóniák világa. Ami persze önmagában nem lenne baj, de A hícsík krónikáinak alig van valami cselekménye, legalább a felét a Broadhead-família virtuális élete teszi ki. A 80-as években ez még lehetett újszerű, de a mai sci-fi olvasónak reménytelenül túl van ragozva. Végül a Robin-féle összevissza előadásmód (ami az első könyvben nekem még unikum volt) is kezd fárasztóvá válni.

Már-már cyberpunkba hajló elemek és világvége-hangulat, a végkifejlet talán előre látható.

Érdekes volt a történet, talán az önsajnálatból volt néha több az indokoltnál. Így nem mindig haladt elég lendületesen a cselekmény. Vártam, hogy az alapproblémából hogyan lehet kijönni, az vitathatatlanul elegáns és zseniális megoldású. Reménykedem, hogy a folytatásokhoz is hozzájutok és olvashatom tovább a történetet.

Az első rész valóban a legjobb…a többi minősége, a részek számának növekedésével egyenesen arányosan csökken.

Érdekes volt, nem várt dolgok jöttek, de már kissé voooontatott volt. Lehet, hogy letárolt intelligencia vagyok? :D Meg vagy nem figyeltem eléggé, vagy voltak benne kis ki nem mondott ugrások, amit persze érteni kellett volna, de úgy álltam ott: most ez miért magától értetődő? De még mindig szeretem a sorozatot.

Az átjáró sorozat leggyengébb darabja !
Az első három rész nagyon jó kis űropera!
Igazi klasszikus !
Utána a többi rész gyengén sikerült!