Az Isten Ökle a csodafegyver neve, amelytől Szaddám Huszein iraki diktátor az Öböl-háború idején a győzelmet remélte. A regény elején G. V. Bullt, a zseniális, ám naiv tudóst, az atombombát a szövetségesek ellen irányító „szuperágyú” tervezőjét, aki persze nem katonai célokra szánta találmányát, meggyilkolják. Huszein a tervek alapján folytatja a fegyverkezést, és elfoglalja Kuvaitot. Az angol titkosszolgálat Kuvaitba küldi Mike Martin őrnagyot, aki képes arra, hogy tökéletesen beilleszkedjén az arab környezetbe, és naprakész adatokkal lássa el a szövetséges hadvezetést. Létezik-e valóban iraki atombomba, s ha igen, hogyan semmisíthetnénk meg? Egy titkozatos áruló, Jerikó szerint igenis létezik, s ő jó pénzért hajlandó megjelölni a támaszpont pontos helyét. A Bagdadba áthelyezett Mike Martinra vár a feladat, hogy a drágán szerzett információkat kijuttassa Irakból. Lélegzetelállító versenyfutás kezdődik, hogy megsemmisítsék az atomfegyvert. A szerző mindent tud, amit a… (tovább)
Isten Ökle 48 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1994
Kedvencelte 5
Most olvassa 3
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 6
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Az Iszlám és az arab világ manapság egyre gyakrabban kerül az érdeklődés előterébe. Forsyth könyve az Öböl-háborúról nagyon aktuális ismereteket is tartalmaz Irakról, egykori uralkodó, Szaddam Husszeinről, az akkori világ hadviselése technikai-technológiai szintjéről, a hírszerzésről, a diverzánsok tevékenyégének biztonsági előírásairól – olvasása majd felér egy rövid elméleti kiképzéssel. Cselekménygazdag, zseniális, lebilincselő munka, tán a legjobbja a szerzőnek. Kettős üzenete van: A fejlett világ nem kereskedhet autokrata diktátorokkal fejlett technikai-technológiai eszközöket tekintve, mert ez beláthatatlan következményekhez vezethet. Valamint: bár a fejlett digitális elektronika, a computerek már a mesterséges intelligenciáig nyúló világa, a kibernetika sok mindent megold – gondoljunk csak akár a közelmúlt hétköznapi eseményére, a szemüvegbe épített észrevehetetlen mikrokamera felvételeinek országos politikai apályt okozó hatására – de az ember közreműködése nélkülözhetetlen. Hosszú, sűrű, de nagyon olvasmányos könyv, ajánlom!
Forsyth egyik legjobb írása. És egyben az egyik legjobb háborús kémregény. Mestermű.
Az Öböl-háború idején még nem nagyon érdekeltek az ilyen távoli, megfoghatatlan történések, még elvoltam a mesekönyvekkel:) Szóval nagyon érdekes volt a történet, úgy szólván egy belső képet kapva az akkori eseményekről, döntésekről, az Irakkal kapcsolatban alapvető tévedésekkel kapcsolatban, félelmetes, miken múlhatott, hogy nem eszkalálódott ez a helyzet. Olvasmányos, izgalmas és remek könyv. Mondjuk Forsyth-tól nem is várok mást. Igaz vannak neki is gyengébb könyvei, de ez kifejezetten jó.
Hosszú, de érdemes elolvasni annak aki tisztában akar lenne az iraki ország történelmével, Szadammal, stb
Nagyon jó, érdekes regény, ezúttal a sivatagból, a Forsyth-nál szokásosnál több durvasággal (amit a környezet indokol), emlékezetesen sajnálható áldozatokkal, azzal, ahogy titkosszolgálat kihasznál mindenkit, akit lehet… ezeket a részeket simán elhiszem. A (nem túl hosszú) technológiai szál (lehet/nem lehet?) pedig kifejezetten érdekes volt. Mindenképp érdemes elolvasni annak, aki a műfajt szereti.
Alapjában véve jó a történet, valóban izgalmas és sok szálon futó cselekménnyel; összeesküvéssel és fordulatokkal teli olvasmány. Mindazonáltal a könyv elején esetenként olyan érzésem volt, mint ha bizonyos részek csak úgy össze lettek volna csapva, elnagyolt összefüggésekkel véletlenszerűen megspékelve.
Népszerű idézetek
Lomax a felső zsebébe nyúlt, elővett egy dohányzacskót meg némi rizspapírt, és egy cigarettát kezdett sodorni.
– Maga nem egy ilyen kekeckedős fajta, remélem.
– Hát, nem hiszem.
Lomax elégedetten nyögdécselt.
– Volt egy ilyen kekeckedős orvosom. Mindig azt vernyogta, hogy hagyjam abba a dohányzást.
Martin felfigyelt a múlt időre.
– Mire aztán maga otthagyta, igaz?
– Á, dehogy, ő hagyott itt engem. Meghalt a múlt héten. Ötvenhat volt. A stressz. Mi szél hozta erre?
347. oldal, 17. fejezet
– Igen, igen. Hallott a Manhattan-tervről?
– Hogyne.
– Na, hát volt nekünk ott jó néhány zseniális koponyánk, különösen kettő közülük. Robert J. Oppenheimer és Ernest O. Lawrence. Hallott már róluk?
– Igen.
– Most azt gondolja, hogy kollégák, partnerek voltak, igaz?
– Igen, úgy tudtam.
– Rosszul tudta. Riválisok voltak.
349. oldal, 17. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jeffrey Archer: Apám bűne 93% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Párbaj 92% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ne jöjj vissza… ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: N vagy M 87% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Bagdadba jöttek 83% ·
Összehasonlítás - Graham Greene: A félelem minisztériuma 81% ·
Összehasonlítás - John le Carré: A panamai szabó 77% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen 96% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein 93% ·
Összehasonlítás - Tara Monti: Fianna 95% ·
Összehasonlítás