Az ​ördög alternatívája 90% 46 csillagozás

„Az ördög alternatívája” előzetesen olyan szempontból vált érdekessé, hogy jóllehet kezdetben mindenki lelkesen fogadta a hírt, miszerint F. Forsyth ismét (1979 – ben) új könyvet ír, (ráadásul a hidegháború idején játszódó eseményekről), mindazonáltal a megjelent vélemények nem igazán győztek meg arról senkit, hogy ez a története is olyan erős lesz, mint a korábbiak, (mint pl. „A sakál”). Erre most ez a könyv, miután lerázta magáról a középszerű kritikusok állásfoglalásának láncait, kiderült, hogy (számomra) egy hibátlan alkotás, melyben megmutatja, milyen az, amikor minőségien szórakoztat egy író. Nem mindennapi az arányosság a jól felépített a cselekményben. Arányosság alatt azt értem, hogy mindenből van benne egy kevés: kellően történelmi, fogyaszthatóan politikai, egészségesen drámai és mindemellett még mértékletesen, de a maga módján humoros is, ezáltal nincs olyan periódusa a könyvnek, amikor ne olvasatná magát. Aki egyébként vad, száguldó akciót és lövöldözést vár a könyvtől, az csalódni fog, mert az előzetes várakozásokkal szemben ez egy „ráérős”, hidegháborús könyv, amiben a karakterek és a történet sokkal fontosabbak, mint maga az akció. Lássuk kinek jobbak az idegei (ebben a sok helyszínen sok szereplővel mozgatott) összecsapásban, ahol nem szemtől szemben állnak a felek, csupán bábukat mozgatva, mint hadvezérek a sakktáblán néznek farkasszemet. És az a zseniális húzása, hogy a végére olyan poént épít be, ami az egész könyv újragondolására, vagy újraolvasására késztet….

Újabb „Medve-random”, és újabb telitalálat.
Rendkívül fordulatos, nagyon izgalmas politikai krimi került újra a kezembe. Úgy látszik újra a krimik szerelmese lettem.
Érdekes módon most nem zavart a politika jelenléte, annyira jól ír ez a pasi, hogy észre sem vettem szinte, hogy miközben pörögnek a fondorlatos cselekmények, a valós élet valós politikusainak neveivel vegyítve a fantáziát, benne vagyok nyakig a nemzetközi politikában.
Munro szerepe volt persze az egyik legfontosabb, hiszen az ő csavaros, furmányos esze oldotta meg a problémákat.
Larsen kapitányt nagyon sajnáltam, az utolsó percig féltem attól, hogy egyszer összeomlik, különösen akkor, amikor megjelent a hóegérke.
Valentyina sorsa eleve elrendeltetett volt, hibásnak is éreztem kissé a kapkodása miatt, de kellett egy kis romantikusan induló, de szerencsétlenül befejeződő szál is a teljességhez.

Forsyth-könyveket olvasni veszélyes: nem lehet letenni, van egy pont, ahol felgyorsulnak az események, onnantól kezdve már egyvégtében végig kell olvasni. Ezzel a könyvvel is így jártam, amikor a sok párhuzamos szál összeért. A feszültség folyamatosan nő, majd találnak megoldást a látszólag lehetetlen helyzetre, de a végén még ott egy nagy csavar… Zseniális!

Széles ívű hidegháborús kémtörténet, a hihetőséget hangsúlyozó, igényesen kidolgozott, kortárs (1982-83) környezetben. Frissnek, mainak hat, a geo-politikai összefüggések ma is érdekesek, a terrorizmus örökzöld. Tetszett, hogy végig figyelmet követel magának a könyv, és az, hogy cselekményes, ugyanakkor ragaszkodik a sajátosan visszafogott tempójához, ami jóleső feszültséget ad. Lineáris történetvezetés mellett ugrálunk szerte a glóbuszon, újabb és újabb pasasokra figyelünk, egyik se ül nyugodtan a fenekén. Némelyik előre vetített fordulat szemöldökemelően meredeknek látszott, de a szerző szépen kijön belőle. Izgalmas, drámai befejezés, ahol becsatlakozik a humor is, ettől lett meg nálam az öt csillag.
Érdekes volt látni, hogy mennyire más világban éltem én akkor, amikor – a regény eredeti megjelenéséhez (1979) képest a közeli jövőben – a történet játszódik. Párhuzamos univerzum. Nyilván ma is lényegében így van, csak a kommunikáció a mostani mobil csatornákon gyorsabb. Az Így megy ez-nek ebben a könyvben több értelme volna, ha elhangzana. De csak én gondoltam hozzá.

Izgalmas, olvasmányos kémtörténet a hidegháború idején, a világ sorsának alakulásáról, melyből nem hiányozhat a szerelmi szál sem.
Második olvasmányom a szerzőtől.

Nagyon szépen, megfelelő gondossággal megírt politikai akcióthriller, amely ma is olyan aktuális, mint akkor (bár az egy kicsit döbbenetes, noha logikus tévedés volt, hogy Forsythe szerint spoiler). A történet első fele engem egy kicsit egy gördülékenyebb Clancy-regényre emlékeztetett a nagy mennyiségű szereplővel és a rengeteg politikai leírással, ahol igyekezett bemutatni az összképet, de aztán a második fele már inkább összefűzi őket, és lesz belőle egy okosan megírt túszos politikai játszma, amit azonban nagyon jó olvasni az izgalmas stílus és a továbbra is érdekfeszítő leírások révén. No és persze végig akad egy-két meglepő fordulat.

A végén az a csavar kíméletlenül megadta a kegyelemdöfést. Forsyth egyik legjobbja.

5+1 csillag,a politikai krimi műfajában abszolút alap.Kár hogy filmen nem lehetne így visszaadni a cselekményt,mert annyira sok szálon fut.A legzseniálisabb az egészben az,hogy mint a Forsyth könyvekben mindig,itt is elgondolkozik az ember azon,hogy egy ilyen megtörténhetett volna.

Azért simán eltudnám képzelni, hogy a hideg háború végére a szovjetek végső elkeseredésükben ilyen tervvel álltak volna elő, mint a könyvben! Hála az égnek nem így történt.
A Forsyth féle hideg háborús, krimis, terroristás történet. A történet több szálon fut mindegyiknek meg van a maga izgalma. A karakterek redben vannak, teljes mértékben lehet a céljaikkal azonosulni.
Mint általában most sem tudtam meg jósolni magamban, hogy mi lesz a könyv végkimenetele. Egy részről nem volt nagy meglepetés viszont másik részről sikerült megdöbbentenie a történetnek!
Néhol kicsit elnyújtottnak éreztem az íróra jellemző történetrészletezés miatt.

Sok szálon futó, összetett és dinamikus politikai krimi, nálam nagy favorit, sokszor újraolvasom.
Az igazán ijesztő benne az, hogy jobban belegondolva, a történelem és a szovjet rendszer-hatalom tevékenysége tényleg vezethetett volna a könyvben vázolt irányba…