Az ​Odessa-ügyirat 126 csillagozás

Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

Ha nem aznap lövik le Kennedy elnököt, s Peter Miller emiatt nem állítja le a kocsiját az autópályán, akkor a szabadúszó újságíró nem veszi észre a száguldó mentőautót, nem szerez tudomást egy szerencsétlen öregember öngyilkosságáról, nem kezd nyomozásba egy volt SS százados után… S talán nem létezne ma Izrael állam sem. Frederick Forsyth, A Sakál napja című regény Magyarországon is jól ismert szerzője ismét egy rendkívül izgalmas művel lepi meg olvasóit. A nyomozás célpontja pedig nem egyéb, mint az egykori SS-tagok szervezete: az Odessa.

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Alexandra, Pécs, 2006
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633699053 · Fordította: Tiborszky Péter
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635471815 · Fordította: Tiborszky Péter
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1995
320 oldal · ISBN: 9635481632 · Fordította: Tiborszky Péter · Illusztrálta: Koronczi Endre

1 további kiadás


Kedvencelte 17

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

Amikor sorra került, tegnap, első éjszaka hajnali fél négyig olvastam ezt a könyvet.
Forsyth regénye kicsit kilógni látszik az író életművéből. A szerző ugyanis kissé szokatlan terepre merészkedik: a 60-as években játszódó történetbe ágyazva második világháborús drámát fest meg. S itt állást is foglal, mert Peter Miller, a főhős személyiséggel is rendelkezik, erkölcsi alapon közelít az ügyhöz. Neki, korosztályának újdonságként hatnak a részletek, míg az idősek – szégyellve magukat – nem is karnak róla hallani, beszélni. Puszta véletlen, hogy Miller kezébe kerül egy öngyilkosságot elkövető, öreg zsidó férfi naplója, amelynek nyomán elindul, hogy kézre kerítse Eduard Roschmannt, a rigai gettó véres kezű, létező és az igazságszolgáltatást a valóságban is megúszó parancsnokát. A leírtak legalább részbeni valósságát dokumentum elemek erősítik. Minden gondolatot igaznak érzünk. A regény végére ugyan kiderül, hogy a háttérben ezúttal is nagyobb dolgok forogtak kockán, de a fő cselekményszál vonatkozásában jórészt megmaradunk a„kispályán”, és majdnem teljes egészében Miller szemszögéből követjük az eseményeket, információink is az övével együtt gyarapodnak. S hogy ténylegesen mennyi a valóság ebben a regényben? Erről csak annyit, hogy állítólag az igazi rigai hóhér a regényből készült film Argentinában való bemutatása után villámgyorsan Paraguay-ba költözött. Kitűnő könyv, a háborús részletek miatt minden jóérzésű embert ledöbbent. Mindenkinek, főleg fiataloknak kellene olvasni – a „migráncsozás” aktualitása kapcsán is –, hogy ők is vallják: „SOHA TÖBBÉ!

Zimmermann_Zita>!
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

KGB, CIA és SIS helyett ezúttal a nácik vannak a középpontban, ennek ellenére tipikus, letehetetlenül izgalmas Forsyth-könyv.

Szelén>!
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

Valamikor vagy 30 évvel ezelőtt már olvastam, de semmire sem emlékeztem belőle, csak arra, hogy mikor játszódik és hogy tetszett.
A könyvben található kis történet is olvasmányos, meg úgy általában véve az egész is. Pörgős. gyors, politikai krimi.
A csattanóra vagy emlékeztem, vagy csak figyelmesebben olvasok, int annak előtte, de végig feltűnt a dátumbéli azonosság, így nem szólt akkorát, mintha gyanútlanul olvasom el.
Az utolsó 60-80 oldalt egyszerűen befaltam, annyira letehetetlenül izgalmas volt.

tshehip>!
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

Teljesen más mint amire számítottam.
A naplós fejezeteknek köszönhetően erősebben hatott rám mint egy átlagos krimi, de az egyébként könnyed nyelvezete miatt nem bizonyult megterhelő olvasmánynak. Sok dolognak utánaolvastam közben, szégyen vagy nem, sok újdonságot tartogatott nekem ami a történelmi részleteket illeti.
Kifejezetten tetszett a végkifejlet, a helyzet amiben megfogalmazásra került, hogy a náci hatalom működésének nem a zsidók az egyedüli vesztesei.

Lish>!
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

Ritkán olvasok politikai krimit, nem annyira az én asztalom, ami valahol önmagában egy ellentmondás, mert amit eddig olvastam, az mégis mind tetszett :)
Tény és való, hogy nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyek egy része megtörtént, valós eseményeket dolgoz fel, és ez fonódik egybe fiktív emberekkel és történésekkel. Itt ennek a kombinációja tökéletes. Izgalmas a cselekmény, emellett néha szívszorító sorokkal találkozik az olvasó. Néha kicsit nehéz volt elvonatkoztatni a mai világtól, ahhoz hogy igazán élvezze az ember, észben kell tartani, hogy az 1960-as években játszódik a történet. Végig felbukkannak csavarok, volt olyan, amire egyáltalán nem számítottam. Tetszett! spoiler
Az biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit Forsyth életművéből elolvastam, kíváncsi lettem a többi könyvére is.

szelll>!
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

Kiváló kis politikai krimi, amelyben a naplórészlet rettenetes mélységű drámával emeli a mű színvonalát.
A nyomozás megindulása után egy oldalnyi üresjárat sincs a könyvben, végig feszített a tempó. Peter Miller motívuma pedig teljesen váratlanul ért a végén, még árnyaltabbá téve az eseményeket. Kíváncsi lennék hány százaléka igaz a történetnek, mert Forsyth elég életszerűen fogalmaz sok helyen, nekem legalábbis hihetően.
Magasabb értékelést akartam adni, de ez a féle befejezés kicsit felbosszantott, még akkor is ha nem vártam teljes „amerikai happy end-et”.

xeral>!
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

Óriási volt a csavar a végén:-) pedig engem is foglakoztatott, vajon Millert mi motiválja. Hát megkapjuk a választ.Forsyth regényei mindig alaposak, hihetőek, átéli az ember. Maga a történet borzalmas, látni, hogy a férgek hogyan ússzák meg a háborús bűnöket, illetve ezt a langyos nyomozást utánuk. Szomorú.

Koczek>!
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

Jó könyv volt bár nem lesz a kedvencem és nem is olyan könyv, amit az ember többször is elolvas. A történet szerkezete hasonlít a Sakáléhoz, itt is egy hajsza az egész. A könyv első fele nem túl pörgős, de a sok történelmi információ feledteti ezt. A sztori igazán csak ezután indul be, ami nem is csoda, muszáj megalapozni a cselekményt.

MeeCee P>!
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat

Az elején kevésbé tetszett, egyszer félbe is hagytam, körülbelül a közepétől lett izgalmas, onnan már nehéz volt letenni.


Népszerű idézetek

Tündérke>!

A tetteitektől undorral és felháborodva fordult el a civilizált emberiség, az én nemzedékemnek pedig olyan szégyent hagytatok örökségül, amit törleszthetünk, amíg csak élünk! Egész életetekben szembeköptétek Németországot! Pokolfajzatok, addig facsartátok Németországot és a német népet, amíg csak lehetett és amikor tovább már nem lehetett, gyorsan kiugrottatok a hintából!

416. oldal

daney>!

A kollektív bűn, a bűnös nemzet eszméjét, amely magába foglalja a hatvanmillió németet, a gyerekeket, nőket, a nyugdíjasokat, katonákat, tengerészeket és pilótákat is, eredetileg a szövetségesek fogalmazták meg, de a gondolatot azóta kiváló eredménnyel adaptálták az SS egykori tagjai is. Ez a teória a legjobb szövetségesük, mert ők a legtöbb némettel ellentétben felfogták, hogy mindaddig, míg a kollektív bűn eszméje él, senki nem fog egyéni gyilkosok után kutatni. Következésképpen az SS gyilkos tagjai ma éppen a kollektív bűn teóriája mögött rejtőznek.

Bla I>!

– Miller, maga nem zsidó, maga árja! Maga közénk tartozik. Mit tettünk mi magával, az isten szerelmére, mi rosszat tettünk?
Miller kirántotta karját a másik szorításából.
– Ha eddig nem jött rá, doktor úr, akkor már nem is fog!

199. oldal

Szelén>!

Amikor végre ismét körülnézhetett, látta, milyen sok hó hullott az éjszaka. A Bajorországot Frankföldtől elválasztó hatalmas erdőséget szűz hó takarta, furán lekerekítve az út menti nyírfák körvonalait.

paf P>!

Ezer és egy dolgot akart közben elmondani azokról, akiket ismert, és a többi emberről, akik szerint nem okvetlenül szükséges milliók lemészárlása árán eljutni a hatalomhoz. De cserbenhagyták a szavak. Mindig így van ez, ha az embernek szüksége volna rájuk.

17. fejezet

Szelén>!

Úgy tűnik, szinte mindenki tisztán emlékszik arra, mit csinált 1963. november 23-án abban a pillanatban, amikor meghallotÚgy tűnik, szinte mindenki tisztán emlékszik arra, mit csinált 1963. november 23-án abban a pillanatban, amikor meghallotta Kennedy elnök halálhírét.

Szelén>!

Ismert valakit, aki 1958. február 6-án éppen egy gépre várt a müncheni repülőtéren, és tőle alig néhány száz méterre zuhant le a Manchester United teljes bajnokcsapatát szállító gép. Az illető, aki egyáltalán nem volt szakmabeli, azon mód lekapta nyakából a teli síelésre magával – hozott fényképezőgépet, és elkattintotta az első kockákat. A képes magazinok több mint ötvenezer márkát fizettek a lángoló roncsról készült első képekért.

Szelén>!

Miután beállt a parkolóhelyre, a lámpafényben hosszasan gyönyörködött a Jaguárban. Alig tudott betelni a kocsijával. Az utcán szinte áhítatos csodálattal közelített felé. Ilyenkor néha társasága is akadt, egy-két járókelő, akik nem sejthették, hogy az övé a kocsi. Volt, aki megállt, és elismerően csettintett.
– Ez ám az autó!

Szelén>!

A hollywoodi mitológiával, no meg az angol és amerikai horrorfilmekkel ellentétben a német Werwolf nem az a fura figura, akinek teliholdkor kiszőrösödik a keze. A régi germán mitológia szerint a Werwolf valódi hazafi, aki hátramarad hazai földön, miközben a többi hős teuton harcost idegenbe kényszeríti az ellenség. A sűrű erdők rejtekéből ő vezeti az ellenállást: éjszaka támad, majd eltűnik, s csak farkasnyomok maradnak utána a hóban.

Szelén>!

Miller valamivel arrébb, a Dreesen Hotelben vett ki szállást. A szálloda egy nagy, a századfordulón fölhúzott építmény volt. Németországban ez volt Adolf Hitler legkedvesebb szállodája, 1930-ban ezt szemelte ki Neville Chamberlainnel való első találkozója színhelyéül.


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: A frankfurti utas
Agatha Christie: Frankfurti utas
Ken Follett: Hárman
John le Carré: Az üldözött
Graham Greene: A félelem minisztériuma
Agatha Christie: Bűnszövetkezetben
Ian Fleming: Dr. No
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Agatha Christie: Az alibi
Agatha Christie: A sittafordi rejtély