Ha nem aznap lövik le Kennedy elnököt, s Peter Miller emiatt nem állítja le a kocsiját az autópályán, akkor a szabadúszó újságíró nem veszi észre a száguldó mentőautót, nem szerez tudomást egy szerencsétlen öregember öngyilkosságáról, nem kezd nyomozásba egy volt SS százados után… S talán nem létezne ma Izrael állam sem.
Frederick Forsyth, A Sakál napja című regény Magyarországon is jól ismert szerzője ismét egy rendkívül izgalmas művel lepi meg olvasóit. A nyomozás célpontja pedig nem egyéb, mint az egykori SS-tagok szervezete: az Odessa.
Az Odessa-ügyirat 145 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1972
Enciklopédia 1
Kedvencelte 17
Most olvassa 4
Várólistára tette 45
Kívánságlistára tette 31
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Amikor sorra került, tegnap, első éjszaka hajnali fél négyig olvastam ezt a könyvet.
Forsyth regénye kicsit kilógni látszik az író életművéből. A szerző ugyanis kissé szokatlan terepre merészkedik: a 60-as években játszódó történetbe ágyazva második világháborús drámát fest meg. S itt állást is foglal, mert Peter Miller, a főhős személyiséggel is rendelkezik, erkölcsi alapon közelít az ügyhöz. Neki, korosztályának újdonságként hatnak a részletek, míg az idősek – szégyellve magukat – nem is karnak róla hallani, beszélni. Puszta véletlen, hogy Miller kezébe kerül egy öngyilkosságot elkövető, öreg zsidó férfi naplója, amelynek nyomán elindul, hogy kézre kerítse Eduard Roschmannt, a rigai gettó véres kezű, létező és az igazságszolgáltatást a valóságban is megúszó parancsnokát. A leírtak legalább részbeni valósságát dokumentum elemek erősítik. Minden gondolatot igaznak érzünk. A regény végére ugyan kiderül, hogy a háttérben ezúttal is nagyobb dolgok forogtak kockán, de a fő cselekményszál vonatkozásában jórészt megmaradunk a„kispályán”, és majdnem teljes egészében Miller szemszögéből követjük az eseményeket, információink is az övével együtt gyarapodnak. S hogy ténylegesen mennyi a valóság ebben a regényben? Erről csak annyit, hogy állítólag az igazi rigai hóhér a regényből készült film Argentinában való bemutatása után villámgyorsan Paraguay-ba költözött. Kitűnő könyv, a háborús részletek miatt minden jóérzésű embert ledöbbent. Mindenkinek, főleg fiataloknak kellene olvasni – a „migráncsozás” aktualitása kapcsán is –, hogy ők is vallják: „SOHA TÖBBÉ!
KGB, CIA és SIS helyett ezúttal a nácik vannak a középpontban, ennek ellenére tipikus, letehetetlenül izgalmas Forsyth-könyv.
Valamikor vagy 30 évvel ezelőtt már olvastam, de semmire sem emlékeztem belőle, csak arra, hogy mikor játszódik és hogy tetszett.
A könyvben található kis történet is olvasmányos, meg úgy általában véve az egész is. Pörgős. gyors, politikai krimi.
A csattanóra vagy emlékeztem, vagy csak figyelmesebben olvasok, int annak előtte, de végig feltűnt a dátumbéli azonosság, így nem szólt akkorát, mintha gyanútlanul olvasom el.
Az utolsó 60-80 oldalt egyszerűen befaltam, annyira letehetetlenül izgalmas volt.
Teljesen más mint amire számítottam.
A naplós fejezeteknek köszönhetően erősebben hatott rám mint egy átlagos krimi, de az egyébként könnyed nyelvezete miatt nem bizonyult megterhelő olvasmánynak. Sok dolognak utánaolvastam közben, szégyen vagy nem, sok újdonságot tartogatott nekem ami a történelmi részleteket illeti.
Kifejezetten tetszett a végkifejlet, a helyzet amiben megfogalmazásra került, hogy a náci hatalom működésének nem a zsidók az egyedüli vesztesei.
Ritkán olvasok politikai krimit, nem annyira az én asztalom, ami valahol önmagában egy ellentmondás, mert amit eddig olvastam, az mégis mind tetszett :)
Tény és való, hogy nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyek egy része megtörtént, valós eseményeket dolgoz fel, és ez fonódik egybe fiktív emberekkel és történésekkel. Itt ennek a kombinációja tökéletes. Izgalmas a cselekmény, emellett néha szívszorító sorokkal találkozik az olvasó. Néha kicsit nehéz volt elvonatkoztatni a mai világtól, ahhoz hogy igazán élvezze az ember, észben kell tartani, hogy az 1960-as években játszódik a történet. Végig felbukkannak csavarok, volt olyan, amire egyáltalán nem számítottam. Tetszett! spoiler
Az biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit Forsyth életművéből elolvastam, kíváncsi lettem a többi könyvére is.
Kiváló kis politikai krimi, amelyben a naplórészlet rettenetes mélységű drámával emeli a mű színvonalát.
A nyomozás megindulása után egy oldalnyi üresjárat sincs a könyvben, végig feszített a tempó. Peter Miller motívuma pedig teljesen váratlanul ért a végén, még árnyaltabbá téve az eseményeket. Kíváncsi lennék hány százaléka igaz a történetnek, mert Forsyth elég életszerűen fogalmaz sok helyen, nekem legalábbis hihetően.
Magasabb értékelést akartam adni, de ez a féle befejezés kicsit felbosszantott, még akkor is ha nem vártam teljes „amerikai happy end-et”.
Óriási volt a csavar a végén:-) pedig engem is foglakoztatott, vajon Millert mi motiválja. Hát megkapjuk a választ.Forsyth regényei mindig alaposak, hihetőek, átéli az ember. Maga a történet borzalmas, látni, hogy ezek a férgek hogyan ússzák meg a háborús bűnöket, illetve ezt a langyos nyomozást utánuk. Ez a hozzáállás se tetszik: "háború volt.."stb. És akkor már jelented fel a szomszédod, elnézed, ahogy gettóba zárnak embereket? Szomorú.
Kicsit nehezen indul be és sok a magyarázat, de ez érthető, hisz az eredeti kiadás éve még mindig nagyon közel volt a 2. vh-hoz. Most azért már többet tudunk, bár az Odessa nekem is újdonság volt. Egyébként érdekes volt egy új generáció szemszögéből olvasni ezt a nyomozást. Bár engem kicsit zavart Peter érthetetlen ragaszkodása a kocsijához. Meg az izraeliek is kicsit még kevésbé voltak együttműködőek. Az viszont nagyon tetszett, hogy mégis lett személyes vonatkozása a dolognak. Bár sajnálom, hogy nem lett igazán megnyugtató vége. Kivéve Izraelnek. Egy időre
Népszerű idézetek
A tetteitektől undorral és felháborodva fordult el a civilizált emberiség, az én nemzedékemnek pedig olyan szégyent hagytatok örökségül, amit törleszthetünk, amíg csak élünk! Egész életetekben szembeköptétek Németországot! Pokolfajzatok, addig facsartátok Németországot és a német népet, amíg csak lehetett és amikor tovább már nem lehetett, gyorsan kiugrottatok a hintából!
416. oldal
A kollektív bűn, a bűnös nemzet eszméjét, amely magába foglalja a hatvanmillió németet, a gyerekeket, nőket, a nyugdíjasokat, katonákat, tengerészeket és pilótákat is, eredetileg a szövetségesek fogalmazták meg, de a gondolatot azóta kiváló eredménnyel adaptálták az SS egykori tagjai is. Ez a teória a legjobb szövetségesük, mert ők a legtöbb némettel ellentétben felfogták, hogy mindaddig, míg a kollektív bűn eszméje él, senki nem fog egyéni gyilkosok után kutatni. Következésképpen az SS gyilkos tagjai ma éppen a kollektív bűn teóriája mögött rejtőznek.
A hollywoodi mitológiával, no meg az angol és amerikai horrorfilmekkel ellentétben a német Werwolf nem az a fura figura, akinek teliholdkor kiszőrösödik a keze. A régi germán mitológia szerint a Werwolf valódi hazafi, aki hátramarad hazai földön, miközben a többi hős teuton harcost idegenbe kényszeríti az ellenség. A sűrű erdők rejtekéből ő vezeti az ellenállást: éjszaka támad, majd eltűnik, s csak farkasnyomok maradnak utána a hóban.
Ismert valakit, aki 1958. február 6-án éppen egy gépre várt a müncheni repülőtéren, és tőle alig néhány száz méterre zuhant le a Manchester United teljes bajnokcsapatát szállító gép. Az illető, aki egyáltalán nem volt szakmabeli, azon mód lekapta nyakából a teli síelésre magával – hozott fényképezőgépet, és elkattintotta az első kockákat. A képes magazinok több mint ötvenezer márkát fizettek a lángoló roncsról készült első képekért.
Miután beállt a parkolóhelyre, a lámpafényben hosszasan gyönyörködött a Jaguárban. Alig tudott betelni a kocsijával. Az utcán szinte áhítatos csodálattal közelített felé. Ilyenkor néha társasága is akadt, egy-két járókelő, akik nem sejthették, hogy az övé a kocsi. Volt, aki megállt, és elismerően csettintett.
– Ez ám az autó!
Hasonló könyvek címkék alapján
- John le Carré: Egy német kisváros 77% ·
Összehasonlítás - John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről 85% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: N vagy M 87% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A harmadik lány 86% ·
Összehasonlítás - John le Carré: The Night Manager – Éjszakai szolgálat 79% ·
Összehasonlítás - John le Carré: Éjszakai portás 1-2. 68% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A frankfurti utas 61% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Frankfurti utas 56% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Párbaj 93% ·
Összehasonlítás - Volker Kutscher: Elestek márciusban 92% ·
Összehasonlítás