A ​Sakál napja 92% 167 csillagozás

Gyakorlatilag azonos időben olvastam a könyvet és láttam a filmet. Mindkettő rendkívüli élmény volt. Természetesen a könyv jobb, de az időkorlátok közé szorított film is maximálisan kihozta az alapanyagból ami egy mozifilmben egyáltalán visszaadható. Könyv és film egyaránt vízválasztó volt abból a szempontból, hogy többé már nem tudtam komolyan venni a szokványos kalandregényeket és filmeket. Utána olvastam néhány olyan dolgot, amin alig tudtam magam átszenvedni, holott A Sakál napja előtt valószínűleg tetszettek volna. Ez ébresztett rá arra, hogy kínosan aprólékos tervezés és előkészítés nélkül nincs siker. Nemcsak a bérgyilkos szakmájában, de az élet más területein sem.
Mellesleg először történt meg velem, hogy szurkoljak egy bérgyilkosnak. Az ember ugye ismeri a történelmet, mégis szorít, hogy hátha… Na ezt még egyetlen más író sem tudta nálam elérni.

Totálisan fejest ugrottam az ismeretlenbe. Nem láttam a film(ek)et, nem olvastam el a fülszöveget, csak annyit tudtam róla, hogy nagyon jó krimi. Éppen ezért nagyon meglepett az eleje, furcsa is volt, nem is igazán érdekelt a francia alvilág létrejötte, felépítése, de aztán megjelent Sakál és alig bírtam letenni a könyvet. Felváltva szurkoltam, hogy ne kapják el, de szerettem volna ha Lebel is sikerrel jár.
Fúúú, de nagyon jó volt.

Érdekes ezt a könyvet 50 év távlatából értékelni. Az az igazság, úgy érzem, hogy míg például egy Agatha Christie-krimi, ahol a korabeli szokások és körülmények szerves részét képezik a történetnek, a gyilkosságnak vagy akár a megfejtésnek, képes mégis kortalan maradni a stílusa miatt, addig egy ehhez hasonló politikai krimi felett könnyen elszáll az idő. Lehet, hogy nem a politikai krimi volta miatt, ám ilyenből még nem olvastam szinte egyet se, így könnyen írom a tapasztalatomat ennek a számlájára.
Magával sodorhatna a tény, hogy filmen mennyire tetszett ez a sztori, így a könyv hibái felett is elnéző tudnék lenni. De az a furcsa, hogy pont a filmadaptáció frissessége, modernizált körülményei és fordulatosabb részletei azok, amikhez a könyv nem tudott a szememben felnőni.
A könyv eleje rém unalmas. Az író igyekszik a történetet kontextusba helyezni, de szerintem annyira friss volt még a de Gaulle elleni utolsó merénylet emléke és annyira újak az aktuális politikai körülmények, hogy nem tudta, vajon mi az, amit el kell magyarázni és mi az, ami ismert tény vagy jelentéktelen körülmény. A maga idejében az épp nemrég elhunyt Charles de Gaulle-nak emléket állító könyv talán méltánytalanul lett túlértékelve. Az író többször is képes volt olyan frissítő új helyzeteket unalomig taglalni, hogy egy idő után, tudva, hogy úgysem lesz nagy jelentősége, nem is jegyeztem meg a különböző egységek neveit, meg hogy ki melyik nagykutya. Ellenben az angol és a francia államfő szerepeltetése nagyon hangulatos lett.
A Sakál megjelenésekor azonnal Bruce Willis hideg tekintete sejlett fel előttem, ám érdekes módon ez a kép lassan elhalványodott és egy teljesen más Sakált képzeltem a főszereplő helyére.
Az elbeszélés módja nagyon zavart. Többször idejekorán le lettek lőve olyan titkok, amikben lett volna potenciál, hogy a végsőkig fenntartsák a feszültséget. spoiler Többször utalt az író későbbi dolgokra, amik kizökkentettek az aktuális feszült helyzetből. Az is zavart, hogy a Sakál mindig elöl járt. Hidegvérű tervezgetése során spoiler mintha két paralel történetet olvasnék, ahol senki nincs hatással a másikra.
Végül pedig a könyörtelen profi bérgyilkos spoiler.
Számomra ez a könyv több sebből vérzik. Az alapötlet, a bérgyilkos aprólékossága, a tervek egyes részeinek megvalósítása zseniális, ám a köztes rész, a hangulatteremtés, a szereplők közelebb hozása, a történet egységes élő egésszé gyúrása valahol az elején félresiklott.

Valamikor a tv-ben ment egy sorozat ezzel a címmel. Akkor nem tudtam, hogy könyv alapján készült. Most a figyeltjeim kedvencei közt keresgélve találtam rá.
Komolyan kidolgozott, alapos történelmi háttér. Izgalmas cselekmény. Nem tudtam eldönteni, hogy a Sakálnak szurkoljak-e, vagy Lebel felügyelőnek. Gondolom, ha jobban ismerném Franciaország történemét, tudtam volna a végét. Na jó, úgy a kétharmadánál igazából rákerestem, hogy hogy és mikor halt meg de Gaulle tábornok. De attól még végig izgalmas volt.
Meg fogom nézni azt a bizonyos eredeti filmet, amit itt többen emlegettek.

Zseniális könyv, letehetetlen. Az eleje nekem kicsit nehezen indult be, de mikor a Sakál megjelent, onnantól kezdve felpörögtek az események. Forsyth az utolsó pillanatig fokozta a feszültséget. Sajnos egy olyan időszakomban olvastam, amikor napi 1-2 oldalnál többet nem tudtam olvasni, pedig legszívesebben egy ültő helyemben végigolvastam volna.

Pedig azt hittem, nem szeretem a kémregényeket….
Az is lehet, persze, hogy a film miatt van az egész (mármint az 1973-as miatt, nem mintha akkor már éltem volna, de amikor láttam, nagyon tetszett).
Végigizgultam az egészet úgy, hogy tudtam, mi a vége a dolognak…ebből gondolom, hogy tényleg bejött a történet, mert amúgy nagyon utálom, ha lelövik a poént.
És milyen már az, hogy egy bérgyilkosnak drukkol az ember, mégpedig olyannak, aki amúgy egyáltalán nem egy szimpatikus lény? Mondjuk Lebelnek is drukkoltam, bár a bandája eléggé legalja volt…

Olvasmányos, lebilincselő történet a rendkívül leleményes és furfangos Sakál nagy akciójáról. Mindenkinek ajánlom, aki rajong a bűnügyi történetekért, ill. azoknak is, akik kedvet kaptak F. Forsyth-ot olvasni. :)

Édesapám kedvenc könyve, és meg tudom érteni, hogy miért.
A napokban szóba került, hogy én még nem olvastam. Ő meg mondta, hogy akkor nem feltétlen kéne hazamennem. Na jó, nem szó szerint így történt, de azért értettem a hangsúlyból. Aztán sértődötten nekiállt előkeresni és megnézni a filmet, mert az is kedvence. Ez viszont tényleg így történt.

Komolyra fordítva a szót, nem kellett annyira győzködnie, elég izgalmasnak hangzott a fülszöveg.
És mit mondjak, valóban az utolsó sorig briliáns részletességgel kidolgozott, és lebilincselően izgalmas maradt. Még úgy is, hogy előre tudtam, mi lesz a vége. Hiszen maga a könyv tisztázza a merénylet sorsát, nem kell ismerni a de Gaulle életrajzot. Még arra is rávett, hogy egyenesen aggódjak a Sakálért, pedig antihősökkel én sose tudok azonosulni. Ezzel párhuzamosan, mintegy hasad személyiségként, természetesen Lebel felügyelőnek is szurkoltam. Mindketten persze nem nyerhettek.

Nem győztem csodálni, mennyire kidolgozottak a merénylet részletei, az utolsó hamis okirat beszerzéséig minden úgy van leírva, ahogy ténylegesen meg lehet/lehetett valósítani. Igen magasra került a léc, ha olvasok még ebben a műfajban.

Nagyon régóta tartó, igen mély olvasási válságom végét jelentheti ez a könyv – legalábbis nagyon remélem! :) A Covid miatt egyszerűen egyre inkább olyan elfoglaltságokkal kötöttem le magam, amelyek gyorsabb, intenzívebb ingereket adnak, mint a könyvek. Nyilván okozott ez sok-sok frusztráltságot is, mert mi az, hogy én gyakorlatilag nem olvasok?! Én, aki amióta megismertem a betűket, mindig olvastam valamit?! Olyan nincs! Pedig volt… Volt, hogy napokig nem volt könyv a kezemben. Ja, de, beraktam a táskámba, majd kivettem…
Szumma szummárum ez a könyv úgy került a kezembe, hogy végső elkeseredésemben bementem a könyvtárba, mert már nagyon vissza kellett vinni az el nem olvasott könyveket, és utolsó kísérletként sétáltam egyet a polcok között és olyan könyveket kerestem, amelyek könnyű kikapcsolódást, vagy izgalmat kínálnak.
A könyv címe ismerős volt, a filmről is hallottam már, de fogalmam sem volt arról, hogy miről szól. Fülszöveg alapján ígéretesnek tűnt, így elhoztam.
Innentől jön az a rész, amikor sok előttem megírt értékelést tudnék csak ismételni: az első 150 oldal egyáltalán nem érdekelt… A 99. oldalig mindenképp ki akartam tartani, mert eszembe jutott Szabados Ági, aki azt mesélte a podcastjában, hogy a 99. oldal után dönt végleg. No ez + egy hosszabb BKV-s utazás, amikor muszáj volt valamivel lekötnöm magam, ami végre nem a Facebook böngészése, átbillentett ezen a sok-sok oldalon és egyszer csak nem bírtam letenni.
Innentől kezdve többet olvastam minden nap, mint az elmúlt sok-sok hónapban bármikor! :)
Brutál izgalmas, színes, fantáziadús regény ez. Egyszerre drukkoltam a Sakálnak és Lebelnek, élveztem minden leírást is (kivéve a technikaiakat, mert a fegyverek egyáltalán nem érdekelnek). Csak ne lenne az az első 150 oldal! :D
A vége meg… Hát ilyet! Ez nem ér!!! spoiler
Mondandóm tanulsága pedig az, hogy nincs az a mélypont, ahonnan nem lehet kijönni. És akkor legyen ez a 2022-es év mottója is!

Nagyon profi, részletes és alapos regény, amely mindemellett képes az első pillanattól az utolsóig feszült és izgalmas lenni. A könyv mindkét oldal akcióit részletesen bemutatja, mégpedig jó adagolásba, így sosem került egyik sem túl messze az olvasótól, ami nagyon kell ahhoz, hogy minden a helyén legyen benne.