A ​Vatikán kínos titkai 71% 39 csillagozás

Frédéric Martel nehéz feladatra vállalkozott. A pompa és fényűzés, személyes sorsok a sűrű titkok árnyékában. A téma figyelemfelkeltő, valóban érdekes, botrányokban is gazdag. Frédérik Martel mégsem leleplezni akar, hanem a rendszert bemutatni, azt megérteni.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/11/a-vatikan-kinos-…

Vegyes egy könyv ez. Az elején többször is félbe akartam hagyni, mert annyi felesleges rizsa és irreleváns adat volt lenyomva a torkomon, hogy a lényeg teljesen elsikkadt mellette. (A fordítással is gondjaim voltak, és nem is kevés.) Szerencsére már az első rész (Ferenc) utolsó fejezeténél (Roma Termini) beindultak a dolgok és jöttek az érdekesebb és fontosabb részek. Persze később is voltak számomra érdektelen részek – főleg, amikor csak sorolta és sorolta az író a neveket, amiket úgyse jegyez meg senki!
És, hogy találtam-e újdonságot a könyvben? Persze! Annak ellenére, hogy nyílt titok a katolikus egyházban eluralkodó „bűn” és tudtam mire számíthatok, sok olyan dolgot is megtudtam, amiről addig még nem hallottam. (Ilyen volt pl a Krisztus Legionáriusai).
Az egész könyv így egyben olvasva megdöbbentő volt és nem egyszer bicskanyitogató.
Katolikusként és félig lengyel, félig magyarként felnevelve, számomra gyerekkorom óta II. János Pál pápa volt „A PÁPA”. És bár már vagy húsz éve nem ugyanazzal a szemmel tekintettem rá, mégis sokszor felkavaró volt olvasni, mi mindent titkolt el ő és a körülötte lévők.
És, hogy mit gondolok a könyv elolvasása után? Csak azt, amit az író is leírt: Nem az a legnagyobb baj a Vatikánnal és a katolikus egyházzal, hogy hemzsegnek a homoszexuálisok náluk, hanem az a mérhetetlen kétszínűség, álszentség, amit képviselnek. Az a homofób hadjárat (és a többi: védekezés, melegházasság, az elváltak, az AIDS-probléma szőnyeg alá söprése, a cölibátus kérdése stb. stb.), amit II. János Pál pápa idején kezdtek el komolyan nyomatni és, ami mai napig megy… na ez a felháborító.
Nem az a gond, hogy a papok többségének szeretője/szerelme/élettársa van, hanem az, hogy mindezt meg akarják tagadni a hívektől.
A könyv nem egyszer kitér a papi pedofília felé is (volt nem egy gyomorforgató eset), ami az utóbbi években sokszor nagy port kavart. (Gondoljunk csak a lengyel Sekielski-testvérek 2019-es filmjére a „Csak ne mondd el senkinek”, ami az első olyan lengyel dokumentumfilm, amiben szembesítik az áldozatokat az ellenük vétkezővel.) Felháborító, hogy mindezeket a bűnöket évtizedek (évszázadok) óta titkolja az egyház és védi a bűnös papokat.
A Vatikán legnagyobb hibája pont ez és ezért fognak egyre több és több hívőt elveszíteni. Ahogy azt akár Spanyolország vagy Franciaország példája is mutatja, ahol mára már alig maradtak hívő katolikusok, ez vár a többi országra is, ha a katolikus egyház nem változtat a hozzáállásán. De ez már a jövő zenéje. Ferenc pápa elindult egy úton, hogy aztán lesz-e mersze eljutni a célig vagy menet közben letér róla (lelökik róla), előbb-utóbb kiderül.

Nagyon jó ötlet, de rettenetesen hosszú. Ez önmagában nem lenne baj, szeretem a terjedelmes köteteket (is), ám itt elég sokszor ismétlődtek az esetek.

Nem vagyok vallásos, sem hívő, így számomra ez nem egy kiborító könyv. Nem szimpatizáltam az egyházzal, és ez nem segített hozzá ahhoz, hogy esetleg megkedveljem. Időnként sajnáltam, vagy inkább szántam egyes papokat, kik csak azért húzódtak meg az egyház árnyékában, hogy másságukra nehogy fény derüljön.
Érdekes volt, hogy a homoszexualitás ellen leginkább ágaskodó egyházi személyek többnyire melegek, nehogy fény derüljön „borzalmas” titkaikra.

Végül is a könyv az, amit az alcím is megad nekünk: homoszexualitás, képmutatás, hatalmi játszmák a Vatikánon belül. Nem több, és talán feleekkora terjedelemben sokkal élvezhetőbb lett volna.

„Ki vagyok én, hogy ítélkezzem?” – kérdezett vissza Ferenc pápa egy interjú során. Valami hasonlót éreztem a könyv olvasásakor. Nem ítélkezem, csak megerősödött korábbi véleményem: a hitet és az egyházat már régen szétválasztom. Egy dolog hinni, egy másik dolog engedelmesen követni az egyházi előírásokat. Ami megdöbbentett – nem mostani érzés ez –, a hittel való kereskedés. Most is a búcsúcédulák árusításának idejét éljük. Vajon milyen meggyőződéssel él az az ember, aki kirója másra a penitenciát, önmaga pedig súlyosan vétkezik? Tabuk és dogmák, amit naponta megszegnek. Pedig ők állították fel a tételeket.
Néha bonyolultnak éreztem a szöveget, a konspirációk leírása sokszor a mondanivaló rovására ment.
Minél tovább haladtam az olvasásban, annál szomorúbb lettem. Hol van az őszinte és egyszerű szó, amit annyira várnak az emberek? Hogy miért késik, erre ad magyarázatot a könyv.

Hű, erről a témáról nekem sok volt ez a közel 600 oldal. Kb. a felénél félre is tettem egy jó időre a könyvet. Az látszik, hogy nagyon utánajárt a leírtaknak a szerző, de a sok említett személy, információ miatt időnként nehezemre esett befogadni a leírtakat.

Fél pont levonás, amiért kb 200 oldalt töröltem volna a majdnem 600-ból, és azért, amiért az író ilyen vadul csapongott. Sokszor oldalakra elmerültünk abban, hogy melyik étterembe ültünk be interjút készíteni és hogy ott milyen volt a menü, végül pedig magáról az interjúról nem mondott semmit. Majdhogynem viccesnek tartom az írót amiatt is, hogy folyamatosan a saját szavába vág. Ezen hibák ellenére a könyvet alig bírtam letenni és olvasás közben felváltva nevettem vagy háborodtam fel – a vérnyomásom egyszer fenn, egyszer lenn. Mindez persze a jó témaválasztásnak is köszönhető.

Nagyon nehéz feladat lehetett ezt könyvet megírni főleg úgy hogy amúgy is sok botrány ővezi körül az egyházat. Számomra a könyvbe laírtak megdöbbentőek voltak. Az is megdöbbentő számora, hogy a fiatal meleg férfiak ide menekültek csak azért, hogy a társadalom elfogadott tagjává válljanak. Hogy ne legyenek kellemetlen kérdések feléjük. Sok részt átlapoztam. Főleg az éttermeseket. De összeségében mind a téma mind a könyv nagyon érdekes volt.
Egy mondat ami nekem meghatározta az egész könyvet:
Ne azt nézd mit csinalok azt csináld amit mondok..

Szeretek ilyen könyvek által tanulni, magamat okítani, és a legtöbbször nem nyúlok mellé, hisz tudom milyen témák érdekelnek. Ez a könyv is elnyerte a tetszésem, sok,sok információ volt benne, amiket érdekfeszítőnek találtam. Kicsit olyan volt mint belesni a függöny mögé. A könyv hossza miatt voltak persze részek amik kissé unalmassá váltak, de ez megbocsájtható.

A Vatikán kínos titkai…
A Vatikán kínos titkai gazdag forrásanyagra támaszkodik, és ezeket a forrásanyagokat Martel igen merész, a Vatikánnal és a katolikus egyházzal kapcsolatos megállapítások formájában fogalmazza meg. Biztos, hogy nehéz feladat volt ezt a könyvet megírni, hogy az egyházat mindig botrányok kísérték.
De, úgy gondolom, ez egyáltalán nem botránykönyv. Ideje volt a helyére tenni a dolgokat. Tényekkel, vallomásokkal, olyan háttérrel világít meg összefüggéseket, amit mindenki sejtett. Erre mondják, hogy ha a fele igaz, az is sok… Márpedig a leírtak bizonyítottan valós tényeken alapulnak, így a valóság alaposan felülmúlja a képzeletet. A szerző következtetései és az adatok világosak, jól értelmezhetők. Kétségtelen az alapos háttérismeret, érezhető a négy év elmélyült kutatómunka.
A számtalan színes történet olvasmányos, a felrajzolt portrék és az egész könyv gondolatisága inkább magyarázó, értelmezni akarja azt, ami sokak számára egyértelmű volt. Azonban a valóság sokkal mélyebb, sötétebb képet mutat. Ami elképesztő, hogy ez évszázadokra visszamenőleg így működik… De összességében mind a téma mind a könyv nagyon érdekes volt. 

https://www.goodreads.com/review/show/3852859791