A ​gyaloglás filozófiája 89% 21 csillagozás

Nagyon jól összerakott könyv, az biztos. Életrajzok, érdekességek, minőségi gondolatok összessége, amelyek továbbgondolásra is alkalmasak.
A gyaloglás mozgás, testmozgás, de nem sport – egyszerre több és kevesebb is. Azon kívül helyezve, a teljesítmény, statisztikák, sietés, versengés, győzelem sallangját a kiszabadulás, lelassulás, elmélyült szemlélődés javára elhagyva történik a vizsgálódás, változatosnál változatosabb kontextusokban. off Kezdve az ókori cinikus filozófusoktól a romantika korabeli és tizenkilencedik századi költőkön, gondolkodókon át a jelenkor gyaloglójáig; keresztül túrázáson, kiránduláson, melankolikus barangoláson és önkívületben megtett hosszadalmas utakon, elvonult erdei léten, menetelésen, zarándoklaton, írói munka és gyaloglás kapcsolatán, bent levés elől való menekülésen és városi kószáláson off.
Azt gondolom a természetjárásról, hogy szemügyre véve az emberiség idővonalát, egyre többet nyújthat: például egyre több és több zavaró ingertől óvhat meg. Az erdő-mező, natúra, zöld olyan territórium, amely valójában mentes a birtoklástól, ellenben megvéd a türelmetlen autósoktól és figyelmetlen bevásárlókocsisoktól, ahová nem szűrődik be a locsogás, ricsaj, zajongás, a sporthírek, pénzügyek és a fúrás-faragás, ami menedék lehet az urbánus elvadultsággal, perzselő betonrengeteggel, levegőtlen kalitkákkal, olvadozó aszfalt- és hömpölygő viacolorfolyamokkal szemben.

Van nálunk egy olyan szabály, hogy nem szabad más könyvében aláhúzni, mielőtt ő olvasta volna, mert ugye én tollal, jobb esetben ceruzával a kezemben olvasok. Ám első nap, hogy hazaért a könyv, elloptam, ja, mert nálunk az szigorú magántulajdon, borzalom ezt milyen komolyan kell venni, tényleg maximum kölcsönözhetek az itthoni könyvtárból. Bánom már, hogy nem vettem egyet magamnak is, hogy nagyjából az egészet aláhúzzam..
Ám nem csak amiatt voltam végig frusztrált, míg olvastam, hogy elfelejtem, meg sem jelölöm azt a sok gyönyörűséget, hanem mert ezt a könyvet bizony séta közben kellene olvasni. Mintha a legfinomabb simogatásról szólna egy kötet, a legválasztékosabb körülírásokkal, és hiába kaparom a falat, a szavak csak szavak maradnak, de itt legalább tehettem volna..Még van húsz oldalam, szerintem, így fejezem most már be, kimegyek vele az erdőbe.

Több, mint kétszáz oldalnyi dicsőítése a gyaloglásnak, Rimbaud, Rousseau, Hölderlin, Kant, Nietzsche, Thoreau, Ghandi kapcsolódása a témához, filozófia eszmefuttatások a séta értelméről. Csak a lábam vigyen el a végéig..
Mindennapos sétáló vagyok, függő, a karanténból(ráadásul utazás miatt, tehát nem voltam beteg) is három éve ilyenkor mindennap kiszöktem. Aztán, hogy szabályos legyek felhívtam az akármilyen rendészeti szervet és elsírtam nekik azt, hogy nagy bajom lesz, ha nem mehetek ki sétálni..és mivel tényleg nem vicceltem, kaptam is kétnaponta két óra kimenőt egy hivatalos levélben.

Mert csak útközben vagyok szabad és boldog.

A legszebb „sétám” nekem is a Camino volt, ami ugye a tejút földi tükörképe, még az internet előtt egy német útikönyvvel jártuk meg, két részletben, a közepén kezdtük, Burgosnál, majd egy évvel később megcsináltuk az elejét. Együtt mentünk nő és férfi, csendben hegyen-völgyön át, hetekig, akkor még nem volt ilyen divatos ez út.

Ha nem lennék mániákus krónikása is az életemnek, akkor egész nap csak mennék és mennék, hogy végre tényleg legyalogoljak a térképről.

A gyaloglás nem sport, inkább életérzés, ismétlődő repülés, a töltődés ritmikussága. Nincs győztes, mert aki részt vesz benne, az a nyertesek között lépked. Nincs feszültség és nincsenek ellenfelek, csupán a felhőtlen kintlét. A gyorsaság itt hátrány, a lassúság pedig előny. A légzés könnyű, a percek mélyek.

A sétálás izgés-mozgás, orgonaillatú áttetsző boldogság, komor sziklák mélyén megcsillanó mosoly, néma hit, önuralom, tisztulás, belső figyelem és fegyelem. Sosem unalmas, sem nem üres idő, mozgásban van a szellem, mozgásban van a test, ihletet csalogat a képzelet terén, felhő felhőt követ, rajtunk múlik a haladás.

Arthur Rimbaud elszánt örömmel halad. Gandhi fogadalom sétákat tett. Nietzsche-nek az alkotás feltétele volt. Rousseau gondolkodni és alkotni csak sétálva tudott. Suttog a szél, bogarak zümmögnek, duruzsol az erdő. A lápokon a sétáló Verlaine integet felénk. A részeg hajó című verse jut eszembe. Talán ezt is egy hosszabb séta után vetette papírra.

Óarany színű októberi esték, kékes fényű reggelek, újabb kérdések, újabb ösvények, törékeny pillanatok. A legnagyobb öröm nem tárgyak birtoklásából áll, csupán egy egyszerű érzés: érezni önmagam. Egy erdőben sétálva nem létezik képmutatás, sem hamis udvariasság. Egy dombtető szépségének a látványáért meg kell dolgozni, bölcs zarándoklat, de megéri, ahogy ennek a könyvnek is minden egyes lapja megérte.

Joó Katalin

Meg aztán a gyaloglásban egyetlen teljesítmény számít: az ég fénye, a táj ragyogása. Egy hegyvonulat körvonalait egész nap magaddal viszed. Legenda vagy valóság? Rejtély. Megoldódik-e valaha is?
Frédric Gros (Mihancsik Zsófia fordításában)

Igazi szerelmi vallomás lenne a gyalogláshoz, ha nem lenne a végén A fáradtság keresése című fejezet. Így a természetbe való integrálódás, saját ritmusunk követése nem önmagáért hasznos. Eszközzé silányul, ami segít elviselni az élet értelmetlenségét, a változás esélytelenségét.

Ezek a franciák… összeszedve egy rakás érdekes filozófus és filozófiai megközelítés a sétáról/gyaloglásról. sokféle szempontból, így úgy erről arról. a világ minden tájáról. ebben a sietős világban, rohanás, produktivitás, haladás, fejlődés – fenntarthatóan pláne… stb. – enyhet adó olvasni arról, hogy ez nem is kell, nincs jól így, nem ez a természetünk: lehet helyette lassan is, szerényen is, közömbösen is, jóindulatúan is, személyiségünktől végre megszabadulva is lehet.
csak találjunk olyan helyet, amit még nem leptek el az erőszakosak, a sietők meg az autópályák.