Francia ​regény 16 csillagozás

Frédéric Beigbeder: Francia regény

Ez ​a könyv a hetvenes évek Bovarynéjának regénye, aki a válásával maga is folytatta az előző generációk hallgatását a két háború nyomorúságáról.
Egy olyan férfi regénye, akit elhagytak, hát bosszúból élvhajhász lett, egy apa története, aki cinikus lett, mert összetört a szíve.
Ez a regény egy báty története, aki mindent megtett, hogy ne hasonlítson a szüleire, és egy öcs története, aki mindent megtett, hogy ne hasonlítson a bátyjára…
Egy mélabús kisfiú története – egy öngyilkos országban nőtt fel, olyan szülők között, akiket boldogtalanná tett zátonyra futott házasságuk…
Egy olyan ország regénye, amely két háborút is elveszített, de sikerült elhitetnie magával, hogy megnyerte őket, majd egész gyarmatbirodalmát elveszítette, úgy téve, mintha ez mit sem változtatna a fontosságán. Ez egy új emberfajta története, avagy regény arról, hogyan lettek a monarchista katolikusokból kapitalista világpolgárok.
Ilyen az élet, ahogy én megéltem: egy francia… (tovább)

Eredeti cím: Un roman français

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Európa, Budapest, 2012
260 oldal · ISBN: 9789630794107 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Frédéric Beigbeder: Francia regény

Lehet, hogy onnan a hasonlóság, hogy a szerző és Michel Houellebecq valami haverok lehetnek (vagy lehet, hogy nem csak a haverjai könyvéhez ír az ember előszót? Ehhez mindenesetre H. írt, én meg gondolom, csak nem utálják egymást annyira), de ez tényleg nagyon hasonlított H. könyveire – az arroganciájában, a kóros felsőbbrendűség-érzésében, az okoskodásban, a rinyálásban. Viszont ez legalább nem olyan rettentően embertelen, mint H. könyvei, úgyhogy bár nem szerettem meg, de nem tudnám rá azt mondani, hogy rossz vagy ártalmas vagy akármi. Sőt, egész jó.

(Majd később kifejtem jobban.)

düválka>!
Frédéric Beigbeder: Francia regény

Az arisztokrata kisfiú hányatott gyerekkora és az ártatlan befutott író meghurcolása. Megtudtuk, hogy a börtön egy szörnyű hely nem pedig luxusszálló.
Nagyon untam.

zsoltika>!
Frédéric Beigbeder: Francia regény

Ez egy közepes valami, visszaemlékezés és picsogás, talán őszintének látszani akaró hazudozás – mert néha annak érződött – talán nem. Olvastam már sokkal jobb francia regényt, az biztos.

Tony_Takitani>!
Frédéric Beigbeder: Francia regény

Houellebecq annyit emlegette az A térkép és a táj-ban, hogy muszáj volt beszereznem. Igazából ez egy felnőtt testben lakó elkényeztetett gyerek önvallomása. Kicsit sokat hisztizik a kétnapos őrizetbevétel „embertelen kínzásai” miatt, de ennek ellenére könnyű, szórakoztató olvasmány, ami azért el is gondolkoztatja az embert családról, szeretetről, barátokról, történelemről.

Aki szereti a regényes családtörténeteket, ezt is biztosan élvezni fogja.

Szumire>!
Frédéric Beigbeder: Francia regény

Sajnos nem igazán jött be, sok volt nekem a börtönös helyszínek de amikor a kislányáról és családjáról ír egészen tetszett.

saribo>!
Frédéric Beigbeder: Francia regény

Ez egy nagyon francia regény! Szeretem az ehhez hasonló könyveket, azaz ahol egy viszonylag érdektelen cselekmény mellé, annak kapcsán – ebben a regényben ez az író kábítószerfogyasztás miatti letartóztatása – egy egész élet leírását befűzi az író. Nekem nagyon tetszett a hangulata, az hogy egy teljesen más életformát, a francia arisztokrácia illetve nagypolgárság leszármazottainak életét, gondjait ismerhettem meg, sok bölcs gondolat volt benne, lásd az idézeteket is. Nálam kedvenccé avanzsált biztos fogok még Beigbeder-t olvasni, és be is szerzem ezt a regényt ha tudom, mert újraolvasás esélyes.


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Mai napig nem találtam jobb meghatározást arra, mit is nyújt az irodalom: hogy emberi hang szól hozzánk. Nem a történet elmesélése a cél, s szereplőkön át valaki másnak a szavát halljuk, aki talán a testvérünk, közeli rokonunk, távoli ősünk vagy alakváltónk. (….)

Egy teljes világ nyílt meg előttem, egy párhuzamos galaxis, amely a szobámból is elérhető volt.

134. oldal

Füles>!

Bayrou udvariasan megkérdezte nagymamámtól, hogy érzi magát, mire Granny így felelt:"Borzalmasan! Ahogy öregszem egyre okosabb vagyok!"

80. oldal

olvasóbarát P>!

Vajon az én monogám bátyám boldogabb, mint én?
Ahogy elnézem, az erény és a hit boldogabbá teszi őt, mint engem a hedonizmusom és materializmusom; az idők kezdetétől ő az igazi lázadó, az egyetlen őrült, a család nagy rebellise, és én észre sem vettem- és én retardált, kamaszos kicsapongásaimmal engedelmesen alávetettem magam a világ menetének. A kapitalista parancsolat (minden, ami kellemes, kötelező) éppen olyan ostoba, mint a kereszténybűntudat (minden, ami kellemes, tilos). Én felnőni képtelenül kóválygok, míg Charles szilárd házasságra, vele együtt élő gyermekekre, örökvallásra, virágos kertben álló házra építi az életét.

185. oldal

zsoltika>!

Elvált szülők fiaként magam is elváltam, éspedig éppen azért, mert irtózom a „családi élettől”. Miért érzékelem ezt a kifejezést fenyegetésként, miért látok benne kibékíthetetlen ellentmondást? A „család” szó hallatán azonnal egy szerencsétlen, kimerült férfi jelenik meg előttem, amint egy babaülést próbál beügyeskedni egy tojásdad autóba. És persze már hónapok óta nem szeretkezett. A családi élet depressziós étkezések sora: mindenki ugyanazokat a megalázó anekdotákat, és képmutató automatizmusokat ismételgeti, és kapcsolatnak hisz valamit, ami pedig csak a születés véletlenének és a közösségi élet szertartásainak a következménye. A család olyan emberek csoportja, akik képtelenek kommunikálni egymással, de egy más szavába vágva kiabálnak, halálra idegesítik egymást, és úgy mérik össze a gyerekeik diplomáját, mint a házaik berendezését, később pedig, bár a szülők hullája még ki sem hűlt, ölre mennek az örökségért.

57-58. oldal

saribo>!

Amikor hazafelé ballagtunk a cénitzi strandról, Nagyapi szedret szedett az út mentén. Ez csodálatos felfedezés volt a nagyapja kezét markoló kis városlakónak: a természet hatalmas önkiszolgáló étterem, az óceán és a fák elárasztanak ajándékaikkal, csak le kell értük hajolni és felszedni őket. Egészen addig soha nem láttam ételt máshonnan előbukkanni mint a hűtőszekrényből vagy a bevásárlókocsiból. Úgy éreztem, az Édenkertben vagyok, ahol gyümölcsfák szegélyezik a sétányokat.

37. oldal

saribo>!

Mind a négy nagyszülőm meghalt, mielőtt behatóan érdeklődni kezdtem volna az életük iránt. A gyerekek azt hiszik, mindenki ugyanolyan örökkévaló, mint ők, ám a szüleik szülei eltűnnek, és nem hagynak elég időt, hogy az unokák feltegyék az összes kérdésüket. És amikor a gyermekek maguk is szülővé válnak, és tudni szeretnék, honnan jöttek, a sírok már nem válaszolnak.

47. oldal

saribo>!

Tulajdonképpen minden lepereg róla. Páncélként védi a pesszimizmusa: mivel mindig a legrosszabbra van felkészülve, soha, semmin nem csodálkozik.

170. oldal

olvasóbarát P>!

Aznap áldottam a hírnevemet. Egy óra múlva elengedtek, és ideiglenes fogva tartásom másnap címlapsztori volt a Le Monde-ban. Egyórányi raboskodás egy rácsos furgonban, hogy cserébe az emberi jogok elszánt védelmezőjének tartsanak, nagyon kedvező fizikai fájdalom/médiajutalom aránynak számított. Most valamivel hosszabb időre fognak bezárni, és az okot ezúttal nem lehet humanitárius ügynek beállítani.

41. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Romain Gary: A virradat ígérete
Gilles Leroy: Alabama Song
Diane Ducret: Hírhedt diktátorok asszonyai
Catherine Millet: A féltékenység
Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke
Delphine de Vigan: Semmi nem áll az éjszaka útjába
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk