1999 ​Ft 43 csillagozás

Frédéric Beigbeder: 1999 Ft

Octave Parango rutinos és cinikus reklámszakember. Készülő könyvében a globalizált világ marketingmanipulációiról akarja lerántani a leplet. Igyekszik botránykönyvet írni, amelynek megjelenése után majd kirúgják állásából. Világcégek termékeit reklámozza annyi pénzért, hogy bármit és bárkit megvehet: méregdrága ruhákat, luxusautókat, egzotikus utazásokat, prostituáltakat, kábítószert. De hova lehet még lépni a fogyasztói piramis csúcsáról? Erre nincs válasz, következik a csömör és a véres erőszak… Az ára a címe; ez szép új világunk lényege. A XXI. század első botránykönyvének titulált kötet Franciaországban zajos sikert aratott, komolyan felmerült, hogy a legmagasabb francia irodalmi díjra, a Goncourt-ra jelöljék.

2999 Ft címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Geomédia, Budapest, 2001
276 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637910867 · Fordította: Bayer Antal

Enciklopédia 19


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pat P>!
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft

Komolyan már. Szinte ott tartottam, hogy ha még egyszer el kell olvasnom, milyen rettenetes, hogy mások döntik el helyettem, milyen joghurtot vagy sportautót vegyek, kijelentem: ez a mi világunk minden valaha eddig létezett világok legjobbika.
Igen, tudjuk: a fogyasztói társadalom maga a Pokol, és a reklám benne maga a Sátán, a beutaltaknak meg folyton kokainnal és prostituáltakkal kell múlatni az idejüket. Rettenetes, valóban, ráadásul miért kell mindezt sok oldalon keresztül egy lebutított, nyüffögő, vérszegény Pat Bateman-nek a számba rágnia?
No mindegy, ötezredik „szapuljuk-a-fogyasztói-társadalmat” rágócsontnak elmegy, akár még el is gondolkodhatunk a témán. Végső konklúziómat Fodor Ákos szavaival mondanám el:

IS
Nagy pohárból is
lehet kicsit kortyolni.
– Ez is: szabadság!

13 hozzászólás
Kecsöp_Benő>!
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft

Ezzel a könyvvel úgy voltam, mint Mel Gibson a Zabhegyezővel az Összeesküvés elméletben. Kb. nyolc alkalommal vásároltam meg. De valahogy újra és újra lecsökken a birtokolt példányszám 1 darabra. Egyike azoknak a könyveknek, amiket ha kölcsönadsz, nem kapsz vissza.

narziss>!
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft

Alapvetően tetszett, de: Octave cinikus énje kisördögként belém bújt olvasás közben, és egyre azon agyaltam, vajon ez a ciános, ön-, globalizáció- és társadalomkritikus hang nem éppen egy profin eltervezett, tudatos reklámfogás-e, amelynek burkolt célja, hogy felfigyeljenek a könyvre; „vegyék, vigyék és egyenek belőle mindnyájan” a pénz- és manipulációközpontú világtól valamelyest megcsömörlött népek.

A válaszom: DE. AZ 1999 Ft a reklámon és minden ehhez kapcsolódó eszmefuttatáson át, éppen azzal, hogy alaposan leszedi a keresztvizet a műfajról, a lehető legjobb reklámja a témának!

A regény érdekes és reklámblokkokkal tagolt felépítése, nagyon ütős, ugyanakkor a vége felé többször hatásvadásznak érzett mondatai mind ezt a már-már bizonyossággá váló sejtést erősítették bennem.

Ha Beigbeder egyik célja az volt, hogy bepillantást nyerjünk a reklámipar kulisszái mögé, és lássuk azt a maga nyers és gyakran arcpirító, meghökkentő, lecsupaszított valóságában, akkor e törekvése nem volt hiábavaló…
Ha az is szándék kívánt lenni – és ne legyünk álszentek, miért ne lehetett volna –, hogy nagyot szóljon az egész, „botrányszagú” legyen, hírverést csináljon önmagának, ez is bejött, de még mennyire!

Összegezve: nem tudom, hányadán is állok ezzel a könyvvel. Az író kreativitása több misét is megérne, ám a szándék tisztasága kérdőjeles maradt számomra.

csobi P>!
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft

Az elfogyasztott kokain és más egyéb tudatmódosító szerek arányát tekintve úgy gondolom, hogy ez az egész történés egy hatalmas szerzői trip, más néven holdcore hullámvasút, vagy ahogy tetszik.
mivan? :]

3 hozzászólás
Dodorka>!
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft

Nem akarok joghurt reklámokat látni!
Mocskos, mint a reklámipar, és megdöbbentően igaz. Nagyon tetszett, s újra köszönet a filmnek, hogy egy ilyen műre hívta fel a figyelmem.

dr_Eminens>!
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft

Szerencsére elgondolkodtatóbb eszmefuttatásokba is belemegy, mint „a reklám kimossa az agyadat!” kezdetű közhely, és a durván cinikus humora is bejött (azok az egyre betegebb „reklámok” a fejezetek közt…!) A végére Octave (és Frederic?) már nagyon szétesik, ez nem vált javára a regénynek, már a minden fejezetben változó szám/személy (én/te/ő/mi/ti/ők) is ötletesen ragadja meg Octave személyiségének ellentmondásosságát, széthullását.
(A regényből a cselekménytől néha eltérő, de szerintem fantasztikus film is készült Jean Dujardin főszereplésével, ajánlom!)

Retrologus>!
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft

Tanulságos, ha van időd és érdekel a reklámszakma…… megér két napot a fűben.

dorkabuba>!
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft

Nem, nem és nem! Ez mi volt?! Egészen addig tűkön ültem, hogy milyen is lesz a könyv, ameddig ténylegesen el nem kezdtem olvasni. Utána próbáltam a csalódásomat nem abban kiélni, hogy nem olvasom végig.

Akinek fogalma sincs a reklámszakmáról, illetve a reklámok milyenségéről, az nem igazán tudom, hogyan él a 21. században, mindenesetre szerencsés ember. De ennek a könyvnek töredéke szólt erről. Volt néhány magvas gondolat, ezt nem tagadhatom, de az egész cselekményszál…ehhez nem tudok mit hozzáfűzni.

A szerkezetében volt némi ötlet – én, te, ő, mi ti, ők. De a „te” és a „ti” rész pontosan ezek miatt az elbeszélői nézőpontok miatt rettenetesen erőltettek voltak. És nem éreztem, hogy akkora jelentőséggel bírtak volna ezek a „nézőpontváltások”, amik valójában nem voltak azok, csak más szám-személyben olvashattam én, szegény olvasó. Még reklámfogásnak is gyenge.

Mitől volt ez botránykönyv? Mert szabadszájúan beszél a szexualitásról? Csak gratulálni tudok. Bár az igaz, hogy 14 éve nem folyt ennyire a csapból is ez a téma, de azért ennél többet is fel lehetne mutatni. Mert őszintén beszél a reklámszakmáról? Ez józan ésszel kikövetkezhető dolog, hogy mik zajlanak le egy embertelen, alapvetően manipulációval foglalkozó multinál. Mert szarkasztikus? Ez még talán jópont is lehetett volna, ha nem végtelenül bugyuta mellette minden. Igaz egyáltalán a sztoriból bármi is?

A legötletesebb az egész regényben az, ami a regényen kívül van: a cím és a borító (ha már manapság úgyis a borító a mániája minden magát könyvmolynak tituláló fiatalnak.) Ez a borító legalább tényleg okkal készült, és nagyon találóan egyszerű.

Mindent összevetve, őszintén örülök, hogy nem került 1999Ft-omba, hogy elolvashassam. A könyvtár egy remek dolog…!


Népszerű idézetek

narziss>!

A modern kor emberével nem az a baj, hogy gonosz. Épp ellenkezőleg, ez az ember összességében véve gyakorlati okokból kifolyólag inkább kedves. Egyszerűen utál unatkozni. Rettegéssel tölti el az unalom, pedig nincs is annál jobb és hasznosabb, mint egy rendes napi adag semmittevés, hótunalmas pillanat, kővé dermedt üresjárat, akár egyedül, akár másokkal. Octave megértette, hogy az igazi hedonizmus az unalom. Csak az unalom teszi lehetővé, hogy élvezzük a jelent; de mindenki az ellenkezőjére törekszik; a nyugati ember a tévéhez, a moziba, az internetre, a telefonba, a videojátékokba, a képes újságokba menekül. Sosem abban vannak jelen, amit éppen csinálnak, csak áttételesen élnek, mintha szégyellni kellene, hogy beérjük azzal, hogy itt és most lélegzünk. Aki a tévé vagy egy interaktív honlap előtt ül, aki mobilon telefonál, aki játszik a PlayStationjén, az nem él. Máshol jár, mint ahol éppen van. Lehet, hogy nem halott, de nem is igazán élő ember. Érdemes volna felmérni, hogy naponta mennyi időt töltünk a jelenen kívül. Máshol, mint ahol ténylegesen vagyunk. Ezek a készülékek mind kiiktatnak az élők sorából, és nehéz lesz megszabadulni tőlük. Azoknak is van televíziójuk, akik kritizálják a show businesst. Azoknak is van Visa kártyájuk, akik lenézik a Fogyasztói Társadalmat. A helyzet megoldhatatlan. Semmi sem változott Pascal óta; az ember azóta is a szórakozásba menekül a szorongás elől. De ma már a szórakozás annyira úrrá lett minden felett, hogy átvette Isten helyét. Hogyan lehet elmenekülni a szórakozás elől? Úgy, hogy szembenézünk a szorongással.

140-141. oldal

9 hozzászólás
Balint84>!

Tudjátok, mi a különbség a gazdagok és a szegények között? A szegények drogot árulnak, hogy Nike cipőt vehessenek maguknak, a gazdagok Nike cipőt árulnak, hogy drogot vehessenek maguknak.

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cipő · gazdagság · kábítószer, drog
Inimma >!

Minden hímnemű vezető kollégának pulóver van a vállán, egyszerűen összecsomózva vagy lezseren rádobva a rózsaszínű Ralph Lauren pólóra.

Octave szerint ez elfogadhatatlan, és behergeli magát.

– MI A FRANCNAK TEKERIK EZEK MIND A NYAKUK KÖRÉ A PULCSIJUKAT? Először is. Vagy hideg van, és akkor felvesszük a pulóvert, vagy meleg van, és akkor otthon hagyjuk. A nyakba kötött pulóver jelzi a gyávaságot, a döntésképtelenséget, a félelmet a megfázástól, az előrelátás teljes hiányát, az erélytelenséget, a shetlandi gyapjú kivagyiságát (mert az urak ahhoz persze túl sóherek, hogy kasmírt vegyenek). Azért hordják a nyakukban azt a puha polipszerű vacakot, mert képtelenek kiválasztani az időjárásnak megfelelő öltözéket. Aki a vállán pulóvert hord, beszari, ízléstelen, impotens, gyáva. Lányok, ígérjétek meg, hogy kerülitek őket, mint a pestist. MONDJATOK NEMET A VÁLLON HORDOTT PULÓVER DIKTATÚRÁJÁRA!

146-147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pulóver
narziss>!

A szerelemnek semmi köze a szívhez., ehhez a visszataszító szervhez, ehhez a vérrel teli pumpához. A szerelem elsőként a tüdőt szorítja össze. Nem azt kellene mondanunk, hogy „megszakadt a szívem”, hanem azt, hogy „megfulladt a tüdőm”. A tüdő a legromantikusabb szervünk: aki szeret, tüdőbajos lesz, nem véletlen, hogy ebbe halt bele Csehov, Kafka, D. H. Lawrence, Frédéric Chopin, George Orwell, Lisieux-i Szent Teréz; na és Camus, Moravia, Boudard, Marie Bishkirtseff és Katherine Mansfield, vajon megírták volna ugyanazokat a könyveket, ha nem kapják el a fertőzést? A miheztartás végett, a Kaméliás Hölgy sem szívinfarktusban halt meg, ez a büntetés a stresszelő feltörekvőknek van fenntartva, nem pedig a megvetekedett érzelgősöknek.

145. oldal

Inimma >!

A KREATÍV TÍZPARANCSOLATA:

1. Egy jó kreatív nem a fogyasztókhoz szól, hanem ahhoz a húsz személyhez Párizsban, akikről feltehető, hogy leszerződtetik (a húsz legjobb reklámügynökség kreatívigazgatójához). Következésképpen, sokkal fontosabb díjat nyerni Cannes-ban vagy az AD Clubban, mint piaci részesedést szerezni az ügyfélnek.

2. Az első ötlet a legjobb, de mindig három hét haladékot kell kérni a prezentációig.

3. A reklám az egyetlen szakma, ahol azért fizetnek, hogy sose a legjobbat nyújtsd. Ha zseniális ötlettel állsz elő, és a hirdető tönkre akarja vágni, gondolj a jövedelmedre, és az ő utasításai szerint tákolj össze neki egy harminc másodperces szemetet, óra indul, skiccelj fel a storyboardban néhány pálmaágat, hogy elmehess forgatni egy hétre Miamiba vagy Fokvárosba.

4. Mindig késs el az értekezletekről. A pontosan érkező kreatív nem meggyőző. Amikor belépsz a terembe, ahol már háromnegyed órája rád várnak, ne mentegetőzz, hanem mondd azt, hogy „Jó napot kívánok! Három percem van önökre”. Vagy pedig idézd Roland Barthes-ot: „Nem az álmok, hanem az érzékek révén lehet eladni.” (Kevésbé sikkes változat Raymond Loewytől: "a ronda nem kelendő.") Ne feledd, a hirdetők azért fordulnak az ügynökségekhez, mert képtelenek bármit is kitalálni, ettől aztán szenvednek, és neheztelnek ránk. Ezért a kreatív köteles lenézni őket: a termékmenedzserek mazochisták és irigyek. Azért fizetnek, hogy megalázzuk őket.

5. Ha nem készültél, utolsónak szólalj fel, és add elő ugyanazt, amit a többiek előtted már elmondtak. Az értekezleteken mindig az utolsó felszólaló szava számít, neki adnak igazat. Sose feledd, hogy az értekezlet fő célja, hogy a többiek pofára essenek.

6. A szenior és junior között az a különbség, hogy a szeniort jobban fizetik, és kevesebbet dolgozik. Minél többet fizetnek neked, annál inkább hallgatnak rád, és annál kevesebbet beszélsz. Minél fontosabb vagy a szakmában, annál jobban tartsd a pofád; minél kevesebbet beszélsz, annál zseniálisabbnak látnak. Ebből származtatva: ahhoz, hogy a kreatív el tudja adni ötletét a kreatívigazgatónak, KÖVETKEZETESEN el kell hitetnie a kreatívigazgatóval, hogy az ötlet őtőle származik. Ezért a kreatív ilyen típusú mondatokkal kezdje a prezentációt: „Alaposan átgondoltam, amit tegnap mondtál…”, vagy „Továbbvittem a múltkori ötletedet”… vagy pedig „Visszatértem az eredeti elképzelésedhez, és…”, miközben természetesen a kreatívigazgató semmit sem mondott tegnap, semmiféle ötlete nem volt a múltkor, és főleg nincs semmilyen eredeti elképzelése.

6/a A juniort és a szeniort felismerhetjük még arról is, hogy a junior jó vicceket mond, de senki sem nevet rajtuk, a szenior rossz dumákat lök, és mindenki nevet rajtuk.

7. Hiányozz minél többet, délben menj be az irodába, ne köszönj vissza soha, három óra hosszat ebédelj, sose légy a helyeden. Ha szemrehányást tesznek, mondd azt: „A kreatívnak nincs munkaideje, csak határideje.”

8. Ne kérd ki soha senkinek a véleményét a reklámkampányodról. Ha véleményt kérnek valakitől, az MINDIG azzal a kockázattal jár, hogy az illető el is mondja. S ha elmondta, NEM LEHETETLEN, hogy kénytelen leszel figyelembe venni.

9. Mindenki a hierarchiában fölötte álló személy munkáját végzi. A gyakornok a kreatívét, a kreatív a kreatívigazgatóét, a kreatívigazgató az elnökét. Minél fontosabb vagy, annál kevesebbet dolgozol (lásd: 6. parancsolat). Jacques Séguéla húsz évig a „Nyugodt Erő” mondatból élt, amit Léon Blumtól kölcsönzött két kreatív az ügynökségéből, akikre már senki sem emlékszik. Philippe Michelt a nagyközönség a „Holnap leveszem a felsőrészt, Holnap leveszem az alsórészt” plakátokról ismeri, márpedig ez a beosztottja, Pierre Berville ötlete volt. PASSZOLD LE az összes munkád a gyakornoknak: ha tetszik, amit csinált, sajátítsd ki, ha pedig megbukik, ő lesz kirúgva. A gyakornok az új rabszolga: ingyenes munkaerő, kényre-kedvre kihasználható, egyik napról a másikra kirúgható; kávéhozó, kétlábú fénymásoló – eldobható, mint a Bic borotva.

10. Ha egy kreatív kollégád eléd tesz egy jó hirdetést, ki ne mutasd, hogy csodálod a leleményességét. Mondd azt, hogy rakás szar az egész, eladhatatlan, vagy hogy ez már rég lejárt, elcsépelt; vagy azt, hogy egy régi angol kampány majmolása. Ha azonban olyan hirdetést mutat, amely szart sem ér, mondd azt, hogy „remek ötlet”, és tégy úgy, mintha irigykednél.

51-54. oldal

csobi P>!

..miközben felszívom könnyeit Seven Up-os szívószálammal..

188. oldal (Budapest, Geomédia, 2001)

narziss>!

… Patrick agya kiürül; úszik a tenger alatt; lenyeli a sós vizet; olyan jól érzi magát; „azóta egyre fürdök a roppant tengerek költészetében” (Rimbaud); egyébként is, már meghaltam, és eltemettek; szórjátok szét hamvaimat a két kékség között; hirtelen szúró, forró zuhany ömlik az arcomra; a nap vöröslik; már nem jutok át a törtüveg cserepek között; már nem ragozni az igéket; én te ő mi ti ők; igenévvé válni; használati utasítássá vagy receptté; elmerülni; át a tükör túloldalára; végre lepihenni; eggyé válni az elemekkel; tiszta okker, bíbor sugár; a big bang előtt nem volt semmi, a nap felrobbanása után nem lesz semmi; az ég vérvörösbe borul; harmatot inni; szemed sóját; szigorú kékjét; zuhanni; egyesülni a tengerrel; örökkévalósággá válni; egy perc lélegzés nélkül; aztán kettő; aztán három; egy óra lélegzés nélkül; aztán kettő; aztán három; ötmilliárd év múlva a tenger összefolyik a nappal; egy éjszaka lélegzés nélkül; aztán kettő; aztán három; megbékélni; „Szebb vagy, mint az éjszaka. Válaszolj, óceán, akarsz-e a fivérem lenni?” (Lautréamont); lebegni a felszínen, mint a tavirózsa; szörfözni a tátongó lyuk fölött; mozdulatlanul maradni; vízzel telt tüdő; vízzé vált lélek; lelépni örökre; ötmilliárd évvel ezelőtt: semmi; ötmillió év múlva: semmi; az ember csak egy baleset a csillagok közt az űrben; hogy ne haljunk meg, elegendő nem élni; elveszíteni a kapcsolatot; az óceán fenekén rejtőző atommeghajtású tengeralattjáróvá változni; súlytalanná válni; úszni az angyalok és a szirének között; úszni a levegőben; repülni a tengerben; minden bevégeztetett; kezdetben vala az Ige…

273-274. oldal

narziss>!

Be kell ismerni, hogy mindaz, ami ennek a bolygónak a felszínén történik, az univerzális skálán nem különösebben fontos. Amit egy földlakó ír, azt legfeljebb egy másik földlakó olvassa el. A galaxisok leszarják, hogy a Microsoft üzleti forgalma annyi, mint Belgium GDP-je, és hogy Bill Gates magánvagyonát százmilliárd dollárra becsülik. Dolgozol, ragaszkodsz néhány emberhez, kedvelsz néhány helyet, mocorogsz egy kavicson, ami forog a sötétben. Szóval nem ártana egy kis alázat. Tudod-e, hogy csak mikroba vagy? Vajon milyen rovarirtó létezik a magadfajta károkozó ellen?

83. oldal

dr_Eminens>!

– Jut is eszembe … emlékszel arra, Octave, amikor olyan fősort javasoltál a Barillához, amiben benne volt a „boldogság” szó?
– Egen… Amikor a jogi osztály felvilágosított minket, hogy azt nem lehet?
– Pontosan. Mert a „boldogság” szót a Nestlé levédte, mint saját márkáját! A BOLDOGSÁG A NESTLÉ KIZÁRÓLAGOS TULAJDONA.
– Várj csak, nem is csodálkozom rajta, tudod, a Pepsi meg le akarja védetni a kék színt.
– Mi?
– Ahogy mondom, meg akarják venni maguknak a kék színt, ki akarják sajátítani, és ez még nem minden; oktatási programokat finanszíroznak, ingyenes CD-ROM-okat osztogatnak az általános iskolákban. A gyerekek így Pepsi számítógépeken tanulnak az iskolában, és megszokják, hogy a „szomjúság” szót „Pepsi” szín mellett olvassák.
– És ha a Pepsi égre néznek, Pepsi szemük felcsillan, és ha elesnek a biciklivel, sípcsontjuk Pepsi foltokkal lesz tele…
– Na meg a Colgate is: videokazettákat osztogatnak a tanároknak, hogy el tudják magyarázni a gyerekeknek, miért az ő fogkrémjükkel mossanak fogat.
– Igen, hallottam róla. A L'Oréal meg a „Petit Dop” samponnal csinálja ugyanezt. Nem volt elég az agyukat mosni, most rászálltak a hajukra is.

Kapcsolódó szócikkek: reklám
dr_Eminens>!

Szépek akarunk lenni, hogy jobbak lehessünk. A plasztikai sebészet a végső ideológiánk. Mindenkinek egyforma a szája. A világ retteg attól, hogy egyszer majd klónozni fogják az embereket, holott ez már megvalósult, és úgy hívják, hogy „plastic surgery”.

Kapcsolódó szócikkek: klónozás · szépség

Hasonló könyvek címkék alapján

Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Milan Kundera: Halhatatlanság
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Han Kang: Növényevő
Viktor Pelevin: Generation P
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb
Victor Hugo: A nyomorultak
Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.