A ​borostyán őrzője 67 csillagozás

Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

A forradalmi Oroszország és a páratlan Angol Tóvidék szolgál izgalmas háttérül ennek a lenyűgöző történetnek, mely a féltékenység, a bosszú, a megbékélés és a megbocsátás szövevényes útjait mutatja meg az olvasónak.

Angol Tóvidék, 1960.

A fiatal Abbie Myers hazatér Franciaországból a családi birtokra, miután tudomást szerzett anyja haláláról. A család próbálja feldolgozni a nő öngyilkosságát, ezért Abbie elhatározza, hogy szeretett nagyanyja segítségével megpróbálja feltárni anyja és családja eddig elkendőzött titkait. A nagymama csodálatosan elmesélt történetei visszarepítik őt 1911-be a cári Oroszországba, ahol akkor ő nevelőnőként dolgozott egy elkényeztetett és bosszúszomjas grófnőnél, ám 1917-ben mindannyian kénytelenek voltak elmenekülni a forradalom borzalmai elől.
Miközben Abbie azért küzd, hogy családjában egyetértést teremtsen, ráébred, hogy ezek a régen történt események utórengései okozzák, illetve veszélyeztetik a családjában oly nehezen megteremtett törékeny békét.

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror I.P.C.

>!
I.P.C., Budapest, 2016
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636355609 · Fordította: Simonyi Ágnes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Pati28>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

”-Az élet tele van fordulatokkal, és útközben sok meglepetés éri az embert.”

Szerintem nem újdonság, ha azt mondom, gyengéim a történelmi romantikus regények. A borostyán őrzőjével sem volt ez másképp. Családi titkok, viszályok, fájdalom és szenvedély elegye keveredik a lapokon, miközben a múlt és jelen összefonódik, hogy felszínre kerülhessen az igazság.

Az elején még kevésbé nyűgőzött le, de aztán ahogy haladtunk előre az időben és kirajzolódott a cselekmény, úgy szippantott be engem is a könyv.
A történet két idősíkon játszódik. Egyrészt 1963-ban, Angliában a Tóvidéken, ami esetünkben a jelen, másrészt pedig az 1910-as években, ami a háború előtti és alatti Oroszországba kalauzol el bennünket.
Abbie anyja spoiler ügyében keresi a válaszokat, melyeket úgy néz ki, nagyanyja adhat meg neki. A visszaemlékezés egyszerre fájdalmas és szívszorító Millie számára, aki temérdek nehézségen ment keresztül. Miután unokája megismeri fiatalkori élettörténetét, rá kell döbbennie, hogy sokkal összetettebb dologról van szó, mint azt elsőre sejtette. Teljesen megdöbbentik a családi titkok, ugyanakkor a maga okozta körülményeket is rendeznie kell.
Nagyanyja – Belinszkaja gróféknál történő szolgálatai alatt – bemutatja nekünk Oroszország szépségeit, hátrányait (hideg) és a bolsevikok okozta forradalmi helyzeteket. A végére teljesen megszakadt érte a szívem, és nehéz volt túllépni rajta.

Nagyi visszaemlékezései nekem nagyon tetszettek, sokkal izgalmasabb és fordulatokban gazdag volt az Oroszországi események garmadája a Tóvidéki történésekhez képest.
Annak ellenére, hogy lenyűgözött és megríkatott a történet, a befejezést kissé összecsapottnak érzem, de összességében imádtam, és kedvenc lett.

10 hozzászólás
Kiss_Julianna>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

Sokáig volt méltatlanul a polcomon, mire olvastam. Előbb kellett volna!
Szeretem a több idősíkon játszodó történeteket. Nem volt nehéz követni, Abbie, és nagymamája, Millie történetét. Kíváncsian vártam, hogyan alakul az élete Oroszországban, hogyan tudja megőrizni méltóságát, becsületét, a grófné ármanykodásaival szemben. Közben a jelenbe Abbie életében bekövetkező válltozásokat élhetjük át.
Volt amikor gyorsabban szerettem volna olvasni, hogy megtudjam a történet végét. De olyan is sokszor előfordult, minél lassabban szerettem volna, hogy tovább tartson!
A végén olyan események történnek, amire számítottam, de volt olyan, amire nem is gondoltam volna.
Nagyon sajnálom, hogy nem hamarabb vettem le a polcról.
Kedvencem lett!

6 hozzászólás
Nono_ P>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

A borostyán gyönyörű, a naphoz hasonlítják a színe és a tisztasága miatt. Rengeteg mítosz és legenda fűződik hozzá és a hűség kiemelkedően fontos szimbóluma, az örök szerelmet hivatott képviselni.

Ha egy könyv két szálon fut erős női főszereplőkkel, helyet kap benne egy kis történelem és egy csipetnyi romantika, akkor az a könyv nagy valószínűség szerint tetszeni fog, ahogy ennél is volt.
A Borostyán őrizője nem mondom, hogy egy kiemelkedő alkotás volt, mégis elszórakoztatott. Az orosz történelem sosem állt a szívemhez közel és ugyan most sem szerettem meg, attól még érdekes volt árnyaltan olvasni a nagy háborúról és a forradalomról.
A családregény kedvelők nem fognak csalódni ebben a könyvben.

@Zöldövezet mert így az igazi, ugye? ♥

9 hozzászólás
sztinus>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

Ebben a könyvben sok minden működött, ami miatt élvezetessè vált. A szereplők elég jól lettek összerakva, a történeti szálak érdekesek voltak, épp jól ugràlt egyikből a másikba.
A kellemesnél egy kicsit jobb is volt.
A borító még engem is elvarázsolt.
Nagyon erős 4 csillagra értékelem. Sőt!Ajánlom.

Porcsinrózsa>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

Jó sokáig várakozott a könyvtári könyvek között az olvasásra. Nagyon tetszett. Az írónő mesterien szövi a szálakat. Az sem zavart, hogy a regény jelenéből a történelmi múltba tér vissza időről – időre. Ezzel dinamikusabbá teszi a cselekményt és fenntartja az érdeklődésünket.Színesen, hűen adja vissza a cári Oroszország hangulatát, a bolsevizmus borzalmait, azokat az eseményeket, amelyeket számunkra a gyerekkorunkban dicsőségesnek „tálaltak”. Közben kibontakozik egy angol hölgy életútja, családjának tragédiája, átszőve a múlt nyomasztó eseményeivel. Emellett a jelenben is tisztázásra váró dolgok vannak, sorstragédiákat, feszülő ellentéteket, árnyként kísértő megbélyegzéseket villant fel a történet. Egyszóval minden kelléket megtalálunk, ami egy jó regényhez kell. Választékos szókincse, gördülékenyen mesélő stílusa számomra felüdülés volt.

3 hozzászólás
klaratakacs P>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

Két idősíkon játszódó történet, mely nagymamáról és lányunokáról szól, aprópója az anya öngyilkossága.
A két szálból nekem a nagymamáé tetszett jobban, nő szempontból nagyon jól ábrázolta az orosz gazdagságot, majd a forradalom utáni elszegényedést és veszélyeket. Eleve tetszett az orosz környezet, az a háttér, amit Peterburg és a Krím-félsziget adott a könyvnek. Kövezzetek meg, én a grófné alakját is megkedveltem, olvasói szemmel élvezetes volt, ahogy keverte a lapokat, önző mód, kegyetlen Sors szerepét játszva, mégis végig önazonos volt. Ritka, hogy megértsem a főgonoszt, aki emberek érzéseit, a gyerekét, családtagjait ennyire semmibe veszi, aki saját szórakozása kedvéért feláldoz mindent és mindenkit. Millie nagyi és Stepan szerelme nekem kisség hisztérikus volt a folyamatos megsértődésekkel. Bábuska és Nyányuska már a nevükkel imádnivalóak voltak, mint a jó megtestesítői segítették Milliet.
Abbie az unoka története már sokkal hétköznapibb volt, terhesen tizenévesen lelép, majd hazatér, mint tékozló lány és rendbekapja a családi vállalkozást elég sablonos. Őt jobban utáltam az Alex-szerl való viselkedéséért. Ő a sokadik olyan szereplő a msot olvasott könyveimben, aki ahelyett, hogy meghallgatná a másikat (még egy mondatot sem!), máris a saját véleményét kiabálja a másik arcába. Oké, ettől konflitus a konfliktus, de annyira távol áll tőlem, hogy az első ilyennél megutálom ezeket a nőket. A másik amit nem szerettem, ahogy a testvére bánt vele, őt okolva – teljesen értelmetlen módon szajkózva a mondanivalóját – az anyjuk öngyilkosságáért.
Szintén a levonás oka, a történetzárás összecsapottsága, talán az elején kevesebb leírás, pörgősebb történet lehetővé tette volna, hogy az édesanyja halálát spoiler nem három oldalban kellett volna megoldani.

Manoli>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

A regény fő témája Millie története, aki angol-francia kisasszonyként, mint nevelőnő dolgozik az 1900-as évek elején a cári Oroszországban, érdekes volt, nagyon átjött a grófi-nemesi családok és a nincstelen emberek közötti alá és fölérendeltségi viszony hangulata, illetve hogy az orosz cselédeket, szolgálókat mennyivel jobban kihasználták, mint az európai családoknál dolgozó társaikat. Majd kitör a forradalom, és ebből a bizonytalan zűrzavaros világból Millinek vissza kell térnie Angliába.
Lassan fény derül a nagy családi titokra, az árvaházból örökbefogadott gyermek múltjára, aki Abbie, a jelenkori történet szereplőjének, az édesanyja. Abbie, az ő hirtelen halála miatt kezd válaszokat keresni és kérdéseket feltenni nagymamájának.
A cári oroszországi viszonyok, a társadalmi korrajz és a forradalom körülményeinek bemutatása eseménydús, izgalmas és mozgalmas volt, sajnos ez nem mondható el a jelenkor történéseire.

Mariann_ P>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

Szerettem olvasni ezt a történetet.
Nevelőnőként eljutni a cári Oroszországba, megküzdeni egy asszony hóbortjaival ,elkényeztetett, szeretetre éhes gyerekeivel nem kis feladat volt, majd egy nagy titokról meg egy életen át hallgatni nem különben.
De egy lelkes unoka csak-csak lelebbenti a fátylat a titkokról, nem törődve a családja ellenséges viselkedésével.
Erőfeszítéseinek hála, a békülés is csak-csak elérkezik.
Élvezettel, majdnem egyetlen nap alatt elolvastam, csak az értékelés miatt húzódott el ennyire .

Habók P>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

Roppantul romantikus történet kellően gonosz negatív és kellően csupaszív jó szereplőkkel, meneküléssel, örökbefogadással, zsarolással és némi orosz forradalommal. Jó volt olvasni, de nem lesz kedvenc.

SzVera>!
Freda Lightfoot: A borostyán őrzője

Ismét egy két idősíkon futó történet, ahol Millie elbeszélése állt közelebb hozzám. A könyv ezen részét éreztem jobban kidolgozottnak, és ezek tetszettek jobban. Abbie-t nem tudtam megkedvelni, az ő története hétköznapibb, kissé színtelenebbre sikeredett.
off
Egy negatívum a vége, a „rózsaszín fordulat”.


Népszerű idézetek

Pati28>!

Visszatekintve mennyire bölcsek vagyunk! Sajnos lehetetlen visszamenni, és megváltoztatni a múltat: csak a jövőnk lehet új, amelybe továbblépünk.

10. oldal

Marcsi061>!

– A borostyán olyan fák gyantája, amelyek több millió évvel ezelőtt nőttek, sok közülük már nem is létezik. Miközben a ragacsos anyag lefolyt a földre, gyakran növénytöredékek és rovarok kerültek bele, amelyek aztán a megkövesedett gyanta fogságába estek. Aztán elsodorták a viharok, és később kavicsokhoz hasonló kis darabokban lerakodott a tenger partvonalán. A balti borostyán legalább ötvenmillió éves, és rendkívül értékes.

129. oldal

Csoszi>!

A szeretet nagyon fontos az életben, nem gondolod?

151. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
Marcsi061>!

Sajnos lehetetlen visszamenni, és megváltoztatni a múltat: csak a jövőnk lehet új, amelybe továbblépünk.

10. oldal

Marcsi061>!

A borostyán gyönyörű, a naphoz hasonlítják a színe és a tisztasága miatt. Rengeteg mítosz és legenda fűződik hozzá, nem utolsósorban az, hogy gyógyító erőt tulajdonítanak neki, ezért gyakran adják kisgyerekekre, akiknek jönnek a fogaik. És a hűség kiemelkedően fontos szimbóluma, az örök szerelmet hivatott képviselni – magyarázta Millie mosolyogva.

247. oldal

Csoszi>!

Az élet tele van fordulatokkal, és útközben sok meglepetés éri az embert.

42. oldal

Marcsi061>!

– Nem mindig jó elkényeztetni a gyerekeket, ezzel egyetértek – jegyeztem meg, Szergejre gondolva. – Habár szerintem nem a túlzott szeretettel lehet elrontani őket, hanem azzal, hogy azt hogyan juttatjuk kifejezésre.

106. oldal

czuczy>!

Csodálatos érzés volt kimenőn lenni, és felfedezni ennek a szép városnak a csatornáit, folyóit, szigeteit és hídjait – Szentpétervár megérdemelten kapta az „Észak Velencéje” nevet.

98. oldal

czuczy>!

Csak abban reménykedtem, hogy helytálló az a feltételezés miszerint karácsonyra mindez a borzalom véget ér, mivel erősen munkált bennem a félelem, hogy Stefan esetleg késztetést érez a bevonulásra.

199. oldal

czuczy>!

A hótaposóm annyira elnyűtt volt, hogy az egyenetlen hegyi ösvényt borító jégrétegen járva a hidegtől elgémberedett a talpam.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura
Lucinda Riley: Éjféli rózsa
Karen Swan: Ha egy spanyol megígéri
Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc
Fábián Janka: Emma évszázada
Kristin Hannah: Téli kert
Jeffrey Archer: Párbaj
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Louise Fein: A Birodalom lánya