A ​hetedik kútfő 1 csillagozás

Fred Wander: A hetedik kútfő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Koncentrációs tábor és költészet, barbárság és líra – lehet-e vajon össze nem illőbb fogalmakat találni? Mégis, Fred Wander, az egykori buchenwaldi fogoly művében megvalósul az elképzelhetetlen: a náci haláltábor poklának költői ábrázolása. Ez a laza novellafüzér – vagy inkább lélegzet-elállító pillanatfelvételek sorozata – arcokat és sorsokat villant fel: zsidókét és partizánokét, aggastyánokét és gyerekekét, szegény és gazdag, professzor és kétkezi munkás megismételhetetlen sorsa, végső tragédiája játszódik le szemünk előtt. S a foglyok emlékein-álmain keresztül az elhagyott otthonok képe, hangulata is megelevenedik: a lengyel kisváros és a párizsi zsidónegyed, Amszterdam vagy egy ukrán falu. Ez a megrendítő, költészetté forrósodó próza azonban soha nem válik érzelgőssé, hanem a harcot hirdeti a felejtés ellen s az emberi hősiesség, élni akarás győzelmét a barbárság fölött.

Eredeti mű: Fred Wander: Der siebente Brunnen

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Európa, Budapest, 1981
158 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630719436 · Fordította: Ember Mária

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Türingia


Kiemelt értékelések

>!
Carmilla 
Fred Wander: A hetedik kútfő

    Mikor megvettem ezt a könyvet (komoly 10 Ft-ért), épp csak halványan motoszkált bennem, hogy valahonnan ismerős a szerző neve, de csak jóval később jöttem rá, hogy honnan: hát épp egy évvel ezelőtt olvastam a felesége, Maxie naplóit és leveleit. Fred Wander A hetedik kútfőt Kitty lánya emlékének ajánlja – aki épp akkoriban halt meg. (Maxie ekkortájt még él és egészséges.) Ez a könyv saját, koncentrációs táborban átélt élményeit tartalmazza –, ám mégsem róla szól, hanem a társairól, akik körülvették, és akik – túlnyomó többségben – nem tértek vissza az élők közé. És Fred Wander visszaadja a személyiségüket, emberi lényegüket ezeknek a kísérteties figuráknak. Leírja a neveiket, a tőlük hallott történeteiket, múltbéli emlékeiket, azt, hogy mi foglalkoztatta őket leginkább, hogy mitől voltak egyediek – akár egy egyszerű parasztemberről van szó, akár több nyelven beszélő entellektüelről –, és elmeséli persze azt is, hogy hogyan haltak meg végül ott a táborban. (Vagy útközben. Vagy a marhavagonban.) És az a legbizarrabb, hogy az egész tényleg szépirodalom. Nem egyszerű emlékirat, nem is naturalista leírás, hanem mívesen megfogalmazott irodalmi mű, ami az olvasóra bízza az ítéletalkotást.
Fred mindvégig a háttérben marad. Róla gyakorlatilag semmit sem tudunk meg. Se a családjáról, se a személyes történetéről, hogy ki volt, honnan jött… És ma már ő is épp olyan ismeretlen az átlagember számára, mint a többiek. Azok nevei egy több százezres felsorolásban egy márványfalba vésve, vagy az övé egy elfeledett irodalmi lexikon x. oldalán… Szinte mindegy már.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

Kenyér. Érezd benne a búza ízét, az esőét, a viharét. Hagyd, hogy a napfény íze szétolvadjon a nyelveden.

38. oldal, III/Kenyér (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: kenyér
1 hozzászólás
>!
Carmilla 

Ez hát a zsidók sorsa: ők, az utak örök vándorai, ha egyszer letelepedtek, kétségbeesett szerelemmel ragaszkodnak ahhoz a darabka földhöz.

102. oldal, IX/A régi városok szagáról (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: zsidók, zsidóság
>!
Carmilla 

Az ember fel tudja fogni a mások baját, még szavakat is talál a vigasztaláshoz, tud tanácsot adni másoknak, akik mindenüket elveszítették. A saját fájdalmát nem bírja felfogni az ember. Nem lel vigaszra, nem tud megoldást.

108. oldal, IX/A régi városok szagáról (Európa, 1981)

>!
Carmilla 

(…) Olyan szíve volt, mint az üvegharang, elég egy kis repedés, és nem szól többet…

70. oldal, VI/Karel (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: szív
>!
Carmilla 

(…) És ekkor megláttuk mi is: az út szélén, ahol az SS-keret feleségei és gyermekei bevásárlás közben elhaladtak, vasúti talpfák voltak összerakva, több szabályos máglya hosszú sorban, egyik réteg keresztben a másikon, négyesével, két méter magasan. De ezek nem talpfák voltak, hanem emberi tetemek.

75. oldal, VI/Karel (Európa, 1981)

>!
Carmilla 

    A kenyér: élet. Az, aki ellopja a másik kenyerét, az életét veszi el.

35. oldal, III/Kenyér (Európa, 1981)

>!
Carmilla 

Az ég acélkékké mélyült, már csak néhány magányos, gyöngéden rózsaszín felhőcske mosolygott le ránk ártatlanul, mint a gyermekek.

58. oldal, V/A hetedik kútfő (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: felhő
>!
Carmilla 

(…) Korábban minden éjjel elfogyasztottam egy könyvet, most minden éjjel egy nőt.

60. oldal, VI/Karel (Európa, 1981)

1 hozzászólás
>!
losdeftones

A hetedik kútfő vize pedig el fogja mosni mindazt, amit életedben szaporítottál, az arany gyertyatartókat, a házat, a gyermekeidet. Meztelen maradsz, mint Jób, mintha csak most jönnél az anyaölből. És a hetedik kútfő kristálytiszta vize megtisztít téged, és átlátszóvá leszel, te magad vagy a kút, eljövendő nemzedéked forrása, hogy tisztult tekintettel léphessenek ki a homályból, könnyű szívvel.

>!
Carmilla 

Jobb a félelmetes vég, mondják, mint a végtelen félelem.

94. oldal, VIII/Blues öt ujjra és deszkára (Európa, 1981)


Hasonló könyvek címkék alapján

Varlam Salamov: Szentencia
Robert Merle: Mesterségem a halál
Timothy Snyder: Véres övezet
Rupert Butler: A Gestapo története
Robert Antelme: Emberi fajtánk
Stephen King: A remény rabjai
Bernt Engelmann: Menet, indulj: lépést tarts!
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában
Art Spiegelman: A teljes Maus
Salamon Pál: A menyegző