Talpra, ​halottak! 43 csillagozás

Fred Vargas: Talpra, halottak!

Sophia Siméonidis, a görög származású operaénekesnő egy ideje visszavonultan él párizsi villájában, unalmas férje mellett. Egy reggel arra ébred, hogy az éjjel valaki elültetett a kertjében egy bükkfát. A babonás Sophiát rossz előérzet gyötri, ezért segítségért fordul a szomszéd házat bérlő három csóró bölcsészhez. Az énekesnő váratlan eltűnése után a három történész a negyedik lakótárs, egy minden hájjal megkent volt zsaru segítségével izgalmas nyomozásba kezd. A fordulatokban gazdag történetben többen is gyanúba keverednek; gyilkosság gyilkosságot követ, de sem az élőket, sem a holtakat nem könnyű azonosítani. A megfejtés szálai a múltba vezetnek, a majdnem tökéletes bűntényt kitervelő gyilkos viszont ott van a közelben…

A Fred Vargas írói álnéven működő, nemzetközi hírű és igen népszerű írónő civilben középkorász. Okos és mulatságos regényei krimik a javából. A „Talpra, halottak!”-at Fred Vargas-sorozatunk második darabjaként jelentetjük meg.

Eredeti cím: Debout les morts

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Európa, Budapest, 2012
308 oldal · ISBN: 9789630794558 · Fordította: Orbán Gábor

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Fred Vargas: Talpra, halottak!

Aha, szerintem erre szokták azt mondani, hogy bölcsészkrimi! (Ugye?)
Nagyon okos nő ez a Fred szerintem, vicces is, meg jó kacifántos a gondolkodása. Mondjuk ezt a könyvet inkább a hangulata és a fantasztikusan lökött szereplői (történészek! :) miatt szerettem, mint a krimi volta miatt.
Bár a krimisége se rossz, jobban belegondolva, csak nem szeretem, mikor visszatart a csúnya író olyan infókat, amik egyszerűen nélkülözhetetlenek a megoldás kitalálásához.
(Nem, ezt nem azért írom, mert megint nem találtam el a gyilkost, és ezért morcos vagyok, á, dehogy, én nem vagyok olyan, nem, nem. :P)

3 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Fred Vargas: Talpra, halottak!

Az eleje nagyon hangulatos volt, a vége meg izgalmas, de néha el-elkalandoztam a közepe táján. Humoros, egyedi, és a krimi szál sem gyenge, engem most mégsem kötött le úgy, mint azt az első pár oldal után vártam.

>!
fülcimpa P
Fred Vargas: Talpra, halottak!

Meglepő. Meglepően furi stílusú, meglepően könnyed, meglepően nem általános, olyan kis – hogy is írjam – érdekeske. Igen, fontos, hogy ott legyen a „ke”, mert az, hogy érdekes, nos, ezzel leírom a nagy semmit. De így, hogy érdekeske, naaaaaaa, elolvasod és kedved van hozzányúlni, ugye? ;)

2 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Fred Vargas: Talpra, halottak!

Fred Vergas szokatlan, intellektuális krimiket ír, ez már a második, amit tőle olvastam. A címek is nagyon figyelemfelkeltőek: Messzire fuss, soká maradj! Talpra halottak! Nem közönséges címek és egyáltalán nem szokványos könyvek. Jelentős szerepe van a műveiben a történészeknek – nem véletlenül – különös tekintettel a középkor kutatóira. Ebben a kötetben különböző korokban búvárkodó szakértők kerülnek egy csapatba, kiegészülve egy volt nyomozóval. Szerencsésen kiegészítik egymást és sikerre visznek egy jelenkori „feltárást”. Nagyon szövevényes történetet sikerült kieszelnie az írónőnek, amelyben igen jelentős szerepe van egy hirtelen felbukkanó fának is és az operaszínpadok világának is. A humor is hasznos hozzávaló az írói boszorkánykonyhában.

>!
mandarina P
Fred Vargas: Talpra, halottak!

Nem tudom, létezik-e még egy irodalmi műfaj a krimin kívül, ahol ilyen nagy hagyománya van az alfajokra osztásnak. Van politikai krimi, tárgyalótermi krimi, bonctermi krimi, skandináv krimi, orvosi krimi, meg még nem tudom, mi.
Fred Vargas intellektuális-történész krimiket ír. Jól.

>!
Agymanó
Fred Vargas: Talpra, halottak!

Próbálom győzködni magam, hogy adjak kicsit több csillagot, de nem megy, ha arra gondolok, hogy mit szenvedtem a könyv elején. Sőt, talán még a vége felé is. Az a baj, hogy ebben a könyvben eltűnik a lényeg időnként és az olvasónak kell megtalálnia, miközben átrágja magát a szaron, az első világháborún, Vandoosleren és a putrin. Ha megtalálod, akkor élvezhető, de amint átjutottál a Rubiconon, már érezhetőek a logikai bakik amiket jóhiszeműen ki lehet magyarázni, de most nem vagyok ehhez elég jószívű . Meg időnként olyan érzésem volt, hogy a Hamletet olvasom (ezt még jómagam sem értem kifejezetten, de ezek a furcsa mondatok valamiért időnként hasonló hatást váltottak ki belőlem…).

>!
kicsiancsa85
Fred Vargas: Talpra, halottak!

A szereplőknek a karaktere nagyon tetszett, a könyv hangulata is jó volt, a cselekmény kissé kiszámítható volt, de aranyos könyv.Bár nem lett a kedvencem, de a végére már belelendültem az olvasásába.

3 hozzászólás
>!
Bogi813
Fred Vargas: Talpra, halottak!

Nagyon jó könyv, meglepő és eredeti szereplőkkel. A kedvenc szereplőim valóban a történészek voltak, imádtam az ugratásaik !! A krimi szál is erős benne, és még a gyilkost is majdnem eltaláltam. Fred Vargas egy eredeti és izgalmas krimit hozott össze a műben, és nagyon örülök hogy elolvastam.

>!
sasviki95 P
Fred Vargas: Talpra, halottak!

Csak annyit tudok mondani: hűűűű azt a mindenit!
A könyv önmagában nagyon olvasmányos volt, és érdekelt is, hogy mi miért történik, vagy hogy egy jelentéktelennek tűnő információ vajon mennyire lesz jelentéktelen később, de a vége az egyszerűen letaglózott. Pedig már annyira megörültem, hogy rájöttem ki a gyilkos. Hát jól beetetett az írónő. Tudtátok, hogy a Fred Vargas csak álnév? Borzasztóan meglepődtem, és csak leesett állal ültem és olvastam, hogy ezt nem hiszem el. Ebben a könyvben tényleg minden apró részletre ügyelni kell, mert később majdnem mindennek jelentősége lesz.
Mindent összegezve – egy-két furcsa fordítói szóösszetételtől eltekintve – nekem borzasztóan tetszett a könyv, és nagyon örülök, hogy megvettem a könyvet. Érdemes volt elolvasni, én mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a krimiket és a furfangosságot, na meg a váratlan befejezéseket. Öt csillag, nem is kérdés.


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

Ha valaki harmincöt évesen otthon van szerda délután három óra húszkor, az ékes bizonyíték arra, hogy elsőrangú szarban van.

16. oldal

32 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP

Nincs is annál jobb, mint a valóság fonalára felfűzni egy hazugságot.

213-214. oldal

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP

Aki téved, azt nem szokás megölni. Azt ölik meg, aki talál.

249. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

Szerette volna, ha szereti. Csak úgy hirtelen. Csak hogy lássa, milyen volna.

305. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

Az ember csak megy előre, elszántan kalandozik az ismeretlenben, hoz néhány szilárdnak hitt, ellentmondásos elhatározást, de igazából csak tekereg, aztán hazatér.

119. oldal

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP

Szerelemből annyi terem, amennyi kell, az egyik épp annyit ér, akár a másik, elég lehajolni és szakítani belőle. Ennyi. Nincs jelentősége. Nem igaz, hogy az egyik jobb a másiknál, egyszerűen nem igaz.

51. oldal

>!
olvasóbarát P

Fogalmazzunk inkább úgy, hogy árnyalt gondolatok társulnak egyenes jelleméhez. Vagy épp ellenkezőleg, egyenes gondolatok társulnak árnyalt jelleméhez.

108. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

A szeme vitathatatlanul könnyes volt. Megkeményítette a vonásait, hogy a könnyek a szemében maradjanak, és ne csurogjanak végig az arcán. Erre azonban az ajkai kezdtek remegni. Vagy ez, vagy az.

99-100. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

– Amit egyszer kiástak, örökre rejtve marad…

291. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Umberto Eco: A rózsa neve
Baráth Katalin: A fekete zongora
Rita Monaldi – Francesco Sorti: Imprimatur
Greg Iles: Lángoló kereszt
C. J. Sansom: A bosszú nyilai
Steven Saylor: A végzet fegyvere
J. R. Moehringer: Sutton
Brigitte Riebe: A három grácia
Laura Joh Rowland: Az illatos kimonó