Messzire ​fuss, soká maradj! 63 csillagozás

Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj! Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Párizsban vagyunk. A tízmilliós városban egy szép napon patkánytetemekkel fenyegető, különös üzenetek bukkannak fel, az üzenetek nyomán itt is, ott is elforgatott négyesre emlékeztető keresztek jelennek meg a lakásajtókon; a jelöletlen ajtók mögött pedig rátalál a rendőrség az első, bolhacsípte hullákra. Valóban pestisjárvány fenyegeti Párizst, vagy a patkánybolhák csak a rendőrök figyelmét hivatottak elterelni? A rokonszenves, columbósan slampos Adamsberg felügyelő, mindig elegáns helyettesével, Danglard-ral ellentétben nemcsak a logika kérlelhetetlen, ám olykor tévútra sodró szabályait követi, hanem hallgat a megérzéseire is. Ahogy a pestisgyilkos egyre-másra szedi áldozatait, Adamsberg mind közelebb és közelebb bukdácsol a megoldáshoz… A Fred Vargas írói álnéven működő, immár nemzetközi hírű és igen népszerű írónő civilben középkorász, és pestisszakértőnek sem utolsó. Regénye izgalmas, okos és mulatságos – vérbeli krimi.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Európa, Budapest, 2012
432 oldal · ISBN: 9789630793605 · Fordította: Gulyás Adrienn
>!
Európa, Budapest, 2004
426 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630775891 · Fordította: Gulyás Adrienn

Most olvassa 2

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Amadea>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Kihirdettem a kánikulai szükségállapotot, azaz korlátlan mértékben lehet jégkrémet, dinnyét és dinnyét zabálni, gyümölcslevest szürcsölni és hideg sört gyümölcslevet nyakalni, továbbá bármilyen idétlen ruhadarabban mászkálni, korra, súlyra és nemre való tekintet nélkül – valamint falni a könnyen olvasható krimiket. Fred Vargas (alias Frédérique Audoin-Rouzeau) könyvét még 2012-ben hepetelte be a hörcsögénem valami akcióban és képes voltam hat évig tologatni, mondván, á, az könnyű, ráér…, hát, Az eastwicki boszorkányok után elérkezett a pillanat, hogy a pestis elszabaduljon Párizsban.

Az elején kicsit türelmetlen voltam, nem értettem, mi a franc köze van ennek a bukott hajóskapitány Jossnak meg a hülye ládájának a dögvészhez, aztán minden szépen kialakult, urambocsá' még a szereplőket is megkedveltem; olyan volt olvasni, mint otthon megkönnyebbült sóhajjal belebújni a kedvenc formátlan macinaciba, ami előnytelen, csúnyácska, de annyira kényelmes, hogy a világért se válnánk meg tőle. Ez a kis krimi, akárcsak a kinyúlt macinaci, nem fogja megváltani a világot: kissé esetlen, gyatra, viszonylag könnyű kitalálni, ki a gyilkos, de kellemesen gyorsan és fájdalommentesen lehet vele haladni, és még egy kismacska is van benne. A főszereplő zsaru nem alkoholista (a Watsonja viszont igen, bár egyedül nevel öt fénylő arcocskájú csemetét), ellenben csapnivaló a névmemóriája, fogalma sincs, milyen nap van – szinte látom, hogy a krimirajongók tömege egyként hördül fel –, továbbá fejben számolni se nagyon tud, viszont valami autisztikus hatodik érzék segítségével old meg mindenféle bűneseteket, minekutána kinevezik a gyilkossági csoport élére, a hétársadalom legnagyobb döbbenetére. Az anakronisztikus pestiscécó kifogni látszik Adamsbergen, a hullák szaporodnak, Párizs hányja festi a kereszteket, a gyilkos meg a markába nevet, és még magánéleti bonyodalmak is keletkeznek, jajistenem, hát mi lesz itten.

Ötből négy gyémánt jegygyűrűre értékelném – ha még használnék a blogon számszerű értékelést –, amiben minden jóindulatom, elnéző mosolyom benne van a kissé idétlen humor és az ákombákom gyerekrajzokra emlékeztető szereplők iránt. Érdekes módon éreztem egy csöpp csalódottságot, amiért magyarul nem jelent meg a sorozat többi kötete (ez az egy viszont kétszer, biztos ami biztos), ráadásul Commissaire Adamsbergnek ez a negyedik kalandja a sorban. Vargas amúgy közel húsz könyvet írt. Csalódottság egyenlő magyar könyvkiadás, marad a Talpra, halottak!, amely pedig A három evangélista-sorozat (ők a Messzire fuss, soká maradj!-ban is szerepet kapnak) első része, csak hogy még szebb legyen a történet.

Ui.: Azt tudtátok, hogy a bal kézen hordott gyémánt jegygyűrű talizmánként kezdte a pályafutását a pestisjárvány idején? A tehetős pacákok nem szarral gurigáztak, a legerősebb védelmi eszközt pakolták fel az arájukra.

fülcimpa>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Akad benne némi elnézhető bugyutaság. Elnéztem, mert jól áll neki. Mármint a két főszereplő yardnak, akik számomra egészen szimpatikusak, ki-ki a maga módján.
Az elején borzasztó kínokat éltem át, mi ez az izé, valami középkori érthetetlenséget éreztem. A kikiáltó a ládájával – nem értettem ezt a figurát. Persze később mindig minden letisztul, nem tudom miért stresszelődtem….
Egy-két párbeszédnél hátast lehet dobni, remek olvasmány, kikapcsolódós, nem érdekel, hogy nő írta, és én, mint női olvasó élveztem, sok történet nem tudná felvenni vele a versenyt.
Na és akkor most utánaolvasok, mi az a prósza…

2 hozzászólás
Trudiz>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Ez a kikiáltós fíling kissé megadta számomra az alap nyomottság hangulatát. A tárgyak és emberek háborúja gondolat is meghökkentett kissé. Javított a helyzeten a főfelügyelő és a főhadnagy jópofa évődése, poénjaik. A fordított négyesek ajtóra írásával egy időben valaki a tömegpusztító, nagybetűs istencsapásával, a fekete halállal: pestisjárvánnyal fenyegetőzik és a szertartásos gyilkos is szedi áldozatait. Folytak az események, de úgy éreztem nem igazán kedvelem ezt a sztorit. Továbbra sem kedvenc kategóriám a krimi.

szucsiani P>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Furcsa, szokatlan bűnügyi regény. Számomra akkor jó egy krimi, ha izgulok rajta, ha találgatom, vajon ki lehet a gyilkos. Ezt most nem éreztem.
Szerettem viszont a franciás hangulatát, a különleges figuráit. Sok érdekességet megtudtam a pestisről is.
A prószát olyan gyakran emlegették, hogy néhány receptet letöltöttem és hamarosan meglepem a családomat vele.

olvasóbarát P>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Fred Vargas az álneve, Frédérique Audoin-Rouzeau középkor történész és ez jelentősen befolyásolja ezt az érdekes krimit, középkori „megfejtésekkel”, érdekes személyiségekkel és emberi gonoszsággal. Nagy hatással volt rám az olvasása és a regényből készült film is, csak ajánlani tudom mindenkinek.

7 hozzászólás
Stone>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Elkezdtem, majd 20 oldal után félretettem más fontosabb könyvek miatt, de aztán ma nekiálltam és felfaltam. Sodró, könnyed, érdekes és szórakoztató krimi. Nagyon sokszor felröhögtem közben, nagyon jó kis pikáns humorral ír Vargas. A történetet nem illik kitálalni. Csavargatja a végét, úgyh ha azt hiszed rájöttél, akkor még mindig van hátra valami. A szereplők mind dilinyósok egytől-egyig, ahogy ez már a valóságban is lenni szokott, meg pláne egy francia történetben. Viszont szerethetőek, így érdekelt a sorsuk.
Amikor vettem a könyvet, pontosabban átvettem Alexandriában, az egyetlen normális eladónő volt, hálisten, éppen, aki nagyon lelkesen közölte, h olvasta, és igen tetszett neki. Szkeptikus voltam, de elmúlt…

nettikeee P>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Ez egy nagyon jól felépített, érdekes könyv volt. Mivel a francia krimikkel fogok majd a szakdolgozatomban foglalkozni, gondoltam nem árt haha ha elkezdek ilyeneket olvasgatni…
Bizarr és hátborzongató volt sokszor ez az egész ügy. A levelecskék, a négyesek. Furcsa volt, azt meg kell hagyni. ÉS ez nem csak az én fejemben ütött szöget, hanem a nyomozóban is.
Bár a könyv közepe tájékán volt egy bevágás a gyilkoskáról meg a mamáról, a könyv kvázi végéig még mindig nem lehett tudni, hogy kicsodáról beszélünk. Sokkolt a tudat, valamint, hogy miért történt, és hogy igazából mégsem ők voltak…
Amennyire lassan indult a történet, annyira bepörgött a végére, és határozottan tetszett.

matraimelinda>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Nem volt rossz krimi, az olvasó érdeklődését mindvégig fenntartotta az álnéven író Fred Vargas, aki férfias hangzású neve ellenére hölgy. Érdekesek voltak számomra azok a részek, melyekben a pestisről, annak tudományos megközelítéséről, történelmi hátteréről ír. A regény végére ellaposodott a cselekmény, elveszettnek tűnt az elején oly' színvonalasan fenntartott izgalom.
Hiányérzetem maradt, amikor bezártam a könyvet.
Számomra egyszer olvasandó könyv.
Köszönöm.

U_Iza>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

off
Hááát… tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, de tömören ennyi az egész, amit a könyvről gondolok. Kicsit bővebben: Érdekesen indul, megismerjük a szereplőket, már-már családias légkör alakul ki a párizsi Edgar-Quinet téren. Aztán jön kissé különc Adamsberg felügyelőnk, vagy parancsnok, vagy a franc se emlékszik már a titulusára, kicsit megismerjük őt is, aztán a két szál összeér és lepottyanik az első hulla. A pestises háttér érdekes volt, egy új információval gazdagabb is lettem, bár nem tudom, mennyire hiteles (nevezetesen, hogy miből alakult ki az a szokás, hogy a kérők gyűrűt ajándékozzanak szívük hölgyének. Igen, eszerint ennek is a pestishez van köze). Adamsberg agyal, főleg a megérzéseire hallgat, aztán derült égből villámcsapásként összerakja az ügyet. Ja, mégsem, csak részben. A végére az írónő próbálta belevinni a csavart, de nem ütött. Hiányzik a könyvből az, amiért szeretek krimit olvasni. Ezt könnyedén le tudtam tenni bármikor, el is húzódott az olvasás, mert mindent csináltam inkább helyette. Nem volt hajtépősen unalmas, de hiányzott belőle az esszencia. Ennek ellenére lehet vele haladni, könnyen olvasható, csak a motiváció hiányzott hozzá. Strandra, nyaralásra tökéletes, mikor arra vágyik az ember, hogy két csobbanás közt csak olvasson valami olyat, ami nem erőlteti meg az agyát, és nem hat rá érzelmileg sem, hogy bármikor le lehessen tenni, ha hozzák a hideg sörödet/üdítődet/jégkásádat.

2 hozzászólás
Csabi P>!
Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Sokat vártam ettől a könyvtől, nemzetközi siker, egy tudós írta, meg francia is, itt a Molyon is hemzsegnek a csillagok. Csak későn vettem észre, hogy főleg a nőknek tetszik…
Olyan, mintha, ezzel tudnám legjobban jellemezni ezt a könyvet. Látszik, hogy a szerző ismeri a sikeres krimik receptjét, csak sajnos nem mindig alkalmazza jól. Pedig jól indul a történet, megismerkedünk, elég részletesen, Joss-al, az ex-tengerésszel, aki kikiáltó, helyi híreket olvas fel naponta Párizs egy eldugott részén, ebből él. Anakronisztikus, éppen ezért érdekes. Különös hírek kerülnek a ládájába, amik valami elközelgő katasztrófára utalnak. Aztán miután jól megismertük és megkedveltük Joss-t, az író szépen leépíti, a végére csak egy háttérfigura lesz belőle. Hm. Helyette megismerjük Adamsberg felügyelőt, akit Columbo-ból és Maigret-ből gyúrtak egybe, zseniális agy, habár neveket, számokat, dátumokat nem tud megjegyezni, azért ez elég nagy hendikep egy nyomozónál. Ő ajtókra festett jelek után kezd nyomozni és persze a két szál összekapcsolódik. Eddig rendben is lenne, jó kis sztori lesz ebből, reménykedik az olvasó. Aztán a regény közepén jön kétszáz oldal, ahol nem történik jóformán semmi, a jó párizsiak festik a jeleket az ajtókra, és mellékesen felbukkan pár hulla, az írónő pedig előveszi történészi tudását, kicsit megfűszerezni a sztorit. Tíz oldalak sorjáznak, amiket egy az egyben ki lehetne tépni a könyvből, senkinek sem hiányoznának. Közben feltűnik a felügyelő barátnője, a rejtélyes Camille, tökéletes McGuffin, elterelő hadművelet. Ellentétben a gyilkosságokkal, amikről alig tudunk meg valamit, a hullák egyszer csak ott hevernek, nem többek tárgyi bizonyítéknál. Nem egy hard-boiled sztori, mondtam az elején, hogy a lányoknak tetszik. A végén aztán újra felveszi az írónő a fonalat, végre történik valami, döcögősen haladunk a végkifejlet felé, amit egy hátrahagyott levélből tudunk meg. Egy igazi zsaru a végén mindig a gyilkos szemébe néz. Vagy a pisztolycsövébe.
Ami az erőssége az írónőnek, az a szakmájából fakad, jók a pestis történetéről szóló részek, ami gyengéje, hogy nem sok fogalma van a rendőri munkáról, valószínűleg ő is Lütyő felügyelő kalandjain szocializálódott. A másik, hogy a skandináv krimik mintájára próbál egy hátteret teremteni a szereplői mögé, ami a tér lakói esetében úgy ahogy sikerül, de összességében eléggé sablonos lesz.
A felére meghúzva még elmenne egy könnyed strandolvasmánynak, de négyszáz oldalon megfekszi a gyomrot. Grafománia, amatőr krimiíró, történész egyenlő Fred Vargas.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Stone>!

Embert klónozni? Már így is elég idióta szaladgál a földön.

131. oldal

5 hozzászólás
Stone>!

– Például felfedezheti, hogy a nő nem lyukas közepű karika. Amennyiben ez alapjaiban rengeti meg a maga világképét, ne szégyelljen többet megtudni róla! A karika alatt a nőnek lába is van, fölötte pedig törzse és feje. Próbáljon néha erre is koncentrálni, Favre, ha van mivel!

46

2 hozzászólás
fülcimpa>!

Lelki társamat keresem, ha egy mód van , azért legyen csinos, de ha nem csinos, az se baj.

131. oldal

Stone>!

A klorofill magától képződik, és a fák nem dicsekszenek vele.
Ez csak egy példa volt a hősködőknek.

131. oldal

Trudiz>!

Hát mit ér az élet, ha nincs szerelem?
– Egy láda zöldbabot…

173. oldal

Trudiz>!

Ha a kút fenekét megkaparod, nem fogsz tiszta vizet húzni belőle.

18. oldal

Stone>!

A közbeszúrt jogi terminus mégiscsak a minőség záloga volt, bár a könyvmoly szállótulaj ebben is talált kivetnivalót.

21. oldal

1 hozzászólás
Stone>!

– A dilettáns! Elkaptam, az áldóját! Tartsa meg a mai kakukktojásokat, futok a könyvtárba.
– Le a dolgozószobájába?
– Dehogy, Le Guern. Minden könyv azért nekem sincs meg.
– Aha – tátotta el a száját Joss.

97. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pierre Lemaitre: Téboly
Jo Nesbø: Hóember
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Kathy Reichs: Végzetes utazás
Mikaël Ollivier: Vértestvérek
Dan Brown: Inferno
Chris Carter: Halállista
Steve Cavanagh: Tizenhárom
Donato Carrisi: Démoni suttogás
N. Nagy Zoltán: Keselyű