Androméda 79% 47 csillagozás

Elég különös alkotás volt, melynek alaptörténete kissé hasonlít a Kapcsolatra (vagy inkább fordítva, hiszen az Androméda bő 20 évvel korábban keletkezett)spoiler, a hangsúlyokat azonban egészen máshová teszi. A történetvezetés nekem kicsit kesze-kuszának tűnt, s helyenként elég naivnak spoiler. A kötetben egyébként két – két év különbséggel megjelent – regény kapott helyet, a második egy ízig-vérig folytatás lett, mely jóval gyengébb az elsőnél. Eltekintve azonban ezektől a hibáktól, egy eléggé élvezhető (jellegzetesen hatvanas évekbeli) kalandregényt kaptunk, ami a tudomány felelősségét (is) boncolgatja, no meg persze az emberi felelőtlenséget, pénz- és hataloméhséget is pellengérre állítja.

Izgalmas, fordulatos és nagyon tudományos könyv.

A kozmoszból érkező üzenetet megfejtve, tudósok kicsi, nagyon titkos csoportja élet teremtésébe kezd, hogy megtudják, mit szeretne közölni az emberiséggel egy fejlett civilizáció.

Mint Hoyle minden könyvében, ebben is szembesülünk a határtalan kíváncsiság problémakörével, az emberi felfogóképesség határaival, és a politikai-nemzetgazdasági preferenciarendszerrel.
Még akit a kissé romantikus történet nem is fogna meg, ez a politikai vonal – kik kinél kémkednek, mi az intel (:D), kik ki ellen mit finanszíroznak, hogyan és miért próbálja fenntartani magát egy diktatúra – szerintem annak is tetszene.

Jó és érdekes kérdéseket vet fel a regény az „idegenek” értékrendjéről, arról, hogy kiben és meddig bízhat az emberiség.

A főszereplővel sajnos képtelen voltam azonosulni – nem bírom ezeket a zsigerből megérző, laza, zseniális szuperembereket, akiknek egy hadseregnek elegendő whisky elfogyasztása után is megy a 48 órai munkavégzés, mert sajnos nem nagyon hiszek bennük. Úgy sejtem, ez a típus lehet Hoyle álomszemélyisége. Cuki, de emiatt a karakterhiba miatt vontam le a fél csillagot.

Az eleje nekem kicsit unalmasnak tűnt, meg mintha lassan indulna be. Ezt leszámítva tetszett és jó ötletek vannak benne, bár sok újdonsággal nem szolgált számomra a könyv. Jó volt, de nem fogott meg, lehet, hogy túl sok sci-fit olvasok (ha ez lehetséges egyáltalán).

A könyv igazából két regény, az A, mint Androméda és az Androméda-áttörés. Az eredeti megjelenésük dátumából látszik (1962 és 1964), hogy a legkeményebb hidegháború idején íródtak (kubai rakétaválság, Kennedy gyilkosság stb.), és ez nagyon is érződik, főleg az első kötet szövegéből. Ez a sci-fi valahogy kimaradt az ifjúkori olvasásaimból (és a magyar fordítás is elég későn jelent meg), de nem bánom, hogy most elolvastam. Igaz, a vége nagyon „világbéke” hangulatú, az egész stílusa kicsit lassú, néhol unalmasnak is tűnik, az akkori „szuper” számítógép mai szemmel nézve is legfeljebb egy C64 kategória, de hogy akkoriban hogyan gondolkodtak az emberek a világról, a világűrről, az idegenekről, egy esetleges III. világháborúról, terrorizmusról, biológiai fegyverekről, világkatasztrófáról – az nagyon érdekes!

Két kiváló, összefüggő, de külön is olvasható tudományos fantasztikus regény az asztrofizika professzorától, Fred Hoyle-tól. Mi történik, ha sikerül, amire az emberiség vár és a Földön kívüli intelligencia üzen a rádiójelek segítségével…?

Egy igazi klasszikus sci-fi az oly sokat citált „üzenetet fogunk a világűrből” témában. Ennek ellenére egyáltalán nem sablonos, a történet jó pár csavart vonultat fel, a melyek újabb és újabb irányokba lendítik a történéseket. A mű a hidegháború időszakában játszódik (lásd 1962-ben jelent meg az eredetije), és jól megmutatja a kor politikai berendezkedését, a politikai viszonyokat, néha már-már politikai kriminek tűnik sci-fi háttérsztorival. Mert a politika mindenbe beleszól. No meg az üzlet. Nincs tiszta tudomány politikai és üzleti célok nélkül akár kimondják ezt, akár nem. Ha valamit megtudunk egy nálunk fejlettebb civilizációtól, az bizony hatalmat jelent. Mindenki szimatolja a big business-t, a bel- és külpolitikai hasznot, kavarja a szart, hogy ő jól jöjjön ki belőle, a kutatók meg őrlődnek a sok egymásnak feszülő érdek között, és próbálnak tudós emberek maradni. Többet nem árulok el a sztoriból.
Az Androméda kifejezetten letehetetlen könyv, a sztori magával sodorja az embert. Eddig csak pár könyvet olvastam, amit ennyire nehéz volt félretenni. Azt hiszem ez sokat elmond róla.

Kedves olvasmány volt, talán még elgondolkodtató is. A cselekményben hiba nincs. Mai szemmel kicsit régiesnek tűnik ugyan a számítástechnikai részletek miatt, de ha ezen túl tudjuk tenni magunkat, akkor egy élvezhető, igazi hard sci-fit kapunk.

A könyvben helyet kapott az A, mint Androméda, és közvetlen folytatása, az Androméda-áttörés is. Tulajdonképp olvasható, érdekes, ötletes sci-fi, de mégsem tud igazán jó lenni. Helyenként érdekes karakterei ellenére is unalmas, néha van egy-két rosszul átgondolt fordulat, és a történetek vége sem az igazi. Viszont a sötét hangulat jól illik hozzá. Összességében nem éreztem elpocsékolt időnek az olvasását, de azért vannak ennél jobb sci-fik is.

Úgy érzem, hogy az írók elég amatőr módon írták meg ezt a könyvet. Nagyon sok pontban, főleg a második blokkban nagyon sokszor a kommersz ponyva felé húz a könyv, főleg az ilyen igazságszérumos meg lövöldözős-üldözős jeleneteknél. Persze jó pár tudományos hiba is van a történetben, inkább a biológiai vonalon. Néhány ponton tudott izgalmas lenni, és az alap ötlet sem rossz, de azért 3,5 csillagnál többet semmiképpen nem érdemel.