Naplók, ​levelek 4 csillagozás

Franz Kafka: Naplók, levelek Franz Kafka: Naplók, levelek

Kafkától ​életében mindössze elbeszéléseinek egy része jelent meg nyomtatásban, kevesebb mint tíz százaléka annak, amit megírt. Az azóta már jól ismert regényeken kívül kiadatlanul és hagyatékban maradtak fenn Kafka naplófüzetei és levelei is, amelyek jóval többet tesznek ki, mint a szorosan vett szépirodalmi életmű. Mint ismeretes, legjobb barátját, Max Brodot Kafka a végrendelkezésében azzal bízta meg, hogy mindenestül égesse el ezt a hagyatékot. Max Brod ezt nem tette meg, hanem barátja emlékéhez az adott szónál is hívebben sorra kiadta kötetetekben e hagyaték anyagát. A naplók és levelek öt különféle kötetben láttak napvilágot 1951 és 1974 között – a magyar válogatás ezek alapján készült.
E naplók és levelek elidegeníthetetlen részei Kafka életművének. Alig van még egy író, akinél a „magántermészetű” és a „hallhatatlanságnak szánt” megnyilatkozás között a határ ennyire elmosódnék. Kafka a naplófüzeteiben és a leveleiben is mindig roppant műgonddal fogalmaz, sőt… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Emlékezések

>!
Európa, Budapest, 1981
794 oldal · ISBN: 963072457x · Fordította: Tandori Dezső, Antal László, Eörsi István

Enciklopédia 62

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Bécs


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Futóhomok P
Franz Kafka: Naplók, levelek

A sok száz oldalnyi levél- és naplórészlet arra csábít, hogy valamiféle önéletrajzi dokumentumregénnyé álljon össze a szöveg bennünk a kötet végére. Ha így olvassuk, eleve hiátussal indítunk, mivel a Max Brodra bízott (és általa a kafkai végrendelet ellenére el nem égetett) hagyaték a már 27 éves felnőtt férfi feljegyzéseivel indul. Talán újabb és újabb biográfiai adatok reményében foglalkozott a Kafka-filológia annyit annak az igazolásával*, hogy F. K. mindenképp vezethetett naplót már 16 éves korától. A levelekből valóban sok életrajzi mozzanat kimazsolázható, de nem ezért érdemes végigolvasni, végigrágni, néhol végigküszködni a gyakran viszolyogtató aprólékossággal megírt levél-monológokat. Monológokat, mert többségüknél egyáltalán nem tűnik lényegesnek, hogy éppen Kafka melyik barátja/szerelme a címzett (egyedül a Milena-szerelem sejtet valamiféle dialógust, de sajnos válaszlevelek nem állnak az utókor rendelkezésére), így a levélírás a Kafka számára egyetlen belakható kommunikációs csatornává válik, amin keresztül részletesen közölhet bármit magáról/magából/és óvakodva a világról is. Mindezt olyan igényes megfogalmazásban teszi, hogy a levelek és naplók mindenképp írói életműve szerves részének tekinthetők és teljesebbé teszik a Kafka-élményt.
Az én Kafka-képemen a feloldhatatlan magány fogalma lett elmélyítve a ”(…) nem vagyok elegendő se testileg, se szellemileg, hogy egy idegen ember terhét hordozzam.”– számtalan variációban elismételt vallomásnak köszönhetően. És fontos eleme ennek a képnek a nem önmagában keresett végső válaszok lehetősége, amit Franz Kafka képes akár legbetegebb állapotában, utolsó bejegyzéseinek egyikében is megfogalmazni:
”Igen jól elgondolható, hogy az élet gyönyörűsége ott található készenlétben mindenki körül, a maga egész gazdagságával, elfüggönyözve, mélyen , láthatatlanul, nagyon messze. De ott van, nem ellenségesen, nem idegenkedve, nem süketen. Ha az igazi nevén szólítja az ember, a megfelelő szóval, akkor jön is. Ez a varázslat lényege: nem teremt, hanem szólít.”

*Hartmut Binder: Kafka új megvilágításban

>!
Christine_
Franz Kafka: Naplók, levelek

Jó lett volna az másik levelezését is elolvasni, így kicsit nagyon egyhangú volt.


Népszerű idézetek

>!
Christine_

Gonosz szavak után ártatlan rózsákat küldeni szánalmas próbálkozás!

>!
Cicu

Szükségünk azonban épp olyan könyvekre van, amelyek úgy hatnak ránk, mint egy szerencsétlenség, ami nagyon fáj, mint valakinek a halála, akit jobban szerettünk önmagunknál, vagy mintha kiűznének minket, minden embertől távol, a vadonba, mint egy öngyilkosság, olyan legyen a könyv, fejsze, a bennünk befagyott tenger jegéhez. Így hiszem.

>!
Futóhomok P

Mindenkinek megvan a maga mardosó, éjeket emésztő ördöge, és ez a tény nem rossz s nem jó, hanem ez az élet: ha nem lenne ez az ördögünk, nem is élnénk. Amit tehát elátkoz önmagában, az épp az élete. Ez az ördög az anyag (s alapjában csodás anyag), amit eleve megkap, amiből azután valamit csinálnia kell.

559. oldal

3 hozzászólás
>!
Aquarius

Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni?

[1904. január 27.]

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
Carmilla 

…mint egy öngyilkosság, olyan legyen a könyv, fejsze, a bennünk befagyott tenger jegéhez.

7. oldal (Európa, 1981)

>!
Futóhomok P

Fölolvasnám az elbeszélést, s közben fognom kellene a kezed, mert bizony egy kissé félelmetes a történet. Átváltozás a címe, és alaposan megijednél tőle, sőt talán eleged is volna az egész históriából (…) Mégiscsak szörnyen undorító történet ez (…) és ezek a rémségek látod, ugyanabból a szívből fakadnak, amelyben Te is megférsz, és eltűröd, hogy ott legyen a szállásod.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka: Átváltozás
3 hozzászólás
>!
Carmilla 

Ne vidulj, ha nem vagy vidám. A derűhöz nem elég az elhatározás, derűs körülmények is kellenek hozzá.

215. oldal (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: derű
>!
Carmilla 

Bizonyos, hogy előrehaladásom fő akadálya testi állapotom. Ilyen testtel nem lehet menni semmire. Hozzá kell szoknom, hogy folyton csődöt fog mondani.

59. oldal (Európa, 1981)

>!
Carmilla 

A lehetetlen olykor úgy elsodorja a lehetőt, mint egy hullám.

237. oldal (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: lehetetlen
>!
Carmilla 

    Modellt kellene állnom meztelenül Ascher festőnek egy Szent Sebestyén-képhez.

86. oldal (Európa, 1981)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Polcz Alaine: Asszony a fronton
Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
Dallos Sándor: Aranyecset
Schirin Bogner: Száz évig élni…
David Wagner: Élet
Benedek István: A gyógyítás gyógyítása
Kiss László: Kínok tövisében
Michael J. Fox: Szerencsés ember
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt
Laszlóczki Valentina: Az én kis Buddhám