Naplók 6 csillagozás

Franz Kafka: Naplók

Kafka naplóiból gyakran idéznek írók, tudósok. Ezek a naplók olyan alapvetõ szövegnek számítanak, mint Musil, Gombrowicz, Max Frisch vagy éppenséggel Márai Sándor vagy Kertész Imre naplói. A Kafka-naplók szövegét huszonhét évvel az író halála után Max Brod adta ki, mégpedig tizenhárom naplófüzet alapján. Kafkánál a napló és a „novella”-írás nem vált külön, a füzetekben szerepelt több jól ismert Kafka-novella is, melyeket Max Brod kezdettõl fogva elkülönített az elbeszéléskötetbe. A füzetek kritikai kiadása 1990-ben látott napvilágot. A naplójelleg és az életrajzi-pályatörténeti összefüggések jobb érvényesítése érdekében a magyar kiadás a kronológiai elvet (azaz Max Brodét) teszi magáévá, de figyelembe veszi a naplóíráshoz használt füzetek, jegyzettömbök és iratgyűjtők egységét elsődlegesnek.

Eredeti cím: Tagebücher 1910–1923 / Tagebücher

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Európa, Budapest, 2008
798 oldal · ISBN: 9789630786454 · Fordította: Györffy Miklós

Enciklopédia 4


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Daniella78>!
Franz Kafka: Naplók

Igazából terapikus célzattal kezdtem el olvasni, tudtam ugyanis Kafkáról, hogy sok baja volt a szorongással. De hogy ennyire? A tízes évek naplóiban még tükröződik érdeklődés az irodalmi élet iránt, sok leírást olvashattam a zsidó színdarabokról is, de aztán a naplók hangulata egyre komorabbá vált, sokat írt a gyötrő álmatlanságáról, a kóros önmegfigyeléseiről, sikertelenségéről a nőknél és végül ijesztő módon előrevetítette saját halálát. Mégsem volt nyomasztó ez a több mint 900 oldalas napló, inkább csak szomorú, ami nagyrészt Kafka egészen kifinomult stílusának és okosságának köszönhető, a könyvet gyakorlatilag szétfirkáltam. Az útinaplói kevésbé tetszettek, bár a naturalista-vega kommuna szabatos, itt-ott pikáns leírásai igen meghökkentőek voltak. (Végül is annyit mindenképp tanultam belőle, ha már terápia, hogy a szorongások mellett és azok ellenére is lehet alkotni.)


Népszerű idézetek

Soós_Norbert>!

Az önismeret egy bizonyos fokán és a megfigyelésnek kedvező egyéb körülmények mellett az ember óhatatlanul rendszeresen undortónak találja magát. A jónak bármiféle mércéje – akármennyire különböznek is róla alkotott vélemények – elérhetetlennek fog tűnni. Kénytelen belátni az ember, hogy nem más, mint nyomorúságos hátsó gondolatok patkánylyuka. A legapróbb cselekedet sem lesz mentes ezektől a hátsó gondolatoktól. Olyan mocskosak lesznek ezek a hátsó gondolatok, hogy az önmegfigyelés állapotában az ember először nem is akarja átgondolni őket, hanem megelégszik azzal, hogy messziről feléjük néz. E hátsó gondolatoknál nem pusztán önzésről lesz szó, az önzés hozzájuk képest jónak és szépnek az ideáljaként fog megjelenni. A mocsok, ami az ember szeme elé kerül, önmagáért valóban lesz jelen, fel fogja ismerni az ember, hogy ettől a nyűgtől csepegve jött világra, és miatta felismerhetetlenül vagy nagyon is jól felismerhetően fog távozni. Ez a mocsok lesz a legmélyebb alap, amit talál az ember, ez a legmélyebb alap éppenséggel nem lávát tartalmaz, hanem mocskot. A legalja lesz és a legteteje, és nemsokára még az önmegfigyelés keltette kétségek is olyan gyengék és önelégültek lesznek, ahogyan a disznó dülöngél a trágyalében.

532. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önismeret
Soós_Norbert>!

Minden novella kezdete nevetséges először. Reménytelennek látszik, hogy ez az új, készületlen, mindenütt sérülékeny szervezet fennmaradhasson a világ kész szervezetében, amely minden kész, működő szervezethez hasonlóan zártságra törekszik. Igaz, megfeledkezik ilyenkor az ember arról, hogy a novella, ha van létjogosultsága, magában hordja kész szervezetét, még ha az nem bontakozott is ki egészen; ezért e tekintetben indokolatlan a kétségbeesés egy-egy novella elkezdése előtt; ugyanígy a szülőknek is kétségbe kellene esniök a csecsemőjük láttán, hiszen nem ezt a nyomorult és különösképp nevetséges lényt akarták világra hozni. Mindazonáltal sohasem tudja az ember, jogos vagy jogosulatlan-e a kétségbeesés, amelyet érez. De bizonyos támaszt nyújthat azért ez a gondolatmenet, e tapasztalat hiánya ártott már nekem.

518. oldal

mockerybird>!

1910. július 19., vasárnap, aludtam, felébredtem, aludtam, felébredtem, siralmas élet.

22. oldal

Soós_Norbert>!

Nem azért bújok el az emberek elől, mert nyugodtan akarok élni, hanem mert nyugodtan akarok tönkremenni.

474. oldal

Soós_Norbert>!

Miért értelmetlen a panaszkodás? Panaszkodni annyit tesz: kérdéseket feltenni és válaszra várni. Az olyan kérdésekre azonban, amelyek nem válaszolják meg eleve önmagukat, már soha nem jön válasz. Nincsenek távolságok kérdező és válaszoló között. Nincsenek leküzdeni való távolságok. Ezért kérdezni és várni értelmetlen.

554–555. oldal

Soós_Norbert>!

Nagyon igazságtalan lenne azt mondanom, hogy elhagytál, de hogy elhagyatott voltam, éspedig időnként borzalmasan, az igaz.

661. oldal

Soós_Norbert>!

Bölcs voltam, ha úgy tetszik, mert kész voltam bármely pillanatban meghalni, de nem azért, mert mindenről gondoskodtam, aminek az elvégzése ki volt mérve rám, hanem mert semmit sem végeztem el belőle, és nem is remélhettem, hogy valaha elvégzek belőle valamit.

312. oldal

Karamazov>!

A naplóírónak az az előnye, hogy megnyugtató világossággal tudatosodik benne mindaz a változás, amelynek szüntelenül alá van vetve, általában természetesnek is hiszi, sejti és ismeri el, de öntudatlanul mindig akkor tagadja, amikor arról volna szó, hogy ebből a jóváhagyásból reményt vagy nyugalmat merítsen. A naplóban bizonyítékokat talál arra, hogy élt, nézelődött, és megfigyeléseket jegyzett fel még olyan állapotban is, amely ma elviselhetetlennek tetszik, hogy tehát ez a jobb kéz ugyanúgy mozgott, mint ma, amikor az áttekintés lehetősége jóvoltából az egykori állapotra nézve okosabbak vagyunk ugyan, de annál inkább méltányolnunk kell egykori, merőtudatlanságban is kitartó törekvésünk rettenthetetlenségét.

233. oldal

Soós_Norbert>!

A szülők, akik hálát várnak a gyermekeiktől (némelyek még meg is követelik), olyanok, mint az uzsorások, szívesen kockáztatják a tőkéjüket, feltéve, hogy behajthatják a kamatokat.

507. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szülő

Hasonló könyvek címkék alapján

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Anne Frank – Jan Otčenášek: Anne Frank naplója / Rómeó, Júlia és a sötétség
Horváth Lajos (szerk.): Örök kortársaink
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
T. Aszódi Éva (szerk.): Rókavigasztaló
Karig Sára (szerk.): Égtájak 1969
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában
Erich Kästner: Notabene 45
Brigitte Hamann: Winifred Wagner avagy Hitler és Bayreuth