Levél ​Apámhoz 29 csillagozás

Franz Kafka: Levél Apámhoz Franz Kafka: Levél Apámhoz Franz Kafka: Levél Apámhoz Franz Kafka: Levél Apámhoz

Levél Apámhoz: ez a cím nem Kafkától származik. A szerző nem adott címet művének. Egyszerű okból: nem szánta műnek, csak közönséges levélnek. Hogy a terjedelmes levél mégis a „mű” irodalmi rangjára emelkedett, ezt nemcsak művészi ábrázoló eszközeinek vagy jellegzetes Kafka-stílusának köszönheti, hanem mindenekelőtt sajátos tartalmi értékeinek. Kafka világképének különösen becses dokumentuma ez a közvetlen vallomás: méltóképpen sorakozhat fel az irodalmi igényű alkotások, a „közvetett” vallomások mellé. (Szabó Ede)

>!
Humanitas Fiction, Bukarest, 2016
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789736896408 · Fordította: Mircea Ivănescu
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
72 oldal · ISBN: 9789633296288 · Fordította: Szabó Ede
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
192 oldal · ISBN: 9789633299388 · Fordította: Szabó Ede

1 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Ittimi78
Franz Kafka: Levél Apámhoz

Ezt a könyvet kötelezővé tenném minden gyakorló és leendő apa részére!

Remekül példázza, mit nem szabad csinálni szülőként. Kiváló terápiás könyv, tanulhatunk belőle!

Szerettem ezt a „rövid”, szívbe markoló, belsőséges, bátor és végtelenül őszinte levelet. :)

>!
robertjordan
Franz Kafka: Levél Apámhoz

Megdöbbentően őszinte, és érdekfeszítő. Minden Kafka-rajongónak alapmű. Rövidsége miatt elolvasása kb. 1.5 órát vesz ignénybe.

>!
Nicole_Kinney I
Franz Kafka: Levél Apámhoz

Ez oszt levél… Feri atya egyik régi előadásában olvasott fel ebből az opuszból, és kíváncsi lettem rá. Nem egy könnyű olvasmány, de elgondolkodtató, bár azért kíváncsi lennék, hogy ha az összes többi családtag írt volna levelet egymáshoz (ilyen terjedelemben), akkor abból mi sült volna ki. És persze eszembe jutottak a saját, meg nem írt leveleim is. Kicsit nyomasztó is néha, mekkora felelősségünk van a hozzánk közel álló emberek lelki épségének alakulásában, egy-egy meggondolatlan mondatból is lehet a másik emberben életre szóló becsípődés. Sose szeretnék ilyen stílusú levél címzettje lenni.

P.S.: Első olvasásom Kafkától :D

>!
Dori08
Franz Kafka: Levél Apámhoz

Nem olvastam még mást Kafkától, ezt is egy magyar beadandóhoz választottam. A levél személyessége végig érezhető, a magyarázkodás, önvád, és az apa hibáinak felvetése mellett. Tetszett a stílusa, a vége felé kicsit untam a házasságkérdést (ebben talán közrejátszott, hogy megszakítás után folytattam ott az olvasást). A gyermekszemmel látott apa karaktere élethűen kirajzolódott előttem, ahogyan a tőle félő, rá mégis felnéző kisfiú, később felnőtt férfi is.

>!
pulse
Franz Kafka: Levél Apámhoz

Minden igaz lehet, de nekem sok volt a nyafogás.

>!
Carmilla 
Franz Kafka: Levél Apámhoz

Inkább irodalmi érdekesség, mint önálló műalkotás. Szerintem maga Kafka is tiltakozott volna a megjelentetése ellen.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

(…) Olyan ez, mintha valakire akasztás vár. Ha valóban felakasztják, akkor meghal, és mindennek vége. Ha azonban végig kell élnie az akasztás minden előkészületét, s csak akkor értesül a kegyelemről, amikor a hurok már az arca előtt leng, egész életében megszenvedheti a dolgot.

52. oldal (Noran, 2003)

>!
Carmilla 

(…) lelkileg nyilvánvalóan képtelen vagyok a házasságra. Ez abban nyilvánul meg, hogy mihelyt elhatározom magam a nősülésre, attól kezdve nem bírok aludni. Éjjel-nappal fő a fejem, nem is élet ez már, kétségbeesve lődörgök.

108-109. oldal (Noran, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: házasság
>!
melanzskólia P

Képtelenek voltunk nyugodtan érintkezni egymással, s ennek volt még egy, tulajdonképpen nagyon természetes következménye: leszoktam a beszédről.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beszéd
>!
Carmilla 

    Legesleghatásosabb, legalábbis velem szemben mindig bevált szónoki nevelőeszközeid: a szidalmak, a fenyegetések voltak, az irónia, a rosszindulatú nevetés és – furcsa módon – az önvád.

39. oldal (Noran, 2003)

>!
Carmilla 

Mogorva, figyelmetlen, engedetlen gyermekek lettünk, mindig menekülésre vágytunk, s többnyire önmagunkba menekültünk.

45. oldal (Noran, 2003)

>!
Carmilla 

    Nősülni, családot alapítani, elfogadni minden jövendő gyermeket, eltartani ebben a bizonytalan világban, s egy kissé még vezetni is őket, ez meggyőződésem szerint a legnagyobb dolog, ami egy embernek egyáltalán sikerülhet. Hogy látszólag oly sokaknak könnyen sikerül, ez nem ellenérv, mert először is ténylegesen nem sokaknak sikerül, és másodszor: többnyire ezek a kevesek sem „csinálják”, hanem csupán „megtörténik” velük; ez ugyan nem az a legnagyobb dolog, de még így is nagyon nagy és nagyon tiszteletreméltó (különösen azért, mert a „tett” és a „történés” nem választható el tisztán egymástól).

99. oldal (Noran, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: család
>!
Aurorblade

Emlékszem például arra, hogyan vetkőztünk gyakran együtt, egy kabinban. Én sovány, gyönge, vézna voltam, Te erős, nagy, terebélyes. Már a kabinban is szánalmasnak láttam magamat, éspedig nemcsak előtted, hanem az egész világ előtt, mert nekem Te voltál minden dolgok mértéke.

>!
Aurorblade

Nálunk könnyen válnak különccé a zsidó gimnazisták, a legvalószínűtlenebb esetekre bukkanunk, de ilyen hideg, alig leplezett, elpusztíthatatlan, gyermekien gyámoltalan, már-már nevetséges, állatian önelégült közönyt egy eléggé, de hidegen képzelődő gyermekben, mint én voltam, senki másban nem találtam, s persze ez is volt az egyetlen védelmem a félelem és bűntudat idegőrlő hatásával szemben.

>!
Carmilla 

Némi bátorításra, baráti szóra lett volna szükségem, arra, hogy kissé utat nyiss nekem, ehelyett Te elálltad utamat, persze jó szándékkal, hogy más utat szabj elém.

18. oldal (Noran, 2003)

1 hozzászólás
>!
Carmilla 

Rejtélyessé váltál számomra, mint minden zsarnok, aki jogát a személyére s nem az ésszerűségre alapozza.

24. oldal (Noran, 2003)


Hasonló könyvek címkék alapján

T. Aszódi Éva (szerk.): Minden napra egy mese
Kaleb Utecht – Paul Tholey: Alkotó álom
Stephanie zu Guttenberg (szerk.): Mesepatika
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Ranschburg Jenő: Mi rontottuk el?