Innen ​el 16 csillagozás

Franz Kafka: Innen el

Kis kötetünk Kafkát talán még a megszokottnál is kísértetiesebb és lényegretörőbb szerzőnek mutatja majd: az író nem törekedett itt lekerekítésekre, „poénokra”, és épp az ilyen elkötetlenség, nyitottság őrzi a bravúrt. A lélek bravúrját. Sőt mintha műfajt teremtene ezeknek az írásoknak jelentős sokasága: ki tudja, hogyan végződik, miképpen is végződhet eleve egy történet! Kell-e a végső hatáshoz a végkifejlet ismerete? Tömérdek „akció”, hűvös távolságtartás, közben pedig láva-forróság, a szerencsétlen élet bölcsessége, a bölcsesség boldogtalansága. Ha valamivel, ismételjük, e kis gyűjteményekkel a rég várt jelleggel teljesedhet ki számunkra a Kafka-életmű. A gyötrelmesen múlhatatlan világjelenség. (Tandori Dezső)

>!
Cartaphilus, Budapest, 2004
116 oldal · ISBN: 9639303887 · Fordította: Tandori Dezső

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Franz Kafka: Innen el

Innen el…
… kell mennem,
… kell menekülnöm,
… kell felednem a létezést,
… kell jutnom a végső célhoz…

Innen el. Innen fel kell kelnem.
A ködös erdő közepette vágyok a halál muzsikájára.

spoiler


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Az élet folytonos elterelés, anélkül hogy tudatosulhatna, mitől is terel el.

Lunemorte P>!

Küzdök; senki se tudja; van, aki sejti, ez elkerülhetetlen; de senki se tudja.

Lunemorte P>!

Ó, az emberek sok szeszélye. Ez az örökös rabszolgaság.

Lunemorte P>!

– Mindegyre a halálról beszélsz, mégsem halsz meg.
– És mégis meg fogok halni. Épp búcsúszavaim szólnak. Az egyik ember dala hosszabb, a másiké rövidebb. Ám a különbség mindig csak pár szóban van.

Lunemorte P>!

Miért léptem elő a magában ugyan lármázó, de szorongatóan csendes tömegből? Miért vontam magamra a figyelmet? Miért állok most az ellenség kitüntetett listáján? Nem tudom. Másmilyen életet, azt érzem, élnem se volna érdemes. Katonaemberek, így nevezi a hadtörténet az ilyen lelkeket. S még sincsen így, nincs reményem a győzelemben, nem örvendeztet a harc a harcért, az örvendeztet csak, ami a teendő. Mint ilyen, persze, jobban örvendeztet, mint amennyire a valóságban bármit élvezni tudok, jobban, mint amennyi elajándékozhatom van, talán nem is a harcba, hanem ebbe az örömbe fogok tönkremenni.

Lunemorte P>!

Roppant mocsárvidék az ember. Ha elfogja a lelkesedés, összképében olyan, mint ha valahol e mocsár egyik szögletében egy kis béka cuppan a zöld vízbe.

Lunemorte P>!

Hogy lélegzik a holdfényben az erdő, hol összehúzódik, kicsiny lesz, nyomott, a fák kiemelkednek a magasba, hol szétterül, le valamennyi lejtőn, alacsony bozótos, még annyi se, a ködös távoli derengésben.

Lunemorte P>!

Vagyis egy kis türelmet és férfiasságot, ha szabad kérnem!

Lunemorte P>!

Régóta élt bennem magammal szemben egy bizonyos gyanú, mondjuk olyasféle, amilyet egy adoptált gyerek érez a nevelőszülei iránt, még ha gondosan abban a hitben tartják is, hogy ők az édes szülei. Ott van valami gyanú, hiába, hogy a nevelőszülők sajátjukként szeretik a gyermeket, és minden gyengédséggel s türelemmel elhalmozzák, ott egy gyanú, mely talán csak időszakosan, hosszú szünetek után, mindig csak apró, alkalmi véletlenek kapcsán nyilvánul, mégis eleven, s amely, ha pihen is, nem tűnik el, csak erőt gyűjt, kedvező órán parányi kellemetlenségből egyetlen szökkenéssel nagy, vad, gonosz, semmi béklyót nem tűrő gyanúvá válhat, és amely fontolatlan tönkretesz mindent, ami a gyanakvó és a gyanúsított viszonyában közös. Érzem mocorgását, mint terhes anya a gyermekéét, és azt is tudom ráadásul, hogy tényleges megszületését nem fogom túlélni. Élj csak, szép gyanú, nagy és hatalmas isten, és hagyj meghalni engem, aki szültelek, te, aki általam megszületted magad.


Hasonló könyvek címkék alapján

Karel Čapek: A repülő ember és más furcsa történetek
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Miloš Urban: Héttemplom
Alena Mornštajnová: Hana
Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus
Örkény István: Egypercesek
Sławomir Mrożek: A túlvilág titkai és más történetek
Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő
Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása