Amerika 63 csillagozás

Franz Kafka: Amerika Franz Kafka: Amerika Franz Kafka: Amerika Franz Kafka: Amerika Franz Kafka: Amerika

„E regényének a közreadó Max Brod – kissé önkényesen – az Amerika címet adta. Önkényesen, mert – bár a regény ott játszódik, és az amerikai tömegcivilizáció megannyi jegyét realisztikusan ábrázolja – ez is egy fiatalember magányáról, kiszolgáltatottságáról szól. Éppúgy "álomképekből” áll, szintén a végzetes és végletes egyedülvalóság könyve, mint A kastély és A per, de talán olvasmányosabb, még emberibb, és nem olyan elborzasztó, mint azok. Valódi emberi viszonylatok is föltűnnek benne, bár van, amelyiknek nincs folytatása, némelyiknek pedig (mint pl. a Világcirkusz angyalának) nincs előzménye. A mű befejezése is homályos – ki tudja…, akár így, akár úgy, ez a regény, Kafka Copperfield Dávidja is remekmű."
Szukits Könykiadó, 1997

Az elkallódott fiú címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1927

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek, Magvető Világkönyvtár

>!
Szukits, Szeged, 1997
198 oldal · ISBN: 9639020273 · Fordította: Kristó Nagy István
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
270 oldal · ISBN: 9631511618 · Fordította: Kristó Nagy István
>!
Kriterion, Bukarest, 1971
238 oldal · Fordította: Kristó Nagy István

1 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Bla I
Franz Kafka: Amerika

Franz Kafka Amerika című regénye – ahogy a többi is – kalandos utat járt be. A prágai klasszikus író egy kevésbé ismert könyvéről van szó. Az élete során három – valójában töredékben maradt – regényt írt Kafka, aki – a legenda szerint – halála előtt rábízta őket barátjára, Max Brod-ra, azzal a kéréssel, hogy semmisítse meg őket egytől egyig. A közismert történet szerint Brod viszont, ahelyett, hogy eleget tett volna tüdőbetegségben szenvedő barátja kérésének, lektorálta és kiadatta a rábízott írásokat. Így vált halála után ismertté és mérföldkővé az irodalomban Franz Kafka, a szürke hivatalnok életét élő, kitörésre képtelen író, aki életében csupán néhány publikációt tudott felmutatni. Bár neves irodalomtörténészek is vitatják már ezt a történetet, de akár így, akár úgy, a lényegen ez semmit sem változtat: Kafka szinte rögtön híressé vált irodalmi körökben, az Átváltozás című novellája, valamint a Per című regénye kötelező tananyag lett az iskolákban, a kritikusok pedig szókészletükbe táplálták a „kafkai” jelzőt.
Kafkai, azaz komor, sötét, meseszerű, szürreális és groteszk, az állandó bizonytalanság, a félelmek és a léttel együtt járó belső szorongás legpontosabb és legkifejezőbb jelzője.
Amerikába, az ígéret földjére érkező fiú kalandos története kevésbé ismert, pedig – látszólag elüt a többitől, elsősorban pozitívabb kicsengése miatt.
A regényt 1927-ben adták ki, egy fiatal fiú hányattatásairól, elkallódásáról szól az Újvilágban. Az író sohasem járt Amerikában: regényekből, útleírásokból nyerte ismereteit. A kéziratban a mű címe: A kallódó, az Amerika cím a regényt kiadó, Max Brodtól származik.
A 16 éves Karl Rossmannt szegény sorsú szülei egy kamaszkori botlás miatt – egy cselédlány elcsábította, s gyereket szült tőle – „büntetésként” Amerikába küldik, hogy próbáljon ott boldogulni. A bizakodó, jóindulatú gyermekszereplő az agyonszervezett, túl bonyolult világban olyan kalandokon megy keresztül, amelyekben keverednek a jelképes, a valós és az irracionális elemek. Az otthont keresi egy idegen országban, tisztes megélhetést szeretne magának teremteni, de az elidegenedett környezet megöli az ártatlan jóhiszeműséget, s gyökértelen kiszolgáltatottként hányódik ide-oda. – A regény befejezetlen: végül nem tudjuk meg, mi lett Karl Rossmann sorsa. Az utolsó fejezetben színésznek jelentkezik az Oklahomai Természeti Színházba, de csak „technikai munkásként” alkalmazzák.
Érdekes könyv. Nem olyan, mint Jozef K. története, de ez is Kafka különleges világa. Ajánlom!

>!
Sapadtribizli P
Franz Kafka: Amerika

Most sem győzött meg teljesen Kafka… Értem én, hogy ez arról szól, hogy az ember mennyire kiszolgáltatott, hogy hiába küzd, mások döntik el a sorsa alakulását (mert hányszor tudta pontosan, hogy mit akar tenni, és egy hajszál választotta csak el a „helyes” úttól, mégis erővel, véletlenül, vagy jószándékkal eltérítették mindig), és az is nagyon süt belőle, hogy az ember csak akkor látja a határokat, a szabályokat amikor megszegi azokat, és mindez nagyon hangsúlyosan benne van az életben, de akkor sem tudom ezt tőle ilyen formán kedvvel olvasni… Akármi is történik a könyvben, olyan hangulatot áraszt, ami ahhoz vezetett, hogy tudatosan kell ezt leküzdjem és vegyem elő újra és újra a könyvet. Görbe, homályos tükör, amibe nem szívesen néztem bele… Persze, a tükröt nem zavarja, hogy szívesen vagy nem szívesen nézünk bele, és nem is az a szerepe :)

>!
NannyOgg SP
Franz Kafka: Amerika

Parasztság ilyet mondani, de nem bánom, hogy Kafka nem fejezte be. Tud(ott) ennél jobbat is. (Amúgy Robinson csak engem emlékeztet Wagner úrra? Mindig vártam, hogy elhagyja a száját egy kósza sztrovacsek.)

>!
Pacsirta_Szilvia
Franz Kafka: Amerika

Úgy veszem észre Kafka folyton a kiszolgáltatottságról ír. A perben a hivatali kiszolgáltatottságról. Itt pedig a magánéleti, családi, közvetlen környezeti kiszolgáltatottságról.

>!
szikszai_2 P
Franz Kafka: Amerika

Eddig ez a Kafka mű tetszett a legjobban. Olvasmányos és kevésbé nyomasztó, mint más művei. Az amerikai élet sem fenékig tejfel.

>!
mackótestvér P
Franz Kafka: Amerika

Kérdéses, hogy bármelyik cím is megfelelő lenne ehhez a műhöz. Az Amerika nem fejezi ki a lényeget, hiszen nem a bevándorlók ezreinek hányatott sorsát követi a főszereplő története, Az elkallódott fiút pedig nem erősíti meg bennem a regény. Biztos vagyok benne, hogy Kafka ennél frappánsabb címmel állt volna elő a szerintem befejezetlen regényhez, ami egy még igencsak ifjú elme kiszolgáltatottságáról szól egy olyan világban és korszakban, ahol az erősek maradhattak talpon, a gyengék pedig szolgasorba jutottak.
A befejezetlen voltát még csak megerősíti bennem az, hogy Kafkától eltérően a végén semmilyen lelki (fizikai) megvilágosodás sincs, holott a hullámvasútnak, melyet a történet követ, mindig lent kell véget érnie a kiszálláshoz :)

>!
Arianrhod MP
Franz Kafka: Amerika

Szörnyű nyomasztó volt, ahogy visszaemlékszem rá, el is tántorított egész életemre – talán – Kafka olvasásától. De igen ifjú voltam akkor, talán még egyet megpróbálok.

9 hozzászólás
>!
Annin88
Franz Kafka: Amerika

Rajongok Kafkáért, de ez most fájt.
Az átváltozás, Az éhezőművész – ez az a két mű, ami igazán megszerettette velem az írót (A per egyébként tervben van). Éppen a jó tapasztalataim miatt vettem rá magam, hogy elolvassam tőle Amerikát is.
Megbántam, mert semmi újat nem adott… Hiányzott a nyomasztó atmoszféra, vártam, hogy valamivel megbotránkoztasson – vagy legalább megdöbbentsen – az író. De sajnos az oldalak peregtek, a lelkesedésem pedig ezzel párhuzamosan lohadt egyre lejjebb.
Az azért némileg segít feldolgozni a traumát (nem dramatizálom túl, ááá), hogy egyetlen író sincs, akinek csak tökéletes alkotásai vannak.

>!
Pearly85 P
Franz Kafka: Amerika

Katasztrófa. Szörnyű. Értelmetlen.
Nagyon rég utáltam ennyire könyvet. Se a stílus , se a történet nem fogott meg.
és az összefüggéstelenség külön bosszantott. Még jó, hogy nem ez a kötelező a közép iskolában.


Népszerű idézetek

>!
Archibald_Tatum

Ahogy a tizenhat éves Karl Rossmann – akit szegény sorsú szülei Amerikába küldtek, mert egy cselédlány elcsábította, s gyereket szült tőle – a mind lassabban sikló hajón megérkezett New York kikötőjébe: a Szabadság istennő messziről figyelt szobra egyszerre mintegy fölerősödő napfényben tárult eléje. Mintha most emelte volna magasba karját a karddal, alakja körül pedig szabad szelek lengedeztek.

5. oldal, A fűtő (Kriterion, 1971)

1 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P

No meg a rendőr előtt állandóan ott volt a cél: Karl, gondolkoznia sem kellett, míg a fiú számára tulajdonképpen nem is futás volt a legfontosabb: neki törnie kellett a fejét, különböző lehetőségek közül választania, mindig újból határoznia.

97. oldal

>!
Fatma P

Olvastam ugyan, hogy valaki nappal üzletben dolgozott, éjjel pedig tanult, amíg doktor, és úgy emlékszem, polgármester nem lett, de ehhez nagy kitartás kell, ugye? Úgy érzem, bennem nincs.

41. oldal

>!
Fatma P

(…) egy fiút, aki egészen csak magára van utalva, nem kell feleslegesen gyötörni, erről a világ épp eléggé gondoskodik.

219. oldal

>!
ennyiii

Nem várok éppen rád, de ha jöhetnéked támad, hát gyere.

>!
Mpattus P

..a hajón a kikötőkkel együtt az erkölcsök is változnak.

>!
Mpattus P

…egy európai első napjai Amerikában: a születéshez hasonlók.

>!
Mpattus P

Lehetetlen védekezni, ha hiányzik a jóakarat.

>!
ombiwa

Hosszú, magyar módon hegyesre pödört, csillogó, fekete bajsza még egy-egy hirtelen fejmozdulatára sem rezdült meg.

>!
dokijano 

Csak az a kellemetlen, hogy az egyik ír. Karl otthon, maga sem tudta már pontosan, milyen könyvben, egyszer azt olvasta, hogy Amerikában óvakodni kell az írektől. A nagybácsijánál töltött idő alatt, persze, kitűnő alkalma lett volna arra, hogy az írek veszélyességének dolgát pontosan felderítse, ezt azonban, abban a hiszemben, hogy egyszer s mindenkorra jól elhelyezkedett, teljességgel elmulasztotta. Most legalább, az újból meggyújtott gyertya fényénél, alaposan szemügyre vette az írt, és úgy tetszett neki, hogy éppen ő az, aki elviselhetőbbnek látszik, mint a francia. Arcán, amennyire Karl bizonyos távolságból, lábujjhegyen állva, meg tudta állapítani, még látszott némi nyoma a kerekségnek, és egész barátságosan mosolygott álmában.

91. oldal, Ramses felé (Szépirodalmi, 1978)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Karel Čapek: Foltýn zeneszerző élete és munkássága
Miloš Urban: Héttemplom
Örkény István: Babik
Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember I-III.
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A szelíd teremtés / Kisregények
Lewis Carroll: Évike Tündérországban
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Kateřina Tučková: Gerta Schnirch meghurcoltatása