A ​per 566 csillagozás

Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per Franz Kafka: A per

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Valaki ​megrágalmazhatta Josef K.-t” – ezzel a valóságos szállóigévé vált mondattal kezdődik Kafka regénye, amely immár a huszadik század nagy klasszikusai közé tartozik.
És így végződik: „… torkára fonódott az egyik úr keze, a másik pedig mélyen a szivébe döfte, s kétszer megforgatta a kést.” Az állítólagos rágalmazást követő letartóztatás és az ítélet végrehajtása között játszódik le a per, amelynek során végig nem derül ki, hogy milyen bűnt követett el az áldozat, és miért kell végül meghalnia. Nem is derülhet ki, mert a polgári jogrend ellen valóban nem vétett Josef K., bűne mitikus bűn, bűnhődését nem valamiféle feszíni igazságosság, hanem a személyben érvényesülő szükségszerűség rendeli el. Josef K. tudomást szerez a per során a „Törvény” létéről, a törvényről, amelynek alapján bűnösnek ítéltetik, és amely alighanem egy társadalmi rend legfőbb törvénye, de megismerni e törvényt már nem áll módjában, ködös, megfoghatatlan élményként rögződik benne. Mítoszt teremt ebben… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1925

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, Helikon Zsebkönyvek, Horizont könyvek, Európa Zsebkönyvek, Matúra klasszikusok

>!
Helikon, Budapest, 2015
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275291 · Fordította: Györffy Miklós
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
184 oldal · ISBN: 9789633290293
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
188 oldal · ISBN: 9789633745366

13 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Josef K.


Kedvencelte 92

Most olvassa 38

Várólistára tette 251

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Franz Kafka: A per

Végre befejeztem a könyvet, még egy darabig nézegettem a borítót, csak rátett egy lapáttal sötét gondolataimra. Nem akartam várni velük, ezért bekapcsoltam a gépet, és rákattintottam a Könyvzabálók ikonjára, hogy megírjam a véleményem a regényről. Az első mondatok nehezen jöttek, de aztán rátaláltam a vezérfonalra, onnan már szinte magától íródott. Kicsit hosszabb lett, mint általában, de nem baj, a hosszú értékelésekről azt gondolják, hogy tartalmasak. Elküldtem, és vártam egy kicsit, hátha jön rá mindjárt csillagozás, ha sanyimanó fent van, akkor bízhattam benne, de nem mozdult semmi. Elvégre este van. Megnéztem közben, hátha van valami érdekes, de csak a szokásos link ajánlók, idézetek, semmi, amire reagálni kellene. Visszamentem az imént megírt értékelésemre, de még mindig érintetlen volt. Na, majd reggelre, gondoltam, az éjjeli baglyok dolgoznak. Már zártam volna be a böngészőt, amikor a honlap magától visszaváltott a profilomra, és meglepődve láttam, hogy a profilképemre egy áthúzott piros karika került, mint a behajtani tilos tábla. Mi a fene, valaki trollkodik itt?! Aztán észrevettem egy lila csíkot, ami eddig nem volt ott, benne felirat: Az ön profilját zároltuk! Ennyi. Még az önt sem írták nagybetűvel. Néztem az üzeneteket, hátha találok valami magyarázatot, de nem, nincs üzenet. Elég ideges lettem, valaki itt szórakozik velem. Azt vettem észre, hogy kihűltek az ujjaim, állandóan melléütöttem a billentyűknek. Írok az adminnak, csak valami félreértés lehet. Rákattintottam a szokásos ikonra, de csak egy figyelmeztető felirat jelent meg: Korlátozott profillal nem lehetséges az üzenet küldése. Köszönjük megértését!
Hátradőltem, és percekig csak néztem a feliratot, talán eltűnik hirtelen, és kiderül, csak vicc volt az egész. Nem tűnt el. Próbáltam a többi funkciót is, de semmi sem működött, nem tudtam írni, kommentezni, még egy rohadt kedvencelést sem tudtam benyomni. De miért? Azért, amit legutóbb írtam? Mi másért, csak az lehet a baj, napok óta nem is volt más aktivitásom az oldalon. Újra átolvastam a szövegemet, de nem találtam benne semmit, ami kiverhette volna a biztosítékot. Sehol egy káromkodás, nem szidtam egy kisebbséget sem, nem politizáltam, nem csináltam semmit, csak megírtam a véleményem. Akkor csak ez lehet a baj. OK, nem volt egy pozitív vélemény, sőt, inkább ledorongolásnak hathatott olyasvalaki szemében, aki nem ismer. Mindegy, most nincs kedvem ehhez az egészhez, átkattintottam egy híroldalra, ott legalább tudom, mivel bosszantom fel magam. Hosszan nem csinált semmit a böngésző, biztos megint lefagyott. Bezártam, és újraindítottam, de csak egy homokóra pörgött a képernyőn hosszan. A fene essen ebben a P-House-ba, ezt hívják ezek szolgáltatásnak!? Kikapcsoltam a gépet. Még jó darabig nem tudtam elaludni, hülyeségek pörögtek a fejemben.
Másnap reggel a teámmal mindjárt a gép elé ültem, az ital melegsége azzal a reménnyel töltött el, hogy mára minden megoldódott, a tegnap este csak valami hiba lehetett. Elindítottam a böngészőt, de most is csak homokórázott. Rákattintottam a levelezőre is, az legalább elindult. A levelek sehol. Egy árva levél sem volt a mappákban! Végignéztem az összeset, a lomtárat, az archívokat, mind üres volt. Ilyen nincs! El kell vinni a gépet a NanoByte-ba, majd a fiúk rendbe rakják, ez csak egy vírus lehet. Írtam egy e-mailt Kolosnak, hogy délután beviszem a gépet, sürgősen kellene majd vissza. Rákattintottam a küldésre, mire felugrott egy ablak: A levél küldése nem lehetséges. Az Ön gépén korlátozások vannak érvényben. Az anyád! Kell vennem egy új egeret is. De legalább az Önt nagybetűvel írták.
Aznap még le kellett adnom egy anyagot a főnöknek a szennyvíztisztító vállalatnál használt vegyi anyagok környezetbarát kiváltásáról, muszáj volt nekiállnom, bármilyen ideges is voltam. Egér nélkül elég macerás használni a gépet, de azért lehet. Végre eljutottam a Munka mappámhoz, beléptem. Volna. Újra egy felirat: A hozzáférés megtagadva. Ennyi. Nem cifrázzák. A vezeték nélküli billentyűzet nagy előnye, hogy gond nélkül lehet a szoba másik sarkába hajítani. Nagyokat lihegve néztem a monitort, egér és billentyűzet nélkül már csak a reset gomb maradt hátra. Csak ültem ott és nem jött egy értelmes gondolat sem, hogy mi történik itt. Aztán meghallottam.
Határozott, erőteljes kopogás, nem is kopogás, inkább dörömbölés a bejárati ajtón.
Csak az futott át a fejemen, hogy még mindig pizsamában ülök itt.

16 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP
Franz Kafka: A per

Újraolvasás vége.
Hála a Jóistennek.
Három napja rémeket látok tőle álmomban. Mindenféle régi házakat, amik mellett éjszaka kell elmenni, aztán meg a szobában feküdtem az ágy előtt, hogy észre ne vegyen, aki az ablakon néz be, de azért észrevett és sírt, hogy ne hagyjam ott.
Ez az egész könyv egy lidércnyomás. Felejtsd el, hogy ébrenlét, nappali lét is van a világon, és megérted a könyvet. (De be is csinálsz tőle.)

Nem is értem, korábban hogy nem fogtam fel, hogy ez a szöveg az álmok logikája alapján működik. Azért jelennek meg benne minden ok nélkül emberek ott, ahol korábban nem voltak; azért lehet szinte minden ilyen ok nélkül megjelenőről elmondani, hogy a főszereplőt figyeli. Akik az álmodban megjelennek, azok is mindig feléd fordulnak, csak veled foglalkoznak. Hiszen az tulajdonképpen mind te vagy, a te vágyaidat, félelmeidet testesítik meg. Valahányszor K.-val történik valami, azt legalább ketten-hárman látják, ablakból, ajtórésből, falrepedésből. És ahogy telnek a percek, inkább szaporodnak, mint fogynak, és nincs menekvés a tekintetük elől. Mindenkit érdekel, mi van vele, és helytelenítik vagy kinevetik, amit csinál. Még aki segít neki, az is lekezelő modorral teszi. Az ember háta borsódzik…
És mindig éjszaka van, vagy legalábbis sötét (köd, borús ég, szakadó eső), vagy éppen alkonyodik. A levegő fojtó, a főszereplő nagyon hamar kifárad, néha mozogni is alig tud, és a támasztékok elfoszlanak a keze alól, mint ahogyan a rossz álomban szokott, amikor olyan sűrű a levegő, mint a víz. A párbeszédek is álombeliek. Hol végtelenbe nyúló monológokat folytatnak a szereplők – ha van rá igény, ha nincs –, hol meg oldalakon keresztül következetesen elbeszélnek egymás mellett, és még véletlenül se arra válaszol senki, amit kérdeztek tőle, viszont megsértődik, ha nem értik, amit mond. (Irtó nehéz lehetett ám ezeket így megírni. Na de hát a zseni, az zseni.)

(Jó lesz, ha hamar befejezem ezt az értékelést, mert már megint kezd összeragadni a torkom.)

A tér mindenütt hétköznapi – ócska bérházak, folyosók, lépcsők, repedt falú, poros szobák –, éppen ezáltal gyötrelmes, ami benne történik. Minden fényképszerű pontossággal, realisztikusan van megrajzolva, és közben minden, ami történik, álomszerűen képtelen. A folyosók összeszűkülnek, kanyarognak, vagy egyenesen vezetnek olyan helyekre, amelyeket a házat kívülről nézve el se tudott volna képzelni az ember. A hálószoba a falba nyúló szűk rés, amelyben csak egy ágy fér el meg némi iratok. A másik hálószobába az ágy mögötti kisajtón lehet bejutni, az ágyon átmászva. (Ettől én félek. Ilyet is láttam már álmomban.)

Minek gyötröm magam akkor szándékosan? – kérdezhetné valaki. Minek olvasok ilyeneket? Azért, mert Kafka sajnos aktuális. Aktuálisabb, mint valaha. Azért olyan ijesztő, mert a benne ábrázolt irracionális helyzetek nemhogy felborogatnák a világ rendjét – dehogy, hiszen ez a világ rendje. A saját életedről te tudsz a legkevesebbet. Láthatatlan szabályrendszer van körülötted, amelyről rajtad kívül mindenki tudni látszik, és nem tudsz nem beleütközni a szálaiba, viszont ha beleütközöl, az orrodra ütnek. Nem is éppen fájdalommentesen. Aztán itt van ez az internet nevű csoda, amely lehetővé teszi azt is, hogy most ezt az értékelést megírjam, de azt is, hogy egy teljesen közönséges weboldal (nem a Facebook, nem a Gmail, egy jelentéktelen kis akármi) jelezze nekem, hogy pár napja női karórákat keresgéltem a neten, és ő mindjárt tud is nekem mutatni egy webboltot, ahol kapok, csak kattintsak ide. Az embert a frász kitöri.
Illetve dehogy töri, hát rég megszoktuk ezt az állapotot, amelyben soha nem lehet megtalálni semminek a felelősét, mert mindenki, akivel kapcsolatba lépünk, nála magasabb állásúakra hivatkozik, akit talán még ő se látott soha életében. Persze őneki van szíve, és segíteni próbál, de ami nem áll hatalmában, az nem áll hatalmában.
Meg lehet ezt szokni. Azt is, hogy vádlottak legyünk, akik persze járnak-kelnek, dolgoznak, tejet és sajtot vesznek, utána hazamennek és olvasnak. Azt is, hogy a felsőbb bíróság, amely felmenthetne minket, meg sem közelíthető.
Meg lehet. De azért kellenek néha az ilyen Kafkák, hogy megálljon az emberben az ütő, és azt mondja magában: „a keservit, ki akarok szállni.”

5 hozzászólás
>!
eme P
Franz Kafka: A per

Tizenéves korom óta kedvencként tartom számon, annak ellenére, hogy már csak halványan emlékeztem a cselekmény néhány foszlányára. Annál inkább viszont a regény atmoszférájára és arra az erős hatásra, amit akkoriban, első olvasáskor kiváltott belőlem. (Akkor ismerkedtem a másik nagy kedvenc, Dosztojevszkij nagyregényeivel is. Érdekes volt most felfedezni a sok szálat, ami a két szerző műveit összeköti, és amelyeket anno nem vettem észre. De ezeket most hagyjuk.)
A hatás ezúttal sem maradt el – nyomasztó és fullasztó volt, mint labirintusként kanyargó padlásterek fojtó levegője. Ahogy elolvasod az első mondatot, megindul az eljárás ellened is, noha semmi rosszat sem tettél… Hirtelen letartóztatnak. Fogva tartanak a sorok, a mondatok, ez az abszurd, groteszk és szürreális történet, amely rejtélyességében és töredékességében épp annyira kiismerhetetlen, mint a Josef K. eljárását folytató hatóság. És akár Josef K., keresel, kutatsz, kérdezel és tapogatózol. Értelemezel és újraértelmezel, még akkor is, ha néha azt érzed, egy lépést sem haladtál ügyed tisztázásában. Merthogy ez a te ügyed is, kétségtelenül. Ott a számodra nyitva hagyott kapu, ott van az értelmezési lehetőségek sokasága, melyekben bolyonghatsz, eltévedhetsz, vagy egyszerűen leülhetsz a zsámolyra is, és várhatsz… De nem igazán lehet nyugton ücsörögni, miközben Kafkát olvas az ember. Ebben a rövidke regényben, amely a stílusával amúgy nem nyűgözi le különösebben az embert, rengeteg kérdés és gondolat sűrűsödik össze, közben meg kirajzolódik egy rémálomszerű világ, amely bármennyire is irreálisnak tűnik, maga a hétköznapi valóság. Az akkori és a mindenkori.

Josef K. egy szép karrier előtt álló banki hivatalnok, első cégvezető, aki hajlamos rá, hogy lehetőleg könnyen vegyen mindent, aki nem szokott okulni a tapasztalataiból, vigyázatlan és nincs érzéke a várható következményekhez. Általában a biztonságosabb utat választja, a dolgok természetes menetére bízza magát. Biztonságban érzi magát, hisz a jogállamban, a törvényben, annyira magabiztos, hogy úgy gondolja, nem érhetik meglepetések. Aztán harmincadik születésnapján közlik vele, hogy eljárás indult ellene, letartóztatják… Mindaz, ami ezután következik, egyszerre tárja elénk a K.u.K. bürokrácia hátborzongató és máig aktuális képét és a kezdetben fölényes (legalábbis ennek tűnő) Josef K.-k kiszolgáltatottságát, elidegenedését és magányát. A századelő (és mindennapjaink) láthatatlan bűneit, amelyekért később óriási árat kell(ett) fizetni.
A regény persze nem csak történelmi-társadalmi szinten közelíthető meg, Josef K. letartóztatása és kálváriája, a regény világának totalitárius rendszerekéhez hasonló működése, a megismerhetetlen hatalom és hierarchiája metafizikai-filozófiai síkon is vizsgálható. A regény a létre, létezésre, a felsőbb hatalomra, szabad akaratra, bűnre és bűnhődésre reflektál.
Hogy bűnös-e Josef K.? A világi törvényeket ugyan nem szegte meg, de a hétköznapi élet tereiben funkcionáló, titokzatos és kiismerhetetlen felsőbbség törvényeit talán igen. Azáltal, hogy önmagával is meghasonlott, hogy a rutinba belefásulva elfelejtett kérdezni és gondolkodni, meg persze érezni is. Meg ott az eredendő bűn is ugyebár…
K. letartóztatása – majdnem krisztusi korban – egyszere önmagára ébredés/ébresztés és csapdába esés – nézőponttól függően. Bár kezdetben védekezik és lázad ellene, valójában nincs menekvés, nincs kiút, és nincs segítség sem – legalábbis egyik sem működik, sőt… Bár K. alakja, főleg a regény elején, csöppet sem rokonszenves, vergődése, keresése révén lassan azzá válik. Fogollyá válásában – pontosabban fogoly voltának tudatosításában. A hazugsággá avatott világrend felismerésében, az önámítások folyosóin járva, kiutat keresve úgy, hogy egyre nyilvánvalóbb: a vád soha meg nem ismerhető, az ítélet nem jön egyszerre, az eljárás pedig maga válik lassan ítéletté.

Itt abba is hagyom. Nem tudok én erről írni. Mindig paradoxonokba keveredek, önmagammal vitázom, nem találom az utat, na.
Egy biztos: valami döbbenetes, ahogy Kafka a kilátástalanság és szorongás léthelyzetét megragadja, ahogy realisztikusan, szinte tapinthatóan ábrázolja azt. A sivárságot, az űrt, a mérlegelő értelem megőrzésére tett kísérlet sovány vigaszát, azt, ahogy az ember mint egy kutya

4 hozzászólás
>!
Zsuzsi_Marta P
Franz Kafka: A per

Kafka tehetsége megkérdőjelezhetetlen, hiszen ilyen alapossággal, kidolgozottan, hatásosan megírni egy ember kiszolgáltatottságát, tehetetlenségét és magára hagyatottságát, igazán nagy írói bravúrt kíván.

A mű in medias res indul: Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t. S ez a sejtés, valaki – igen, de ki és miért? , s a feltételezés, hogy megrágalmaz_hatta_, de konkrétan mivel? – végigkíséri a regényt K. úr meghurcolásának megválaszolatlan kérdéseiként.

A feszültség folyamatos, a félelem tapintható minden pillanatban. Az egész műben igazi rémálomként peregnek az események, lehetetlen helyszínek lehetetlen szereplőivel teszi rendkívül nyomasztóvá és félelmetessé , ezáltal kimondottan érzékletessé mindazt a szenvedést, amit az író főszerelőjére mért. K. úr, a kisember, akivel a bürokrácia azt tehet és tesz, amit csak akar, minden magyarázatot és vádat nélkülözve, életére törve.
A teljes nevétől is megfosztja, ahogy egy hivatalos nyomozás esetében is megszokott, csupán rövidített formában, K. úrként szerepel, ezzel hangsúlyozva kiszolgáltatottságát és a hatalom feltételezése szerinti bűnösségét.

Kafka regénye elemi erővel hat olvasójára, mélyen átéreztem a K. úrra mért csapás minden szörnyűségét. Josef K. úr mi vagyunk. Rémisztő azonosulni vele, rémisztő a felismerés, hogy a regény, úgy gondolom, bármelyikünkről is szólhatna. spoiler Elemi erejű, megrázó mű! spoiler

>!
dacecc P
Franz Kafka: A per

Az igazi értéke a könyvnek a nyomasztó hangulat, amit fenn tud tartani végig, miközben betekintést nyerünk a polgári magatartásformába, pontosabban annak defektjébe. K. nem nagyon akarja elhinni, hogy baj van, hiszen eddigi, kimért világában világosan kijelölt határok és hierarchiarendszer uralkodott. De a per, amit a nyakába akasztottak ezt nélkülözi, minden véletlenszerűnek tűnik, minden elért eredmény esetleges, a bíróság szabályrendszerét csak mendemondákból, másodlagos forrásokból ismeri meg. Talán az lenne a megoldás, hogy nem a bíróság döntésének megértése a fontos, hanem magának az intézménynek való behódolás, létjogosultságának elismerése. És itt most nagyon hívogat, hogy vonjak párhuzamot a politikával és vallással.
Remek könyv, töredékessége ellenére is. Vagy talán pont amiatt, izgalmas belegondolni, hogy mi lett volna még az utolsó fejezet előtt.

>!
cseri P
Franz Kafka: A per

Elég sokat utazom naponta az otthon-munkahely-iskola háromszögben, és ezen belül a békávés időkkel viszonylag békében vagyok, mert bárhol és bármikor előkapom a könyvemet, de azért az utcán nem. Ellenben viszont például a mindennap oda-vissza megtett tízperces úttól, ami a legközelebbi metrómegállót köti össze a munkahelyemmel, már tényleg sírni tudnék.
Hogy miért nem jutott eszembe, hogy hangoskönyvet kéne hallgatni??
@BZsofi írta, hogy ő mindig TED-előadásokat hallgat okostelefonról, és az milyen jó, ha gyalog kell menni valahova. Ja, és akkor rögtön leesett. Hogy én pedig hangoskönyvet fogok hallgatni.
Na, hát választottam ezt a Kafkát. Arra emlékszem a korábbi, szerintem majd 25 éve elkövetett olvasásomból, hogy hát nem sok rémlik, de rohadtul nyomasztó volt az egész. Soha többet Kafkát.
Érdekes módon most nem tűnt annyira nyomasztónak a könyv. Érdekesnek, izgalmasnak tűnt még a legunalmasabb rész is, amivel szerintem Kafka amúgy az olvasói idegein akart táncolni. (Amíg ki nem akarta dobni az egészet, de az más kérdés.)
A könyv persze remekmű, ez pedig nem egy értelmes értékelés. Kicsit viszont gyanús nekem, hogy a legunalmasabb könyvet is boldogan hallgatnám végig így az utcán járkálva, és képes lennék érdekesnek, izgalmasnak tartani… ezt még tesztelem.

5 hozzászólás
>!
csillagka P
Franz Kafka: A per

Mindenkinek megvan a maga „pere”, egész életünkben rohangálunk körbe-körbe egy probléma megoldását keresve, de tenni nem sokat tudunk ellene. Ott a leány aki mindig agresszív férfit választ, vagy a szomszéd akinek sosem lesz szürete mert valami mindig elveri a termést, unokaöcs akinek sosem lesz ötöse fizikából, mert pont azaz egy kérdés lesz a TZ-ben, amit hiányzott a könyvéből (ezért egy pont hiányzik az egyetemi felvételihez)
Tudom nem egyformán súlyosak az esetek, de akárhogyan hívjuk is általában karma szót szokták emlegetni, leküzdhetetlen akadályok jönnek szembe, amik megnehezítik az életet újra és újra A lényeg, hogy felismerjük mi is a mi „perünk” és nagyon kemény munkával tegyünk ellene. Szerencsétlen Josef:
„Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.” semmit se tud tenni, hiszen nincs rálátása az események horizontjára.
Kafka nagyon jól érti ezt az abszurd világot, ahol semmi (senki) sem az, aminek első pillanatban látszik. Elgondolkoztató fekete történet a helyzetek kilátástalanságáról.

>!
entropic P
Franz Kafka: A per

Volt erről egy kb. nyolc évvel ezelőtti mini-értékelésem, amit sikerült törölnöm itt a könyvadatlapon való őrült kattintgatás közben, de nem baj, van új, meg emlékszem, hogy régen is azon gondolkodtam, K. ártatlan-e.

Annyi jelentése van ennek a szónak, és persze ki mondhatja és ítélheti meg az ártatlanságot? Én nem tudom. Meg nincs kedvem parabolákat elemezgetni. (Elég annyi, hogy a frászt hozzák rám.)

K. törtető, másokat lazán kihasználó (kihasználni próbáló), eléggé kegyetlen és embertelen és hűtlen és érzéketlen fazon. Bűnös.

K. átlagosan-elveszett fickó, mint mondjuk valami team leader egy IT-cégnél, akinek mintha lenne befolyása a dolgok menetére, de valójában nincs, cserébe viszont annyi időt elvesz a munkája, hogy nem marad ideje embernek lenni. Kényszerből-bűnös. (Van választása? Nem tudom.)

K. naiv és tiszta és bizakodó ember, akinek fogalma sincs, hogy mennek a dolgok a világban, nem tud és nem akar ügyeskedni, azt hiszi, elég az, ha megmutatja magát, és minden oké lesz. Kár, hogy nem lesz oké, de legalább ártatlan.

Nem tudom, melyik a legnyomasztóbb lehetőség. Asszem, nekem a legnyomasztóbb, hogy mindhárom igaz egyszerre.

>!
dokijano
Franz Kafka: A per

Nehezen vettem rá magam Kafka regényének az olvasására. Nem olvastam még tőle semmit, de róla igen, és az nem volt csalogató. Depressziós hangulatról, nyomott kedélyállapotról, kilátástalanságról olvastam Kafka regényével kapcsolatban, és ezek egyike sem vonzott. De hát a kihívás az (1001 könyves) kihívás, nem torpanhatok meg a nehézségeknél.
@spinakker jól fogta meg, amikor nemrég azt írta az értékelésében: „… a modern szorongás eposza lehetne” ez az írás. Persze, abszurd is, de azért valljuk be, elég félelmetes, ha az ember nem tudja, miért rángatják a bíróság elé. (Más kérdés, hogy ha tudja is, de mégsem az kerül ki nyertesként, akinek igaza van, hanem az, aki ravaszabb ügyvédet tud megfizetni. De ne hajoljunk el az aktuálpolitika irányába!) Ehhez képest egészen jól viselte a főhős ezt a kiszolgáltatottságot. Szinte már hárítani akarta a feléje nyúló segítő kezeket, saját maga szerette volna elrendezni az ügyeket. Egy kicsit fura és kevésbé hihető volt nekem, hogy egy ilyen magas beosztású bankhivatalnoknak ennyire nincs potens segítsége az ismeretségi körében. Jó, jó, szerencsére nem éltem abban a korban, de a hivatali ügyek elintézési módjában és a korrupció területén sajnos nem sok minden változott azóta itt Európa középső régiójában.
A fordításban szemet szúrt, hogy mindig cégvezetőnek titulálták szegény Josef K-t. A munkája, felelősségi köre alapján nekem inkább úgy tűnt, hogy – legalábbis a mai fogalmaink szerint – inkább kiemelt cégreferens volt, akihez a nagyobb profittal kecsegtető vállalkozói és céghitelek tartoztak. A cégvezető pedig inkább már igazgató (vagy tulajdonos), aki nem a napi ügyekkel foglalkozik, hanem a stratégia kialakításával. De szívesen látom a pénzügyben és az akkori irodalomban nálam jártasabbak véleményét.

4 hozzászólás
>!
brigi11 P
Franz Kafka: A per

Hiába aludtam rá kettőt, az élmény nem lett jobb. Hihetetlen nyomasztó hangulata van, rosszabb, mint egy lidércnyomás. Régen akartam könyvet ennyire befejezni és elfelejteni, mint ezt. Bár jobb volt, mint A kastély, de én most örökre elköszönök Kafkától.


Népszerű idézetek

>!
robertjordan

Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Josef K.
5 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

– Félreérted a tényeket – mondta a pap –, az ítélet nem egyszerre jön, az eljárás maga válik lassanként ítéletté.

>!
NLaci_21

– Nem – mondta a pap –, nem kell mindent igaznak tartanunk, csak szükségszerűnek.
– Lehangoló nézet – mondta K. – A hazugságot avatják világrenddé.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Josef K.
>!
dontpanic P

Valaminek a helyes értelmezése és ugyanannak a dolognak a félreértése nem zárja ki egymást.

176. oldal (Talentum Diákkönyvtár)

1 hozzászólás
>!
Még1Fejezet

Csak meg ne álljon félúton, ez nemcsak üzleti ügyekben, hanem mindig és mindenben a legnagyobb esztelenség.

>!
discipula_magistri 

(…) ha rendbe akarom hozni a saját dolgaimat, arra csak az esték maradnak.

20. oldal

>!
discipula_magistri 

Csönd volt, akár valami elfelejtett hivatalban.

16. oldal

>!
MeliSzabo

A hazugságot avatják világrenddé.

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
>!
Gedi P

Ilyen körülmények közt persze nagyon kedvezőtlen és nehéz helyzetben van a védelem. De ez is szándékos. A törvény ugyanis voltaképpen nem engedi meg, hanem csak eltűri a védelmet, s még az is vitatott, hogy legalább ez az eltűrés kiolvasható-e az ide vonatkozó cikkelyből. Szorosan véve tehát a bíróság egyetlen ügyvédet sem ismer el, s akik ügyvédként szerepelnek ez előtt a törvényszék előtt, lényegében mind csak zugügyvédek. Ez persze nagyon lealacsonyítja az egész testületet, s ha K. legközelebb egyszer megint elmegy a bíróság irodáiba, megnézheti, hogy egyszer ezt is lássa, az ügyvédek szobáját. Nyilván megrémülne az ott egybegyűlt társaságtól. Már a részükre kiutalt, szűk, alacsony kamra is mutatja, mennyire megveti a bíróság ezeket az embereket. Világosságot a kamra csak egy kis padlásablakon át kap, de ez is oly magasan van, hogy ha az ember ki akar nézni rajta – ilyenkor egyébként egy szorosan az ablak elé épített kandalló füstje facsarja az orrát, s kormozza be arcát –, előbb egy kollégát kénytelen keresni, hogy az a hátára vegye. Ennek a kamrának a padlóján – hogy csupán még egy példát említsen ezekre az állapotokra – immár több mint egy éve egy lyuk van, nem akkora, hogy az ember beleeshessék, de elég nagy ahhoz, hogy fél lábbal teljesen belecsússzon. Az ügyvédi szoba a második padláson van; ha tehát valaki a lyukba botlik, a lába lelóg az első padlásra, éspedig arra a folyosóra, ahol a felek várakoznak. Nem túlzás, ha az ilyen viszonyokat ügyvédi körökben gyalázatosnak tartják. A gondnoksághoz benyújtott panaszaiknak a legcsekélyebb foganatjuk sincs, azt viszont a legszigorúbban megtiltották az ügyvédeknek, hogy a saját költségükön bármit is változtassanak a szobájukban. De annak is megvan az oka, hogy miért bánnak így az ügyvédekkel. Lehetőleg mellőzni akarják a védelmet, hogy minden magán a vádlotton múljék.

114-115. oldal (Európa, 1984)

>!
discipula_magistri 

– Ha az ágyamban törnek rám, nem várhatják, hogy ünneplőben találnak.

12. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimir Nabokov: Lolita
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Miloš Urban: Héttemplom
D. H. Lawrence: Lady Chatterley és a kedvese
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Guy de Maupassant: A Szépfiú
Aldous Huxley: Szép új világ
Lewis Carroll: Évike Tündérországban
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása