A ​kastély 196 csillagozás

Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély

Josef K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe – útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély.

Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent.

Thomas Mann ekkor írta róla: „Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni.”

Eredeti megjelenés éve: 1926

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek, A világirodalom klasszikusai, Magvető Zsebkönyvtár 2.0, Nagy siker volt

>!
Magvető, Budapest, 2018
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631436532 · Fordította: Rónay György
>!
Magvető, Budapest, 2018
472 oldal · ISBN: 9789631436860 · Fordította: Rónay György
>!
Európa, Budapest, 2009
438 oldal · ISBN: 9789630787062 · Fordította: Rónay György

6 további kiadás


Kedvencelte 39

Most olvassa 30

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 58


Kiemelt értékelések

>!
Sapadtribizli P
Franz Kafka: A kastély

Furcsa kapcsolatom van nekem Kafkával…
Az eleje teljesen beszippantott, elvarázsolt. Nagyon ott voltam a kilátástalanságban K.-val; nagyon láttam a havat, a hóba süppedt falut, a láthatatlan akadályokat, a labirintust, az iszonyú távoli kastélyt… Mindenféle szimbólumot láttam a kastélyban, a szolgákban, az előljárókban, stb. és bár próbáltam nyitott lenni más értelmezések iránt (mert néha beragad a fejembe egy értelmezési kép, és nehezen tudok elvonatkoztatni attól), a szimbólumokat azért mégsem hagynám csak úgy fel, elvégre ez egy annyira szürreális világ, hogy itt mindennek kicsit többnek kellene jelentenie…
A mű végére azért mégis sikerült összezavarodnom, hála a sok hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb monológnak, elméletnek, tanítgatásnak…

Ez a könyv a küzdelemről szól. Az örökös harcról a váratlannál váratlanabb akadályok ellenére is, még, ha ez a harc labirintusokba vezet, Ariadné fonala nélkül; amíg már K. teljesen belefárad az egészbe, spoiler A könyv már csak azért is mestermű, mert a küzdelmet két síkon hajtja végre. Egyrészt küzd K., de bizony, küzdöttem én is, elég keményen a regénnyel. Ugyanakkor engem is bevitt a regény olyan „csapdákba”, mellékrészekbe, olyan labirintusokba, ahonnan nem találtam kiutat, és csak az óriási kérdőjelek gyűltek bennem spoiler; és végül én is belebuktam, belefáradtam ebbe a küzdelembe: az utolsó 20 oldal már annyira nem csúszott, hogy csak háromnaponta olvastam belőle 5-5 oldalt. De talán mégsem buktam bele, mert bár legyőzött a regény, mégis tanulhattam beőle a küzdelem során az életről, magamról – és igen, a bürokráciáról.

>!
Frank_Spielmann I
Franz Kafka: A kastély

Nyomasztó könyv-e A kastély? Attól függ, ki olvassa. Engem nem nyomasztott, inkább szórakoztatott, de értem és érzem, miért olyan nyomasztó ez. A világ, amiben élünk, nyomasztóbb számomra, de ez a két világ nagyjából ugyanaz.

Van nekünk egy szépnevű földmérőnk, K., aki egy megnevezetlen faluba ér, hogy elvégezze a munkát, amire fölvették. Kiderül, hogy az egész tévedés, ahogy rengeteg más dolog is a regényben… De nem mesélem el a történetet. Sokakat idegesített K. alakja, másokat nyomasztotta a könyv. Szerintem K. igazi hős, csak hát a kafkai hős sohasem győzhet. De mégis példát mutat: sose add fel! Ne tűrd a hivatalnak packázásait! stb.

Van itt egy kastély, tele hivatalnokokkal, akik afféle szent emberek a faluban. Lehet, hogy ez Kafka idején még nem így volt, de ma már, a kafkai rémálomszerűségtől eltekintve, így működik. Aki megzavar egy hivatalnokot, az büntetésre számíthat, sőt, a társadalom megvetésére is. Aki nem engedelmeskedik, úgyszintén. Hiszen az emberek itt is olyanok, mint a világban: nagyrészt szolgalelkűek. Miért gondolják úgy, hogy nem mehetnek el a kastélyba, mikor nincs is ilyen szabály vagy törvény? Egész egyszerűen saját maguknak választják a rabszolgaságot. Ebben kísérteties a hasonlóság a mai Magyarországgal. (És ahogy Kertészt olvasva tudom: a szocializmus alatt is ilyen volt a helyzet.) Hiszen fölkerekedhetnének, forradalmat csinálhatnának, hiszen nevetséges az egész – de ők mégis szentnek hiszik. Érezzük az iróniát? A XX-XXI. században már nem Isten a szent, nem a szerzetesek, papok, hanem a hivatal, a hivatalnokok, titkárok, üzletemberek… Mise helyett tárgyalás. Az új, korcs transzcendens világkép (mert valamiben hinni kell): íme, megvalósult.

Ja, hogy mégis nyomasztó? No igen, ha így nézzük, kétségtelenül az. És nézhetjük-e másképp? Mert az igazság ez. De nem csak erről szól a könyv, akkor ez igen kevés és unalmas regény lenne. Ki miatt nem volt nekem nyomasztó a könyv? K. miatt. Folyamatos csalódások érik, jogtalanságok, egyre nagyobb pofonok: ő mégis szembeszáll, mindenből kivágja magát, és harcol tovább, mert tudja, hogy nála van az igazság. Nem reménykeltő K. példája? Hogy így is lehet, hogy nem kell szolgának lenni, ha az ember nem akar?

Kafka nem fejezte be ezt a könyvet, így aztán találgathatunk, mi történt volna végül K.-val. Nyert vagy veszített volna? Ha veszít, az másképp nem is lehet, mint hogy meg is hal. Mert nem lenne képes megalkudni, ez is vonzó tulajdonsága. Kertésznél olvastam, hogy végül engedélyezik neki, hogy letelepedjen a faluban. De ez sem megoldás, ő a kastélyba akar feljutni – és miért ne juthatna fel? Esetleg ott érné a halál, aktalapokkal vágnák föl az ereit, stb. Minden lehetséges.

16 hozzászólás
>!
akire MP
Franz Kafka: A kastély

„A sorsába bele nem nyugvó ember küzdelme, az embertelenség gépezetével perbe szálló ember példája – ez teszi elsősorban századunk kumanista irodalmának jelentős képviselőjévé Franz Kafkát.” – szól az 1979-es kiadás fülszövegének utolsó mondata. Na ez a KUMANISTA félreírás vajon hány (a Kastélytól és annak uraitól rettegő) embernek okozott álmatlan éjszakát? – Amúgy meg igazi csikorgó hóban játszodik a regény, az eszkimók külön szóval illetnék az ilyet.

>!
Európa, Budapest, 1979
370 oldal · ISBN: 9630717891 · Fordította: Rónai György · Illusztrálta: Klimó Károly
>!
robertjordan
Franz Kafka: A kastély

Olyan érzésem volt az olvasása közben, mintha Kafka víz alá nyomná a fejem és csak épp annyi levegővételhez engedne, hogy ne fulladjak meg. Sehol egy megoldás, sehol egy feloldás, akár egy labirintus. Néha tényleg bele lehet őrülni. Bár befejezetlen a könyv, de pont ezáltal válik teljessé. Talán Kafka nem is akarta befejezni, hanem örökké akarta írni.

3 hozzászólás
>!
szembeszomszed
Franz Kafka: A kastély

„Kafkai élmény volt minden perc veled az ágyban” – mondják Woody Allennek az Annie Hall egyik emblematikus (bár melyik nem az?) jelenetében. Több mint tíz éve olvastam A pert és Az átváltozást, és már-már el is felejtettem, milyen az a kafkai élmény. Most azonban talán egyszer és egyúttal mindenkorra megjegyeztem, miféle hangulat jellemzi Kafka műveit. Elveszettség, kilátástalanság, bolyongás az ismeretlen, felfoghatatlan viszonyok között, melyeken azért át-átpislant vagy talán -kacsint némi humor, oldva egy kicsit ezt a nyomasztó feszültséget. Ki az a K. vagy ki az a Klamm – erre nem tudtam rájönni, de azt hiszem, így is van rendjén, csakúgy, mint a regény befejezetlensége. Mert be sem kellett fejezni: így teljes. Krasznahorkai valahol azt írta, az évszázad regényének tartja A kastélyt. Nem mernék vitába szállni vele.

>!
ábelarengetegben
Franz Kafka: A kastély

Nyomasztó volt. És fanyar humorú. Sajnos a végére elvesztettem lelkesedésem K. hiábavaló szélmalomharca és a szereplők egyre hosszabb, egyre körülményesebb monológjai iránt. Frusztrál, hogy nincs befejezve, bár illik hozzá.

1 hozzászólás
>!
K
Franz Kafka: A kastély

Kár, hogy töredékes maradt, kíváncsi lettem volna a továbbiakra. Én szurkoltam K.-nak. A faluba idegenként érkezett, és mit sem tudott az ottani viszonyokról. Ahol ő valamilyen lehetőséget, utat talált, általában félig, vagy teljesen megcáfolták, mert a falusiaknál az korlát, lehetetlen. Istenítettek mindenféle kastélybeli pozícióban lévő embert, kiváltképp Klammot. A létet teljesen behatárolták a szabályok, törvények, melyek talán csak az ő fejükben léteznek. Vajon mi lett volna, mi lehet K. sorsa?

>!
Nemo00
Franz Kafka: A kastély

Tetszett, bár hiányoltam belőle azt a minimalizmust, ami A pert zseniálissá tette. Tele volt egy rakás szereplővel, fejezetnyi hosszú párbeszédekkel, és rengeteg jelenettel, amelyek nagyon lelassították az amúgy sem túl érdekes cselekményt. Az első kiadás szerkesztőjének nem ártott volna húzni belőle egy kicsit.

>!
Dina636
Franz Kafka: A kastély

Jobban tetszett, mint A per, de azt hiszem Kafka mégsem lesz az én világom. Pedig jól megírt regény ez. Talán azért nem nekem való, mert végig csak a reménytelenséget éreztem és a kilátástalanságot, míg a könyvet olvastam.
Az viszont tetszett, hogy a főszereplő, K., nem adta fel, nem alázkodott meg a helyzete ellenére. Tudta, hogy lehetetlen elérnie célját, mégis küzdött.
Egy kicsit most félreteszem Kafkát, majd talán később teszek még egy próbát vele.

>!
darkfenriz
Franz Kafka: A kastély

Már a kezdetektől fogva fellelhető valóban egy misztikus légkör, amely egyben abszurd is. Hirtelen, váratlan cselekedetek, álomszerű, ködszerű atmoszféra. A tettek, az emberi viselkedések is különösek, abnormálisak. Az idő is kissé másképp telik, a nappalok-éjszakák kissé gyorsan váltják egymást.
Az első szembeötlő dolog a bürokrácia szövevényes világa, eltérő értelmezési módok és túlzott buzgóságuk. Munkamániás hivatalnokok, ez a település tényleg a bürokrácia fellegvára, és persze dívik a hivatástudat. De sokszor előkerül a keserűség is a sorokból, értelmetlenül kisiklott életek, egyes dolgoknak a túlzott jelentőséget tulajdonítás és a hiábavalóság. Benne van a történetben ugyanakkor az elfordulás, a kollektív megvetés is, amikor a közösség valamilyen vélt vagy valós okból elfordul egyes emberektől, és aztán lehet bizonygatni, az illető semmire sem megy. Valamint azt is átgondolhatjuk, hogy a sok tiltó szabály sokszor elfedi a rendszer hiányosságait, melyeket nem szeretne a hatalom közszemlére tenni, a köz tudomására hozni. És az is megvilágosodik, hogy 1-1 döntésünkkel egyesekre mennyire kihatással tudunk lenni.
Helyenként nagyon untam, ez persze a hangulat kedvéért íródott unalmasra, de sok azért az érdekesség és a mondanivaló is, ha nem alszunk el a hivatalnoki dumák tengerében. De hogy Klamm-ot lehetetlen megtalálni és elérni, az is biztos!


Népszerű idézetek

>!
tejcsi

elképzelni sem tudok nagyobb boldogságot, mint veled lenni, folyton, megszakítás nélkül, végtelenül; s ehelyett azon tűnődöm, szerelmünknek nincs egy talpalatnyi nyugodt hely a földön, sem a faluban, sem másutt, s ezért egy mély, szűk sírt képzelek el magamnak, s ott végre ölelkezünk, mintha satu préselne egymáshoz, és arcomat hozzád szorítom, te a tiédet hozzám, és rejtekünkben nem láthat bennünket soha senki többé.

>!
Arianrhod MP

“S ön, titkár úr, valóban ön dönt afelől, hogy amit itt mondanék, eljut-e Klammhoz vagy sem?
– Természetesen – mondta Momus, és büszkén lesütött szemmel pillantott jobbra-balra, ahol pedig nem is volt semmi látnivaló –, egyébként mi végre volnék titkár?”

>!
darkfenriz

Természetesen tudatlan vagyok, ez kétségkívül igaz, és nagyon szomorú rám nézve; viszont van bizonyos előnye is: aki tudatlan, az merni is többet mer; ezért, amíg erővel bírom, egy ideig még szívesen elviselem tudatlanságomat és bizonyára káros következményeit.

73. oldal

>!
bürök

vannak alkalmak, melyek, hogy úgy mondjam, túl jelentősek ahhoz, hogy kihasználják őket; akadnak dolgok, melyek semmi máson, egyedül magunkon szenvednek hajótörést.

18. fejezet, 246. old. (Kossuth 2006)

>!
Manni

– (…) Te idegenből jöttél, ismered az embereket; nem találod őt föltűnően okosnak?
– Föltűnően boldogtalannak találom – mondta K.

207. oldal

>!
Manni

Kivett egyet, kihúzta a dugót, és beleszagolt, önkéntelenül elmosolyodott, olyan édes, jóleső illat csapta meg, olyasformán, mint mikor dicsérő, jó szavakat hallunk valakitől, akit nagyon szeretünk, s nem is tudjuk pontosan, miről van szó, nem is akarjuk tudni, csak örülünk neki, hogy az illető velünk van, és így beszél velünk.

127. oldal (Európa Könyvkiadó, 1964)

>!
János_testvér P

Különben nincs is megszabva, hogy minden üzenettel azonnal jelentkeznem kell; ha meg lenne szabva, természetesen azonnal mennék, de semmiféle ilyen szabály nincs, és akkor se figyelmeztetnének, ha sohasem jelentkezném. Ha üzenetet kézbesítek, csak jószántamból teszem.

183. oldal, Tizedik fejezet (Magvető, 2018)

>!
Manni

…ez a mosoly, bár szomorú volt, megvilágította a komoran összevont arcot, beszédessé tette a némaságot, bizalmassá tette az idegenséget, egy titok kiszolgáltatása volt, egy kincsé, melyet bármikor vissza lehet ugyan venni, egészen azonban soha már.

202. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Minden viszonynak megvannak a maga fogyatékosságai, így a miénknek is, hiszen mindketten más és más világból kerültünk össze, s amióta ismerjük egymást, mindkettőnk élete teljesen új útra tért, egyelőre még bizonytalanul érezzük magunkat, hiszen még túlontúl új minden.

Tizennyolcadik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember I-III.
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
D. H. Lawrence: Lady Chatterley és a kedvese
Aldous Huxley: Szép új világ
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Vladimir Nabokov: Lolita
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Makszim Gorkij: Klim Szamgin élete
Karel Čapek: Foltýn zeneszerző élete és munkássága