Vörös ​bor 2 csillagozás

František Hečko: Vörös bor

A Vörös bor a Habdza család három évtizedes krónikájának tükrében a szlovák falu, a nyugat-szlovákiai parasztság munkával, szenvedéssel és nyomorral, szenvedélyekkel, reményekkel és bukásokkal teli életét örökíti meg a Monarchia alkonyán és az új köztársaság születését követő tíz esztendőben.

Eredeti cím: Červené víno

Eredeti megjelenés éve: 1948

>!
Madách, Pozsony, 1958
812 oldal · keménytáblás
>!
752 oldal · keménytáblás · Fordította: Tóth Tibor

Enciklopédia 1


Kiemelt értékelések

Amethyst >!
František Hečko: Vörös bor

Orbán, egy tehetős szőlősgazda fia akkor vét apja ellen, mikor a számára kijelölt kisasszony helyett egy szegény, árva lányt vett feleségül. Az apának nem volt mit tennie, rábólintott a házasságra, mert a lánynak már kerekedett a hasa, ám mindent elkövetett, hogy bosszúból megkeserítse fia és menye életét, akik emiatt el is szöktek az apai házból és saját szőlőst vásároltak maguknak.

Bár a könyv családregény, a legidősebb generáció, azaz Orbán apja és anyja viszonylag keveset szerepelnek a könyvben, s inkább csak a fiatalok elbeszéléseiből tudjuk meg, milyen cudarul elbántak tulajdon gyermekeikkel. Bő hétszáz oldalon keresztül követhettem végig a fiatal házaspár, Orbán és Krisztina megpróbáltatásokkal teli életét. Egyszer fent, egyszer lent, az első pár év bő terméssel kecsegtet, ám az élet akarva-akaratlanul beleszól az idillbe. Kirobban az első világháború, a község papja kisemmizi a kisbirtokosokat, betegség támadja a szőlőt, s az éhezés közepén többen nem átalkodnak lopni a tőlük csak egy fikarcnyival tehetősebb családtól, ahol egy halomnyi gyerek éhesen sírja álomba magát. Hogy az álszent, kialakuló félben lévő demokráciáról ne is beszéljek.

Mindenképpen érdemes volt végigrágnom magam e nagyregényen, megismerhettem az egykori Osztrák-Magyar Monarchia egyik kisebbségének vidéki mindennapjait, a napokig tartó szünet nélküli kemény munkát, a gazdagok egymásra való mutogatását és Marci, az elsőszülött fiú embert próbáló gyerekkorát, ki hétévesen kénytelen átvenni édesapjától a stafétabotot…

A történet tökéletesen tükrözi az emberi életet, jó és rossz napjait, éveit, olvashatunk szerelemről és gyűlöletről, bosszúról és megbocsátásról, boldog és kevésbé boldog pillanatokról. Az pedig csak hab a tortán, hogy az egész község színre kerül, a legjelentéktelenebbnek tűnő szereplőt is kellően ismerteti az alkotó, mindenképpen talál magának az olvasó olyan karaktert, akivel azonosulni tud.
U.I.: Régóta ez volt az első alkalom, hogy olvasás közben kis híján elsírtam magam az olvasottaktól. Az író stílusa leginkább Jókaira emlékeztetett, bár a hosszas tájleírásokat hanyagolja, ám a szenvedést, legfőképp a gyerekek szenvedését naturalista módon ábrázolja.


Népszerű idézetek

Amethyst >!

A remény az a hajó, mely keresztülvisz a bajok tengerén a békesség biztos partjára.

272. oldal (Cseszlovákia Szépirodalmi, 1958)

Amethyst >!

Az anyját nem hívod a nevén, az apját megátkoztad, rá meg, amióta csak megszületett, jó szemmel sohase néztél. De azért minden este morzsolgatod a rózsafüzért! Ó, te farizeus…

129. oldal (Szlovákia Szépirodalmi, 1958)

Kapcsolódó szócikkek: rózsafüzér
Amethyst >!

Viaskodni fogok! Csak holtan takaríthatnak el innét!

108. oldal (Szlovákia Szépirodalmi, 1958)

Amethyst >!

Évára gondol, s átvillan az agyán, hogy szíve szerint nem Olivéré-e az asszony. Ettől megsajdul a lelke. Iszik. Krisztina jut az eszébe, aki minden porcikájával Habdzsáé, s még erősebb lesz benne a sajgó fájdalom. Még többet iszik. Lassanként rájön, hogy Olivér tulajdonképpen ugyanolyan szerencsétlen, akárcsak ő maga. Megemeli a poharát és iszik. Tudja, hogy az Olivérrel vívott csatában vesztett, de Évát megnyerte. A számadásuk tehát kiegyenlítődött. De Habdzsának nem bocsát meg, Ezért megint csak iszik…

44. oldal (Szlovákia Szépirodalmi, 1958)

Amethyst >!

Aki szívesen adna, nem adhat, mert nincs neki, akinek pedig van, az sem ad, mert nem akar, és aki nem akar, nem is adhat.

134. oldal (Szlovákia Szépirodalmi, 1958)

Amethyst >!

A katonáknak nem lenne szabad, hogy gyerekük legyen. Micsoda honvéd lesz a férfiból, akit elönt a könny, ha gyerekeire gondol? Hogyan pusztít, gyilkol majd más apákat, akiknek ugyanolyan szeretett gyerekei vannak, mint jómagának? Erre nem gondolnak a nagyfejűek!

227. oldal (Cseszlovák Szépirodalmi, 1958)

Amethyst >!

Imádkozz vagy ne imádkozz, üres tálból jól nem laksz!

249. oldal (Cseszlovákiai, 1958)

Amethyst >!

A falusiak szemében a város különben is nagyon szerencsétlen emberi gyülekezet. Ha a világon csupa Nagyszilvás, Estváros, Pest és Bécs volna, sohasem szakadna vége a háborúknak!

261. oldal (Cseszlovákiai, 1958)

Amethyst >!

Jegyezzük meg, hogy az emberekkel úgy kell bánni, ahogy az okos szülő bánik a gyerekével: nem bünteti meg kétszer ugyanazért a dologért!

148. oldal (Szlovákia Szépirodalmi, 1958)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tornyai János: Gyere, kicsim!… Gyere!
Jim Shepard: Áron könyve
Thury Zsuzsa: Ördögtánc
Ken Follett: A Titánok bukása
Fraňo Kráľ: Csenkóné gyermekei / Jano
Padisák Mihály: Gyalog Juli
Sebastian Faulks: Madárdal
Isabel Allende: Kísértetház
Barbara Whest: A hallgatás mérge
Ľudo Ondrejov: Új tavasz