Napsugaras ​élet 2 csillagozás

Frans Eemil Sillanpää: Napsugaras élet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez ​a regény a Nobel-díjas író fiatalkori műve, a természet és a szerelem örök himnusza, a széppróza formájában megírt lírai költemény. Csodálatos, szinte varázserővel idézi fel a finn nyarat, az erdőt, a szántóföldeket, vizet és levegőt. A szereplők lelkének minden mozzanata összefügg a természet változásaival; az élet jelentéktelen és döntő cselekményei egyformán a természet hatására működő ösztönök teremtményei. Az elkövetett bűnt is az embernél hatalmasabb erő sugallja, a vétek elítélhető, de az ember maga bocsánatot nyerhet…

Elias érettségije után hazamegy anyjához szülőfalujába, s ott megszeret egy egyszerű parasztlányt. A közeli birtokos leánya, Olga, aki egy városi fiatalember jegyese, unalmában kaland után vágyik, kikezd Elias-szal, s a fiú beleszeret Olgába is…

Hányszor találkozunk ezzel a történettel! Ebben a könyvben azonban Sillanpäävilágában éljük át ezt a mindennapi tragédiát. A nagy író itt is azt nyújtja, amit a Siljá-ban, az Egy férfi útjá-ban is… (tovább)

Eredeti cím: Elämä ja aurinko

Eredeti megjelenés éve: 1916

>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1942
218 oldal · Fordította: Hajdú Péter

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Nightingale>!
Frans Eemil Sillanpää: Napsugaras élet

Nagyon jól esett olvasni ezt a regényt, bár lassan, ráérősen haladtam vele. Minden oldalán minden mondat egy igazi költemény, majdnem egy eposz, maga a szépség. A természet, a fiatalság, a nyár éltetése, egy igazi himnusz. Nem olyan szép, kidolgozott mint a Silja, sokkal több benne az elkalandozás, hosszabbak a kikacsintások, sokrétűbbek a képek, mégis illik ehhez a műhöz. Egy fiatal ember története fiatalokról, a velük játszadozó nyárról.

>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1942
218 oldal · Fordította: Hajdú Péter

Népszerű idézetek

Surréalisme>!

A fiatal nyárfákról mintha állandóan zöldessárga zápor hullott volna; éppen most nyíltak ki a bimbói. De Lyyli azt hitte, hogy ez hiába volt szép, hiszen senki sem figyelte meg különösebben.

26. oldal

bobiszafai>!

Némelykor felfogta, hogy mi a létezés, az élet, és ilyenkor környezetében tökéletes összhangot látott: az óra járása, a fű hajladozása, a napnyugta és ő maga nagy harmóniában egyesültek. Mintha belső énje azt mondta volna neki: «most itt ülök» és így magyarázta volna meg az élet titkát.

8. oldal - Napsugaras élet

Surréalisme>!

De a szépségérzet hatása alatt levés gyermekes önámítás. Mindenki maga alkotja meg magának a szépséget, önmagában semmi sem szép, így tehát nem is lehet megszabni, hogy mi szép; egyáltalán van-e ilyen?

178. oldal

Surréalisme>!

Az elfásultság gyorsasága tetőfokára hágott. Olga ismét a nagy tükörbe nézett. Az ajtókat kilincsre csukta és a kis macskát ölébe vette. Ez a tükörkép ugyanazt a benyomást keltette, mint amilyen ő maga volt, úgy hogy Olga és képmása szinte a macska közvetítésével értették meg egymást, amelyik mindkettőjük térdéről nézegetett.

78. oldal

Surréalisme>!

Mert a nyári reggel nem tud semmit az előtte lefolyt éjről. Olyan, mint egy különálló személy, aki a megvilágosodó és kiszélesülő égbolt mentén érkezik meg, és egészen más éneket kezd dalolni vagy szavalni, mint amilyent tegnap este suttogott füledbe az éjszaka.

49. oldal

bobiszafai>!

Meg lehet határozni a veronika virágot a legutolsó sejtje szerint, el lehet mélyedni kis kék világába, találnak ott ereket, járatokat, nedveket és porokat. Egy ilyen kis virág alakja és tartalma a nyári nap smaragdszínű költészetének életből és napból való lekicsinyített, hibátlan, kék jelképe. Minden veronika mellett új fejezet kezdődik. Minden levél egy mondat, minden tő egy fejezet, a bogarak pontok és vesszők, és az illat a szerző ihletének a jele.

76. oldal - Napsugaras élet

Surréalisme>!

Most, most ad boldogságot a lélek dala, boldogan kell élni, bár ez csak rövid ideig tarthat!

23. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Väinö Linna: A Sarkcsillag alatt III.
Maiju Lassila: A kölcsönkért gyufa
John Steinbeck: Édentől keletre
Sofi Oksanen: Tisztogatás
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold
Juhani Peltonen: Salomo és Ursula / Vadászat karácsonykor
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund
Albert Camus: Az idegen
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
John Galsworthy: Modern komédia