Német ​teológia 4 csillagozás

Frankfurti Névtelen: Német teológia

„Ez a könyvecske a mindenható örök Isten megnyilatkoztatása egy bölcs, eszes, igaz és derék ember, az ő barátja által, aki hajdanán a német lovagrend tagja volt, pap és könyvőr a német lovagrend frankfurti házában” – ennyit árul el a könyv prológusa, és tulajdonképpen ennyi az, amit e könyv szerzőjéről tudunk.

>!
Kairosz, Budapest, 2005
178 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637510267

Kedvencelte 3

Várólistára tette 3


Népszerű idézetek

>!

Senki se gondolja, hogy az igazi fényhez, az igazi megismeréshez vagy a krisztusi élethez eljuthat kérdezősködés, különféle mendemondák, olvasmányok, tanulmányok révén, vagy akár nagy, magasabbrendű tanulmányok és mesteri tudás vagy a kiváló természetes észképesség által.

59. oldal

>!

Egyetlen dolog sem jó, csak abban a mértékben, amennyire Istenben és Istennel létezik.

140. oldal

>!

Lásd csak: még ha egyetlen ember engedelmessége sem lehet akkora és olyan színtiszta, mint Krisztusé volt, mégis bárki számára lehetséges, hogy megközelítse azt annyira, hogy isteninek és átistenültnek nevezzék és valóban az is legyen. És valaki minél inkább megközelíti ezt, és minél inkább átistenültté és istenivé válik, annál több bánatot, fájdalmat és nagy, keserves szenvedést okoz neki minden engedetlenség, bűn, gonoszság és igazságtalanság. Az Istennel szembeni engedetlenség és bűn egyek, mert nincsen bűn engedetlenség nélkül, és ami engedetlenségből történik, az mind bűn. Ezért csakis az engedetlenségtől kell őrizkednünk.

54. oldal

>!

Tudnunk kell azonban: aki az embert saját akarata megvalósításában segíti, az a leggonoszabbhoz segíti őt. Mert az ember minél inkább saját akaratát követi és gyarapítja, annál jobban eltávolodik Istentől és a valódi jótól. [Mert nem más ég a pokolban, mint a saját akarat. Ezért mondják: mondj le a saját akaratodról, és nem jutsz pokolra.]

97. oldal

>!

A bűn nem más, mint hogy a teremtmény mást akar, mint Isten, vagy akarata szemben áll Isten akaratával.

101. oldal

>!

Egy valódi alázatos, megvilágosodott ember nem kívánja Istentől, hogy titkai kinyilatkoztassa neki, így nem kérdezi, miért tesz vagy miért rendel el ilyen vagy olyan dolgot, és ehhez hasonlókat. Hanem arra vágyik, hogy ő maga megsemmisüljön és akarattalanná váljék, és az örök akarat éljen benne és rendelkezzék felette, és ezt ne akadályozza más akarat. És arra vágyik, hogy belül és kívül eleget tegyen az örök akaratnak.

146. oldal

ajikarei P>!

Szent Pál így szólt: Ha eljön a teljesség, megsemmisül a tökéletlen és a töredékes.¤ Jól figyelj: mi a teljesség és mi a töredékes? A teljesség olyan létezés, amely mindent önmagába és létébe foglalt és zárt, amely nélkül és amelyen kívül nincs valódi létezés, és amelyben minden dolog léte van. Mert ő minden dolog léte, és önmagában változatlan, és mozdíthatatlan, és ő változtat és mozgat minden mást.
A töredékes vagy tökéletlen viszont az, ami ebből a teljességből eredt vagy ered, ahogyan a fény vagy sugár kiárad a Napból vagy a gyertya lángjából, és valaminek látszik: ennek vagy annak. Ezt hívják teremtménynek. Mindezen töredékesek közül egyik sem teljes. Éppígy a teljesség sem közülük való. A töredékes dolgok felfoghatók, megismerhetők és megnevezhetők. A teljesség minden teremtmény számára – teremtményi mivoltában – megismerhetetlen, felfoghatatlan és megnevezhetetlen. Ezért nevezik a teljességet semminek, mert nem tartozik a teremtmények közé. A teremtmény teremtményi mivoltában nem képes sem megismerni és felfogni, sem megnevezni és elgondolni. Nos, ha eljön a teljesség, megszűnik a töredékes. De mikor jön el? Azt mondom: akkor, ha az ember – amennyire lehetséges – megismeri, megtapasztalja és megízleli a lelkében.

¤ Kor 13,10

17-18. oldal, I. Fejezet (Kairosz Kiadó, 2005)

7 hozzászólás
ajikarei P>!

[…] az örök üdvösség egy valamin múlik és semmi máson. És az ember vagy emberi lélek másképp nem üdvözülhet, csak ha egyedül ez az egy van a lelkében. Valaki megkérdezhetné: de mi ez az egy? Azt felelem: a jó, vagy ami jóvá lett. De nem ez vagy az a jó, ami megnevezhető, megismerhető vagy megmutatható – hanem minden jó és minden jót felülmúló jó. De ennek nem kell a lélekbe jutnia, mert már ott van, csak még ismeretlenül. Ha azt mondják, hogy el kell jutnia hozzá, vagy annak kell a lélekbe jutnia, ez csak annyit tesz: meg kell keresni, érzékelni és megízlelni. És mert ez a jó egy, ezért jó az egység és egyszerűség, mint a sokféleség. Mert az üdvösség nem a sokon és a sokaságon múlik, hanem az egyen és egységen.
Egyszóval az üdvösség nem a teremtményen vagy a teremtményi tevékenységen múlik, egyedül Istenen és az Ő tevékenységén. Ezért egyedül Istenre és az Ő tevékenységére kell tekintettel lennem, és el kell hagynom az összes teremtményt minden tevékenységével együtt és mindenekelőtt önmagamat, és Isten összes alkotását és csodáját is, amit valaha is véghezvitt vagy véghezvihet még teremtményekben vagy teremtmények által, sőt: magát Istent is összes javaival. Amíg mindez rajtam kívül van és történik, addig engem soha nem üdvözít. Hanem csak akkor, ha bennem van és bennem történik, ha én magam ismerem és szeretem meg, ízlelem és érzékelem.

34-35. oldal, 9. fejezet (Kairosz Kiadó, 2005)

>!

Ahol és amikor csak Isten és ember eggyé váltak, ott valóban azt lehet mondani: [Isten és ember ugyanaz a dolog. Ez a következő módon történik.] Mindig, amikor az igazság feltárul, a valóban tökéletes Isten és a valóban tökéletes ember egy lesz, és mégis az emberi olyannyira átadja a helyét az isteninek, hogy Isten maga az ember, és az ember maga Isten. És ez az egység tevékenykedik állandóan, és minden éntől, enyémtől és hasonlótól függetlenül cselekszik. Lásd csak, ott van a valódi Krisztus, sehol másutt.

69. oldal

>!

Ezt leírni vagy elmondani pontosan nem lehet, ezért még jobban figyeljük meg: Istenhez Istenségként nem tartozik sem akarat, sem tudás, sem kinyilatkoztatás, és semmiféle dolog, ami megnevezhető, kimondható vagy elgondolható. Istenhez Istenként azonban hozzátartozik, hogy önmagát kimondja, önmagát megismeri és szereti, önmagában önmagát kinyilatkoztatja, és mindezt teremtmények nélkül. És ebben a kimondásban és kinyilatkoztatásban jönnek létre az isteni személyek közötti különbségek.

88-89. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gisbert Greshake: A szeretet ára
Eric Metaxas: Bonhoeffer
Stefan Bauberger: Nyitottan a teljességre
Nagy Szent Gertrúd: Nagy Szent Gertrúd lelki gyakorlatai
Paul Roth: Istennel mindig beszélhetünk
Reinhard Marx: A tőke
Stefan Kiechle: Hogyan döntsek?
Wolfgang Huber: Hitkérdések protestáns szemmel
Az élet teljessége
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG