Raj 301 csillagozás

Frank Schätzing: Raj

Egy ​halász nyomtalanul eltűnik Peru partjainál. Norvég olajkutató szakemberek furcsa organizmusokra bukkannak, amelyek több száz négyzetkilométernyi tengerfenéken élősködnek. Közben British Columbia partjainál a tengeri emlősök rejtélyes átalakuláson mennek keresztül. Úgy tűnik, hogy az események függetlenek egymástól, de Sigur Johanson, a különc biológus nem hisz a véletlenekben. Az indián bálnakutató, Leon Anawak pedig nyugtalanító következtetésekre jut, melyekben egy közelítő katasztrófa körvonalai rajzolódnak ki. A titkok utáni kutakodás közben valóra válik a tudósok rémálma; el kell ismerniük, hogy az ember kevesebbet tud a saját bolygójáról, mint a világűrről. Frank Schätzing lélegzetelállító és félelmetes rendezésben jeleníti meg a természet keresztes hadjáratát az emberiség ellen. Az események peregnek, miközben minden próbálkozás előtt és mögött a feneketlen mélység tátong.

„Két hete a legénység egy óriási háló Chironex fleckerit húzott a fedélzetre: tengeri… (tovább)

Eredeti mű: Frank Schätzing: Der Schwarm

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2010
1022 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639471290 · Fordította: Losonc Csaba
>!
Athenaeum, Budapest, 2005
1022 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639471291 · Fordította: Losonc Csaba

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Jack Greywolf · Judith Li · Karen Weaver · Leon Anawak · Samantha Crowe · Sigur Johanson

Helyszínek népszerűség szerint

Norvégia · Peru · Cape Dorset · Montauk · Trondheim · világítótorony


Kedvencelte 91

Most olvassa 21

Várólistára tette 207

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
B_Tünde P
Frank Schätzing: Raj

A nagy mélységek és a nagy magasságok mindig borzongással töltöttek el, soha nem akartam tudni hogy mi van az óceán legmélyén, hogy az űrben mi, esetleg ki lakik, jól elvagyok ebben a boldog tudatlanságban. Sci-fit is ritkán olvasok, így ez a könyv több szempontból is egy különös utazás volt, de azt kell hogy mondjam, egyáltalán nem bántam meg.

A múlt, a jelen, és egy elképzelt jövő olyan fantasztikus szövetét alkotta meg Frank Schätzing, ami teljesen behálózott és több mint 1000 oldalon keresztül tartott fogva. Az alapötlet zseniális, és elég hátborzongató, mert mi lehet ijesztőbb, mint egy olyan sci-fi, ami tudományos alapokra épül, és hihető? Mert akár meg is történhetne, mert akár így is történhetne, ahogy azt Frank Schätzing elmeséli. És miközben mesél, tanít is, rengeteg értékes információt és gondolatot közvetít, közben pedig ráébreszt arra, hogy mennyire kényes az az ökológiai egyensúly, amiben élünk, és hogy borotvaélen táncolunk minden egyes beavatkozással, minden vétséggel, amit a természet ellen elkövetünk. Ahogy a világot szemléli, azt tanítani kellene.

A könyv egyébként olvasmányos, a karakterek is élők, annyira, hogy van több szereplő, akit sajnálom, hogy nem ismerhetek személyesen. Az pedig, hogy a kerettörténetnek vannak kisebb hibái, vagy hogy a vége igen akció-dúsra sikeredett? Ez szinte fel sem tűnt, engem az utolsó betűig szórakoztatott a könyv. spoiler És el is tudom fogadni, mert egyrészt valahogy el kellett varrni a szálakat, másrészt ha ez az ára annak, hogy minél több emberhez eljusson a könyv üzenete, mert valaki esetleg a kerettörténet miatt olvassa szívesebben – akkor ez igazán nem nagy ár érte.

2 hozzászólás
>!
ppeva P
Frank Schätzing: Raj

Mikor először jött szembe velem ez a könyv, a címe miatt azt hittem, hogy valami háborús-katonás rajról szól (mint pl. a Dale A. Dye: A szakasz könyv). Aztán az értékelésekből persze kiderült, hogy dehogy, és akkor feltettem a várólistámra. Közelebbi ismerkedésnél kicsit meghökkentett az oldalszám, nem voltam biztos benne, hogy akarok-e egy 1000 oldal feletti sci-fi könyvbe belekezdeni.
Szerencsémre a legjobb pillanatban kényszerültem rá, hogy beleolvassak, mikor nem volt semmi más elérhető értelmes könyvem kéznél, és időm meg volt rengeteg. Be is szippantott a könyv nagyon hamar.
Már maga a felvetés is zseniális volt számomra, hogy a marslakókat nem a világűrbe, hanem az óceánok legsötétebb mélyére helyezte. Egészen más értelmezést kapott így a földön kívüli fogalom, elgondolkoztató volt, hogy esetleg társbérletben lakhatunk velük itt a Földön.
A raj szó is néha más értelmet kapott olvasás közben, kicsit szójátékosat, hiszen ez a szó oroszul is, lengyelül is azt jelenti, hogy ’paradicsom, mennyország’. Csak annyiban, hogy tökéletes raj működésének számtalan leírásánál elgondolkodtam rajta, hátha a mennyországot sem fenn az égben kéne elképzelnünk… (Schätzlingnek persze ehhez semmi köze, az eredeti címnek nincs ilyen áthallása, németül legfeljebb ’rajongás’ – jé, itt is benne van a raj! – vagy éppen ’ostobaság’ jelentés ugorhat be nekik a Schwarm-ról.)
Hihetetlenül magával ragadott a történet, tényleg ezzel keltem, ezzel feküdtem. Érdekes és érdekfeszítő volt végig, a tudományos részek, a lény és a raj, a tenger és lakói, valamint az emberi részek, a kidolgozott szereplők seregestül és egyenként, a földi élet, a környezet védelmére felsorakozott tudósok, és ugyanezek igába hajtására, saját játszmáik győzelmére felsorakozott rosszfiúk-lányok. Az egyik csapat, akik már felismerték a kényszerű szükségszerűséget, és a másik, akik képtelenek arra, hogy a saját céljaikon, hatalmukon, kiváltságos helyzetükön kívül bármi mást is elfogadjanak.
Schätzing nem kímélte a szereplőit, rendesen irtotta még a főbb szereplőket is, látványosan „gonosz” módszerekkel (először alaposan megismerteti és megszeretteti/megutáltatja őket velünk, aztán iktatja ki) és halálnemekkel (felrobbant, lezuhant, félbeharapta egy cápa/orka, belemászott a lény a fejébe, megmérgezte, lelőtte, vízbe dobta és a többi, és a többi) – egy idő után azt hittem, az egész földgolyón majd csak a függönyhúzogató marad életben, mint egy jobb Shakespeare drámában. Azért szerencsére nem ment ilyen messzire. De az egyik főgonosz persze jó sokáig életben maradt, hogy az utolsó percig izgulhassunk, mi lesz a végkifejlet.
Azon kívül, hogy elejétől (meglehetősen távoli) végéig egy izgalmas, jól megírt, hihetetlenségében is hihető fantasztikus történetet kaptam, bőven akadt benne elgondolkodtató rész is. A környezetünk módszeres, gondatlan pusztítása, az ember hite abban, hogy mindenekfelett való, és ő a természet ura és tulajdonosa, az ismeretlen természeti erőkkel szembeni alázat, megismerés és megértés szükségessége, az emberi kapcsolatok és belső világok rendkívül szétágazó és bonyolult volta – mind-mind sokáig foglalkoztattak olvasás közben és olvasás után is.
A könyv végén a köszönetnyilvánításokat is érdemes volt végigolvasni. :)
Örülök, hogy elolvastam, és utólag úgy érzem, tőlem akár kétszer ilyen hosszú is lehetett volna.

(Megjegyzés: Azért egy környezettudatos embernél, kutatónál böki a szemem, hogy fél óra hosszat áll a zuhany alatt… De ez persze csak egy csepp a tengerben, gondolhatja bárki.)

7 hozzászólás
>!
mcgregor
Frank Schätzing: Raj

Nagyon hosszúnak ígérkezett ez a könyv, de bebizonyította, hogy egyáltalán nem túlírt. A különböző történetszálak nagyon jól kidolgozottak, nincsenek bennük felesleges üresjáratok és elég szépen összeérnek. A nyomok egyre vészjóslóbbak, kiválóan adagoltak az információrészletek (egyúttal érdekes tudományos ismereteket is jelentenek a mélytengerek világáról), így az érdeklődésemet folyamatosan fenntartotta. Talán Anawak szála tartalmazott leginkább olyan elemeket, amiket nem találtam egyenletes színvonalúnak, de a legtöbb szereplő alakja, a konfliktusok és a párbeszédek többsége is tehetséges és koncepciózus íróról árulkodik. Igen hangsúlyos az ökológiai szál, az emberi tevékenység hatása a környezetre és a tengerekre, de az alternatív, ismeretlen organizmusok és az emberétől idegen intelligenciák működésével kapcsolatban is nagyon elgondolkodtató részleteket tartalmaz. Igazi ínyencség, ami az olvasás után is megmozgatja a befogadó képzeletét.

>!
mate55
Frank Schätzing: Raj

Engednem kell, mikor valaki, (jelen esetemben Frank Schätzing) ki akar rángatni a megszokottamból, és nem akar mást, csak annyit elérni, hogy képes legyek másképp nézni a minket körülvevő világot, hogy ki tudjam szélesíteni a látókörömet, felfedezni valami többet, valami újat. Mégis, jó néha megállni, elgondolkodni, mi mindennek is vagyunk a részesei. Van egy nehezen definiálható határ, ahol a műfaji történet egyszer csak túlmutat önmagán, és elkezd az adott műfaj szokvány-mondanivalójánál sokkal többről szólni: a felfedezés kalandjáról, a megismerés izgalmáról. Ez az elgondolkodtató történet gondos zoológiai vagy inkább oceanográfia tanulmányokon alapul, de merészen ível át a fantázia világába is. Aki tehát a hagyományos értelemben vett lélegzetelállító, szövevényes nyomozásra, akcióra áhítozik, javaslom, inkább máshol keresgéljen. A tudományos (ökológiai) thriller címke sokkal tetszetősebb, amennyiben elfogadjuk, hogy itt tényleg a tudomány az, ami szédületesen izgalmas és borzongató. A nívós szórakoztatáson túllépve tanít, sőt kétkedésre ösztönöz, tudományos értekezés volumenű tanulmányait próbálja olvasmányos és izgalmas fikciókba önteni úgy, hogy se a dokumentumhűség ne csorbuljon, se pedig az élvezeti mérték ne hagyjon kívánnivalókat maga után. Többnyire pedig mindez remekül sikerül neki.

2 hozzászólás
>!
kvzs P
Frank Schätzing: Raj

Tengerbiológus, áramláskutató és geológus, meg delfinidomár akarok lenni, de nyomban.
Nekem ez a könyv nagyon betalált. Igaz, hogy a szereplők mindegyike egy nagy sztereotípia, de ők igazából csak a háttér. Igaz, hogy a cselekményben elég sok előítélet és hálivúdi fordulat jelentkezik, de még ez sem zavart. Még a történetmesélős, témabemutatós mellékszálak sem zavartak. Nagy kedvencem, Forsyth tud még ilyen jókat beleírni a könyveibe, amikbe én olyan jól bele tudok merülni, és rettenetesen tudom élvezni ezeket a kitekintéseket.
Az egész könyv nem szól másról, csak arról, hogy egy bolygónk van, és vigyáznunk kellene, hogy ne tegyük tönkre teljesen. Kicsit didaktikus, kicsit szájbarágós, mindenki tudja, mégis… Mégis valahogy mellbe vágja az olvasót, hogy ennyire sok oldalról van bemutatva, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk, hogy milyen sok hibát vétünk, hogy milyen közel vagyunk ahhoz, hogy kibillenjen az egész az egyensúlyából…
Szoktam mondani, hogy én nem a háborúktól, meg az olajválságtól félek igazán, hanem attól, hogy természet anyánk egyszer megunja, hogy rosszalkodunk, mint az elkényeztetett gyerekek és odacsap, de úgy igazán. Ebből a könyvből megtudhatjuk, hogy milyen változatos módokon tudja ezt megtenni, és mennyire védtelenek vagyunk vele szemben.

6 hozzászólás
>!
Vackor6 P
Frank Schätzing: Raj

Pazar, döbbenetes, intelligens és sokkoló… Kegyetlenül szembesít a világunkkal és önmagunkkal…
Mindenki kielégítheti mohó kíváncsiságát és érdeklődését: geológia, állatvédelem, spoiler evolúció, akció és rejtély.
Sok fontos pontra hívja fel a figyelmet, de mégsem száraz, mert a sodró és izgalmas akciójelenetek rendkívül olvasmányossá teszik ezt a több, mint ezer oldalt.
Sok érzékeny fájdalompontot érintett nálam és adott gondolkodnivalót rendesen.
http://moly.hu/idezetek/13413

>!
Stone
Frank Schätzing: Raj

Nekem akár lehetett volna dupla ennyi, tripla tudományos magyarázattal. Egyszer sem somolyogtam. Ami azt jelenti, hogy teljesen beetetett és nem éreztem azt a felröhögést, amit általában a sci-fi könyveknél feltör belőlem az elején. Aztán megbeszélem magammal a dolgot, de itt ilyesmire nem volt szükség. Ez a könyv is feromon az arra érzékenyeknek, kémia, hiszen nélküle semmi sem létezik, a biológia sem. Szinte sejtről sejtre épít és a végén összeáll a massza. Imádtam, hogy kinyírt olyan szereplőket, akik kedvesek lettek számomra, hogy városokat tett üressé, földrészeket tarolt le. Minden író isten a maga lapjain. A részletességtől meg amúgy is el szoktam alélni, mert meló van benne, idő, felhalmozott tudás átszűrése, hajlítgatás, kreatív formálás és amik tények azt át kell varázsolni egy olyan rendszerbe, ami már fikció. Nyálcsorgatás. Egy dolognál akadtam meg, mert logikailag nekem nem stimmelt, de who cares.
Ja és Frankie goes to Hollywood? Jajne!

4 hozzászólás
>!
csartak MP
Frank Schätzing: Raj

Képzeld el, egy parányi részecske vagy egy kollektívában, nincs külön tudatod. De van viszont egy hihetetlen kapcsolati rendszered a többivel. Ez a Raj. Aztán van egy Földed, de élettered a víz, amit folyamatosan pusztít egy idegen életforma. Mit tehetsz? Védekezel.
Ember vagy. Múltad és jövőd bizonytalan, csak a jelenben élsz. A Föld legintelligensebb faja vagy, helyedbe nem léphet más. Neked is védekezni kell.
Iszonyat jó. Sci-fi, fikcionális történet, hihetetlen és mégis hihető, mégpedig azért, mert annyira aprólékos és megmagyarázó, az író nagyon mélyre ásta magát az alátámasztásban, a magyarázatok hosszúak és kifejtettek, látszik nincs sietség, a több mint 1000 oldalba belefér. Emellett jól adagolja a kalandregény elemeit, a szereplők élet – és háttértörténetét is, így a figyelem és az izgalom folyamatosan fennáll.
A felvázolt kép egy másik intelligens tudat támadásáról félelmetes, és akár meg is történhet.
Nagyon szeretem az ilyen hosszú könyveket, így meg jobban körülölel a történet, napokon át foglalkoztat, vele kelek és fekszek. Kíváncsi leszek a Limit-re is.

22 hozzászólás
>!
Maya 
Frank Schätzing: Raj

Számomra ez a könyv volt a 2016-os év nagy meglepetése. Nagyon sokáig halogattam az olvasását, így utólag nem értem, hogy miért. Talán, mert nem vagyok nagy sci-fi rajongó, talán mert mindig nagyon fiatalok kezében láttam, ezért arra gondoltam, már nem nekem való.
Aztán kellett keressek egy 1000 oldal feletti könyvet @Roszka https://moly.hu/kihivasok/evek-szamok-konyvek-oldalak kihívásához, ráadásul egyezett az 1001-es várólistámmal, így hát belevágtam.
Első perctől beszippantott, minden szempontból: a tudományos része, a képzelet birodalma, az emberi kapcsolatok, a történet, minden.
A természet képes összefogni, az emberek miért nem? Mindenki győztes akar lenni, okosabb akar lenni másoknál. Ha akadnak is néhányan, akik meg szeretnék érteni, hogy mi történik, a többség (rendszerint az erősebbek, a hatalmon lévők) nem bíznak meg bennük. Hová lett a bizalom? És tényleg mindig hősökre van szükség, akik megmentik a világot? Nem lehetne valahogy megelőzni azt, hogy megmentőkre legyen szükség? Nem lehetne kicsit másképp élni? Értékelni azt, ami van. Nem mindig többet akarni, elpusztítani, megsemmisíteni azt, ami zavar.
Olyan, mit egy tükörterem, ahol láthatjuk, ahogy figyeljük magunkat, a sok-sok tükörben mindenütt ott vagyunk, de közben elveszünk, mert nem tudjuk már, hogy ki kit néz, melyik a tükörkép és melyik a tükörkép tükörképe. De a sok tükör végül mindent megmutat. Csak az a kérdés, hogy látjuk is? Egyáltalán odanézünk?
A vége sajnos elromlott. Pont a kedvenc karakterem ment el a nem várt irányba.

>!
hcs23
Frank Schätzing: Raj

Norvégia, Peru, Brittish Columbia. Bálnák, indiánok, delfinidomárok. A hadsereg. Harcászati célokra használt állatok. Világuralomra törő politikusok. És az emberi ármány. Csodálatos tájak, érdekfeszítő témák, amelyek mentén Schatzing lavírozik, midőn eme monumentális, méretben és tudásanyagban is már-már enciklopédia-szerű olvasmányát lassan, de biztosan elénk tárja. Először csak a felszínt kapargatja, majd szépen fellebbenti a fátylat, amely elsöpri (szó szerint, cunami formájában) mindazt a szépséget, amiről már az elején tudjuk, h csupán illúzió. Szerettem volna, ha végig megtartja ezt a jelleget, és nem a pusztulásról, a pusztításról, és a hatalom őrült hajszolásáról – mondhatni az ember alapvető lételeméről – szól. Ne legyünk naivak, ez a való életben is így van, csak végig kell nézni a társadalmunkon. A rombolás utáni vágy sokkal inkább belénk van ivódva, mint az építés. Undorító. Habár a könyv mondanivalója elborzaszt, nem tetszett az az irány, ami felé haladtunk. Az út eleje a biológiát, kémiát, oceanográfiát segítségül hívva elvarázsol, de nem sokáig, mert ezen rész és a könyv második fele közti kontraszt annyira szembeötlő, mint ahogyan az az értékelés elején szereplő felsorolásban látható. De nem csak ezzel volt baj, hanem azzal is, h a megoldás annyira sci-fi jelleget öltött, h az már nehézzé tette a befogadást. Sokkal inkább elfogadhatónak tartottam volna jóval nagyobb mértékben az addig az író által tanítanivaló módon felhasznált tudományra támaszkodó magyarázatot. Ez olyan megfoghatatlan, semmilyen érzést kelt az emberben, h nem igazán tudja hova rakni. Mint ahogy azt a B kategóriás mozikba illő látványorgiát sem, amiben a végén lesz részünk. Kevesebb ilyen + még több tudomány = jobb könyv.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
csartak MP

A szimulátor a természetet emberi arányokra zsugorította össze, anélkül, hogy a puszta elmélet kietlen vidékeire száműzte volna az általa kapott eredményeket. Ha kis méretarányban is, de a tenger uralhatóvá vált az ember számára. Egy másodkézből származó, új világot teremtettek, egyikét azoknak a másolatoknak, amelyek az ember számára bizalmasabbak, mint a valóság: ki akarná megismerni a középkort, miután Hollywood a maga módján bemutatta? Kit érdekel, hogyan döglik meg a hal, hogyan vérzik, vágják fel, és veszik ki a belsőségeit, ha a darabjait a szupermarketben bárki leveheti a jégről? Amerikai gyerekek hatlábú csirkéket rajzoltak, mert a combokat hatos csomagolásban lehet kapni. A tejet kartonból isszák, de undorodnak a tehén tőgyének tartalmától. A világról alkotott kép lassan elferdül, és vele együtt nő a világgal szembeni arrogancia.

288. oldal

>!
Rodwin

Akkor szép az élet, ha zajlik, és néha magad is csak pislogsz,
hogy mit tartogathat még.

558. oldal

>!
Maya 

Ugyanarra tekintünk, de mindenki mást lát.

141. oldal

>!
spinakker

– Van cigije? – kérdezte a szakácstól.
– Lights – mondta a szakács.
– Ó? Az egészség miatt?

Kapcsolódó szócikkek: Samantha Crowe
>!
Rodwin

A tengeren valahogy mindenki megszőrösödik, nem tudom miért. Talán
ragaszkodunk ahhoz, hogy úgy kell kinéznünk, mint a kalandoroknak,
különben mindnyájan tengeribetegek lennénk.

139. oldal

9 hozzászólás
>!
Maya 

A matematika az egyetlen univerzális nyelv, amelyet minden intelligens lény megért (…)

675. oldal

>!
csartak MP

Igen nagy könyvtárra tett szert. Ugyanúgy, mint CD-iből, kedvenc könyveiből is kettő volt. Sem az egyikről, sem a másikról nem volt hajlandó lemondani, bárhol is tartózkodott.

30. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Fred Germonprez: Izland, Izland
Halldór Kiljan Laxness: Az éneklő hal
Fekete István: Téli berek
Farley Mowat: Meg kell ölni a bálnát?
Lestyán Sándor: Hej, halászok
Manik Bannerjee: A Padma hajósa
Konsztantyin Bagyigin: A Grumant foglyai
Raja Proctor: Sebastian lánya
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek