A ​pillangó zsarnoksága 48 csillagozás

Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Emlékszünk ​még Frank Schätzing RAJ című regényére? A német mester egyetlen képből bontja ki az egész világra kiterjedő ökokatasztrófa és a megvadult természettel szemben vívott emberi küzdelem történetét: egy halász nyomtalanul eltűnik Peru partjainál. Ez a zárt, pici jelenet sodorja bele az olvasót az ember ellen forduló természeti környezet ezer oldalas eposzába.
Eltelt tizenöt év, és Frank Schätzing most visszatért legsikeresebb regényszerkesztési módszeréhez. Agok, a dél-szudáni milicista hazája zavaros háborújában vezet gerillatámadást a mészárosként ismert John Olony állásai ellen, a regény nyitánya könyörtelen mikrorealizmussal mutatja meg az afrikai polgárháborúk iszonyatát és értelmetlenségét. Az olvasó az élő történelemben találja magát. Ám egyszer csak ismeretlen lények támadják meg és falják fel a gerillákat (magát Agokot is) a tejszerűen átlátszatlan trópusi párában. Mindenki meghal.
Így kezdődik Frank Schätzing legfrissebb technoeposza, az új RAJ,… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
630 oldal · ISBN: 9789632938561 · Fordította: Győri László, Fodor Zsuzsa
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
630 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938141 · Fordította: Győri László, Fodor Zsuzsa

Enciklopédia 10


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

mate55>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Mikor a végtermék mégsem igazolja vissza a fokozott várakozást, ráadásul az extravagáns leírások az idegemre mennek… spoiler A mesterséges intelligencia és a párhuzamos univerzumok alkotják ennek a regénynek a keretét. Mindkettő érdekes témakör, amelynek létezését és fejlődését különböző tudományos elméletek tárgyalják, és sok lehetőséget kínálnak izgalmas és magas oktánszámú történetre. Sajnos, ezúttal nem sikerült, mert Schatzing nulla ritmusérzékkel vagdosta tele regényét teljesen indokolatlan, a cselekményről leváló, és önmagukban képtelen feszültséget teremtő drámai jelenetekkel, zavaros és érdektelen történetfejlődéssel. Mindezt úgy összevágva, hogy a sztoriból fakadó maradék feszültség is elillanjon, s hogy a könyv közepén arra eszméljek, hogy bizony unom az olvasottakat. Egyáltalán nem érezte, hogyan kell most a történetét felépíteni, így a könyv végére közvetített üzenetet emberről és technológiáról, nagyjából annyira lett mély és intelligens, mint egy hímzett abrosz, feltéve a koronát erre a „balesetre”, amit „A pillangó zsarnokságának” hívnak. Schatzing valójában mit akartál írni? Tudományos tanulmányt vagy informatikát esetleg sci-fit, netán thrillert? Mindenesetre egyikükig sem jutottál el, és ez még akkor is igaz, ha a történet ötlete valóban potenciális. Így a könyv olvasása után nagyon vegyes érzéseim vannak: egyrészt „zseniálisnak” tartottam volna ha….. így most egy kiborító, abszurd szörnyetegnek érzem. Ezáltal nem maradt számomra más, csak egy keserű utóíz.

3 hozzászólás
csartak MP>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Izgalmas téma, mesterséges intelligencia, párhuzamos valóságok… mindez sok akcióval fűszerezve. Egész ötletkavalkád lenne ez a könyv, de viszont túl sokat akar átfogni, nincs normális dinamikája, a cselekményt állandóan megtörik a túlburjánzó tájleírások, túlmagyarázások, filozofálgatások, szenvelgések, elmélkedések. Egyáltalán az elmélkedés, ami ugyanúgy hangzik az MI-t megalkotó programozó zseni szájából, mint a vidéki seriffhelyetteséből.
A szereplők így olyan egyformák lesznek, mindenki megfoghatatlan szférákban lebeg, igazából már tökmindegy, éppen melyik beszél, gondolkodik, hoppá be is aludtam, fejemre esett a telefon…
Így történt hogy a kezdeti lelkesedésem unalomba fulladt ennél a könyvnél, (pedig hogy szerettem a Rajt!) és ha még tovább húzza az író, meg is utáltam volna. (nem az írót, a könyvet. :D)
A kristályerdős rész valami elképesztő hagymázas drogos víziónak tűnik.
„Életnek semmi jelét nem mutatja a város, és biztosra vehető, hogy nem emberek számára épült. Leginkább még a külső gyűrűn ismerhetők föl hagyományos struktúrák, jóllehet a maguk monumentális módján ezek is lakhatatlannak tűnnek. Csillogó védőfalak mögött téglatestek, amelyeket mintha jéghegyekből vágtak volna ki, hegyes és tompa kúpok, tótágast álló piramisok és obeliszkek, a befagyott szökőkutak a környező magaslatokra is átfröcskölnek, egyik sor tűhegyes, ívelt kassziterit a másik után, amelyek mintha azt jeleznék, hogy ez a világon kívüli hely azonnal harap, ha valaki illetéktelenül át merészelné lépni a határait. Némelyik kitüremkedésben mintha megdermedt citoplazma világítana, vannak spirálforma tornyok és végtelen magasságú, égbe nyúló minaretek. A szédítő magasságban teraszok, rajtuk sehol sincs mellvéd. Párkányok, frízek és rémisztő díszítésű oszlopok. Tágas boltozatokra utaló dudorok, kígyózó artériák, amelyek talán alagutakat rejtenek, amelyek finom erezete behálózza a talapzatokat és homlokzatokat, és mindez szikrázóan csillog és ragyog. Minél beljebb hatolnak, a látvány annál inkább eltér a félig-meddig ismerőstől, válik teljesen idegenné, és deformálja az érzékelést. Most azt is látják, miben különbözik még a város valley-beli megfelelőjétől, más az anyag, amelyből épült, fehér és porózus, olyasforma, mint a tej, amikor kifut. Sávokat rajzol a talajon, hogy aztán tűvékonyságú oszlopokká hajolva törjön a magasba, mintegy megtámasztva a kristályszövedéket.” Azta.. ezt le kell rajzolnom.
Amúgy sajnálom, mert ezt a beidézett részt szerintem más körülmények között szerettem volna, de mire ezt olvastam, már elveszettem a maradék lelkesedésem is. Mert a lenyűgöző, embertől idegen dolgokat szeretem, ezt imádom a sci-fiben, mint pl. Lem Solárisában a bolygó leírását. De itt ez túl lett tolva, de gyanítom a fordításba is beletört a bicska, így egész agyzsibbasztó mélységeket üt meg…
Sajnálom, mert tényleg sok lehetőség van ebben a könyvben, látszik hogy sokat készült rá Schätzing. Néhány kitartó léleknek ajánlom, aki szereti az akciójeleneteket, és azokat megszakító aprólékos, ráérős tájleírásokat, gondolatokat.

kvzs P>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

A mesterséges intelligencia öntudatra ébredését senki nem tudja békésen elképzelni. Amikor ARES az egyik univerzumban így tesz, az szintén nem úgy történik, ahogy a tervezői megálmodták. Elmar, az ifjú zseni ugyanis semmi mást nem tűzött ki célul, mint az emberiség boldogulását, a betegségek eltörlését, és az általános jólétet. Attól sem riad vissza, hogy a kvantumszámítógépe által megtalált párhuzamos univerzumokból kölcsönözzön ötleteket, az ARES által megálmodott kapukon átlépve. Sajnos azonban a legtisztább célokkal rendelkező cégekben is vannak máshogy gondolkozók, akik szerint a cél szentesíti az eszközt, az MI pedig máshogy gondolkodik a jóról, mint az „emberiség”… Az ebből fakadó bonyodalmak pedig elég sok kérdést felvetnek a döntéseink következményeiről, illetve arról, hogy mi tesz minket azzá, akik vagyunk.
A világokon átívelő nyomozás rávilágít a főszereplők életének változataira, arra, hogy mi teszi őket azzá akik, illetve megmutatja számukra, hogy nem kell félniük meghozni a döntéseiket, ugyanis minden megtörtént már valahol máshol.
Schätzing jó szokásához híven egy apró képből, egy átlagember életéből kiindulva építi fel az elképzelt világait, és mutatja be, hogy a látszólag súlytalan lépések hogyan képesek megváltoztatni világok sorsát.

18 hozzászólás
pat P>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Frank Schätzing simán elhelyez egy tőmondat első és második fele között egy 5 000 karakterből álló kisesszét, lényegileg bármiről, és e tekintetben tulajdonképpen példaképem ő nekem, igen. Á, nem túlírt a regény, dehogy!
Kicsit nagyobb baj, hogy a történet arányai nem nagyon, épp csak egy kicsit, de pont elcsúsztak az én ízlésbéli optimumomtól: túl sok akció, túl sok hentelés, túl sok jövés-menés, a lényeges eszméket meg nem futtattuk meg annyira. Vagy az MI-s morfondokat, vagy a PU-ok dolgait ki kellett volna bontani jobban, mélyebben, átgondoltabban. Szerintem.
A német nyelvről pedig annyit sejteni vélek, hogy igencsak alkalmatos a kacifántos és hosszas mondatkonstrukciók megalkotására – ezek pedig nem biztos, hogy magyar fordításban gördülékenyen, természetesen hangzanak, pláne nem a benne maradt bakikkal. Egy környi korrektúrát és szerkesztést simán elbírt volna még az opusz, bizony. De türelmem, az talán nekem sem lett volna hozzá. :) (A fülszöveg, na az viszont egészen rémes.)

Lisie87 P>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Frank Schätzing levett a lábamról a Raj-jal. Imádtam azt a könyvét, és szerintem hosszúságban verekedett ezzel, ha nem hosszabb volt. Úgyhogy nagy reményekkel vettem kézbe ezt a könyvét.
Sajnos egy kicsit csalódtam, az első 300 oldal úgy, ahogy van, kb 30 oldalban el lehetett volna mondani. Nem értem miért kellett ennyire kitérni a szereplők magánéletére, amikor annyira nem is volt nagy jelentősége a cselekmény szempontjából. A 350-400. oldal környéken indult be annyira a regény, hogy azt éreztem, hogy nem tudom letenni, végre valami izgalom és érdekesség, ahogy jobban bemutatta A.R.E.S.-t és PU-kat, a rippereket. A PU-453 világa pedig magával ragadott, egyfajta idegenség, csoda, technológiai vívmány keveréke. Nem tudom, hogy szívesen laknék e ott, de kipróbálni biztos kipróbálnám.
Érdekes kérdéseket vetett fel, hogyan lehetne tökéletesíteni az emberiséget. Megértem ARES-t, hogy arra a következtetésre jutott, spoiler
Az utolsó fejezettel sem tudtam mit kezdeni. Kicsit rontott a befejezés élményén. Nem ütött akkorát.
Így végig gondolva többet is ki lehetett volna hozni a témából, kevesebb rizsával a szereplőkről…

Bori_L MP>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Bajban vagyok az értékeléssel, pláne a csillagozással. Alapvetően nincs nekem bajom a túlírt könyvekkel, KSR-t például kifejezetten bírom, és a Limitről is kellemes emlékeim maradtak nagyrészt (az emlékezetes Touring-tesztet leszámítva). De ebben a könyvben valahogy nagyon rosszul váltották egymást az akciódús meg a filozofálós részek, és én szívem szerint vagy az utolsó fejezetet húztam volna ki egy az egyben, vagy előtte legalább ugyanannyi oldalt, mert bevallom őszintén, addigra elfogyott a türelmem. _Mi ez már megint?!_-felkiáltással félre is raktam egy kicsit a könyvet. Arról nem is beszélve, hogy a spoiler alkotások közül pillanatnyilag toronymagasan Leírhatatlannevű Tom The Gone World / Letűnt világok című műve vezet, és szerelem a téma iránt ide vagy oda, A pillangó zsarnoksága az én szememben a nyomába se ér.

Másfelől viszont, ugye, itt van a szerelem a téma iránt. Mindig is vonzódtam a hard sci-fi sztorikhoz, és a mindennapok folyamán is igyekszem legalább nagy vonalakban lépést tartani a tudományos élettel, még ha végül más pályát is választottam magamnak. Néha nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés volt, de ez most csak annyiból izgalmas, hogy valamennyi nyomon követem a (bio)technológia fejlődését. A mesterséges intelligenciák sok sci-fi olvasóhoz hasonlóan nekem is izgatják a fantáziámat, és erre még az is rájátszik, hogy nemrégiben olvastam Yuval Noah Harari legújabb könyvét (21 lecke a 21. századra), amiben a szerző kismillió gondolatot megfogalmazott, amik visszaköszöntek itt a lapok között, hol szó szerint, hol meg csak a sorok közül. Iszonyú izgalmas reflexió volt ez Harari gondolataira, felvetéseire, félelmeire. Még azon is elgondolkoztam, hogy Elmar nem egy Kurzweil-hasonmás-e véletlenül?

Szóval, összességében felemás az élmény. Egyfelől nagyon is aktuális kérdéseket és témákat vet fel, sziporkázó ötletek garmadáját vonultatja fel, és nagyon látszik, hogy Schätzing minden témának rendesen utánajárt. Meg mert rovarok, jejj! Másfelől viszont a gondolkozós-filozofálós-karakterek múltját bemutatós részek rendszeresen megtörik a cselekmény lendületét, és viszont: az érdekesebb eszmefuttatások is rendre félbemaradnak egy-egy lesből lecsapó akciójelenet hatására, ami nálam eléggé keserű szájízt hagyott maga után. Ráadásul elfért volna még egy korrektúra-kör is, elsősorban a kimaradt írásjelek és gondolatjelek pótlása érdekében. Azt hiszem, elő fogom még ezt venni egyszer, amikor lesz jobban időm belemerülni az olvasásba.

WerWolf>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Frank Schätzing nem a rövid könyveiről ismert.
Ez a könyv egy jó sci-fi lenne, ha…
…nem írta volna túl. Szerintem egy része kihúzható lett volna a szövegnek és az utolsó fejezet olyan formán, mint ahogy meg lett írva, kihagyható lett volna. Értem én, hogy kell lezárás, de az ne egy pszichedelikus álom legyen.
…nem lenne a könyv elolvasása után több kérdésünk, mint amennyi előtte folt. És itt főleg a cselekményekre gondolok, amik nem minden esetben vannak kibontva (a terjedelem ellenére sem).
…nem olvastam volna már éppen elég sci-fit, hogy ne tudjon újat mondani.
Viszont azok számára, akik nem mélyedtek még el túlságosan a sci-fi, az MI és a párhuzamos univerzumok világába, azoknak lenyűgöző lehet a regény. Próbáltam más szemmel tekinteni rá, minta most csöppennék bele ebbe a zsánerbe. Ha így tekintek a történetre, akkor izgalmas, érdekes és igen sok kérdést felvet, amin érdemes elgondolkodni.
Jó, ebben az esetben is egy kicsit túlírtnak tűnik, de tudjuk, hogy az író nem fukarkodik a karaktermennyiséggel.
Ha már a karaktereknél tartunk. Most nem sikerült olyan szereplőket alkotnia, akikért izgulhattam volna. A végén azon is elgondolkodtam, hogy hogyan éreznék, ha az összes szereplőt eltenné láb alól… nos, nem ért volna csalódás akkor sem :)
Van tehetsége a jövő ábrázolásához és a PU-453 világa teljesen levett a lábamról. Nem győztem ámulni és nem is zökkentett ki semmi. Csak egy dolog…Ares.
A Frank Schätzing rajongók nem fognak csalódni. A kezdő sci-fi olvasókat szintén el fogja ragadni a történet.
Privátban pedig spoileresen beszélgethetünk arról, hogy mi is volt a gondom a kulcsmomentummal….

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/01/frank-schatzing-pillango-zs…

jaspi>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Hosszú idő óta forgatom magamban, hogy mit is írjak erről a könyvről. Egyrészt végre magyarul is olvasható a szerző új regénye. Mivel a korábban olvasott kötetek a tetszett és a nagyon tetszett skálán mozogtak, az új kötet megjelenése már önmagában is örömhír. Másrészt viszont megszokottan nagy terjedelmű könyvet olvasva többször is azon kaptam magam, hogy untat, elaltat.
Szóval én változtam meg és nem veszem észre a mű zsenialitását, vagy a szerző „nyúlt mellé” ezúttal? Vagy esetleg a regény témája feküdte meg „gyomromat”?
A könyv fülszövege a Raj című regényt említi példaként. Több mint tíz éve olvastam, de még mindig emlékszem, hogy lenyűgözött a monumentalitása. Volt ugyan néhány történetszál, amely a történet szempontjából nem sok jelentőséggel bírt, de összeségében jó volt olvasni. Az a fajta regény, amelyik úgy egyensúlyoz a sci-fi és a dokumentum regény határán, hogy az olvasó akár megtörténtnek is hiheti a leírtakat.
A Limit egyértelműen sci-fi. Terjedelmes, kellemes olvasmány volt.
A 2016-ban megjelent Breaking News is nagyon tetszett. A regény alapvetően fikció, de az alapos kutatómunka eredményeként valós tényekkel és szereplőkel vegyítve igen csak hihető történetet alkot. Sok olyan rész volt, ahol egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy az írói fantázia, vagy a tényként meg nem írható valóság húzódik-e a sorok mögött.
Összességében azt szeretem Frank Schätzing regényeiben, ahogy elegánsan egyensúlyoz a még éppen hihető határán. Azt, hogy elmerülhetek az általa rajzolt világban. Mindvégig azt gondolva, ez akár igaz is lehet…
Nos A pillangó zsarnoksága ebből a szempontból sem működött. A történet krimiként induló eleje még „rendben van”, azonban a végtelen sok párhuzamos univerzum koncepciójánál már megbicsaklott a történet. Egyrészt – elismerve a mögöttes elmélet logikáját és szépségét – számomra nem volt képes a hihetőség határán belül maradni, másrészt meg mindegy volt a történet szempontjából. Hiszen ha az egyes világok közti különbség csak egy-egy emberi döntésen múlik, amikor az egyikben a szereplő jobbra a másikban meg balra megy, amikor minden alternatíva megtörténik, akkor egészen egyszerűen nincs mit kedveli a főhősben, nincs miért izgulni…
Pedig akár jó is lehetett volna, hiszen például a Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág trilógiája remekül vette ezt az akadályt.
Persze van a könyvnek jól sikerült része is. Például a PU-453 világban játszódó epizód szerint már 2050-et írunk. Ennek a világnak a megalkotása, a működése és a technikai fejlettség leírása nagyon magával ragadó.

Hiranneth>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Nem most olvastam a szerző korábbi művét, a Rajt. De a mai napig emlékszem, hogy mennyire megfogott, és hogy 1000 oldalt egy nap alatt lenyomtam (arról, hogy másnap milyen érzés volt a szememet használni, ne beszéljünk :D ).
Úgyhogy nagy várakozással tekintettem a könyv elé. Amit nagyrészt megugrott.
Érdekes témák, főleg mert sok minden már nem is tűnik olyan távolinak például a mesterséges intelligencia terén. Olyan problémák, amikkel ma is szembe nézünk. Hogy akkor miért nem 5 csillag? Egyetlen ok miatt, néha úgy éreztem túl cifrázza a mondandót, hogy az adott gondolat bármennyire is fennkölt, teljesen felesleges és ráadásul idegenül hat a szereplő szájából.
Mindemellett a történet abszolút magába szippantott, és a tegnapi befejezése óta elmélkedek általa felvetett/megmozgatott gondolatokon.

Rune>!
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága

Nagyon-nagyon megszenvedtem ezzel a könyvvel. :( Az író Raj című könyve az egyik kedvencem olvasmányom volt anno (és a Limitet is nagyon szerettem), amit pont mostanában állt szándékomban újraolvasni. De ezek után kicsit bennem van a félsz, hogy mi van, ha csak az emlékeimben volt olyan jó az a könyv.
Még januárban kezdtem neki a kötetnek, de valahogy nem tudott magába szippantani és amikor már harmadjára eszméltem fel olvasás közben, hogy elkalandoztak megint a gondolataim, a körkörös leírásoknak köszönhetően, arra jutottam kicsit félreteszem az egészet, hátha egy másik pillanatomban jobban rá tudok hangolódni. Hát, kb. 4 hónap kellett, amíg újra rá bírtam nézni, és bár nem volt annyira nehézkes olvasni, mint legutóbb a döcögőssége továbbra is megmaradt.
A szakmai részek érdekesek voltak, a szereplők már kevésbé, a történet pedig néhol hollywoodias volt számomra spoiler.
Az emlékeimben élő Rajhoz képest sehol sincs ez a regény. Ettől függetlenül fontos témát boncolgat. Hova fajulhat a digitális világ? Az MI-k mennyire lehetnek biztonságosak egy bizonyos szinten túl? Meg tudjuk akadályozni, hogy kijátszanak minket, ha már a teremtett intelligenciája/képességei messze meghaladják teremtőjéét? Nem tudom hol tart a jelenlegi világ az MI kutatásokban, de gyanítom a könyvben leírtak a realitásra épülnek, ami nem kicsit félelmetes.
Az utolsó 250 oldal rendesen átment sci-fibe a PU-453 és a kristályerdő világával. Tetszett, mert nem gondoltam, hogy ilyen irányt fog venni a történet. A könyv utolsó harmadában láthattunk valamit a régi Schatzing írói tehetségéből.
Remélem ez nem egy tendencia a jövőbeni munkáira nézve, hanem csak egy szimplán gyengébben sikerült műve.


Népszerű idézetek

mate55>!

Ha igaz, amit Somerset Maugham írt, jelesül, hogy az öregedéssel az ember azokat a bűneit bánja meg leginkább, amelyeket nem követett el (…).

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Somerset Maugham
4 hozzászólás
mate55>!

Tudod, mit mondott Rudyard Kipling? A szó a legerősebb kábítószer, amit az ember valaha is használt.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rudyard Kipling
mate55>!

Ha sokáig nézel a szakadékba, a szakadék visszanéz beléd.
Eleanor elmosolyodik. – Nietzsche.

636. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
5 hozzászólás
mate55>!

Az a hiedelem, hogy van lélek, évezredeken át rabszolgasorban tartotta és kínozta az embereket.

539. oldal

mate55>!

Szeretem a Bibliát és a józan észt, és nem hiszek a szárnyas szörnyekben, de azt is tudom, hogy Luther pokla nagyon tágas!

209. oldal

mate55>!

A vallás nappali fényben nem működőképes. Csak a sötétben virágzik.

227. oldal

mate55>!

Schwarzeneggerekre van szükségünk! Hasta la vista, baby!

438. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arnold Schwarzenegger

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bakti Viktor: Integrálva
Marc-Uwe Kling: QualityLand
Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
Ian McDonald: Brasyl
Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Justin Cronin: A szabadulás
John Marrs: The One – A tökéletes pár
J. D. Robb: A halál fényében
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok