Batman: ​Első év 90% 24 csillagozás

Az Első évet már régóta el szerettem volna olvasni, ezért örültem neki, hogy helyet kapott a Legendás Batman sorozatban (mondjuk hülyén is vette volna ki magát, ha kihagyják…), hisz számos másik sztoriban is utaltak rá, ill. a filmek is erősen merítettek belőle, különösen Nolan-trilógiájának első része, melynek nem egy jelenete felrémlett előttem az olvasás során. Szerencsére a kötet nem okozott csalódást, tokkal-vonóval együtt bejött.
A történet szó szerint egy évet mesél el. Január elején egyszerre érkezik meg Gothambe Chicagóból James Gordon, ekkor még hadnagyként ill. tér haza sokéves távollétéből Bruce Wayne. Mind a ketten szembesülnek a város korrupt helyzetével és a maguk módján próbálnak rendet tenni. Nos, az első próbálkozás egyiküknél sem sikerül túl jól, de nem hagyják magukat, Gordon megmutatja, hogy őt más fából faragták, mint a gothami rendőrök nagy részét, míg Bruce az ominózus denevéres eset után felölti Batman jelmezét. A sztori nagyobb része Gordonra fókuszál, az epizodikus felépítés (kiragadott napok az évből) miatt Batman egy nagyobb esetet leszámítva inkább epizódszereplő. Viszont e két karakter mellett mintegy mellékesen megkapjuk Macskanő eredetét is.
A grafika elsőre kicsit fakónak tűnt, de végül hamar megszokta a szemem, igazából passzolt ehhez a történethez.
A főminin kívül a kötet tartalmaz egy számot a Batman Chronicles sorozatból is. Ennek története Bruce első, Batmanként töltött napjaira fókuszál, amikor is rájön, hogy az éjszakai igazságosztás mellett a szerelem már nem fog beleférni az idejébe. Nem egy nagy durranás sztori, de a mondanivalója szépen átjött és jó kiegészítése volt az Első évnek. Grafikailag nyilván modernebb, mint amaz, de a rajzolása igyekezett azt idézni.

Mivel a korábbi kiadáshoz már készítettem egy értékelést, így annak a linkjét bemásolom ide https://moly.hu/ertekelesek/1951307 és kiegészítésként az extra történetről írnék néhány mondatot.

A Randevú egy Angyallal párhuzamosan játszódik az Első Év eseményeivel és Bruce Wayne magánéletére koncentrál. Érdekes kis történet, ami bemutatja a kettős lét összeférhetetlenségét. Annak ellenére, hogy az Első Évben Bruce szerelmi életéről szó sincs, nem éreztem erőltetettnek ezt a dolgot. Aranyos volt, ahogy Batmanként felhívja a barátnőjét, hogy lehet kicsit késni fog! Persze, rákényszerül a választásra, és nem lövök le nagy poént, hogy a küldetést választja. Az nagyon tetszett, ami megadta neki ezt a végső lökést. Az egy nagyon Batmanes pillanat! A rajzoltsága színesebb, mint a fő történeté, de illik is hozzá!

Az Első Év a mai napig megállja a helyét, a története semmit nem veszített az erejéből! Nem véletlenül szokták emlegetni a minden idők legjobb képregényei között!

Rengeteg formában láthattuk, miért vált Bruce Batmanné. De hogy pontosan milyen nehézségekkel küzdött az elején, hogyan tanult meg Batmanné válni, Gordon hogyan lett barátja, azt nagyon ritkán látjuk. A Nolan féle első Batman film se mutatta be igazán, viszont sokat merített innen. Ez egy nagyszerű beugró a Batman képregények világába és önmagába a zsánerbe, csak kicsit nehéz beszerezni már. Frank Miller és David Mazzucchelli párosa nagyszerűen adja át az igazi Batman hangulatot, noirból csillagos ötös.

A Végtelen Világok Krízise után sok szereplőt igyekeztek kicsit átgondolni, és ha kell akkor belenyúlni az eredetükbe. Így Frank Miller kapott lehetőséget, hogy elmesélje milyen lehetett Batman első éve, miután visszatért Gothambe, a korrupt, maffia uralta szülővárosába. A történetből egy nagyon jó krimi kerekedett, mely azóta is fontos ékköve a Batman kultusznak, és méltán szerepel a legjobb, legmeghatározóbb képregények között.

Kifejezetten jól esett újra elolvasni. A Gyilkos tréfához hasonlóan meghatározó volt számomra. Részletesen nem biztos, hogy van kedvem értekezni róla, egyrészt könnyen lenne elcsépelt vagy közhelyes egy ilyen kalsszikusról írt értékelés, másrészt az ilyen közismert történetekről általában már nehéz újat mondani.
Ami közvetlenül a kötet kapcsán felmerült bennem az a színezés. A korábbi magyar változat színei sokkal jobban illettek a sztorihoz. Ennél mintha túl nagy lenne a fényerő, valahogy olyan „világos”. A fordítás is más. ( Az "Anakonda- bakit javították pl.)
Ami nagyon jó, az a plusz füzet a végén. (Randevú egy angyallal). Jól kiegészíti az eredettörténetet, enélkül tényleg inkább „Gordon eredettörténete”.

Egy igaz klasszikus, csak úgy, mint A gyilkos tréfa, éppen ezért már nagyon vártam, hogy megjelenjen A legendás Batman-sorozatban, főleg, hogy az első magyar kiadást minimum 5 szemjegyű összegért lehet nagy ritkán befejezni. De épp úgy, mint Alan Moore története, ez is kisebb csalódást okozott nekem. Bizonyára, ebben szerepet játszik az is, hogy mindeddig kevés Batman-sztorihoz volt szerencsém (és azok közül is nagyon kevés olyan akad, ami ténylegesen le tudott nyűgözni), valamint az is, hogy ezt körüllengi egyfajta pátoszos hangulat, mert mégis csak egy klasszikus. Az én szememben nem igazán állta ki az idő próbáját, én helyenként piszkosul untam, és amiatt, hogy egyetlen évet mutat be, sokszor kidolgozatlannak éreztem, csak ugráltunk jelenetről jelenetre, voltak feleslegesen behozott és elvarratlan szálak. De az is lehet, hogy ez már nekem is a sokadik eredettörténetem, és ettől olvastam már jobbat is. Tény, hogy inkább Gordonra fókuszált, mint Batmanre, amivel alapból nem lett volna baj, de az ő történetét sem éreztem annyira erősnek, ami indokolttá tenné a klasszikus státuszt.

Hihetetlen de elképesztően jó volt, izgalmas és szinte letehetetlen. Nagyon sokat vehetett ebből a régi sztoriból a Nolan trilógia.

A rajzokat szokni kell de nem vészes a korához képest!