Batman: ​The Dark Knight Returns (The Dark Knight 1.) 45 csillagozás

Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns

This ​masterpiece of modern comics storytelling brings to vivid life a dark world and an even darker man. Together with inker Klaus Janson and colorist Lynn Varley, writer/artist Frank Miller completely reinvents the legend of Batman in his saga of a near-future Gotham City gone to rot, ten years after the Dark Knight's retirement.

Crime runs rampant in the streets, and the man who was Batman is still tortured by the memories of his parents' murders. As civil society crumbles around him, Bruce Wayne's long-suppressed vigilante side finally breaks free of its self-imposed shackles.

The Dark Knight returns in a blaze of fury, taking on a whole new generation of criminals and matching their level of violence. He is soon joined by this generation's Robin — a girl named Carrie Kelley, who proves to be just as invaluable as her predecessors,

But can Batman and Robin deal with the threat posed by their deadliest enemies, after years of incarceration have made them… (tovább)

>!
DC Comics, United States, 2016
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781401263119 · Illusztrálta: Frank Miller, Klaus Janson
>!
DC Comics, New York, 2002
puhatáblás · ISBN: 9781563893421
>!
DC Comics, Burbank, 1997
224 oldal · ISBN: 9781563893421 · Illusztrálta: Klaus Janson, Lynn Varley

Kedvencelte 12

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Spaceman_Spiff IP>!
Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns

Magát a történetet már ismertem, mert pár éve láttam az animációs filmet, ami belőle készült. Viszont ennek ellenére is nagyon tetszett, nem csupán a történet, hanem ahogyan a karaktereket megalkotta, mozgatta, ütköztette. Batmant még 50 évesen is ugyanazok az ideák és szabályok mozgatják, amelyek közt bizony valahol a megszállottság is jelen van, és az ember nem tud szabadulni attól, amit az egyik szereplő mondd, hogy az akcióival ő maga is valahol előidézője a bűnnek. De valóban így van ez, teszi fel a kérdést Miller, és meg is válaszolja, amikor a denevérember végig kiáll saját elvei mellett (viszont azért más szereplőkkel kapcsolatban hagy nyitott kérdéseket a sztori).
Ennek a történetnek pedig remek hátteret ad az elbeszélés módja, a panelek elrendezése, az egyszerre több szálat elmesélő képrendezési elv. A televíziós viták, a rendőrök, bűnözők párbeszédei nem csupán hangulati elemek, vagy mellékes dolgok a fősodor mellett, hanem kiemelik, aláhúzzák annak különböző aspektusait.
Nem hiába lett ez az egyik alapmű Batman univerzumából, a négy ellenséggel – Kétarc, mutáns vezér, Joker és spoiler – való küzdelem során Batman nem csak a bűnnel, de az emberi kicsinyességgel is küzd, Miller megmutatja, hogy bizony az átlagember is képes olyasmit elkövetni, amire nincs mentség, pedig a gonosztevők motivációinak bemutatása során egyes karakterek még a legkegyetlenebb gyilkosok esetében is pont mentségeket keresnek.
Sokan panaszkodnak a rajzolásra és a stílusra, és tény, nem a klasszikus értelemben vett szép képregényről van szó, de mégis, valahol az egész illik ehhez, engem legalább is egyáltalán nem zavart. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a sötétebb, árnyaltabb, Batman személyiségét és társadalomhoz való viszonyát boncolgató képregényeket.

>!
DC Comics, Burbank, 1997
224 oldal · ISBN: 9781563893421 · Illusztrálta: Klaus Janson, Lynn Varley
Dominik_Blasir>!
Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns

Az a legdurvább a The Dark Knight Returns-ben, hogy még a borzasztó rajzok sem tudják elfedni a zsenialitását. A kötetnek ugyanis szerintem mindössze egyetlen gyenge pontja van, ami egyébként nagyszerű hír – az mondjuk annyira nem, hogy egy képregényben pont a képek tántorítanak el attól, hogy teljes szívvel tudjak lelkendezni. Még akkor is, ha voltak jó pillanatai, amikor a saját keretein belül jól működött.
De nézzük a pozitív oldalt: Miller mélységet, hátteret, motivációt, érzéseket, vagyis lényegében személyiséget adott Batmannek. Ez a sötét megszállottság pedig tökéletesen eluralkodott minden képkockán, maga alá gyűrte a narrációt, a történetet, a karaktereket, a stílust, s legfőképpen a hangulatot. Itt minden depresszív és fájdalmas, mindenki szenved és halált vár: Miller nagyon erősen árnyalja a Gothamet, de ennek mi csak örülhetünk. Nagyon jó ötletei vannak még apró momentumokban is, ügyesen helyez el mindent és mindenkit a nagy egészben, ráadásul még a zárásra sem lehet panasz.
Úgyhogy én is beállok a sorba: ez bizony alapmű Batman karakterét, s talán az egész képregényvilágot tekintve, megérdemelten. Csak tudnám feledni a rajzokat…

Lecter>!
Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns

A nyolcvanas években nem lehetett könnyű Batmannek lenni, de annál jobb képregény-olvasónak. Miller kezdte a sort 86-ban, de még hogyan. Azonnal mérföldkő lett, és alapjaiban rengette meg az egész ipart. Olyan csúcsra ért, amit azóta sem közelítettek meg egy Batman történettel sem.
Miller ügyesen szemezget a kánonból. Figyelembe veszi Bob Kane klasszikusát (Zorro megy a tévében), az ötvenes évek cenzúráját (Batman, mint két homoszexuális vágyálma az együttélésről), a kétségbevonható hős-státuszt. Eddig gondolkodás nélkül elhittük, hogy Batman a jófiú, de itt elég nehéz ezt miközben embereket vág ki az ablakokon és halállal fenyeget. Nem több egy fasiszta reakciósnál, aki erőszakkal éri el azt, amit igazságosnak tart. (Így azért könnyű megérteni, hogy a DC alapítása körül miért is volt annyi gengszter.)
Ahogy Alan Moore írta róla: „Minden itt van, de semmi sem ugyanaz.” Nincsenek szaunázások Batmannel és Robinnal. Nincsenek gagyi szerkenytűk, itt a bumeráng húsba vág. Ugyanúgy nem találunk szivárványszínű jelmezt sem, és a Batmobil is egy erős átalakításon ment keresztül. Egy főhős pedig csak annyira lehet érdekes, mint az ellenségei. Ezért ne is várjunk Kalkulátort, Szivárvány Szörnyet vagy Macskák királyát. Cserébe kapunk egy kvázi meleg Jokert és egy csupa izom barbárt.
De Miller nem csak a felépítéshez ért, ugyanúgy a karakterekhez is. Nagyszerű párbe-szédek egymás után zseniális fejlődéssel. Bruce unottan ül otthon a kényelmes fotelben, a Denevér egyre emészti őt. Egy időzített bomba, aki a saját fogadalmainak a rabszolgája. Tűr, tűr egészen addig, amíg majdnem megölik őt. De megkegyelmeznek neki, mert látják rajta, hogy kívánja a halált. Aznap éjjel újra felveszi a jelmezt, és pár órán belül megtelnek a kórházak. Először éreztem úgy, hogy az összes szereplő él és virul a történetben, és nem csak azért vannak ott, hogy Batman kioktassa/megmentse/megverje őket. Christopher Nolan gyakorlatilag alternatív forgatókönyvnek használta ezt. Mindenki jobban járt volna, ha egyből ezt filmesíti meg.
Rengeteg dolgot lehetne még írni róla, de nincs rá hely. El kell olvasni, és aztán rájön az ember, hogy miért is akar a mai napig mindenki úgy írni Batmanről, mint ő.

Batus>!
Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns

igazi Frank Miller, nem egy szokványos szuperhős képregény. valami mégis hiányzott nekem belőle. Robin viszont… (Y)

Fool>!
Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns

Végre volt időm olvasni, így kézbe vettem azon képregények egyikét, amiket már régóta elszeretnék olvasni.
Nos, nem nyerte el teljesen a tetszésem. Lehet, hogy kicsit bután hangzik, de a rajzok zavartak a legjobban. Egyszerűen nem fogtak meg, sőt (szégyen vagy sem) sokszor azt sem tudtam egészen kivenni, hogy egy-egy képen mi is történik.
De térjünk át a történetre. Az igazság az, hogy 80%-ig már tisztában voltam azzal, hogy mi fog történni (utána olvasások, animációs filmek, stb.), ennek ellenére nem untam. Jó volt újra a Sötét lovag kalandjairól olvasni, ráadásul még beledobták Jokert és Superman-t is. Nekem ennyi elég volt.
Voltak laposabb részek, főleg az elején, de összességében egy szórakoztató műről beszélhetünk. A végén pedig levegőt visszafojtva vártam, hogy mi is fog történni.

1 hozzászólás
Sceurpien I>!
Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns

Kicsit csalódtam. Nem, nem is kicsit. Én azt hittem, hogy ez egy olyan szintű mű lesz, mint a Watchmen, még akkor is, ha csak fele olyan hosszú. Én azt hittem, hogy morális dilemmák, kegyetlen helyzetek, égrengető döntések fogják élvezetessé tenni a kötet olvasását, de ezekből semmi sem volt igaz. Ez a történet egy átlagos képregény, amihez okosan nyúltak, de nem elég mélyre, ráadásul engem a vége, sőt a történet alatt megismert Batman jelleme nem emlékeztet egyik másikéra sem, és ezúttal ezt rossz értelemben mondom. Ez a Batman, nem Batman, és nem úgy, hogy több annál, hanem sokkal inkább egy fogyatékos leendő főgonosz előtörténete. Nem, nem ezt vártam. Hiába volt az átlagnál így is jobb, mert jól néz ki, mert jól van megírva, mert dramaturgiailag helyes… Ettől még szörnyen csalódást keltett…

6 hozzászólás
slawter>!
Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns

Amerikából érkezett a saját példányom, amit hihetetlen becsben őrzök. Ez a mű és a Watchmen a nagybetűs képregény mintapéldái, kötelező irodalmi műnek tekinthetők.

habibovic>!
Frank Miller: Batman: The Dark Knight Returns

Minden képregény értékelést a rajzokkal kezdek, ezúttal felemás érzésekkel viseltetek :) Frank Miller rajzai néhol rendkívül erősek, főleg az arcok, néhány helyen viszont összecsapottnak, elnagyoltnak tűnnek a testek. Nem mintha én jobbakat rajzolnék, de sok helyen kicsit amatőr hatást keltettek, mintha Miller az akciókat gyengébben ábrázolna. De a történet tényleg mindent visz, a legjobb Batman történetről beszélünk, a történetmesélés részletes, jól kidolgozott. Batman minden gát nélkül, minden mindegy alapon veti bele magát minden akcióba. Már túl öreg és túl fáradt a végeláthatatlan küzdelemhez, de a legnagyobb pofon után is feláll és tovább harcol elkeseredetten. Igaz trilógia része, de igazából önmagában is megállná a helyét, jelenleg nem érzem szükségét, hogy elolvassam a harmadik részét, a félig meddig lezáratlansága ellenére teljesnek valahogy mégis lezártnak látom. A vége képsorok után az olvasóra bíztam volna annak elképzelését mi fog történni utána… Csak 4,5-re értékelem a rajzok miatt, holott a történet 5-öst érdemel…


Népszerű idézetek

Fool>!

Then they get talking. And if you've got half a brain, you listen.
They talk about amazing adventures, sounding like a bunch of retired car mechanics the whole time.
They talk about a Man of Steel. An Amazon Princess.
But they never talk about the mean one. The cruel one. The one who couldn't fly or bend steel in his bare hands. The one who scared the crap out of everybody and laughed at all of the rest of us for being the envious cowards we were.

bgabesz I>!

You're beginning to get the idea, Clark. This…is the end…for both of us. We could have changed the world. Now look at us… I've become a political liability and you… You're a joke. I want you to remember my hand at your throat. I want you to remember the one man who beat you.

Th3DarkKn1ght>!

You don't get it boy… this isn't a mudhole… its an operating table. And I'm the surgeon.

Fool>!

Every year they grow smaller.
Every year they hate us more.
We must not remind them that giants walk the Earth.


A sorozat következő kötete

The Dark Knight sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Milligan – Jeff Lemire: Justice League Dark 2. – The Books of Magic
Scott Snyder: Batman (vol. 2) 1. – The Court of Owls
Evan Dorkin – Jill Thompson: Beasts of Burden – Animal Rites
Judd Winick: Batman – Under the Red Hood
Jeph Loeb: Batman: Dark Victory
Evan Dorkin – Jill Thompson – Mike Mignola: Beasts of Burden / Hellboy
Scott Snyder: Batman – The Black Mirror
J. M. DeMatteis: The Amazing Spider-Man (vol. 1) – Kraven's Last Hunt – Fearful Symmetry
James Tynion IV – Matthew Rosenberg: DC vs. Vampires 1.
Jeph Loeb: Batman: Haunted Knight