Batman: ​Az első év 90% 56 csillagozás

Bruce Wayne Batmanné válását már olyan sokszor láttuk, hogy leginkább arra voltam kíváncsi, Az első év mennyire képes túllépni ezen, mennyire képes olyan szemszögből, olyan érzelmi erővel hatni, hogy valóban ütős legyen.
Nos, mindez sikerült – ez a közel száz oldal ugyanis sokkal inkább Gordon felügyelő története, őt ismerjük meg és ő kerül közel hozzánk, mintha Batman csak egy mellékszereplő lenne: az ő tettei sokszor kidolgozatlannak hatnak, nem mindig értjük, és hát valójában annyira nem is nyűgöz le. Szerencsére ez nem olyan nagy probléma, Gordon miatt én legalábbis kifejezetten élveztem azért ezt a történetet. Talán nem olyan zseniális, mint a The Dark Knight Returns, de mindenképpen megéri az olvasást.
(Ezúttal a rajzokat sem utáltam: bár most sem lettek a kedvenceim, ezt sokkal inkább a kor problémájának tudom be.)

Véletlenül akadtam rá egy újságosnál még megjelenésekor. Eredetileg nem ezt akartam megvenni, hanem a Pókember és Batman-t, de azt hiszem végül nagyon jól döntöttem! A borítóját megpillantva éreztem, hogy ez egy különleges képregény lesz! Miután Miller elmesélte a Nagy finálét, belevágott, hogy bemutassa a kezdetet, ami legalább annyira meghatározó képregény lett, mint az elődje. A Batman: Kezdődik is mélyen merít belőle, de Jeph Loeb és Tim Sale Long Halloween-je is az Első Éven alapul. A New52-ig ez volt Batman hivatalos eredettörténete, majd Scott Snyder megírta a Nulladik Évet, amiben szintén találhatunk utalásokat rá! Nem mellesleg ezek után terjedt el, hogy minden eredettörténetre rányomták a Year One címet. De azokkal ellentétben, ez a képregény tényleg közel egy év eseményét meséli el. A történet szerint Bruce Wayne hazatér a 18 évnyi vándorlásából, hogy felvegye a harcot a Gotham-et uraló bűnözéssel. Ugyanakkor James Gordon Chicago-i rendőr is a városba érkezik, hogy itt kezdjen új életet a feleségével. Miller párhuzamosan mozgatja a két karaktert és ez egy nagyon jó dinamikát ad a történetnek. Mindketten remekül kidolgozott egyéniségek és ehhez a hangulatos belsőmonológok is rengeteget adnak. A történet végig a realitás talaján mozog. Itt nincsenek szupergonoszok, vagy világmegsemmisítő tervek, se science fictionbe illő kütyük, csak Batman és a korrupt város. Batman is a lehető legemberibb, tanácstalan, hibákat követ el, annyira, hogy az első bevetése alkalmával majdnem meg is hal. Ezután kerül sor a légszívszorítóbb monológra, amit valaha olvastam. Annyira jól átadja Batman motivációját, fájdalmát, hogy az már tökéletes! Nagyon jó húzásnak tartom, hogy nem a bűnözőkkel gyűlik meg a legnagyobb gondja, hanem a rá vadászó rendőrökkel. És itt kerül kapcsolatba a két karakter, mivel Gordon feladata, hogy elkapja az önbíráskodót. Nem csak azért szerepel, hogy néha felkapcsolja a jelzőfényt (ami itt még nincs is), ennél sokkal komplexebb a karaktere. Azon kívül, hogy a kötet bemutatja mindkettőjük bűnüldöző karrierjének az első évét Gotham-ben, elmeséli azt is, hogy hogyan váltak barátokká. Mindezt a lehető legjobb crime noir stílusban. Itt Miller még a csúcson volt és ez meg is látszik. David Mazzucchelli rajzai és felesége Richmond Lewis színei (aki foglalkozását tekintve festőnő) remekül átadják a hangulatot.

A Batman Az Első Év szintén szerepel a három legkedvesebb képregényeim között. Rövid terjedelme ellenére sokkal több van benne, mint azt gondolnánk. Megunhatatlan klasszikus, ami a mai napig megállja a helyét!

Szuperhősös-képregény-szűzként őszintén mondhatom, hogy bár néhol folyt egy kevés vér a történetben, gyengédség pedig nem sok volt benne a durvaságok között, azért mégsem fájt.

Frank Miller kiváló Batman klasszikusa, jól mutatja be batman kezdeti nehézségeit, illetve Jim Gordon hozzászokását Gothamhez, majd kettejük „munkakapcsolatának” kezdetét.

Egy újabb klasszikus Batman, ebben a történetben Frank Miller a hős első évét mutatja be, párhuzamosan Gordon hadnagyéval. A rajzok kissé régimódiak, de szépek, a történet érdekes és eléggé realista.

Az első év. Gothamban töltött idő első éve, de nem csak Batmannak hanem Gordonnak is. Sőt leginkább Gordon története ez a könyv.Miller remek történetet kreált hozzá. Igen, én is így tudom csak elképzelni Gothamet. Nem csoda mennyire szükségük van egy Fehér lovagra Gordon személyében… és hát ugye… egy Sötét lovagra is..

Az első év. És mégsem elavult, mégsem gagyi, mégsem erőltetett. Hanem alapkő, ez a jó szó rá. A kedvenc részem az, amikor Bruce adja az elkényeztetett milliomos palántát, pezsgős üvegből vedeli a szódavizet és közli, hogy azt sem tudja, mi a neve a csajnak, akit ölelget, mert valójában nem is beszélnek egy közös nyelvet sem. :D Egyetlen szívfájdalom, hogy Alfred keveset szerepel.
Jó ez, megérte 7 éve megvenni…

Frank Miller nagyon eltalálta ennek a kötetnek a hangulatát, nagyon bejött ahogy ő ábrázolta Bruce jellemfejlődését és egyben Batman létrejöttét. Batman rajongóknak kötelező!! :)

Jobb minőségű kiadást érdemelt volna ez a képregény.

Batman csak filmekből volt ismerős eddig (Burton és Nolan változatban) de a sok pozitív vélemény miatt úgy voltam, hogy adok egy esélyt ennek a képregénynek, és nem bántam meg. Bejött a sztori és bejött a kidolgozás is. Simán élő fogom még venni. És sikerült rájönnöm mi is a bajom a Nolan féle változattal, hogy hiányzik belőle a mocsok. A Szárnyas fejvadász látványa, hangulata sokkal közelebb áll ehhez a képregényhez, mint a Nolan filmje.