Szélhámosok, ​kalandorok 3 csillagozás

1956-ban adták ki, rém vonalas (kommunista szemléletű), de ettől függetlenítheti magát az ember, mert rejtői hősökről, mikszáthi adomázós stílusban mesél a szerző. Frank László újságíró volt és maga is kalandor, 1919 után Bécsben élt, majd az Anschluss (Ausztria náci megszállása) elől Kínába (!) menekült, és Sanghajban élte végig a II. világháborút. Ott találkozott többek között az igazi Trebisch-csel is (akiről idéztem karcokban).
A könyvben szereplő kalandorok, szélhámosok, csalók zsenik voltak a maguk gátlástalanságában, Strassnoff Ignác például egy rövid börtönbéli tartózkodása idején eladta a börtön bútorait és egyéb felszereléseit, amelyet el is szállítottak; Horváth Menyhért úgy kezdte pályafutását, hogy a századfordulón eladta a fővárosi Rottenbiller utca kövezetét – büntetlenül, aztán persze sokkal nagyszabásúbb ügyletekbe fogott; Jellinek Morton 1919–1920 körül egy fél év alatt a magyar pénzügyi elitből akkora vagyont csalt ki, hogy aztán élete végéig vidáman megélt belőle.
Napjaink pénzügyi szélhámosaival összehasonlítva ezek a régiek nem vallanak szégyent, a bróker Kulcsár Attila kisstílű csaló hozzájuk képest, de azért az igazi nagyágyúk, a multinacionális vállalatok, bankok, szervezetek vezetői sokkal profibbak – a törvényesség leple alatt harácsolják össze vagyonukat. Mi magyarok sem szégyenkezhetünk, hisz a legnagyobb hazai „mogulunk” egy év alatt harmincöt milliárd forinttal növelte a vagyona értékét, és ehhez nem kellet más, csak pár kedvező törvény és állami megrendelés. :)

Ilyen izgalmas emberekről ilyen unalmasan írni :(