Frank ​Herbert teljes science fiction univerzuma 1. (A Dűne 1-3.) 25 csillagozás

Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

Mi mással indíthatnánk a Frank Herbert összes science fiction írását felölelő sorozatunkat, mint A Dűnével és közvetlen folytatásaival, A Dűne messiásával és A Dűne gyermekeivel? Immár fél évszázaddal ezelőtt A Dűne koncepciója, gondolatainak mélysége és sokrétűsége komolyan átformálta az olvasók sci-fivel szemben támasztott igényeit, és a mai napig követendő példaként áll a műfaj írói előtt.
A Dűne a jövőbelátás korlátaival, az emberiség manipulálásának morális kérdéseivel, a messiás-lét útvesztőjével, a bolygószintű környezetformálással és sok mással foglalkozik, mindezt megindító emberi érzések, egzotikus világok és izgalmas cselekmény köntösében tárva elénk. Folytatásai e gondolatokat gombolyítják tovább, mind a történelemformáló eseményekre, mind a filozófiára kíváncsi olvasó számára komoly intellektuális élményt kínálva.

>!
Szukits, Szeged, 2013
910 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634972952 · Fordította: Békés András, Galamb Zoltán, Kornya Zsolt

Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
elge76 P
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

Az első könyvet olvastam el, ami magában hordoz mindent, amit egy klasszikus scifi elmondhat magáról. Igaz, régies a megfogalmazás, vagy inkább színpadias kissé, értem ezalatt, hogy káromkodás vagy brutális összecsapások nincsenek benne, főleg nem úgy részletezve, ahogy az manapság megszokottnak számít.
A sztorit szerintem mindenki ismeri, aki kicsit is járatos a scifi műfajon belül. Árulások, cselszövések, politikai ármánykodás, némi misztikum, és egy homokkal fedett bolygó a saját kis titkaival és kultúrájával. Alapmű, amit persze nem kötelező elolvasni, de az ismerete hozzájárul az általános irodalmi szubkultúrális műveltséghez.

>!
Gerof
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

Mivel nem kívánom végigolvasni egyhuzamban a a könyvben szereplő három dűne-regényt, ezért úgy döntöttem, hogy az egyes olvasások után külön frissítem az értékelést.
Először szót ejtenék magáról a kiadványról. Igényes munkának tűnik, azonban ez a fajta gigantikus összefűzése regényeknek, inkább pénztárca- mint olvasóbarát. Kissé nehézkes forgatni, sőt emelni is. Jobb lett volna ha a térképek és a szószedet is mind hátulra kerül, mivel elég körülményes volt mindig a négyszázvalahanyadik oldalt keresni az egyes fremen kifejezések után.
És most lássuk a könyveket:

A dűne:
Érthető, hogy ott a helye a klasszikusok közt. Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám monumentális. Sok szempontból a frissebb SF- és fantasy sorozatokra emlékeztet: karakter- és cselekményközpontú, ezek a karakterek többségükben árnyaltak érthető motivációkkal (azért persze akadnak ősgonosz Harkonnen-Szauronok is), a terjedelme tiszteletet parancsoló, sokszereplős gárda, váltakozó nézőpontok.
Kedvencem volt Dr. Yueh, az ő megformálása és slamasztikája kiemelte a mezőnyből.
Azért akadtak dolgok, amikre felvontam a szemöldökömet. A Bene Gesserit és ténykedése, hosszútávú terveik (nehezen hihető volt), a Hang és használata (ezt inkább fantasy regényben tudnám elképzelni). A császár motivációival nem kerültem teljesen tisztába, szintúgy a kereskedelmi világflottáéval (nem emlékszem a pontos nevükre, az is lehet valami liga). Néhol már untatott a fremenek szikársága és keménylegénysége, bár ezúttal legalább nem északiak nyújtották ugyanezt.
spoiler
Összességében 4,5 vagy 5 csillag.

A dűne messiása:
Hát most háborgok a csalódottságtól. Én nem vagyok ellene, ha valaki magvas gondolatokat akar a fejembe plántálni, esetleg filozofálgatásra akar rávenni, de ez sok volt. És nem is jó.
Herbert a Dűne után kidobta a cselekményt szinte teljesen (azért egy nyúlfarknyi maradt), megfeledkezett róla, hogy a karakterei emberszerűek legyenek, és minden nyakon öntött egy jó adag méla merengéssel. A szereplők vég nélkül lehetséges jövőkről, azok következményeiről vizionálnak, hol fűszerkábulatban, hol anélkül, a drága Paul még atomvillanás közben is képes magába fordulni. Értem én, hogy itt most egy fontos kérdést feszegetünk, miként éli meg Paul a saját maga „messiássá-istenné” lényegülését, hogyan reagál rá a közvetlen környezete stb. A felütés tehát jó, az arányok torzultak el jelentősen. Ez a fajta merengés megvolt már a Dűnében is, csak ott még kiegyensúlyozta a regény többi vetülete, így emészthető maradt. Ezenfelül a fogalmazás is valahogy nehézkesebb lett, szárazabb, és néhol kifejezetten furcsa. Pl., hogy valakinek Coriolis-vihar tombolt a lelkében. Értem én, mit akar, csak nekem ez suta és fölöslegesen bonyolult.
Általánosságban jobb lett volna, ha karakterek belső monológjai helyett többször beszélnek a tetteik, és néha megbírnak szólalni úgy, ahogy egy hétköznapi ember.
Olvasás közben egyre inkább az volt a benyomásom, hogy sokat akar a szarka, nem bírja a farka.
A végét legalább sikerült jól megoldani, ezt mindenképp pozitívumnak veszem.
2,5 csillag.

A Dűne gyermeki:
Befejeztem végre ezt is. Mondanám, hogy nagyot csalódtam, de a második rész már valamennyire felkészített rá, mit várhatok. Körülbelül ugyanaz, csak jóval hosszabban. Hiába vannak benne mély gondolatok, érdekes felvetések, filozófiai tartalom, ha az egészet agyonüti, hogy mindezt sokszorosan megcsócsálva, kérődzve kapjuk, sok helyütt olyan mondatszörnyek ölelésében, hogy a hajam égnek állt. Ráadásul a szereplők is teljesen sótlanok voltak. Mindenki csak dilemmázik jóslatokon és cseleken töpreng, hétköznapi megnyilvánulása egyiknek sincs. Néha már úgy éreztem, hogy csak káprázat volt, hogy a Dűnét szerettem. A cselekmény érdekes lehetett volna, ha nem ebből az agyondagasztott filozofálásból kellett volna kihalászni.
Ez nekem maximum 2 csillag volt, és akkor itt számomra véget is ért a Dűne-ciklus.

Összesítésben legyen az egész könyv 3,5 csillag tekintettel a Dűnéről őrzött szép emlékeimre, és, hogy majdnem a kötet felét teszi ki.

>!
Szukits, Szeged, 2013
910 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634972952 · Fordította: Békés András, Galamb Zoltán, Kornya Zsolt
>!
Miki_Lőrinc
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

Úgy álltam neki, hogy akkor most elolvasom A SCI-FI-t, a tudományos fantasztikus irodalom bibliáját, mások leírásai alapján a Dűnétől nagyon sokat vártam, majdnem meg is kaptam. A kötet a három első művet tartalmazza a saga-ból. Engem, bevallom, csak a legelső kötött le komolyabban. A leírt világ, a társadalmi berendezkedés (sci-fi és a kőkemény feudalizmus egy történeten belül, tök jó), a hangulat, a vallás megjelenése a műben… monumentális. Elképesztő író Herbert. De a második két mű nem fogott meg. A sci-fi többé-kevésbé ott jön elő, hogy vannak benne űrhajók, és néhány modernebb eszköz, de a mű tömény politika, intrika, cselszövés. Akit ez leköt, annak maga a kánaán, vesse bele magát, jól fog járni. Nekem viszont már túl sok volt, de mindezzel együtt egyértelmű, hogy Frank Herbert elképesztő tehetség.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
elge76 P

Az elme, ha nagy nyomás nehezedik rá, egyaránt kitérhet pozitív és negatív irányba is: fölfelé vagy lefelé. Úgy képzeljétek el, mint egy spektrumot, amelynek a negatív végén az öntudatlanság van, a pozitív végén pedig a hipertudat. És azt, hogy nagy megterhelés esetén merre mozdul el az elme, erősen befolyásolja a kiképzése.

216. oldal

>!
Andrée P

A gondolat, akár kimondják, akár nem, valóságos dolog, és ereje van…

212. oldal

>!
lány_a_tizedikről

– Gurney szerint a heggyel ölni nem művészet. Azt mondja, az élével kell.
– Gurney romantikus – dörmögte a herceg.

43. oldal, 1. könyv - A Dűne (Szukits, 2013)

>!
elge76 P

Jobbomon a paradicsom, a pokol a balomon, s mögöttem a Halál Angyala.

236. oldal

>!
Andrée P

Az ember és művei mindig betegségként jelentek meg a bolygók felszínén – mondta az apja. – A természet igyekszik elbánni a betegségekkel, eltávolítani vagy elszigetelni őket, vagy a maga módján beépíteni őket a rendszerébe.

225. oldal

>!
Andrée P

Semmit sem vehetsz el a világmindenségtől, gondolta. Csak azt adja neked, amit ő akar.

508. oldal

>!
Andrée P

Mindössze egy vékony határvonal választja el a sok ellenséget a sok baráttól…ahol ez a vonal véget ér, ott eltűnik a kezdet és a vég.

542. oldal

>!
alice011

Megdöbbentő, hogy milyen sokan hiszik magukat tanulásra képtelennek, és mennyivel többen hiszik, hogy a tanulás nehéz dolog. Muad-Dib tudta, hogy minden, amit átél, amit tapasztal, tanulságot hord magában.

A Dűne 59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Stanley Robinson: 2312
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.
Kass Morgan: Kiválasztottak
Mark Lawrence: Tövisek Királya
George R. R. Martin: Kardok vihara
Dan Simmons: Hyperion
Orson Scott Card: Ender árnyéka