Frank ​Herbert teljes science fiction univerzuma 1. (A Dűne 1-3.) 34 csillagozás

Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

Mi mással indíthatnánk a Frank Herbert összes science fiction írását felölelő sorozatunkat, mint A Dűnével és közvetlen folytatásaival, A Dűne messiásával és A Dűne gyermekeivel? Immár fél évszázaddal ezelőtt A Dűne koncepciója, gondolatainak mélysége és sokrétűsége komolyan átformálta az olvasók sci-fivel szemben támasztott igényeit, és a mai napig követendő példaként áll a műfaj írói előtt.
A Dűne a jövőbelátás korlátaival, az emberiség manipulálásának morális kérdéseivel, a messiás-lét útvesztőjével, a bolygószintű környezetformálással és sok mással foglalkozik, mindezt megindító emberi érzések, egzotikus világok és izgalmas cselekmény köntösében tárva elénk. Folytatásai e gondolatokat gombolyítják tovább, mind a történelemformáló eseményekre, mind a filozófiára kíváncsi olvasó számára komoly intellektuális élményt kínálva.

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2013
910 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634972952 · Fordította: Békés András, Galamb Zoltán, Kornya Zsolt

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Paul Atreides · Lady Jessica · Csani · Leto Atreides · fremen · Gaius Helen Mohiam Tisztelendő Anya · Thufir Hawat

Helyszínek népszerűség szerint

Arrakis


Kedvencelte 6

Most olvassa 12

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

A DŰNE:
Újraolvasás az újabb és kevesebb hibát tartalmazó kiadásomból. (Azért ez sem volt teljesen makulátlan helyesírási hibák tekintetében.) Szinte mindenre emlékeztem, bár középiskolás koromban olvastam – emlékszem, még óráról is kijöttem olvasni, annyira izgatott a történet; később aztán pofátlanabb módon a pad alatt is olvastam könyveket az unalmasabb órákon –, minden jelentősebb képkocka előttem volt a filmből (David Lynch: Dűne 1984) is. Nagyon-nagyon sokszor tetőtől talpig beleborzongtam. Főleg a lábam. Ott tisztára úgy éreztem, mintha egy csapat tűzhangya mászkálna tömött sorokban és szinte a zsibbadásig zsibogtak az idegeim. Ehhez el kell mondanom azt is, hogy már nagyon régóta készülök az újraolvasásra. Reszketve vártam a pillanatot, amikor levehetem végre a polcról. A levevéshez pedig azt kell tudni, hogy ez a kötet NAGYON nehéz. Borzasztó kényelmetlen olvasni. Hol a könyököm, hol az alkarom, hol a felkarom és nagyon kiadósan a vállam fájdult meg. Ha ülve olvastam, akkor a nyakam, ha oldalt fekve, akkor meg nem bírtam megtartani. Szóval fizikailag megküzdöttem vele. Hamarosan folytatom, de most egy csöppet hagyom ülepedni. Tudom, nem mindenkinek jön be, de én ajánlom sok szeretettel!
(Első olvasás értékelése [[https://moly.hu/konyvek/frank-herbert-dune|itt]].)

5 hozzászólás
Quator>!
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

A Dűne első része egy mára klasszikusnak számító regény a sci-fi irodalom berkein belül, amely azt gondolom nemcsak azért érdemel figyelmet, mert a kortársai közül kiemelkedik, vagy mert új szemléletmódokkal gazdagította a műfajt, hanem azért is, mert egy „jó könyv”, ami nem évült el az évek során. A történet sok klasszikus elemet hordoz magában, olyan gondolatokat, amik már az ókortól kezdve (királydrámák) foglalkoztatták az embereket. Lecsupaszítva a cselekmény a hatalomért való küzdelemről , a kiválasztottságról szól, illetve az erkölcsi tisztaság és a gonoszság közötti ellentétről. Lehetne a történet klisés, de Frank Herbertnek sikerült úgy megírnia a távoli jövőben játszódó eseményeket, hogy az ember hitelesnek érzi, nincs tájidegenség, a szereplők nem idegenek, azonosulni lehet a céljaikkal, és az érzéseikkel. Talán nem a legegyedibb, talán nem a legzseniálisabb mű, de véleményem szerint minden téren magas színvonalat nyújt, és megérdemli a hírnevét. A folytatásokra sajnos ez már nem feltétlen igaz, azokat inkább a rajongóknak ajánlom. A Dűne első része önmagában egy teljes történetet nyújt, amiben a letaszítottságtól a felemelkedésig vezet az út, a folytatásokban a szereplők és a világ további sorsát ismerhetjük meg.

elge76>!
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

Az első könyvet olvastam el, ami magában hordoz mindent, amit egy klasszikus scifi elmondhat magáról. Igaz, régies a megfogalmazás, vagy inkább színpadias kissé, értem ezalatt, hogy káromkodás vagy brutális összecsapások nincsenek benne, főleg nem úgy részletezve, ahogy az manapság megszokottnak számít.
A sztorit szerintem mindenki ismeri, aki kicsit is járatos a scifi műfajon belül. Árulások, cselszövések, politikai ármánykodás, némi misztikum, és egy homokkal fedett bolygó a saját kis titkaival és kultúrájával. Alapmű, amit persze nem kötelező elolvasni, de az ismerete hozzájárul az általános irodalmi szubkultúrális műveltséghez.

Gerof>!
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

Mivel nem kívánom végigolvasni egyhuzamban a a könyvben szereplő három dűne-regényt, ezért úgy döntöttem, hogy az egyes olvasások után külön frissítem az értékelést.
Először szót ejtenék magáról a kiadványról. Igényes munkának tűnik, azonban ez a fajta gigantikus összefűzése regényeknek, inkább pénztárca- mint olvasóbarát. Kissé nehézkes forgatni, sőt emelni is. Jobb lett volna ha a térképek és a szószedet is mind hátulra kerül, mivel elég körülményes volt mindig a négyszázvalahanyadik oldalt keresni az egyes fremen kifejezések után.
És most lássuk a könyveket:

A dűne:
Érthető, hogy ott a helye a klasszikusok közt. Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám monumentális. Sok szempontból a frissebb SF- és fantasy sorozatokra emlékeztet: karakter- és cselekményközpontú, ezek a karakterek többségükben árnyaltak érthető motivációkkal (azért persze akadnak ősgonosz Harkonnen-Szauronok is), a terjedelme tiszteletet parancsoló, sokszereplős gárda, váltakozó nézőpontok.
Kedvencem volt Dr. Yueh, az ő megformálása és slamasztikája kiemelte a mezőnyből.
Azért akadtak dolgok, amikre felvontam a szemöldökömet. A Bene Gesserit és ténykedése, hosszútávú terveik (nehezen hihető volt), a Hang és használata (ezt inkább fantasy regényben tudnám elképzelni). A császár motivációival nem kerültem teljesen tisztába, szintúgy a kereskedelmi világflottáéval (nem emlékszem a pontos nevükre, az is lehet valami liga). Néhol már untatott a fremenek szikársága és keménylegénysége, bár ezúttal legalább nem északiak nyújtották ugyanezt.
spoiler
Összességében 4,5 vagy 5 csillag.

A dűne messiása:
Hát most háborgok a csalódottságtól. Én nem vagyok ellene, ha valaki magvas gondolatokat akar a fejembe plántálni, esetleg filozofálgatásra akar rávenni, de ez sok volt. És nem is jó.
Herbert a Dűne után kidobta a cselekményt szinte teljesen (azért egy nyúlfarknyi maradt), megfeledkezett róla, hogy a karakterei emberszerűek legyenek, és minden nyakon öntött egy jó adag méla merengéssel. A szereplők vég nélkül lehetséges jövőkről, azok következményeiről vizionálnak, hol fűszerkábulatban, hol anélkül, a drága Paul még atomvillanás közben is képes magába fordulni. Értem én, hogy itt most egy fontos kérdést feszegetünk, miként éli meg Paul a saját maga „messiássá-istenné” lényegülését, hogyan reagál rá a közvetlen környezete stb. A felütés tehát jó, az arányok torzultak el jelentősen. Ez a fajta merengés megvolt már a Dűnében is, csak ott még kiegyensúlyozta a regény többi vetülete, így emészthető maradt. Ezenfelül a fogalmazás is valahogy nehézkesebb lett, szárazabb, és néhol kifejezetten furcsa. Pl., hogy valakinek Coriolis-vihar tombolt a lelkében. Értem én, mit akar, csak nekem ez suta és fölöslegesen bonyolult.
Általánosságban jobb lett volna, ha karakterek belső monológjai helyett többször beszélnek a tetteik, és néha megbírnak szólalni úgy, ahogy egy hétköznapi ember.
Olvasás közben egyre inkább az volt a benyomásom, hogy sokat akar a szarka, nem bírja a farka.
A végét legalább sikerült jól megoldani, ezt mindenképp pozitívumnak veszem.
2,5 csillag.

A Dűne gyermeki:
Befejeztem végre ezt is. Mondanám, hogy nagyot csalódtam, de a második rész már valamennyire felkészített rá, mit várhatok. Körülbelül ugyanaz, csak jóval hosszabban. Hiába vannak benne mély gondolatok, érdekes felvetések, filozófiai tartalom, ha az egészet agyonüti, hogy mindezt sokszorosan megcsócsálva, kérődzve kapjuk, sok helyütt olyan mondatszörnyek ölelésében, hogy a hajam égnek állt. Ráadásul a szereplők is teljesen sótlanok voltak. Mindenki csak dilemmázik jóslatokon és cseleken töpreng, hétköznapi megnyilvánulása egyiknek sincs. Néha már úgy éreztem, hogy csak káprázat volt, hogy a Dűnét szerettem. A cselekmény érdekes lehetett volna, ha nem ebből az agyondagasztott filozofálásból kellett volna kihalászni.
Ez nekem maximum 2 csillag volt, és akkor itt számomra véget is ért a Dűne-ciklus.

Összesítésben legyen az egész könyv 3,5 csillag tekintettel a Dűnéről őrzött szép emlékeimre, és, hogy majdnem a kötet felét teszi ki.

>!
Szukits, Szeged, 2013
910 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634972952 · Fordította: Békés András, Galamb Zoltán, Kornya Zsolt
Miki_Lőrinc I>!
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

Úgy álltam neki, hogy akkor most elolvasom A SCI-FI-t, a tudományos fantasztikus irodalom bibliáját, mások leírásai alapján a Dűnétől nagyon sokat vártam, majdnem meg is kaptam. A kötet a három első művet tartalmazza a saga-ból. Engem, bevallom, csak a legelső kötött le komolyabban. A leírt világ, a társadalmi berendezkedés (sci-fi és a kőkemény feudalizmus egy történeten belül, tök jó), a hangulat, a vallás megjelenése a műben… monumentális. Elképesztő író Herbert. De a második két mű nem fogott meg. A sci-fi többé-kevésbé ott jön elő, hogy vannak benne űrhajók, és néhány modernebb eszköz, de a mű tömény politika, intrika, cselszövés. Akit ez leköt, annak maga a kánaán, vesse bele magát, jól fog járni. Nekem viszont már túl sok volt, de mindezzel együtt egyértelmű, hogy Frank Herbert elképesztő tehetség.

2 hozzászólás
ACR>!
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.

Sokszor hallottam már dicsérni ezt az alkotást, és mivel az új Dűne film előzetese nagyon jól sikerült és a filmet biztosan meg fogom nézni, ezért, hogy autentikus legyen az élmény, úgy döntöttem elolvasom a film megnézése előtt a könyvet. Szerintem jól döntöttem. Olvasás közben nem néztem újra a trailert, és a könyv befejezése után egészen értelmet és jelentést kaptak az ott látott képkockák. Mostmár még jobban várom a filmet! :)

Többen írták, hogy gyerekkorukban olvasták. Nos szerintem a Dűne egyáltalán nem gyerekeknek való könyv, mert bizonyos tapasztalatok és tudás nélkül értelmezhetetlen. 16 éves kortól ajánlom.

Az ördög a részletekben rejlik, és ez a könyv nagyon részletesen leírja ki mit mikor hol és hogyan mondott/gondolt, hogy ejtette ki a szavakat, mi a tényleges vagy lehetséges másodlagos jelentésük. Igazából ez a kényszeres mindenre figyelés és mindent megfigyelés egyaránt ott volt a Bene Gesserit, az orvtámadástól tartó Atreides és Harkonnen táborok és a fremenek világában is. Ez az írásmód egy idő után untatott és frusztrált, mert itt mindenki paranoiás.

Másrészt a könyv lehetne sokkal hosszabb is, különösen a végén érződött, hogy az író be akarta már fejezni és nem írt le bizonyos dolgokat. Számos érdekes részlet, sőt a fő cselekményszál sincs kellően kibontva (pl. Muad-Dib felemelkedése közben számos csatáról, hadicselről, stratégiáról esik szó, de a Harkonne-fremen háborúból nem látunk semmitsem, és Muad-Dibet sem látjuk akcióban soha). A jövőbelátások meg elmélkedések miatt a könyv nagy részében csak várunk valamit, ami az egész könyv alatt nem jön el. A homoférgekről, konkrét legendákról, fremen harcosok nagy tetteiről, legendás arrakisi helyszínekről több és színesebb leírás bőven elfért volna. Ezek nélkül kopár a táj, és kopárak a szereplők. Tetszett, hogy annyira a jövőben játszódik a történet, hogy az ősréginek nevezett és alig fennmaradt vallási irányzatok a mi világunkban még ki sem alakultak (pl. buddiszlám). Maguk a csatajelenetek is olyanok, hogy leginkább a sorok között történnek és teljesen az olvasóra van bízva, mi történik és milyen méretekben.

A befejező nagy csatajelenet igazán epikus, de alig tart pár oldalon keresztül. Egy kreatív és szabad filmrendező azonban igazi gigászi csatát kibonthat köré, mert igazából a díszletek fenomenálisak.

Amik nekem nagyon tetszettek, azok a fejezeteket felvezető szemelvények és idézetek. Az a véleményem, hogy Frank Herbert egy nagyon bölcs és okos ember, mert csak egy nagyon bölcs és okos ember tud ilyen mély tartalmú igazságokat megfogalmazni és történetbe foglalni. Ennek a könyvnek számomra fő pozitívuma az erős gondolati tartalom és a részletes leírásmód az emberek közötti verbális és non-verbális kommunkációról és az emberek szándékairól. Mint írtam ez egy idő után frusztrált, de ettől még nagyon értékesnek tartom.

Szerintem a könyv első harmada a legjobb, utána eléggé elveszítettem az érdeklődésemet és lassabban is haladtam vele, mert nem történt annyi minden, ami pedig történt, az engem nem kötött le. Úgy kezdtem el, hogy rögtön folytatom a második résszel, de egyelőre várok vele.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Öngúny híján még az időleges nagyság is tönkreteheti az embert.

107. oldal

Chöpp P>!

Sokaknak feltűnt, hogy Muad-Dib milyen gyorsan megértette az Arrakis törvényszerűségeit. A Bene Gesserit tagjai természetesen ismerik ennek a gyorsaságnak az alapját. A többiek számára azt mondhatjuk, hogy Muad-Dib azért tanult gyorsan, mert először tanulni tanították meg. Megdöbbentő, hogy milyen sokan hiszik magukat tanulásra képtelennek, és mennyivel többen hiszik, hogy a tanulás nehéz dolog. Muad-Dib tudta, hogy minden, amit átél, amit tapasztal, tanulságot hordoz magában.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arrakis · tanulás
1 hozzászólás
elge76>!

Az elme, ha nagy nyomás nehezedik rá, egyaránt kitérhet pozitív és negatív irányba is: fölfelé vagy lefelé. Úgy képzeljétek el, mint egy spektrumot, amelynek a negatív végén az öntudatlanság van, a pozitív végén pedig a hipertudat. És azt, hogy nagy megterhelés esetén merre mozdul el az elme, erősen befolyásolja a kiképzése.

216. oldal

Chöpp P>!

– Mindent, ami önmagadon kívül van, tisztán tudsz látni, és alkalmazni tudod rá a logikádat – folytatta Jessica. – De jellegzetes emberi vonás, hogy ha személyes problémákkal kerülünk szembe, a legmélyebben személyes dolgokat a legnehezebb a logikánk ítélőszéke elé citálni. Inkább vergődünk, kapkodunk, inkább okolunk akármit, mint az igazi, mélyen gyökerező valamit, ami valójában emészt minket.

129. oldal

Chöpp P>!

Ahogy végigpillantott a fecsegő arcok során, Pault hirtelen viszolygás fogta el. Csupa olcsó álarc, hogy elfedjék a rothadt gondolatokat, csupa locsogás, hogy túlordítsák a bennük üvöltő csendet.

109. oldal

Chöpp P>!

– Nem szokott elfogni a pénzvágy, Wellington?
– Az nem.
– Hát mi?
– A hiábavalóság érzete.

58. oldal

Chöpp P>!

– A fremeneknek van egy mondásuk, amelyet Shai-huludnak, az Örökkévaló Atyának tulajdonítanak – mondta Paul. – Így szól: Légy fölkészülve, hogy értékeld, amivel találkozol!

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fremen

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Isaac Asimov: Én, a robot
Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Octavia E. Butler: Hajnal
Ray Bradbury: Fahrenheit 451