19. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Dűne (A Dűne 1.) 767 csillagozás

Frank Herbert: Dűne Frank Herbert: Dűne Frank Herbert: Dűne Frank Herbert: Dűne Frank Herbert: Dűne Frank Herbert: Dűne Frank Herbert: Dűne Frank Herbert: Dűne

Az ​univerzum legfontosabb terméke a fűszer, amely meghosszabbítja az életet, lehetővé teszi az űrutazást, és élő számítógépet csinál az emberből. Az emberlakta világokat uraló Impériumban azé a hatalom, aki a fűszert birtokolja. A Padisah Császár, a bolygókat uraló Nagy Házak, az Űrliga és a titokzatos rend, a Bene Gesserit kényes hatalmi egyensúlyának, a civilizáció egészének záloga, hogy a fűszerből nem lehet hiány. Ám ez az anyag csak egy helyen található, a sivatagos, kegyetlen Arrakison, amelyet lakói, a vad fremenek csak úgy ismernek: Dűne.

Frank Herbert legendás regénye, amely megjelenésekor elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat, talán a legjobb science fiction, amit valaha írtak. A Dűne hatása ma már felfoghatatlan, az elmúlt fél évszázadban olvasók milliói fedezték fel az Arrakis világának részletességét, a szöveg szépségét és a könyvben rejlő filozófiát, társadalmi és vallási gondolatokat. Herbert lehengerlő és eleven története most átdolgozott kiadásban kerül újra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1965

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
GABO, Budapest, 2019
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634069034 · Fordította: Békés András
>!
Szukits, Szeged, 2012
494 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441813 · Fordította: Békés András
>!
Szukits, Szeged, 2003
506 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441813 · Fordította: Békés András

6 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Dűne

7 tag · 5 karc · Utolsó karc: 2020. május 27., 19:12 · Bővebben


Enciklopédia 95

Szereplők népszerűség szerint

Paul Atreides · Lady Jessica · Leto Atreides · Csani · Duncan Idaho · Gurney Halleck · Stilgar · Irulan hercegnő · IV. Shaddam Padishah császár · vezető · Vladimir Harkonnen báró

Helyszínek népszerűség szerint

Arrakis · Caladan · Giedi Prime


Kedvencelte 300

Most olvassa 79

Várólistára tette 466

Kívánságlistára tette 317

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
Frank Herbert: Dűne

N+2 újraolvasás, hihetetlen, de sokadjára is működik. :D Viszont most másképp olvastam, a részletekre koncentráltam, titkolt céllal spoiler.
N-edik újraolvasás, most kifejezetten az új film apropójából. Akárhányszor is olvasom el, érzelmileg megérint, annak ellenére, hogy most is minden úgy történt, mint eddig. Éppen ez mutatja ennek a könyvnek az erejét. Most próbáltam minél jobban elmerülni a részletekben, lemerülni a mélyére, amennyire csak lehet, azonban egy szinten már elakadtam, lehet, már nincs mélyebb. Így erre az olvasásra csak 4,5 csillagot tudok adni, de az előző n-1 olvasás 5 és 5,5 között volt, így majd úgy további öt vagy hat olvasás után el fogok azon gondolkozni, hogy 4,5 csillagot adjak. Addig ez bizony ötös, és örök kedvenc akkor is, ha már nincs meg a meglepetés ereje, de bizony jó a megszokott utcákban való séta. Ilyenkor felmerül bennem egy Dűne rpg játszása, és a Dűne társasjáték is, amivel egyszer volt már szerencsém játszani, és nekem hozta az élményt… Amikor felrobbantottam a pajzsfalat és jött a vihar…

4 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Frank Herbert: Dűne

A filmet vagy harminc évvel ezelőtt láttam, de a könyvet most olvastam el először. És olvasás közben végig peregteg az agyamban a fimkockák, mert egész jól visszaadta a történetet. Herbert nagyon részletesen dolgozta ki a Dűne világát, hasonlóan ahogy Tolkien Középföldét. Mindennek meg volt a rendeltetése, célja eredete. Valamikor a távoli jövőben, amikor az emberiség már szétszéledt az univerzumban, megint visszatértünk a jó öreg császársághoz és az uralkodó házakhoz. Meg a köztük lévő intrikához, csaláshoz, áruláshoz és gyilkossághoz, ami egy nemesi család teljes pusztulását okozhatja. Ami a fremeneket illeti, szerintem Herbert a nomád beduinokról mintázta őket. Vakmerőek, vérszomjasak és kicsit fanatikusak. Aki a Harkonnenek mellett egyáltalán nem voltak szimpatikusak,azok a Bene Gesserit misztikus rend tagjai. Ők az igazi cselszövők, akik a háttérből akarják irányítani az eseményeket, csak Paullal nem számolnak. Paul Atreides herceg, a hős, a megmentő, aki viszi előre a cselekményt. Minden történetbe kell egy hasonló karakter, akiért lehet izgulni, lehet drukkolni neki, de őszintén megvallva, Pierce Brown Aratójàt jobban kedveltem. Kevesebb misztikummal is elvagyok. A sorozat elég hosszú, egyszer majd biztosan folytatom, de ez az egy rész is szép lezárást kapott.

>!
makitra P
Frank Herbert: Dűne

Egyszer régen elmeséltem spoiler, hogy a Dűne volt az a regény, ami véglegesen berántott a science fiction világába. Amiért sosem tudok elég hálás lenni a szegedi antikváriumoknak és Frank Herbertnek. És újra és újra rácsodálkozok, milyen fantasztikus is.

A Dűne alapvetően két dologgal húzott be: egyrészt a világa, ez a nagyszerűen végiggondolt társadalmi és politikai szerkezet, ami végigkíséri a sorozat egészét. Herbert egy logikus és koherens struktúrát alkotott meg, ahol minden a múltból következik, de nagyon okosan. Az egy lényegi erőforrásra épülő gazdasági szerkezet minden gyengesége ott van a lapokon, és azt nagyon okosan használja fel. Emellett az erővonalak felvázolása mesteri, azok finom alakítása pedig a politikai mélyébe rántja az olvasót – akkor is, ha nem akarja. Ennek különleges szintje pedig maga az Arrakis, az ott történtek, amik könnyen értelmezhetőek a politika szintjén – és nem is lehet kihagyni belőle –, ugyanakkor egy másik történetet kezdenek mesélni.

Ez a másik szál pedig valóban lenyűgöző: egy messiás-történet, de kéretlen részvétellel. És még ennek a messiás-mítosznak is két szála van: egy hétköznapi, majdhogynem közönséges hatalmi csatározás, ahol a körülmények jó felhasználásával könnyen győzelmet lehet aratni. De a másik oldala sokkal súlyosabb: hogyan veszünk részt egy rajtunk túlmutató cél elérésében, amelynek a következményei túlságosan szörnyűnek és átláthatatlannak tűnnek? Létezik-e a fajnak tudata, ami befolyásolja tetteinket? És mi van, ha erre a tudatra valóban ráébredünk – mennyire félelmetes ez az egyén számára? Herbert ez utóbbi problémakört fejti ki összetetten és elementáris erővel, ami bárkit behúz ebbe az ismeretlenül is ismerős közegbe.

És ami a legjobb a Dűnében, hogy még most is találok benne valami újat – a bolygóátalakítás eszméje nagyszerűen rímel a klímaváltozásra, csak ellenkező előjellel. Amit leír, azt mai fejjel is érdemes lenne figyelembe venni – a tudatosság tehet jót.

Az új kiadás pedig nagy öröm. Bár a polcomon ott figyel a Kozmosz Fantasztikus Könyvek kopott, gyűrött példánya, de a Gabos kötet csodás borítójával, valóban gördülékeny módon szerkesztett szövegével jó olvasmány. De mindegy is, melyik kiadást olvassuk, a lényeg, hogy tegyük magunkévá a Dűne gondolatait. Profitálhatunk belőle.

>!
GABO, Budapest, 2019
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634069034 · Fordította: Békés András
>!
Lynn
Frank Herbert: Dűne

Nem értem azokat, aki szerint vagy Asimov, vagy Frank Herbert. Mindketten máshogy írnak, másról írnak és mindketten nagyon jók.
A Dűnébe hirtelen felindulásból vágtam bele (értsd: nem sokáig tervezgettem, hogy elolvasom), sorba se kellett érte állnom, mert évek óta itt van a polcon. Azért egy kicsit tartottam tőle, hiszen mégiscsak 800+ oldal – ha nagyon tetszik is érezhetem hosszúnak. Ha meg nem, akkor… hát akkor szenvedés lesz. De nem volt az.

Ami nekem nagyon tetszett benne, az a homokférgék. Róluk szívesen olvastam volna még többet. Tetszett a fűszer, mint a túlélés eszköze spoilerm és a fremenek homokjárása- Bár tudnék így osonni én is, néha jól jönne!

Természetesen utáltam mindenkit, akit kellett és irigyeltem a Bene Gesserit boszorkányokat a tudásukért. Jessica spoiler irigyeltem a spoiler hatalmáért, szerettem volna homokférgeken utazni, és megnézni magamnak a homokbolygót.

A politikai csatározások is érdekesek voltak, bár nekem néha sokszor elég lett volna kevesebb. Érdekes volt látni, hogy ki hogy küzd valamiért és hogy ki miért küzd a Dűnéért.

Egy jó tanács: legyen kéznél több pohárnyi víz olvasás közben, mert már magától a leírásoktól szomjan lehet halni…

>!
Chöpp 
Frank Herbert: Dűne

Tartozom néhány régen bennem érlelődő vallomással:
Nagyon imádom Paul Atreides Muad-dib-et.
Szerfelett vonz a kietlen, ámde fűszerben és homokférgekben gazdag sivatag bolygó.
Undorodom a gyáva és gonosz Harkonenektől.
A Káptalan-ház és az Űrliga megveszekedett, kielégíthetetlen kíváncsisággal tölt el.
Szeretném használni A Hangot és ismerni a „boszorkány” praktikákat.
Mindenek felett pedig úgy szeretem a Dűne ciklust, ahogy van. Szőröstül, bőröstül. Bizony.
Ja és eszembe jutott még egy vallomás: Kimentem az óráról olvasni a Dűnét a suli hátsó ajtaja előtti lépcsőre. Csak egy oldalra vágytam. Kikéredzkedtem Wc-re. Gyorsan olvasok, úgyhogy nagy szívdobogással 3 oldal elolvasása után visszaoldalogtam órára. Utólag kérek elnézést!

6 hozzászólás
>!
mandris
Frank Herbert: Dűne

Bő négy év után vettem ismét elő Herbert klasszikus regényét (ezúttal magyar fordításban), amely ezúttal is elnyerte a tetszésemet. Herbert a távoli jövőbe helyezi a regény cselekményét, ami szabad kezet ad neki, hiszen így a regény világának nem kell jól levezethetően következnie a miénkből. Herbert él is az ebből fakadó szabadsággal, és nagyon nem sci-fis módon, egy újrafeudalizálódó, a mesterséges intelligenciákat, de úgy általában a számítógépeket is, nemhogy nélkülöző, de egyenesen elutasító világot mutat be, amelyben azonban az űrutazás megoldott. Mindennek a középpontjában pedig ott van a fűszer, amely lehetővé teszi az űrutazást, ugyanakkor függőséget is okoz. Hogy miért vált ez a regény olyan sokak kedvencévé, azt azért is nehezen tudnám megmondani, mert még azt sem tudom egyértelműen eldönteni, nekem mi tetszett benne legjobban: az kétségtelenül jót tett neki, hogy szimpatizálni tudtam a főhősökkel, és szurkolni tudtam nekik fő ellenlábasaik ellen, de az is, hogy a képlet nem ilyen egyszerű, hiszen a siker érdekében a főszereplőknek is manipulálniuk kell másokat, és nem mindig engedhetik meg maguknak a skrupulusokat. De emellett nagyon izgalmas volt a nagy házak közötti erőviszonyok, a kényes egyensúly bemutatása is, meg az is, ahogy a vallási hiedelmek instrumentalizálhatóságát érinti, de a jövőbe látást is sikerült izgalmasan megoldania. Mindezek mellett, a cselekmény nem válik ürüggyé, hogy a fenti témák bármelyikéről beszéljen a szerző, inkább az egész egy szerves egységnek érződik, mintha a szerző csak nemes egyszerűséggel elmesélne egy történetet egy családról. Csak épp történetesen ez a történet a távoli jövőben egy távoli sivatagbolygón játszódik.

>!
Diosz P
Frank Herbert: Dűne

Nikon vagy Canon? McDonalds vagy Burger King? Coca-Cola vagy Pepsi? Asimov vagy Herbert?
Én is amondó vagyok hogy a Dűne a műfaját tekintve alapmű, de valahogy egész nap az motoszkált a fejemben, hogy nekem egyenlőre továbbra is Asimov az alap, az első, az etalon. Herbert nem taszította le a trónról. Asimov a végsőkig magával ragadott, ez „csak” szórakoztatott. Ezt leszámítva, az olvasás befejezése után egy nappal azt kell mondanom, hogy van alapja annak, hogy ennyi rajongója van. Nap közben többször is eszembe jutott, foglalkoztatott. Szeretem a sci-fit, egyik kedvenc műfajom, szeretem olvasni, szeretem nézni. Ám reggel nem tudtam mit is írjak, kicsit tanácstalan voltam, mert annyit hallottam már róla mint „alapmű”, hogy óhatatlanul elvárásom volt, hogy kedvencei sorába lépjen. Nem így lett.

Leszögezem: ez egy igen jó könyv! Kereken bemutatott, élő, érző, színes szagos, vibráló igazi világ, ahol a sci-fi elemek csak eszközök a történet szempontjából, és nem a cél. Én kifejezettem szeretem ha egy sci-fi-ben a társadalmi kérdések, az ember viszonya az őt körülvevő közeli és távoli világával, vagy ökológia kérdések dominálnak, azaz a többi „csak díszlet” a nagy kérdésekhez. Azt még jobban szeretem (és néha ijesztő is tud lenni) amikor még aktualitást is érzek ezekben a nem ma íródott történetekben. A hangulat, amit kaptam, az kicsit a Firefly sorozatra emlékeztetett, mert nem a csili-vili technika az ami dominál, hanem egy olyan – számunkra már múltat jelentő elemhez nyúlt, ami különlegessé teszi. Amit a Firefly-ban a western, azt itt a hol középkorias, hol a rómaiakat idéző feeling adta hozzá. Ez volt az a plusz „fűszer”, ami magával ragadott, és adta azt a lökést, hogy hamarosan sorra kerítsem a többi részt is. Ám elmaradt a „wow” hatás, nem robbant be az a szikra, hogy ezt elemi, alapvető késztetésként érezzem.

Azt hiszem Stilgart kedveltem meg leginkább. Paul személye is megfogott, ám Jessicát sikerült a legkevésbé megszeretnem. Azt hiszem a karaktereket illetően még sok mindent tartogathat számomra a Dűne univerzum folytatása, emiatt azonban már van bennem némi várakozás, hogy belevágjak a következő részbe.

Összességében azt gondolom, nem erről fogok átszellemülten mesélni, ha kedvenc sci-fi élményemről kérdeznek, mert akkor az Alapítvány-trilógia, vagy @Eta Csodaidők sorozat jut egyből eszembe, de meleg szívvel ajánlom mindazoknak, aki még csak ismerkednek a műfajjal, és mindazoknak akik régi motorosok ezen a téren, de valamiért még nem akadtak össze.

9 hozzászólás
>!
Hanaiwa
Frank Herbert: Dűne

Nagyon fiatal koromban olvastam anno, és emlékszem nagyot ütött. Hosszú ideig beszélgettünk róla galaktikás haverokkal, és kíváncsi voltam felnőtt fejjel vajon tetszeni fog-e. …
Rengeteg olvasmány után, más életszemlélettel a hátam mögött, újra nagyon tetszett.
De mégse úgy mint akkoriban, már látok mást is a sorok között, észreveszem a mélyebb rétegeket, már másképp ítélem meg a karaktereket…szinte új élmény volt.
A folytatásokat viszont most fogom először olvasni, remélem legalább ilyen színvonalon mozognak mint ez a kis mestermű…

2 hozzászólás
>!
abstractelf
Frank Herbert: Dűne

Emlékszem, mikor tavaly elhatároztam, hogy Philip K. Dick, Ray Bradbury és Stanisław Lem mellett szeretnék több klasszikus szerzővel és művel megismerkedni, az Alapítvány-trilógia mellett a Dűne volt a másik, ami mindig szembejött velem.

Gondolkodom, hogy miként is tudnék koherens véleményt formálni a Dűnéről, amikor ez volt hosszú idő óta az első regény, amit éjszakába nyúlóan olvastam. Tény, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mire számíthatok, mikor elkezdtem olvasni, de mindent sikerült felülmúlnia. Már az első oldalakon magával ragadott, ami nagyrészt a deskriptív írásmódnak volt köszönhető. A szerzőnek sikerült átadnia, milyen érzés is lehet egy nagyrészt predesztinált világban boldogulni.

A Dűne történetének alapja a kiválasztott toposz, ám az ehhez megteremtett főszereplő, Paul, nem szenved az ezzel járó tökéletességgel. Igen, az átlagosnál sokkal érettebb gondolkodású, képességei is kiemelkedők, de tettei és személyisége tükrözi is ezt, ráadásul képes hibázni is. Paul mellett a többi szereplő is érdekes volt, és úgy éreztem, még a legminimálisabban kidolgozott szereplő is összetett személyiséggel és motivációval rendelkezik.

A történetről hasonló rébuszokban tudok nyilatkozni, főleg mert annyira hangulata volt az egésznek. Még most is eszembe jut, mi őrültséget lehet az Arrakison művelni! A cselekmény előrehaladta is dinamikus volt, nem gondolnám, hogy bármelyik része is felesleges lenne bele. A fordulatok pedig pozitív csalódást okoztak: néha a legelborultabb elméleteim váltak valósággá, ezzel még élvezetesebbé téve az olvasást.

A Dűne pedig nemcsak szép és izgalmas, hanem okos is. A regényben felvetett témák még mindig relevánsak. Személy szerint nagyon tetszett a spoiler

Mindent összevetve ebben a regényben megvan minden, ami a sci-fi irodalom egyik legnagyobb klasszikusává tette: látványos világ; izgalmas, komplex történet; kedvelhető, alaposan kidolgozott karakterek; és mindemellé még komoly mondanivaló is. Elsősorban azoknak ajánlanám ezt a regényt, akik hozzám hasonlóan szeretnék megismerni a sci-fi zsánert meghatározó műveket (a többiek valószínűleg már úgyis olvasták). Számomra egy felejthetetlen olvasásélmény volt, ami bekerült a kedvenc regényeim közé.

>!
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P
Frank Herbert: Dűne

A Dűne 1

Nem vagyok oda a sci-fi műfajért, de ez egy remek könyv volt, nagyon tetszett. Élveztem a kalandokat és izgalmakat. Nem volt egy rövid könyv, de egyetlen sort sem találtam unalmasnak.
Igazán rejtélyes volt, sok izgalommal, harcokkal és rengeteg titokkal. A helyszín is nagyon izgalmas volt, a kietlen sivatagos bolygó, a föld alatt és felett élő szörnyekkel. A föld felettiek gonosz emberek voltak.
A főszereplő is belopta magát a szívembe, rengeteg megpróbáltatáson kellett keresztül mennie és igazán meghökkentő titok derült ki a végén.
Rengeteg társadalmi és emberi igazságot tárgyalt a könyv, sok komoly elgondolkodtató tartalommal.
Úgy gondolom méltán van a könyv a legjobbak között és megérdemelte a díjakat is, amiket kapott. Végre egy díjazott könyv, ami nekem is tetszett.


Népszerű idézetek

>!
gamine

Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.

14. oldal, I. kötet

Kapcsolódó szócikkek: félelem
8 hozzászólás
>!
kharoon

Keresd a szabadságot, és vágyaid rabja leszel. Keresd a fegyelmet, és megtalálod a szabadságot.

Kapcsolódó szócikkek: fegyelem · szabadság · vágy
1 hozzászólás
>!
Riam

Mi az, amit megvetsz? Erről ismerszel meg igazi mivoltodban.

Kozmosz könyvek 48. oldal

>!
pwz ISP

Muad-Dib azért tanult gyorsan, mert először tanulni tanították meg.

103. oldal, I. kötet (Kozmosz, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: Paul Atreides · tanítás · tanulás
>!
Kkatja P

Tudod, hogy a népet a csürhétől a vezér is megkülönbözteti. Ő tartja fenn az egyéniségek színvonalát. Ha túl kevés az egyéniség, a nép visszavedlik csürhévé.

144. oldal (KFK II. kötet)

>!
Kkatja P

…a kívánatos dolog közelsége mértéktelenségre csábítja az embert.

113. oldal (Kozmosz I. kötet)

1 hozzászólás
>!
Gabriella_Balkó 

(…) az élet titka nem probléma, amit meg kell oldani, hanem realitás, amit át kell élni.

50. oldal, Első könyv: A Dűne (Kozmosz, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: élet · probléma · titok
>!
Sha

Véges térben egy kritikus érték fölött a szabadság csökken, ahogy a létszám nő. Ez ugyanúgy érvényes az emberekre egy bolygó ökoszisztémájának véges terében, mint a gázmolekulákra egy lezárt edényben. Az embereket illetően a kérdés nem az, hogy hányan maradhatnak életben a rendszerben, hanem hogy miféle életet élhetnek azok, akik megmaradnak.

PARDOT KYNES, AZ ARRAKIS ELSŐ PLANETOLÓGUSA

453. oldal (A Dűne II. - KFK)

>!
Ferger_Jolcsi P

– Mindent, ami önmagadon kívül van, tisztán tudsz látni, és alkalmazni tudod rá a logikádat – folytatta Jessica. – De jellegzetes emberi vonás, hogy ha személyes problémákkal kerülünk szembe, a legmélyebben személyes dolgokat a legnehezebb a logikánk ítélőszéke elé citálni. Inkább vergődünk, kapkodunk, inkább okolunk akármit, mint az igazi, mélyen gyökerező valamit, ami valójában emészt minket.

241. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lady Jessica
>!
Gabriella_Balkó 

A jó modor a városból jön, a bölcsesség a sivatagból.

61. oldal, Első könyv: A Dűne (Kozmosz, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség · modor · sivatag · város

A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Végjáték
Joe Haldeman: Örök háború
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Isaac Asimov: Én, a robot
Kim Stanley Robinson: 2312
Dan Simmons: Hyperion
James S. A. Corey: Cibola meghódítása
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek
Frederik Pohl: Az átjáró
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba