Csillagkorbács (SzabIr 1.) 39 csillagozás

Frank Herbert: Csillagkorbács

A ​távoli jövőben az emberiség kapcsolatot teremt más, értelmes fajokkal: gowachinokkal, laklakokkal, vrivekkel, panspechikkel és tapriziókkal. Mindezen teremtmények együttesen létrehozzák az Értelmes Lények Konföderációját, mely egyesíti és kormányozza a különböző fajokat. Ám egy idő után a galaxis – zsarnoki demokrácia alatt szenvedő – lakói arra kényszerülnek, hogy felállítsák a SzabotázsIrodát (SzabIrt), amely fékezi a kormányzati gépezetet, és ahol lehet, gátolja annak szertelen tobzódását. A SzabIr ügynökeinek jogukban áll szabotálni és zaklatni a kormányzat, illetve a közigazgatás hivatalnokait, valamint a gazdasági élet főszereplőit. Magánszemélyeket azonban tilos háborgatniuk.

Jorj X. McKie született bajkeverő, aki éppen emiatt válik a SzabIr egyik legjobb ügynökévé. Lehetetlen feladattal bízzák meg: értelmes párbeszédet kell folytatnia egy kalebánnal, egy teljességgel idegen entitással, aki semmit sem ért, és akit nem lehet megérteni. Meg kell… (tovább)

Eredeti cím: Whipping Star

Eredeti megjelenés éve: 1964

>!
Szukits, Szeged, 2009
276 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634971849 · Fordította: Szente Mihály

Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Frank Herbert: Csillagkorbács

Az egyik dolog, amivel ki lehet kergetni a világból, az, amikor értem a szavakat, de nem értem a mondatot.
Na… ez egy ilyen könyv.

Amit remekül, sőt annál is jobban ábrázolt, az a különböző intelligens fajok kommunikációja volt, értve ez alatt első sorban a kommunikációs nehézségeket. Annyira jól sikerült, hogy a kalebánnal folytatott beszélgetések 90%-ból egy kukkot sem értettem, de a maradék 10%-ról is lehet, hogy csak azt hiszem, hogy értettem valamit… Mindennek én személy szerint nem örülök túlzottan, tekintettel arra, hogy ezek a beszélgetések kb a könyv felét jelentik… Ha ez még nem lett volna elég, az egyéb jelenetekben is rendszeresek azok a párbeszédek, ahol a beszélgető felek folyamatosan félbehagyják a mondataikat… Rég láttam ennyi '…'-t egy rakáson :S
Maga a sztori, egészen érdekes lett volna volt, legalábbis azok a részei, amiket alapvetően értettem. Érdekes volt az alaphelyzet, tetszett a különböző fajok ábrázolása, jól érzékeltette az eltéréseket és a hasonlóságokat is. Megkedveltem McKie karakterét is, főleg az elszántságát, az eszét, és azt, hogy az utolsó pillanatig sem adta fel. Nagyon sajnálom, hogy mindennek ellenére sem tudom kedvelni a könyvet.
A fejezetek elején szereplő mondások és idézetek viszont szinte mind nagyon-nagyon tetszettek, ezekért külön jó pont a könyvnek.

5 hozzászólás
marschlako P>!
Frank Herbert: Csillagkorbács

Lehet, hogy megbotránkoztató lesz, de az elején nekem beugrott az Iscambe erdeje. A zseni és az őrült közötti különbség egy hajszálon múlik, mondják, s ebben lehet is némi igazság. A Szabotázs Iroda különös ügyének (és ügynökének) történetét kezdetben tágra nyílt szemekkel, felhúzott szemöldökkel olvastam, de nagyon hamar megnyert magának. Őrülten szeniális, ahogy Frank Herbert kezeli ezeket a furcsa lényeket, mert elég különleges idegeneket sikerült kitalálnia, s Jorj X. McKie szabotőrnek a kalebán megértéséért folytatott küzdelme különösen érdekes (és a figyelmet próbára tevő) színfoltja (mit színfoltja, központi eleme) a történetnek.

Bár a Dűne-univerzum összetettségét és mélységeit ne keressük ebben a regényben, hamisítatlanul herberti spoiler; megéri elolvasni.

zamil>!
Frank Herbert: Csillagkorbács

Jó is lehetett volna ez a könyv, ha a kalebánnal folytatott párbeszédek nem lettek volna ennyire nehézkesek, hogy nem csak az ügynökök nem értik, hanem az olvasó se. Persze a végére azért összeállt a kép, de addigra már elveszett a lendület.
Amúgy az alaptörténet igen jó, az idegen lények, meg tényleg idegen lények.

thuki>!
Frank Herbert: Csillagkorbács

Ez fura volt. Valójában annyira furának és zavarosnak éreztem az egész könyvet, hogy sokkal jobban nem is vagyok képes ennél jobban kifejteni a gondolataimat vele kapcsolatban.
Amit történetről olvashattunk a könyv hátlapján (lehetetlen megérteni a kalebánt) az számomra az egész könyvre is igaz volt. A 60. oldal környékén vettem ezt észre először, amikor ráébredtem, hogy valójában nem is tudom mit olvasok, mi miért történik.
A későbbiekben azért javult valamelyest a helyzet, de még a könyv végére is úgy éreztem, hogy ami a szereplők számára nyilvánvaló az idegen fajokkal, tudománnyal, társadalommal, azaz az egész világ felépítésével kapcsolatban, az az olvasó számára jóval kevésbé az (azaz leginkább semennyire).
Ez valójában még nem is volt zavaró, a káoszt még képes is vagyok élvezni, azt viszont hogy a szereplők cselekedetei, motivációi, az ok-okozati viszonyok is gyakran ugyanilyen homályosak maradtak, már jóval kevésbé kedvelem. Gondolok itt arra, hogy lehet fogalmam sincs milyen idegen faj is pl egy panschpechi, de ha egy, a történet szempontjából fontos panschpchi tesz valamit, akkor szeretem ha legalább részben világos miért is teszi azt, vagy a SzabotázsIrodáról esetében se tartottam kifejezetten szerencsésnek, hogy a könyv ismertetője lényegesen több infót árult el róla, mint maga a könyv.

Szóval nem mondom, hogy jó vagy rossz volt a könyv, de fura az mindenképp, és kissé megismerhetetlen is, habár ez lehet pont a céljai közé tartozott, főleg ha az utolsó oldalakat tekintem.

Illetve lehet hogy már megint nem egy könyvsorozat első részével kezdtem az olvasást és az volt itt a fő probléma.

zzebra>!
Frank Herbert: Csillagkorbács

inkább érdekes, mint különösebb mondanivalóval rendelkező scifi… egy érdekes világ, ami nem a dűne univerzum. a borító szerint a dosadi kísérlet előzménye, de azt nem olvastam, szóval nem tudom eldönteni, h ez most jó vagy nem.

Sándor_Kitti>!
Frank Herbert: Csillagkorbács

Érdekes könyv a szeretetről, a kommunikációról, az univerzumról, egy lehetséges világról és mindezek módozatairól.
Nagyon várom a második rész olvasását!

Morpheus>!
Frank Herbert: Csillagkorbács

Hiába, a dűnét nem lehet felülmúlni. :)
De ötletes volt, és érdekesen volt megírva.

Péter_Vásári>!
Frank Herbert: Csillagkorbács

Nem nagy reménnyel álltam neki, mert a Dűne nem igen tetszett. De nagyon kellemes csalódás volt. Egy kicsit krimi, egy kicsit sci-fi, egy kicsit szatíra és egy nagy kommunikációs kísérlet.


Népszerű idézetek

marschlako P>!

A szavakkal való játék gyakran vezet különféle elvárások kialakulásához, amelyekkel a való élet nem érhet fel. Ez is az egyik forrása az őrültségnek, illetve a boldogtalanság más formáinak.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogtalanság · elvárás · őrület · szó
3 hozzászólás
marschlako P>!

A Hatalom emberei törvényeket találtak ki és léptettek hatályba ugyanabban az órában. Pénzalapokat létesítettek és költöttek el alig két hét leforgása alatt. A legvalószínűtlenebb hivatalok születtek, és burjánzottak el, mint valami őrült gombaféleség.
    A kormányzat egy kormányos nélküli, irdatlanul óriási, pusztító kerékké vált, amely olyan eszeveszett sebességgel forgott, hogy mindenütt káoszt teremtett, ahová csak elért.

21-22. oldal

cyrussmith>!

Ha azt mondod, „értem”, azzal mit tettél? Értékítéletet hoztál.

Laklak találós kérdés

182. oldal

cyrussmith>!

Az univerzum összes bölcsessége sem érhet fel azzal az ösztönös készséggel, amelyet akkor tanúsítunk, ha ki akarunk térni egy ökölcsapás elől.

Régi közmondás

192. oldal

cyrussmith>!

Ha kellően éhesnek hiszed magadat, a saját gondolataidat fogod felfalni.

Palenki közmondás

209. oldal


A sorozat következő kötete

SzabIr sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pierce Brown: Hajnalcsillag
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Pittacus Lore: Tizedik küldetése
J. D. Robb: Halálos híresség
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
S. J. Kincaid: A kárhozott
Dan Simmons: Hyperion
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.