A ​Dűne messiása (A Dűne 2.) 390 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne messiása Frank Herbert: A Dűne messiása Frank Herbert: A Dűne messiása Frank Herbert: A Dűne messiása

Az emberi bolygókat egyesítő Impériumban Paul Muad-Dib, a jövőbe látó messiás uralkodik. Hithű harcosai, a vad fremenek szent dzsihádjukban feldúlták az univerzumot, és mindenhová elvitték a Mahdi szavait. Ám a háború és a vallási fanatizmus ádáz ellenségeket szült, akik mindenüket feláldoznák Muad-Dib bukásáért. Az Impérium régi hatalmai összefognak, hogy egy bonyolult összeesküvéssel törjenek az új Császár életére, aki maga sincs meggyőződve róla, hogy valóban egy jobb világot teremtett az emberiség számára.

A Dűne messiásában Frank Herbert továbbviszi a magával ragadó Dűne történetét. Tizenkét évvel az első regény eseményei után a régi és az új világrend csap össze, a középpontban pedig olyan emberek állnak, akiknek minden erejükre szükségük van, hogy megbirkózzanak a rájuk váró sorssal. Herbert lenyűgöző gondolatisága és mély emberismerete emlékezetes karaktereken keresztül mutatja be, hogy sokszor a megváltó maga is lehet áldozat.

Eredeti megjelenés éve: 1970

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
GABO, Budapest, 2020
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634069041 · Fordította: Gáspár András
>!
GABO, Budapest, 2020
344 oldal · ISBN: 9789634069775 · Fordította: Gáspár András
>!
Szukits, Szeged, 2008
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639344850 · Fordította: Galamb Zoltán

3 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Paul Atreides · Alia Atreides · Duncan Idaho · Csani · Stilgar


Kedvencelte 32

Most olvassa 41

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Morpheus >!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Ez a történet más, mint az előző. Nem olyan mozgalmas, ám annál mélyebb, mint a poróceán a Dűnén. A végzet, a jövőbe látás és a szabad akarat háromszögében játszódik. A jövőbelátás azt ígéri, hogy lehet változtatni a jövőn, de a jövő, a dzsihad útjáról nem lehet letérni, legfeljebb finomítani rajta. És a jövő, amely választásokat kínál: rossz, rossz, rosszabb, még rosszabb, legrosszabb, és legeslegrosszabb. De ki dönti el, hogy melyik melyik? Ahol elveszítesz mindenkit, akit szeretsz, nemhogy nem akadályozod meg, hanem a víziók egyenesen arra vezetnek. Pedig tehetnél másként. De akkor elárulnád magad. És elárulnád az egész emberiséget. Azt az emberiséget, amelyikből a dzsihad több milliárd ember pusztított el, sok bolygót pedig felperzselt. De mi sokmilliárd ember halála az egész emberiségével szemben, amelyik biztosan eljön, ha nem lépnek az arany ösvényre, amelyre végül Paul nem lépett rá. De eleget adott érte, talán túl sokat is. A dzsihad, az ember, aki szeretett és akit szerettek, és az arany ösvény. Ugyanúgy, ahogy Paul Atreides, Muad-dib és Usul… Elválaszthatatlanok egymástól, és épp ez okozza azt a katasztrófát, hogy nem lehet mindhárom nyertes, és a veszteségek és a nyereségek összege vajon negatív vagy pozitív? Akarsz-e Kwisatz Haderach lenni? És ha vajon az lennél, nem tennél-e úgy, mint az, akit a tleilaxiak hoztak létre? Vagy bebújnál egy sötét lyukba és mindig a könnyebb utat választanád, ahogy a Liga navigátorai?

2 hozzászólás
nope P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

A Dűne teljesen magával ragadott, ennek ellenére végül majdnem egy év eltelt, mire nekiálltam a folytatásnak. Ennek köszönhetően kicsit döcögős volt az indulás, nagy elánnal lapozgattam hátra magyarázatokhoz. Aztán lassacskán sikerült felvennem a fonalat és beszippantott a kötet.

Már az eleje is nagyon tetszett, bár igazán csak a második fele ragadott magával. Az egész kötetre jellemző a szereplők belső vívódása, a bizonytalanság a jövő miatt, a látomások miatt. Remekül ábrázolja a hatalom emberekre gyakorolt hatását, a nép befolyásolhatóságát, a vallás esetleges szerepét. Nem kimondottan mozgalmas könyv, rövidebb időintervallumot ölel fel, kevesebb benne a tényleges esemény, valahogy mégis fogva tudja tartani a figyelmet.

Teljesen más, mint az első rész, sokkal pesszimistább hangvételű, súlyosabb kérdéseket vet fel, nagyobb a hangsúly a karakterek gondolatain, lelki őrlődésein. Jól felépített, elgondolkoztató, nagy hatású kötet. Talán csak átvezető a spoiler, de briliáns.

Bíró_Júlia>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Nem azt mondom, hogy az első része álmomban ne jöjjön elő, de arra a csendes, udvarias csodálkozásra még emlékszem, amit akkor éreztem, mikor végre leraktam a fenébe. Hogy izé, ezen meg mit szeretnek annyira, ennél érdektelenebb bandát rég láttam kivéve a Bene Gesseritet, ugye. Meg Duncan Idahót, akinek a cselekmény aránylag korai pontján lett aránylag mindegy, hogy kedvelem vagy sem. Na most már világos, hogy valószínűleg az összes többi részét.
Még mindig nem érzem úgy, hogy én volnék a célközönség erre a technicolor színezetű sivatagra, karakterekre meg cselekményre spoiler, mindazonáltal ennek az alaphelyzete, setétben settenkedő összeesküvői és önmaguk mítoszával folyamatosan szembesülő főszereplői sokkal közelebb álltak piciny szívemhez az előző kötet akciózgatásánál. Tulajdonképpen a cselekmény jelentős része tömény bár még lehetne fokozni filozofálás, politizálás, teológiai elmélkedés, tézis-antitézis ütköztetés. spoiler Ami marad, közel sem olyan izgalmas, legalábbis önmagában spoiler, ezek meg majd lehet, hogy a későbbiekben lesznek érdekesek. Mindenesetre az új elemek határozottan jól állnak a történetnek, ráadásul sikerült úgy lezárni, hogy a következő résznek megint muszáj legyen új problémákat és kérdéseket felvetni.
Maradtak benne indokolatlan momentumok, apróságok spoiler és nagyocskák. spoiler Mindazonáltal másodjára már sikerült felkeltenie a kíváncsiságomat, hova is fog ez kifutni sok kötet múlva.
Érdemes volt folytatni, szerintem még lesz is.

7 hozzászólás
Nuwiel P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

A GABO gyönyörű kiadásában, sok-sok év után újraolvasva A Dűne messiását nehéz lenne megmondanom, hogy miért is szerettem meg úgy a sorozatot, hogy utána mindent elolvastam, ami csak Dűne. Igen, még a Brian Herbert és Kevin J. Anderson-féle borzalmakat is, amiket letéve már akkor is ott motoszkált bennem, hogy nem ez lett volna a Dűne előzménye, nem ez lett volna a befejezése. Személyes kedvencemnek A Dűne eretnekeit mondanám, de ez még változhat, amint teljes lesz az újra kiadott sorozat, és sorban újraolvasom.

Őszintén szólva némi kényszert éreztem olvasás közben, hogy nekem ezt a könyvet szeretnem kell. A Dűnét imádtam, az új film előzetesét naponta megnéztem (amíg ki nem derült, hogy eltolják a vetítést…), a későbbi köteteket szerettem. Talán a hangulata miatt? Hiszen tudom, mi lesz a végkifejlet, de ha nem is tudnám, a Dűne is előrevetíti mindezt, Paul már akkor látja annak következményeit, ha elfoglalja a császári trónt. Talán a minimális cselekménye miatt? Hiszen a szereplők többnyire csak beszélgetnek, mély filozófiai vitákat folytatva, mintha egy Asimov regényben lennénk. Csak itt a szereplőknek van karaktere (szeretem Asimovot is, mielőtt valaki kőért nyúlna). Talán ezért, hiszen ahogy az új kiadáshoz is írt előszó írja, a folytatásban Herbert újabb rétegekkel gazdagítja a világát, amiket felületes olvasással nem lehet felfedni, nekem pedig most kevesebb energiám van elmerülni egy műben.

Mindezek ellenére szeretem a Dűnét. Emlékezetes jelentei vannak mindegyik részének, folyamatos az inger, hogy olvassam újra, és biztos, hogy többször meg fogom még tenni.

Leonidas>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Rendkívül elvont regény. Sokszor erősen koncentrálnom kellett, hogy egyáltalán megértsem a lényeget. Távolról sem vagyok biztos benne, hogy sikerült mindent megértenem.
Az elején kissé meglepődtem, mivel a Dűne végkifejletéhez képest, a történet jó pár évvel később folytatódik. Teljesen más a hangulata, mint a Dűnének volt, ami némi hiányérzetet keltett bennem. Számomra a párbeszédek voltak a regény talán legjobb pillanatai. Herbert nagyszerűen ábrázolta a szereplők lelkivilágát, ahogy a párbeszédek során, minden képességüket bevetve próbálták egymás befolyásolni, félrevezetni. Homályosnak és olykor picit érthetetlennek éreztem, a jövőbelátás képességét leíró részeket. Igazából nem sikerült megmagyarázni Paul titokzatos viselkedésének okát, legalábbis a homályos,és szörnyű jövőképet leszámítva. Remélem a későbbi regényekben kapok kielégítő magyarázatot.
Maga a történet egy zseniális, hihetetlenül összetett összeesküvés történéseit meséli el. Rengeteg politikai cselszövéssel és hatalmi harccal, melynek kellős közepében, a már-már félisteni képességekkel rendelkező Paul Muad dib áll. A végkifejlet rendkívül szomorú, rengeteg érzelemmel és fájdalommal.
Nem mondom, hogy csalódtam, de a Dűne lényegese jobb regény. Mindenesetre nem adom fel, és folytatni szeretném a jövőben Herbert regényciklusát.

11 hozzászólás
kvzs P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Mit tennél, ha látnád a jövő(ke)t, és csak a rossz, vagy a még rosszabb közül választhatnál? Képes lennél feláldozni nem csak magadat, de a számodra legfontosabbat is azért, hogy vadidegenek milliói békében élhessenek? Mit tennél, ha utálnád azt a szerepet, amit magadra kényszerítettél a jövőbeli béke érdekében?
Számomra Muad-Dib őrlődései voltak a könyv igazi fénypontjai. A nagy hatalmú császár, világok ura, aki soha nem lehet szabad, nem teheti azt, amire a legjobban vágyna. Belesétál erőtlen ellenségei csapdájába, és a maga hasznára fordítja a történteket. Feladja önnön boldogságát, a nagyobb cél érdekében.
Lassabb, melankolikusabb ez a kötet, mint az első rész, de nagyon szépen kiegészíti annak akciódúsabb történetét.

A_vivid_álmodó I>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Nagyon örülök annak, hogy Frank úr annyira jártas a magyar történelemben, hogy még az írásaiban is felhasználja. Paul álruhás sétálásait nyilvánvalóan Shakespeare Mátyás király című drámája inspirálta, és a fedaykinok bús hadát nem egy vár, hanem egy egész univerzumnyi vár nyögte. A könyv ugyan nem annyira hasonlatos az elsőhöz, és a helyszínek változatossága sem jellemzi, mégsem tekinthető az olvasása elpocsékolt időnek. Inkább a gondolatok, mint a történések sokasága teszik méltó folytatássá, viszont azok a gondolatok jóval többetmondóbbak, mint pl. az, hogy engem most mennyire zavar, hogy két szomszédom is fúr, és a harmadik könyvet házon kívül kezdem el, ha az idő is engedi.

Olympia_Chavez P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Az első kötet sikerei után joggal gondolnánk, hogy az olvasók és rajongók mellett a kiadók is ugrásra készen várták a második kötet megjelenését, és vérre menő harcot folytattak a kiadás jogaiért. Nos az élet produkál érdekes pillanatokat, valószínűleg ilyen lehetett az is, amikor A dűne kiadója kezébe vette a második kötetet és azt mondta, hogy nem… Ő nem így képzelte el a folytatást, ez nem illeszkedik bele a sci-fi rajongók világképébe. Ők további dicső, világhódító menetelésre készültek Muad-Dib oldalán, nem pedig erre a nagyon is életszagú 180 fokos fordulatra. Én pedig mai olvasóként azt mondom, hogy Herbertben volt kurázsi is a fantázia mellett, és sok más olvasóval, rajongóval együtt elégedett hümmögéssel dőlők hátra, kíváncsian várva az Atreides dinasztia következő ciklusát.

Az első kötet utáni 12. évben járunk, amikor Paul elkerülhetetlennek ítélt látomásai már valóra váltak. spoiler A „dicső” szabadságharc azonban mérhetetlen áldozattal járt, spoiler Paul identitás válságba jutott, a mindent felőrlő eszme, vallás és hatalom háromszögének súlyos malomkövei között őrlődve egyre fogyatkozik.
Remekül megírt galaktikus „királydráma” ez, mely a nagy eszmék és hatalmak természetes ciklusának leírása mellett kiválóan megfesti résztvevőinek összes érzelmét, kétségét és megkérdőjelezhetetlenül logikus reakcióját. Juttat az olvasónak némi akciót, feszültséget és az első kötetből már megismert herberti gondolatiságból is; a kötet rövidsége ellenére az előző részhez képest érzésre legalábbis dupla adagot.
Érdekes elmerülni ezekben a bölcseletekben és megfigyelésekben, melyek bőven többet adnak az olvasónak, mint azt egy sci-fitől elvárnánk. Épp ezért nem érdemes siettetni az olvasást és ugyanígy megéri kiélvezni a cselekményt is, mely már az elejétől sejteti hősei sorsát mégis, olyan aprólékosan megszerkesztett tánca ez a tetteknek és következményeknek, melyben akarva sem találunk hibát.
A számtalan utalás, a még ki nem fejtett ok-okozati kapcsolat és a látomások miatt megváltoztatott jövő eseményei pedig előrevetítik a harmadik kötetre tartalékolt izgalmak biztos tényét. Így részemről bátran állok elébe a következő kötetnek, hogy újabb intrikák és víziók sűrű szövetébe burkolózva kövessem a despotából messiássá vált Usul leszármazottainak életét, és kíváncsian várom a birodalom eljövendő korszakának hatalmi változásait.

Rune >!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Az első rész élményét nem tudta megugrani számomra.
Rutinosan kezdtem bele és mivel lassan egy éve olvastam az első részt, ezért rögtön a tárgymutatóra ugrottam, hogy kicsit felfrissítsem az emlékezetem a világot illetően. Így már viszonylag könnyen ment a belehelyezkedés. Abszolút megértem, hogy annak idején a hőskorban mekkora csalódás lehetett ez a könyv. Végülis a spoileraz első kötet végén spoiler, most mégis egy belső démonaival és idősíkokkal küzdő Császárt látunk, aki hatalma ellenére sem kaphatja meg, amit szeretne és spoiler. Vajon mit tennénk, ha pontosan látnánk minden lehetőséget a jövőnkben és azok végkimenetelét, de egyik lehetőség rosszabb, mint a másik?
Miután letettem a könyvet én sem voltam teljesen elégedett, de aztán azt vettem észre magamon, hogy még napokig vissza-visszatértek a gondolataim a történethez és agyaltam rajtuk. Mi ez, ha nem zseniális? :)

A_Nagy_Levin P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Még mindig nem az igazi.
Akartam én ezt szeretni, és érettebb is vagyok egy halom részéhez, összességében mégsem lett meghatározó olvasmányélmény. A párbeszédesség, ami a Dűnét is jellemezte, itt annyira eluralkodik, hogy színdarab lesz az egész szöveg, és ez – nekem – az értelmezési lehetőségek hiányával jár együtt. Nem érthető így Bijaz szerepe (hacsak nem ő az író plot device-a a történet előremozdításához, de ha nem csak ez, akkor honnan tudja, mi történik majd? Ő is látott Kwisatz Haderach-ot?), az egész tleilaxi plot nekem túl homályos, Csani miért nem beszél Paullal, Irulanról, Mohiamról mintha elfeledkezett volna Herbert. Egyúttal átüt a szövegen Herbert karizmája, mert nem tudom ezt másnak nevezni. Még így, töredékesen is majdnem elhiteti velem, hogy ez egy remek, lélegző, működő világ. Kapok egy magával viaskodó figurát Paullal, de nem egészen értem, miért birkózik. Kapok egy izgalmas szereplőt Aliával, de nem értem, miképpen dolgozik az „isteni lét” Aliában. Miért nincs itt Jessia?
Na, megyünk tovább.


Népszerű idézetek

pwz I>!

A hittel könnyű manipulálni. Csak a tudás veszedelmes.

37. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: hit · tudás
Grace_Martin>!

A bölcs ember alakítja önmagát, a bolond csak meghalni születik. Ez a tudatosság elve.

pwz I>!

– Az erős érzelmek első áldozata mindig a logika (…)

25. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · logika
Jávori_István I>!

– A hatalom elszigeteli azokat, akik túl sokat birtokolnak belőle. Végül elvesztik kapcsolatukat a realitással… és elbuknak. (Edric, a navigátor)

90. oldal

pwz I>!

Az alkotmány a zsarnok legfőbb eszközévé válhat (…)

89. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: alkotmány · zsarnokság
pwz I>!

Mondják, az arisztokratát bárhol megismerni: csak azon gyengéit teszi közszemlére, melyek révén népszerűvé válhat.

143. oldal (Walhalla, 1992)

Kkatja P>!

     Az egymás elleni erőszak elleplezésére a legkülönfélébb kifejezéseket használjuk. Hogy az embert életének egy órájától, vagy életének egészétől fosztjuk meg, fokozati különbség csupán. Erőszakot követtél el valaki ellen, felélted az energiáját. Az eufemizmus talán elleplezheti a gyilkos szándékot, az egymás ellen alkalmazott erőszaknak azonban egyetlen summázata képzelhető mindössze: „Az energiádból táplálkozom.”

    Paul Muad'dib császár szavai a koronatanács előtt

245. oldal WP

Kapcsolódó szócikkek: Paul Atreides
vilostenonis>!

Vallási kérdésekben minden uralkodó cinikus. Hisz a vallás is fegyver. S micsoda fegyver válik belőle, amint kormányszintre emelkedik!

145-146. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: fegyver · uralkodó · vallás
Olympia_Chavez P>!

Az igazság megszenvedi a túl hosszú elemzést.
(ősi fremen mondás)

104. oldal (GABO Könyvkiadó, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: igazság
nope P>!

Ahogy más papok, ti is hamar rákaptatok, hogy az igazságot eretnekségnek bélyegezzétek.

12. oldal (GABO, 2020)


A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Simmons: Hyperion
Ian Tregillis: Géplélek
Philip K. Dick: VALIS
Roger Zelazny: A Fény Ura
Raana Raas: Menekülők
Raana Raas: Hazatérők
On Sai: Lucy
Iain M. Banks: Közelkép
Michael Walden: Eshtar – Harmadik könyv
Kovács Ákos: A kehelyhozó