Annak idején (’98-ban) nem is a nyitó kötet, hanem ez a 12 évvel később játszódó történet nyert meg magának (ami fura, mert rengetegen lehúzzák). Talán az egyszerűbb, fókuszáltabb cselekményével. Paul győzött, elvileg jobbá tette a sivatagbolygó helyzetét, most messiásként, élő istenként uralkodik, fremenjei a világegyetemet dúlják, terjesztve a kultuszukat – de vajon mi az ára ennek a vallási fanatizmusnak? Ha valaki látja a jövőt, vajon megváltoztatni is képes-e (akarja-e) az események menetét? Mit jelent a döntés, ha minden lépés már ismert? Valóban hős-e Paul az emberfeletti hatalom birtokában? Miként fogadja szerepét a galaxis többi része? Ilyen kérdések felvetésével hív politikai-filozófiai kalandra a szerző.
Már az első oldalak alapján is érezhető, hogy egész más, mint az első kötet volt. Sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a gondolatiságra, mint a cselekményre (majdhogynem 90-10 arányban), a háttérben bonyolódó intrikák szálai is inkább gubancosak, mint tisztán követhetőek – így érthető, hogy sok olvasót eltaszította ez a rész. Nekem némelyik fejezetben olyan dokumentumregény hangulata lett ettől űropera helyett (kihallgatással kezd, és később is gyakori a párbeszédes forma vagy a belső monologizálás). Valóban szokni kellett, de számomra a szereplők kellően érdekesek voltak ahhoz, hogy kedvet érezzek elmerülni a Herbert univerzumának eszmeiségében és élvezzem az erkölcsi nézőpontjainak ütköztetését. Elgondolkodtat, tűnődésre késztet, számomra sokat hozzátett a szereplők jellemének árnyalásához (még ha nem is értettem egyet az iránnyal, ami felé vitte őket Herbert). Ezen is látszik, hogy nem egy olvasást igényel a felfogása, feldolgozása. Annak idején nekem az Istencsászárnál lett csömöröm a sorozat filozofálós hangneméből, itt még inkább érdekfeszítően hatott.
Miközben számos szereplő eltűnt vagy jelentősen háttérbe került, kiemelt alakká lépett elő Duncan Idaho, spoiler Alia, illetve végül Paul gyerekei is – ez a kötet tehát egyfajta átvezetőként szolgálhat Arrakis (és az univerzum) Muad-Dib előtti és utáni korszaka között.
Látszik a fordításon a gondozottság, a korábbi szövegektől jelentősen eltér, egyes kifejezések átírása is más. Hogy ez az olvasásélmény javára vált-e, azt döntse el ki-ki magának. Olvastam több „purista” hangvételű bírálatot az első kiadást szenvedélyesen birtoklóktól, hogy a régi jobb volt, a borítója is szebb meg hogy minekkellett. Nekem kifejezetten jobban tetszik ez az új, keménytáblás, újragondolt kivitelezés (borítóstul is), szerintem üdvözlendő a szándék, hogy finomítják a korábbi munkákat, helyreigazítják a félreértéseket, persze nem szabad, hogy eközben átessenek a ló túloldalára, és egy másik egyéni értelmezés szülessen. Az új fordítás szellemisége épp az eredetihez való visszatérést tükrözi (link), figyelembe vették a korábbi két változatot, gyúrtak belőlük egy harmadikat. Egy összehasonlító példa:
=-=-=-=-=
Eredeti:
„Do you divert me with Zensunni prattle?” Paul asked.
„Zensunni has other avenues to explore, Sire, than diversion and display.”
Gáspár András:
– Zenszuni szócsépeléssel akarsz elandalítani?
– A zenszuni út, Síre – mondta Hayt – nem erre való.
Galamb Zoltán:
– Zenszuni szószaporítással akarod elterelni a figyelmemet? – kérdezte Paul.
– A Zenszunik a figyelemeltereléstől és a figyelemfelkeltéstől eltérő utakat is bejárhatnak, felség.
GABO változat:
– Zenszuni szócsépléssel akarod elterelni a figyelmem? – kérdezte Paul.
– A Zenszuni a megértés más útját is ismeri, mint a figyelem elterelése vagy felkeltése, Sire.
=-=-=-=-=
A kötet végén egységesített szószedet található, ami a szerző eredeti kifejezésjegyzéke mellett a Dune Fandom adatbázisa és a The Dune Encyclopedia szócikkeiből is merít. Ezzel is egy teljességre törekvő anyagot kaptam.
Sajnos a nyomda jól kibabrált a kiadóval ez úttal is (a Vaják kötetekben mutatkozott még hasonló trehányság): számos oldal halvány, kopott, mintha kifogyott volna a festék, máshol pedig mintha kétszer annyi festékkel nyomták volna. Szerencsére még olvasható és a kötés rendben van, de azért figyelhettek volna rá jobban, ha már a szerkesztéssel ennyit foglalkoztak (sajna azért e téren is becsúszott több elgépelés, fordítási baki: link – ezekért kár, hamari kiadásnak érződik így, nagy lehetett a COVID miatt is a nyomás; de még így is remek változat született).