A ​Dűne messiása (A Dűne 2.) 593 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne messiása Frank Herbert: A Dűne messiása Frank Herbert: A Dűne messiása Frank Herbert: A Dűne messiása

Az emberi bolygókat egyesítő Impériumban Paul Muad-Dib, a jövőbe látó messiás uralkodik. Hithű harcosai, a vad fremenek szent dzsihádjukban feldúlták az univerzumot, és mindenhová elvitték a Mahdi szavait. Ám a háború és a vallási fanatizmus ádáz ellenségeket szült, akik mindenüket feláldoznák Muad-Dib bukásáért. Az Impérium régi hatalmai összefognak, hogy egy bonyolult összeesküvéssel törjenek az új Császár életére, aki maga sincs meggyőződve róla, hogy valóban egy jobb világot teremtett az emberiség számára.

A Dűne messiásában Frank Herbert továbbviszi a magával ragadó Dűne történetét. Tizenkét évvel az első regény eseményei után a régi és az új világrend csap össze, a középpontban pedig olyan emberek állnak, akiknek minden erejükre szükségük van, hogy megbirkózzanak a rájuk váró sorssal. Herbert lenyűgöző gondolatisága és mély emberismerete emlékezetes karaktereken keresztül mutatja be, hogy sokszor a megváltó maga is lehet áldozat.

Eredeti megjelenés éve: 1970

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Valhalla Science Fiction · Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2020
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634069041 · Fordította: Gáspár András
>!
GABO, Budapest, 2020
344 oldal · ISBN: 9789634069775 · Fordította: Gáspár András
>!
Szukits, Szeged, 2008
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639344850 · Fordította: Galamb Zoltán

3 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Paul Atreides · Lady Jessica · Duncan Idaho · Alia Atreides · Stilgar · Csani · Hayt (ghola)


Kedvencelte 45

Most olvassa 71

Várólistára tette 144

Kívánságlistára tette 181

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kriszta_89 P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Magam is meglepődtem mikor nagy Dűne fan lettem, valahogy eddig távol állt tőlem ez a világ és műfaj. Az első kötet után nem is volt kérdés, hogy folytatni fogom a sorozatot.
Nagyon szeretem, ahogy Frank Herbert ír, nekem különösen tetszik ez a filozofikus írásmód, ami megmozgatja rendesen az agyam a végéig. Nem az az egyszerű szövegkörnyezetű, aminek nekiül az ember és csak darálja darálja az oldalakat. Még ha lassabban is, de olyan tűpontos világot, karaktereket ad az olvasó elé, amivel igazi olvasói élményt kapunk.
Az első után nagyon vártam, hogy Alia milyen szerephez jut majd és nem csalódtam, imádom. Akit hiányoltam az Jessica volt, de remélem a következő kötetben több szerephez jut majd. Viszont mindezt kárpótolta nekem a ghola feltűnése :)
A végét még mindig nem hiszem el, ott ültem sokkosan, hogy ezt, most miért és mi és hogyan. No de kedves Dűne olvasó társaim megnyugtattak, hogy ezek után is jó lesz az a harmadik rész, és alig várom, hogy olvassam azt is :)

4 hozzászólás
vicomte P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Ez az a könyv, amire nekem nekem pont ugyanúgy 5 évet kellett várnom, mint annak idején az amerikai rajongóknak, és amikor először olvastam 1992-ben, hasonló csalódást jelentett, mint ami miatt a John W. Campbell többször visszadobta a kéziratot.
Annak idején nem ezt vártam, és mivel a Walhallás kiadás vállalhatatlanul igénytelen volt – azt hiszen, hogy ennyi sajtóhibába, elgépelésbe, tördelési és szerkesztési anomáliába azóta is ritkán futottam bele. off Ezért volt az, hogy évekig eszembe sem jutott újra kezembe venni a könyvet, de most, hogy a GABO egy letisztázott fordítású és fényévekkel jobb szöveggondozású verziót hozott ki, ismét elolvastam.
És még mindig pontosan értem, hogy miért is volt annak idején a 19 éves énemnek csalódás a szöveg, de most már élveztem és értettem magát a történetet is, és nem hiányoztak azok az űroperás-kalandos elemek, amelyek miatt az eredeti regény rajongója lettem annak idején.
Ez a könyv ugyanis jócskán filozofikusabb, mint az első rész volt, bár ez így talán nem egészen pontos: sokkal inkább igaz rá, hogy Herbert ebből a regényből javarészt kihagyta a kalandos elemeket, és az eredeti mű fő eszmei és filozófia mondanivalóját vitte inkább tovább. Sokkal hangsúlyosabb lettek a cselekményen belül az intrikus hatalmi játszmák, amelynek fő gerjesztői a galaxis szürke eminenciásai: a Liga spoiler navigátorai, a Kwisatz Hederach eljövetelén évezredek óta spoiler munkálkodó női szerzetesrend, a Bene Geserit, valamint a titokzatos és mindenki által megvetett génmanipulátorok a Bene Tleilax szövetkeznek, mert mindegyik hatalom számára elfogadhatatlan az új császár és annak fanatikus fremen követői, akik egy szent háborúban már végigdúlták az ismert, emberek által benépesített galaxist.
A történetben fontos szerepet játszik még egy a Bene Tleilaxiak által Duncan Idaho testét és emlékeit felhasználva készített ghola off is, aki harcosként és zen-szuni filozófusként tér vissza az élők közé.
A történet valójában nem több, mint ennek az összeesküvésnek az eseményei, amelyek örve alatt Herbert a szabad akarat, a profetikus jövőbelátás és ennek a felelőssége fölött filozofál. Paul Muad-Dib itt egyrészt jó pár évvel idősebb már, mint az első részben – már nem egy kamaszkorból kényszerűségből és túl gyorsan kinőtt fiatalember, hanem egy férfi, akit folyamatosan kételyek gyötörnek, és ebben nem hogy nem segít az, hogy látja a jövőt, hanem az csak tovább mélyíti a dilemmáit.
Herbert itt már nem csak a vallást, hanem a politikai felelősséget is fókuszba helyezi. Megmutatja – amit azóta már számtalanszor voltunk kénytelenek újra meg újra megtapasztalni –, hogy milyen veszedelmes is az, ha a politika és a vallás szorosan egymásba fonódik.

Morpheus>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Ez a történet más, mint az előző. Nem olyan mozgalmas, ám annál mélyebb, mint a poróceán a Dűnén. A végzet, a jövőbe látás és a szabad akarat háromszögében játszódik. A jövőbelátás azt ígéri, hogy lehet változtatni a jövőn, de a jövő, a dzsihad útjáról nem lehet letérni, legfeljebb finomítani rajta. És a jövő, amely választásokat kínál: rossz, rossz, rosszabb, még rosszabb, legrosszabb, és legeslegrosszabb. De ki dönti el, hogy melyik melyik? Ahol elveszítesz mindenkit, akit szeretsz, nemhogy nem akadályozod meg, hanem a víziók egyenesen arra vezetnek. Pedig tehetnél másként. De akkor elárulnád magad. És elárulnád az egész emberiséget. Azt az emberiséget, amelyikből a dzsihad több milliárd ember pusztított el, sok bolygót pedig felperzselt. De mi sokmilliárd ember halála az egész emberiségével szemben, amelyik biztosan eljön, ha nem lépnek az arany ösvényre, amelyre végül Paul nem lépett rá. De eleget adott érte, talán túl sokat is. A dzsihad, az ember, aki szeretett és akit szerettek, és az arany ösvény. Ugyanúgy, ahogy Paul Atreides, Muad-dib és Usul… Elválaszthatatlanok egymástól, és épp ez okozza azt a katasztrófát, hogy nem lehet mindhárom nyertes, és a veszteségek és a nyereségek összege vajon negatív vagy pozitív? Akarsz-e Kwisatz Haderach lenni? És ha vajon az lennél, nem tennél-e úgy, mint az, akit a tleilaxiak hoztak létre? Vagy bebújnál egy sötét lyukba és mindig a könnyebb utat választanád, ahogy a Liga navigátorai?

2 hozzászólás
nope P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

A Dűne teljesen magával ragadott, ennek ellenére végül majdnem egy év eltelt, mire nekiálltam a folytatásnak. Ennek köszönhetően kicsit döcögős volt az indulás, nagy elánnal lapozgattam hátra magyarázatokhoz. Aztán lassacskán sikerült felvennem a fonalat és beszippantott a kötet.

Már az eleje is nagyon tetszett, bár igazán csak a második fele ragadott magával. Az egész kötetre jellemző a szereplők belső vívódása, a bizonytalanság a jövő miatt, a látomások miatt. Remekül ábrázolja a hatalom emberekre gyakorolt hatását, a nép befolyásolhatóságát, a vallás esetleges szerepét. Nem kimondottan mozgalmas könyv, rövidebb időintervallumot ölel fel, kevesebb benne a tényleges esemény, valahogy mégis fogva tudja tartani a figyelmet.

Teljesen más, mint az első rész, sokkal pesszimistább hangvételű, súlyosabb kérdéseket vet fel, nagyobb a hangsúly a karakterek gondolatain, lelki őrlődésein. Jól felépített, elgondolkoztató, nagy hatású kötet. Talán csak átvezető a spoiler, de briliáns.

Chöpp >!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Úgy emlékszem ez volt a leggyengébb kötet a Dűnék között. Legalábbis úgy emlékeztem egészen addig, míg olvasni nem kezdtem. Aztán természetesen az elragadtatás extázisában – aminek nagyon sok tápot adott az is, hogy remegtem a várakozás izgalmában, hogy végre újraolvashassam – főnixként hamvadtak el emlékezetem hamis prófétái. Ennyit a vallás/törvény/dzsihádról, amikkel kapcsolatos fejtegetést egyébiránt sokkal jobban élveztem, mint tejfelesszájú ifjonc koromban (ld. első olvasás alkalmával, éppen harminc évesen). Mi több, rájöttem, hogy én szeretem, ahogy Frank Herbert a szereplői érzelmeit, gondolatait, következtetéseit, motivációit és ebből következő elhallgatásait az olvasó elé tárja. Rájöttem, hogy ez az, ami számomra a legnagyobb pluszt jelenti, és amit nem adnék semmiért sem.
spoiler Ez valamiféle olvasó-könyvszereplő szerelem-féle lehet szerintem.

2 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Annak idején (’98-ban) nem is a nyitó kötet, hanem ez a 12 évvel később játszódó történet nyert meg magának (ami fura, mert rengetegen lehúzzák). Talán az egyszerűbb, fókuszáltabb cselekményével. Paul győzött, elvileg jobbá tette a sivatagbolygó helyzetét, most messiásként, élő istenként uralkodik, fremenjei a világegyetemet dúlják, terjesztve a kultuszukat – de vajon mi az ára ennek a vallási fanatizmusnak? Ha valaki látja a jövőt, vajon megváltoztatni is képes-e (akarja-e) az események menetét? Mit jelent a döntés, ha minden lépés már ismert? Valóban hős-e Paul az emberfeletti hatalom birtokában? Miként fogadja szerepét a galaxis többi része? Ilyen kérdések felvetésével hív politikai-filozófiai kalandra a szerző.

Már az első oldalak alapján is érezhető, hogy egész más, mint az első kötet volt. Sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a gondolatiságra, mint a cselekményre (majdhogynem 90-10 arányban), a háttérben bonyolódó intrikák szálai is inkább gubancosak, mint tisztán követhetőek – így érthető, hogy sok olvasót eltaszította ez a rész. Nekem némelyik fejezetben olyan dokumentumregény hangulata lett ettől űropera helyett (kihallgatással kezd, és később is gyakori a párbeszédes forma vagy a belső monologizálás). Valóban szokni kellett, de számomra a szereplők kellően érdekesek voltak ahhoz, hogy kedvet érezzek elmerülni a Herbert univerzumának eszmeiségében és élvezzem az erkölcsi nézőpontjainak ütköztetését. Elgondolkodtat, tűnődésre késztet, számomra sokat hozzátett a szereplők jellemének árnyalásához (még ha nem is értettem egyet az iránnyal, ami felé vitte őket Herbert). Ezen is látszik, hogy nem egy olvasást igényel a felfogása, feldolgozása. Annak idején nekem az Istencsászárnál lett csömöröm a sorozat filozofálós hangneméből, itt még inkább érdekfeszítően hatott.

Miközben számos szereplő eltűnt vagy jelentősen háttérbe került, kiemelt alakká lépett elő Duncan Idaho, spoiler Alia, illetve végül Paul gyerekei is – ez a kötet tehát egyfajta átvezetőként szolgálhat Arrakis (és az univerzum) Muad-Dib előtti és utáni korszaka között.

Látszik a fordításon a gondozottság, a korábbi szövegektől jelentősen eltér, egyes kifejezések átírása is más. Hogy ez az olvasásélmény javára vált-e, azt döntse el ki-ki magának. Olvastam több „purista” hangvételű bírálatot az első kiadást szenvedélyesen birtoklóktól, hogy a régi jobb volt, a borítója is szebb meg hogy minekkellett. Nekem kifejezetten jobban tetszik ez az új, keménytáblás, újragondolt kivitelezés (borítóstul is), szerintem üdvözlendő a szándék, hogy finomítják a korábbi munkákat, helyreigazítják a félreértéseket, persze nem szabad, hogy eközben átessenek a ló túloldalára, és egy másik egyéni értelmezés szülessen. Az új fordítás szellemisége épp az eredetihez való visszatérést tükrözi (link), figyelembe vették a korábbi két változatot, gyúrtak belőlük egy harmadikat. Egy összehasonlító példa:

=-=-=-=-=
Eredeti:

„Do you divert me with Zensunni prattle?” Paul asked.
„Zensunni has other avenues to explore, Sire, than diversion and display.”

Gáspár András:

"- Zenszuni szócsépeléssel akarsz elandalítani?
– A zenszuni út, Síre – mondta Hayt – nem erre való."

Galamb Zoltán:

– Zenszuni szószaporítással akarod elterelni a figyelmemet? – kérdezte Paul.
– A Zenszunik a figyelemeltereléstől és a figyelemfelkeltéstől eltérő utakat is bejárhatnak, felség.

GABO változat:

– Zenszuni szócsépléssel akarod elterelni a figyelmem? – kérdezte Paul.
– A Zenszuni a megértés más útját is ismeri, mint a figyelem elterelése vagy felkeltése, Sire.
=-=-=-=-=

A kötet végén egységesített szószedet található, ami a szerző eredeti kifejezésjegyzéke mellett a Dune Fandom adatbázisa és a The Dune Encyclopedia szócikkeiből is merít. Ezzel is egy teljességre törekvő anyagot kaptam.

Sajnos a nyomda jól kibabrált a kiadóval ez úttal is (a Vaják kötetekben mutatkozott még hasonló trehányság): számos oldal halvány, kopott, mintha kifogyott volna a festék, máshol pedig mintha kétszer annyi festékkel nyomták volna. Szerencsére még olvasható és a kötés rendben van, de azért figyelhettek volna rá jobban, ha már a szerkesztéssel ennyit foglalkoztak (sajna azért e téren is becsúszott több elgépelés, fordítási baki: link – ezekért kár, hamari kiadásnak érződik így, nagy lehetett a COVID miatt is a nyomás; de még így is remek változat született).

5 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Nem azt mondom, hogy az első része álmomban ne jöjjön elő, de arra a csendes, udvarias csodálkozásra még emlékszem, amit akkor éreztem, mikor végre leraktam a fenébe. Hogy izé, ezen meg mit szeretnek annyira, ennél érdektelenebb bandát rég láttam kivéve a Bene Gesseritet, ugye. Meg Duncan Idahót, akinek a cselekmény aránylag korai pontján lett aránylag mindegy, hogy kedvelem vagy sem. Na most már világos, hogy valószínűleg az összes többi részét.
Még mindig nem érzem úgy, hogy én volnék a célközönség erre a technicolor színezetű sivatagra, karakterekre meg cselekményre spoiler, mindazonáltal ennek az alaphelyzete, setétben settenkedő összeesküvői és önmaguk mítoszával folyamatosan szembesülő főszereplői sokkal közelebb álltak piciny szívemhez az előző kötet akciózgatásánál. Tulajdonképpen a cselekmény jelentős része tömény bár még lehetne fokozni filozofálás, politizálás, teológiai elmélkedés, tézis-antitézis ütköztetés. spoiler Ami marad, közel sem olyan izgalmas, legalábbis önmagában spoiler, ezek meg majd lehet, hogy a későbbiekben lesznek érdekesek. Mindenesetre az új elemek határozottan jól állnak a történetnek, ráadásul sikerült úgy lezárni, hogy a következő résznek megint muszáj legyen új problémákat és kérdéseket felvetni.
Maradtak benne indokolatlan momentumok, apróságok spoiler és nagyocskák. spoiler Mindazonáltal másodjára már sikerült felkeltenie a kíváncsiságomat, hova is fog ez kifutni sok kötet múlva.
Érdemes volt folytatni, szerintem még lesz is.

7 hozzászólás
Nuwiel P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

A GABO gyönyörű kiadásában, sok-sok év után újraolvasva A Dűne messiását nehéz lenne megmondanom, hogy miért is szerettem meg úgy a sorozatot, hogy utána mindent elolvastam, ami csak Dűne. Igen, még a Brian Herbert és Kevin J. Anderson-féle borzalmakat is, amiket letéve már akkor is ott motoszkált bennem, hogy nem ez lett volna a Dűne előzménye, nem ez lett volna a befejezése. Személyes kedvencemnek A Dűne eretnekeit mondanám, de ez még változhat, amint teljes lesz az újra kiadott sorozat, és sorban újraolvasom.

Őszintén szólva némi kényszert éreztem olvasás közben, hogy nekem ezt a könyvet szeretnem kell. A Dűnét imádtam, az új film előzetesét naponta megnéztem (amíg ki nem derült, hogy eltolják a vetítést…), a későbbi köteteket szerettem. Talán a hangulata miatt? Hiszen tudom, mi lesz a végkifejlet, de ha nem is tudnám, a Dűne is előrevetíti mindezt, Paul már akkor látja annak következményeit, ha elfoglalja a császári trónt. Talán a minimális cselekménye miatt? Hiszen a szereplők többnyire csak beszélgetnek, mély filozófiai vitákat folytatva, mintha egy Asimov regényben lennénk. Csak itt a szereplőknek van karaktere (szeretem Asimovot is, mielőtt valaki kőért nyúlna). Talán ezért, hiszen ahogy az új kiadáshoz is írt előszó írja, a folytatásban Herbert újabb rétegekkel gazdagítja a világát, amiket felületes olvasással nem lehet felfedni, nekem pedig most kevesebb energiám van elmerülni egy műben.

Mindezek ellenére szeretem a Dűnét. Emlékezetes jelentei vannak mindegyik részének, folyamatos az inger, hogy olvassam újra, és biztos, hogy többször meg fogom még tenni.

kvzs P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Mit tennél, ha látnád a jövő(ke)t, és csak a rossz, vagy a még rosszabb közül választhatnál? Képes lennél feláldozni nem csak magadat, de a számodra legfontosabbat is azért, hogy vadidegenek milliói békében élhessenek? Mit tennél, ha utálnád azt a szerepet, amit magadra kényszerítettél a jövőbeli béke érdekében?
Számomra Muad-Dib őrlődései voltak a könyv igazi fénypontjai. A nagy hatalmú császár, világok ura, aki soha nem lehet szabad, nem teheti azt, amire a legjobban vágyna. Belesétál erőtlen ellenségei csapdájába, és a maga hasznára fordítja a történteket. Feladja önnön boldogságát, a nagyobb cél érdekében.
Lassabb, melankolikusabb ez a kötet, mint az első rész, de nagyon szépen kiegészíti annak akciódúsabb történetét.

Leonidas>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Rendkívül elvont regény. Sokszor erősen koncentrálnom kellett, hogy egyáltalán megértsem a lényeget. Távolról sem vagyok biztos benne, hogy sikerült mindent megértenem.
Az elején kissé meglepődtem, mivel a Dűne végkifejletéhez képest, a történet jó pár évvel később folytatódik. Teljesen más a hangulata, mint a Dűnének volt, ami némi hiányérzetet keltett bennem. Számomra a párbeszédek voltak a regény talán legjobb pillanatai. Herbert nagyszerűen ábrázolta a szereplők lelkivilágát, ahogy a párbeszédek során, minden képességüket bevetve próbálták egymás befolyásolni, félrevezetni. Homályosnak és olykor picit érthetetlennek éreztem, a jövőbelátás képességét leíró részeket. Igazából nem sikerült megmagyarázni Paul titokzatos viselkedésének okát, legalábbis a homályos,és szörnyű jövőképet leszámítva. Remélem a későbbi regényekben kapok kielégítő magyarázatot.
Maga a történet egy zseniális, hihetetlenül összetett összeesküvés történéseit meséli el. Rengeteg politikai cselszövéssel és hatalmi harccal, melynek kellős közepében, a már-már félisteni képességekkel rendelkező Paul Muad dib áll. A végkifejlet rendkívül szomorú, rengeteg érzelemmel és fájdalommal.
Nem mondom, hogy csalódtam, de a Dűne lényegese jobb regény. Mindenesetre nem adom fel, és folytatni szeretném a jövőben Herbert regényciklusát.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

Grace_Martin>!

A bölcs ember alakítja önmagát, a bolond csak meghalni születik. Ez a tudatosság elve.

pwz I>!

A hittel könnyű manipulálni. Csak a tudás veszedelmes.

37. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: hit · tudás
Chöpp >!

– Mindig a logika az erős érzelmek első áldozata – mormolta Scytale.

28. oldal

Jávori_István I>!

– A hatalom elszigeteli azokat, akik túl sokat birtokolnak belőle. Végül elvesztik kapcsolatukat a realitással… és elbuknak. (Edric, a navigátor)

90. oldal

Chöpp >!

A bölcs ember alakítja önmagát, a bolond csak meghalni születik.

155. oldal

pwz I>!

– Az erős érzelmek első áldozata mindig a logika […]

25. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · logika
Chöpp >!

Azt mondtam neki, hogy önmagunk elviselése talán a legnehezebb feladat a világegyetemben.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hayt (ghola)
Chöpp >!

Van végső válasz? Nem teremt minden megoldás újabb kérdést?

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Paul Atreides
Chöpp >!

A Bene Gesserit-nevelés veszélye az általa megszerzett hatalom: az ilyen hatalom hajlamossá tette őket a hiúságra és a büszkeségre. A hatalom megtévesztheti azokat, akik használják. Könnyen elhihetik, hogy bármilyen akadályt legyőzhetnek… még saját tudatlanságukat is.

181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
Chöpp >!

Minden kérdést egyetlenegybe sűríthetünk: miért létezik bármi is?

31. oldal


A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Alfred Bester: Tigris! Tigris!
George Orwell: 1984
Isaac Asimov: Alapítvány
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Stephen King: Éjszakai műszak
Robert Merle: Védett férfiak