A ​Dűne messiása (A Dűne 2.) 326 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne messiása Frank Herbert: A Dűne messiása Frank Herbert: A Dűne messiása Frank Herbert: A Dűne messiása

Az emberi bolygókat egyesítő Impériumban Paul Muad-Dib, a jövőbe látó messiás uralkodik. Hithű harcosai, a vad fremenek szent dzsihádjukban feldúlták az univerzumot, és mindenhová elvitték a Mahdi szavait. Ám a háború és a vallási fanatizmus ádáz ellenségeket szült, akik mindenüket feláldoznák Muad-Dib bukásáért. Az Impérium régi hatalmai összefognak, hogy egy bonyolult összeesküvéssel törjenek az új Császár életére, aki maga sincs meggyőződve róla, hogy valóban egy jobb világot teremtett az emberiség számára.

A Dűne messiásában Frank Herbert továbbviszi a magával ragadó Dűne történetét. Tizenkét évvel az első regény eseményei után a régi és az új világrend csap össze, a középpontban pedig olyan emberek állnak, akiknek minden erejükre szükségük van, hogy megbirkózzanak a rájuk váró sorssal. Herbert lenyűgöző gondolatisága és mély emberismerete emlékezetes karaktereken keresztül mutatja be, hogy sokszor a megváltó maga is lehet áldozat.

Eredeti megjelenés éve: 1970

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
GABO, Budapest, 2020
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634069041 · Fordította: Gáspár András
>!
Szukits, Szeged, 2008
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639344850 · Fordította: Galamb Zoltán
>!
Szukits, Szeged, 2001
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639344850 · Fordította: Gáspár András

1 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Paul Atreides · Alia Atreides · Csani · Duncan Idaho · Stilgar


Kedvencelte 27

Most olvassa 27

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Ez a történet más, mint az előző. Nem olyan mozgalmas, ám annál mélyebb, mint a poróceán a Dűnén. A végzet, a jövőbe látás és a szabad akarat háromszögében játszódik. A jövőbelátás azt ígéri, hogy lehet változtatni a jövőn, de a jövő, a dzsihad útjáról nem lehet letérni, legfeljebb finomítani rajta. És a jövő, amely választásokat kínál: rossz, rossz, rosszabb, még rosszabb, legrosszabb, és legeslegrosszabb. De ki dönti el, hogy melyik melyik? Ahol elveszítesz mindenkit, akit szeretsz, nemhogy nem akadályozod meg, hanem a víziók egyenesen arra vezetnek. Pedig tehetnél másként. De akkor elárulnád magad. És elárulnád az egész emberiséget. Azt az emberiséget, amelyikből a dzsihad több milliárd ember pusztított el, sok bolygót pedig felperzselt. De mi sokmilliárd ember halála az egész emberiségével szemben, amelyik biztosan eljön, ha nem lépnek az arany ösvényre, amelyre végül Paul nem lépett rá. De eleget adott érte, talán túl sokat is. A dzsihad, az ember, aki szeretett és akit szerettek, és az arany ösvény. Ugyanúgy, ahogy Paul Atreides, Muad-dib és Usul… Elválaszthatatlanok egymástól, és épp ez okozza azt a katasztrófát, hogy nem lehet mindhárom nyertes, és a veszteségek és a nyereségek összege vajon negatív vagy pozitív? Akarsz-e Kwisatz Haderach lenni? És ha vajon az lennél, nem tennél-e úgy, mint az, akit a tleilaxiak hoztak létre? Vagy bebújnál egy sötét lyukba és mindig a könnyebb utat választanád, ahogy a Liga navigátorai?

2 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Nem azt mondom, hogy az [[https://moly.hu/konyvek/frank-herbert-a-dune|első része]] álmomban ne jöjjön elő, de arra a csendes, udvarias csodálkozásra még emlékszem, amit akkor éreztem, mikor végre leraktam a fenébe. Hogy izé, ezen meg mit szeretnek annyira, ennél érdektelenebb bandát rég láttam kivéve a Bene Gesseritet, ugye. Meg Duncan Idahót, akinek a cselekmény aránylag korai pontján lett aránylag mindegy, hogy kedvelem vagy sem. Na most már világos, hogy valószínűleg az összes többi részét.
Még mindig nem érzem úgy, hogy én volnék a célközönség erre a technicolor színezetű sivatagra, karakterekre meg cselekményre spoiler, mindazonáltal ennek az alaphelyzete, setétben settenkedő összeesküvői és önmaguk mítoszával folyamatosan szembesülő főszereplői sokkal közelebb álltak piciny szívemhez az előző kötet akciózgatásánál. Tulajdonképpen a cselekmény jelentős része tömény bár még lehetne fokozni filozofálás, politizálás, teológiai elmélkedés, tézis-antitézis ütköztetés. spoiler Ami marad, közel sem olyan izgalmas, legalábbis önmagában spoiler, ezek meg majd lehet, hogy a későbbiekben lesznek érdekesek. Mindenesetre az új elemek határozottan jól állnak a történetnek, ráadásul sikerült úgy lezárni, hogy a következő résznek megint muszáj legyen új problémákat és kérdéseket felvetni.
Maradtak benne indokolatlan momentumok, apróságok spoiler és nagyocskák. spoiler Mindazonáltal másodjára már sikerült felkeltenie a kíváncsiságomat, hova is fog ez kifutni sok kötet múlva.
Érdemes volt folytatni, szerintem még lesz is.

3 hozzászólás
kvzs P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Mit tennél, ha látnád a jövő(ke)t, és csak a rossz, vagy a még rosszabb közül választhatnál? Képes lennél feláldozni nem csak magadat, de a számodra legfontosabbat is azért, hogy vadidegenek milliói békében élhessenek? Mit tennél, ha utálnád azt a szerepet, amit magadra kényszerítettél a jövőbeli béke érdekében?
Számomra Muad-Dib őrlődései voltak a könyv igazi fénypontjai. A nagy hatalmú császár, világok ura, aki soha nem lehet szabad, nem teheti azt, amire a legjobban vágyna. Belesétál erőtlen ellenségei csapdájába, és a maga hasznára fordítja a történteket. Feladja önnön boldogságát, a nagyobb cél érdekében.
Lassabb, melankolikusabb ez a kötet, mint az első rész, de nagyon szépen kiegészíti annak akciódúsabb történetét.

Leonidas>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Rendkívül elvont regény. Sokszor erősen koncentrálnom kellett, hogy egyáltalán megértsem a lényeget. Távolról sem vagyok biztos benne, hogy sikerült mindent megértenem.
Az elején kissé meglepődtem, mivel a Dűne végkifejletéhez képest, a történet jó pár évvel később folytatódik. Teljesen más a hangulata, mint a Dűnének volt, ami némi hiányérzetet keltett bennem. Számomra a párbeszédek voltak a regény talán legjobb pillanatai. Herbert nagyszerűen ábrázolta a szereplők lelkivilágát, ahogy a párbeszédek során, minden képességüket bevetve próbálták egymás befolyásolni, félrevezetni. Homályosnak és olykor picit érthetetlennek éreztem, a jövőbelátás képességét leíró részeket. Igazából nem sikerült megmagyarázni Paul titokzatos viselkedésének okát, legalábbis a homályos,és szörnyű jövőképet leszámítva. Remélem a későbbi regényekben kapok kielégítő magyarázatot.
Maga a történet egy zseniális, hihetetlenül összetett összeesküvés történéseit meséli el. Rengeteg politikai cselszövéssel és hatalmi harccal, melynek kellős közepében, a már-már félisteni képességekkel rendelkező Paul Muad dib áll. A végkifejlet rendkívül szomorú, rengeteg érzelemmel és fájdalommal.
Nem mondom, hogy csalódtam, de a Dűne lényegese jobb regény. Mindenesetre nem adom fel, és folytatni szeretném a jövőben Herbert regényciklusát.

11 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Az első kötet sikerei után joggal gondolnánk, hogy az olvasók és rajongók mellett a kiadók is ugrásra készen várták a második kötet megjelenését, és vérre menő harcot folytattak a kiadás jogaiért. Nos az élet produkál érdekes pillanatokat, valószínűleg ilyen lehetett az is, amikor A dűne kiadója kezébe vette a második kötetet és azt mondta, hogy nem… Ő nem így képzelte el a folytatást, ez nem illeszkedik bele a sci-fi rajongók világképébe. Ők további dicső, világhódító menetelésre készültek Muad-Dib oldalán, nem pedig erre a nagyon is életszagú 360 fokos fordulatra. Én pedig mai olvasóként azt mondom, hogy Herbertben volt kurázsi is a fantázia mellett, és sok más olvasóval, rajongóval együtt elégedett hümmögéssel dőlők hátra, kíváncsian várva az Atreides dinasztia következő ciklusát.

Az első kötet utáni 12. évben járunk, amikor Paul elkerülhetetlennek ítélt látomásai már valóra váltak. spoiler A „dicső” szabadságharc azonban mérhetetlen áldozattal járt, spoiler Paul identitás válságba jutott, a mindent felőrlő eszme, vallás és hatalom háromszögének súlyos malomkövei között őrlődve egyre fogyatkozik.
Remekül megírt galaktikus „királydráma” ez, mely a nagy eszmék és hatalmak természetes ciklusának leírása mellett kiválóan megfesti résztvevőinek összes érzelmét, kétségét és megkérdőjelezhetetlenül logikus reakcióját. Juttat az olvasónak némi akciót, feszültséget és az első kötetből már megismert herberti gondolatiságból is; a kötet rövidsége ellenére az előző részhez képest érzésre legalábbis dupla adagot.
Érdekes elmerülni ezekben a bölcseletekben és megfigyelésekben, melyek bőven többet adnak az olvasónak, mint azt egy sci-fitől elvárnánk. Épp ezért nem érdemes siettetni az olvasást és ugyanígy megéri kiélvezni a cselekményt is, mely már az elejétől sejteti hősei sorsát mégis, olyan aprólékosan megszerkesztett tánca ez a tetteknek és következményeknek, melyben akarva sem találunk hibát.
A számtalan utalás, a még ki nem fejtett ok-okozati kapcsolat és a látomások miatt megváltoztatott jövő eseményei pedig előrevetítik a harmadik kötetre tartalékolt izgalmak biztos tényét. Így részemről bátran állok elébe a következő kötetnek, hogy újabb intrikák és víziók sűrű szövetébe burkolózva kövessem a despotából messiássá vált Usul leszármazottainak életét, és kíváncsian várom a birodalom eljövendő korszakának hatalmi változásait.

A_Nagy_Levin P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Még mindig nem az igazi.
Akartam én ezt szeretni, és érettebb is vagyok egy halom részéhez, összességében mégsem lett meghatározó olvasmányélmény. A párbeszédesség, ami a Dűnét is jellemezte, itt annyira eluralkodik, hogy színdarab lesz az egész szöveg, és ez – nekem – az értelmezési lehetőségek hiányával jár együtt. Nem érthető így Bijaz szerepe (hacsak nem ő az író plot device-a a történet előremozdításához, de ha nem csak ez, akkor honnan tudja, mi történik majd? Ő is látott Kwisatz Haderach-ot?), az egész tleilaxi plot nekem túl homályos, Csani miért nem beszél Paullal, Irulanról, Mohiamról mintha elfeledkezett volna Herbert. Egyúttal átüt a szövegen Herbert karizmája, mert nem tudom ezt másnak nevezni. Még így, töredékesen is majdnem elhiteti velem, hogy ez egy remek, lélegző, működő világ. Kapok egy magával viaskodó figurát Paullal, de nem egészen értem, miért birkózik. Kapok egy izgalmas szereplőt Aliával, de nem értem, miképpen dolgozik az „isteni lét” Aliában. Miért nincs itt Jessia?
Na, megyünk tovább.

RandomSky>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Nagyon nem tipikus folytatás (a Dűne sorozat 2. részéről van szó), iszonyú feszült úgy a cselekmény, mint a filozófiai és pszichés része miatt. Lenyűgöző, elképesztő könyv, de ennél is döbbenetesebb dolgok jönnek a folytatásokban. Nagyon-nagyon kevés olyan sorozat van, bármely irodalmi irányzatban, melynek minden része ilyen kimagasló lenne, mint a Dűnéé.
Bővebben: http://ekultura.hu/2020/05/06/frank-herbert-a-dune-mess…

Isley P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

A helyszín és az írói stílus ugyanaz, azonban a történet nagyban eltér attól, amit A Dűnében olvashattunk. Az első regény Paul Atreidesről szólt, aki bosszút akart állni azokon, akik elárulták családját és jogosan birtokolt földjüket akarták elvenni az Atreidesektől. A Dűne Messiása tizenkét évvel az első regény után játszódik, ahol is már Paul Atreides a világmindenség elképzelhetetlen hatalommal bíró, isteni lényként tisztelt uralkodójává vált, akinek szent háborúja, a kozmikus méretekben tomboló Dzsihád már számtalan világot ismertetett meg igazságával. A múlt hatalmai, a császár és művének ellenségei, egy komplex összeesküvés-elméletet tervelnek ki Paul ellen. Elejétől kezdve nyilvánvaló, hogy szervezkedésük és motivációjuk alapvetően eltér attól, ahogy az öreg Harkonnen báró szőtte a szálakat korábban. Az összeesküvők nem tűnnek gonosznak, nagyon is árnyaltak jellemükben és céljuk természetében is. Ahogy felveszik a harcot Paullal, az pedig már csak azért is nagyon izgalmas, mert elvileg minimális esélyük van a legcsekélyebb eredményre is, hiszen Paul hatalma csaknem korlátlan. Mozdulataik így kellőképp átgondoltak és végig a legteljesebb koncentráció jellemzi őket.
A párbeszédek zseniálisak voltak. A Dűne Messiása a gondolatok mélységét tekintve semmivel nem marad el A Dűnétől, észrevehetően a dialógusok jelentik a a regény egyik fő erősségét. Ez természetes, hiszen A Dűne egyébiránt igazán intelligens főszereplői itt már idősebbek, érettebbek, sokkal tapasztaltabbak a fremen vallás tételeit, a politikai manőverezést, valamint a hatalom gyakorlását illetően is.
A regény számomra leginkább arról szólt, hogy milyen mértékben lehet az ember ura a saját akaratának, valamint, miképp hat még egy mostohasorsa miatt végtelenül kemény és igénytelen népre is a kísértően nagy hatalom és a korábban nem birtokolt nagyságú erőforrások megszerzése. Ez utóbbi azért is fontos, mert Paul Atreides A Dűnében mondta, hogy minden olyan környezet, amely nagy kényelmet és bőséget biztosít számunkra, megfoszt minket erőnktől. Gyengévé és elpuhulttá tesz. A fremenek pedig Paul császárrá válása után határtalan, korábban sohasem látott csábításnak lesznek kitéve. Végül és mindenek felett: Van-e esélye a szabadságra annak a személynek, aki az egész világmindenségnek parancsol? Vagy – ironikus módon, azonban éppen ezért elkerülhetetlenül –, ő az egyetlen igazi szolga, az, aki sohasem lehet szabad egy pillanatra sem, sorsának rabjaként kell élnie? Ez minden bizonnyal a regény egyik központi kérdése, s erre ad egyértelmű választ az utolsó fejezet.
A regényciklust továbbra is jellemzi a precizitás és a részletesség, azonban itt már sokkal inkább a gondolatokon, mint a tetteken van a hangsúly. Ezt szemlélteti a tény, hogy Herbert itt témájául nem a minden bizonnyal regényének töménytelen akciójelenetet és elképesztő ütemet biztosító Dzsihádot tette meg, nem Paul már-már isteni mivoltát mutatta be nekünk, hanem egy sokkal inkább filozofikusabb, ontológiai kérdéseket taglaló történetet írt, amelyben az ember Muad-dibot láthatjuk, aki metafizikai, az emberi értelmet bőven meghaladó dolgokat tanulmányoz és küzd meg velük. Ismeri sorsát és tettei következményeivel is tisztában van, és talán megvan a hatalma arra is, hogy ezeket megváltoztassa. Gondolatai a regényben pedig megmutatják nekünk választása mozgatórugóit.

Egy kérdésem maradt: Hová tűnt Gurney Halleck? A Dűne gyermekeiben remélem, erre is választ kapunk.

2 hozzászólás
Diosz P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

A Dűne gyermekei olvasása után azt gondolom, jól tettem hogy vártam A Dűne messiása értékeléssel. Bevallom nekem a következő rész nagyon sokat segített, hogy jobban megértsem a második kötet történéseit/eseményeit, filozofikusságát. Azt hiszem anélkül kissé nagyon elveszettnek érezném magam. Időnként elvesztem a gondolatok, a jövőbe látás lehetséges kimeneteleibe, bár lehet hogy ez egyben tudatos írói eszköz is annak érdekében, hogy könnyebben felfoghassuk Paul belső vívódását saját sorsát és a birodalom jövőjét illetően. A folytatást olvasva igazán jó lenne teljesen megérteni ezt a részt. Rögtön nekiláttam a folytatásnak, ami meggyőzött arról, hogy mindenképp újra kell majd olvasnom A Dűne messiását.

Kkatja P>!
Frank Herbert: A Dűne messiása

Remek volt, hatalmi játszmák, konspiráció, érzelmek jól megkomponált egésze volt ez a rész is, plusz bennem még valamiféle csodálatos hangulat lengte körül a történetet, -biztosan a Fűszer íze/illata, amit ízlelgetni kell finoman, apránként, hogy átadhassa az erejét, mélységét és mágiáját, nem behabzsolni, mint holmi manapság divatos kis young adults regényt. :)


Népszerű idézetek

pwz IP>!

A hittel könnyű manipulálni. Csak a tudás veszedelmes.

37. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: hit · tudás
Grace_Martin>!

A bölcs ember alakítja önmagát, a bolond csak meghalni születik. Ez a tudatosság elve.

pwz IP>!

– Az erős érzelmek első áldozata mindig a logika (…)

25. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · logika
Jávori_István I>!

– A hatalom elszigeteli azokat, akik túl sokat birtokolnak belőle. Végül elvesztik kapcsolatukat a realitással… és elbuknak. (Edric, a navigátor)

90. oldal

pwz IP>!

Az alkotmány a zsarnok legfőbb eszközévé válhat (…)

89. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: alkotmány · zsarnokság
pwz IP>!

Mondják, az arisztokratát bárhol megismerni: csak azon gyengéit teszi közszemlére, melyek révén népszerűvé válhat.

143. oldal (Walhalla, 1992)

stenonisfromperelin>!

Vallási kérdésekben minden uralkodó cinikus. Hisz a vallás is fegyver. S micsoda fegyver válik belőle, amint kormányszintre emelkedik!

145-146. oldal (Walhalla, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: fegyver · uralkodó · vallás
Kkatja P>!

     Az egymás elleni erőszak elleplezésére a legkülönfélébb kifejezéseket használjuk. Hogy az embert életének egy órájától, vagy életének egészétől fosztjuk meg, fokozati különbség csupán. Erőszakot követtél el valaki ellen, felélted az energiáját. Az eufemizmus talán elleplezheti a gyilkos szándékot, az egymás ellen alkalmazott erőszaknak azonban egyetlen summázata képzelhető mindössze: „Az energiádból táplálkozom.”

    Paul Muad'dib császár szavai a koronatanács előtt

245. oldal WP

Kapcsolódó szócikkek: Paul Atreides
annicsku>!

Ó, persze a kocka sem tudja, melyik oldalára esik.

Kkatja P>!

    – Még itt vagyunk! – tiltakozott Chani könnyekkel küszködve. – És úgy érzem… olyan kevés… az időnk!
    – Miénk az örökkévalóság, kedvesem.
    – A tiéd. Én csak a mában élhetek.
    – De hisz ez az örökkévalóság… – Paul a homlokát cirógatta.

256. oldal WP

Kapcsolódó szócikkek: Csani · Paul Atreides

A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Simmons: Hyperion
Ian Tregillis: Géplélek
Philip K. Dick: VALIS
Roger Zelazny: A Fény Ura
Raana Raas: Menekülők
Raana Raas: Hazatérők
On Sai: Lucy
Iain M. Banks: Közelkép
Michael Walden: Eshtar – Harmadik könyv
Kovács Ákos: A kehelyhozó