A ​Dűne Káptalanház (A Dűne 6.) 130 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne Káptalanház Frank Herbert: A Dűne Káptalanház Frank Herbert: A Dűne Káptalanház Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

A Dűne nincs többé. Az egykori Impérium romokban hever. A határain túli ismeretlenből érkező Tisztelet Martrónái meghódítottak mindent, amit tudtak, és felperzselték mindazt, amit nem. Hatalmukkal immár csak a fogyatkozó Bene Gesserit rend dacol, amely elrejtett bolygóján, a Káptalanházon megbújva nemcsak a hódítók megállításáért küzd, hanem a halott Dűne feltámasztásáért is. Ám ha meg is tudja fékezni a támadókat, vajon képes lesz-e visszaverni azt az ismeretlen erőt, mely magukat a Tisztelet Matrónáit is menekülésre késztette. A könyv a Dűne sorozat hatodik kötete.

Eredeti megjelenés éve: 1985

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
GABO, 2022
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635662715 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Szukits, Szeged, 2008
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634971288 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Szukits, Szeged, 2006
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634971288 · Fordította: Hoppán Eszter

1 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

kiborg


Kedvencelte 17

Most olvassa 21

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 189

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Egy kicsit túl sok volt a Bene Gesseritből, de azért élveztem továbbra is. Természetesen bekövetkezik a várhatóspoiler. Ami a lényeg, hogy biztosan tudom, hogy a kralizecig még jó pár kötet lett volna, és biztos vagyok abban is, hogy valami egész más alakult volna ki, mint amit a fia összetrehánykodott. Annak nem volt se íze, se bűze sajnos. Például a két kertész spoiler nem gépek, hanem egy hasonló rendszer a Bene Gesserit női őseinek vonalához, vagy a Bene Thleilax ghola mestereihez, akik emlékeznek minden életükre, csak épp itt olyan negyedik generációs alakváltókról van szó, akik nem egyetlen embert, hanem nagyon-nagyon sokat másoltak le, olvasztottak magukba. Hogy Duncan Idaho lenne valamiféle új Kwisatz Haderach? Kételkedem benne, hiszen annak ott van Muad-dib. Scytale ugye reménykedik abban, hogy a gholákba beültetett hangparancs Idahonál is fog működni. De fog? Kötve hiszem, inkább egy újabb szintet fog lépni, ahogy ellenáll. És hogy hová? Talán egy szupernavigátorrá válik, és látni fogja az összes lakott bolygót, annak megfelelően, hogy kik laknak ott? Például ahol a gépek élnek, azokat vörössel? Meglehet. No és Sheeanával mi van? Neki az író kulcsszerepet tartogatott. Vajon mi lehetett ez a szerep? Mi történik a nem-hajó utasaival, akik elszöktek minden és mindenki elől, Scytale sztázisampullájában ott az a sok kulcsszereplő (Atreidesek, thleilaxi mesterek és alakváltók) sejtje, akiknek a gholáit elő lehet állítani. Márpedig amit meg lehet csinálni, azt meg is fogják. El tudom képzelni, ahogy végre megvalósítják az Atreidesek az eddig elhanyagolt boldogságukat, hála a Shaitannak, nincs már birodalom, amiért egy darabig fel kell áldozniuk az életüket. A végén igen, talán, az egyiket… És ott vannak a kis férgek… vajon nem azért, hogy ők is kialakítsák a maguk kis Dűnéjét és amikor jön a Kralizec, akkor előbújnak, továbbvíve Sheena láthatatlanságát, Teg gyorsaságát és minden egyebet? És a futarok? Vajon tényleg a negyedik generációs alakváltók a kezelők? Újjáépül a Bene Thleilax? Milyen lesz a viszonyuk a többiekkel, hiszen ott van velük imádatuk tárgya, a Shai-Hulud, aki mellett Sheeanát papnőnek kell tekinteniük? És mi lenne a szerepe a zsidó diaszpórának, amelyik szintén velük tart? No és milyen lesz a gépi Kwisatz Haderach (nehogy már nekik ne legyen)? Őrjítően érdekes kérdések, csak kár, hogy soha nem tudhatjuk meg – hacsak át nem tudunk menni egy olyan párhuzamos univerzumba, ahol Frank Herbert be tudta fejezni a történetet -.
Végezetül még annyit, hogy őt olvasni olyan, mintha belelátott volna egy alternatív jövőbe, amit nem csak látott, hanem értett és megértett, amit képes volt átadni nekünk, olvasóknak, olyan szinten, hogy az egész teljesen élővé válik előttünk.

5 hozzászólás
Kkatja P>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Hát nem ez volt a Dűne sor legfényesebb és legpörgősebb csillaga, nagyon lassan lendültem vissza a világába, de szerencsére a közepére érve jó szokása szerint ismét magával ragadott FH. fantasztikus filozófiája és onnét már nem volt megállás, tobzódtunk a szokásos politikai intrikákba, cselszövésekben és ármánykodásokban, jóval keményebben, mint az eddigi részekben.
Sajnálom, hogy vége az eredetinek, még rá kell lelkileg hangolódnom a fia általi folytatásokra, mert sokatok szerint jóval gyengébbek a további részek… hmm, meglátjuk! :)

1 hozzászólás
Isley IP>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Az előző regényekkel ellentétben nem volt jelentős időugrás a két kötet között, így A Dűne Káptalanház eseményei nemcsak szervesen összekapcsolódtak A Dűne eretnekeiével, hanem a szereplők is nagyrészt ugyanazok voltak. A Bene Gesserit a Dűne és a homokférgek pusztulása után, ami az egész univerzumot megfosztotta béklyóitól, a Rend bolygójára, a Káptalanházra szállította az utolsó megmaradt homoksügért, hogy új Dűnét, és új homokférgeket hozzanak létre. A Rend kellőképp megértette azt a leckét, amit Muad-dib és az Istencsászár adott az univerzumnak, így az új homokférgeket már úgy hozzák létre, hogy sohase ismétlődhessen meg a Jessica-bűn, és ne jöjjön el egy újabb Kwisatz Haderach.
Miközben a Bene Gesserit az egész univerzum sorsáról döntő lépéseket tesz, a Szétszóródásból, az Istencsászár Arany Ösvényéből visszatért rebellisek leszármazottai, a Pókkirálynő által irányított Tisztelet Matrónái a tervet fenyegetik. A matrónák fel sem foghatják, hogy milyen botor és önpusztító, aki a Rendre támad.

A hat klasszikus Dűne könyvből az utolsó kettőben egyértelműen a Bene Gesserit kerül rivaldafénybe. A Tisztelendő Anyák talán nem annyira érdekes karakterek, mint amilyenek az első könyvek főszereplői voltak mint individuumok, mert ők elsősorban a Rend tagjai, és nem önálló célokkal rendelkező egyének. Bár Odrade és Taraza célja még a Tisztelendő Anyákat is megdöbbentette, amikor végre megértették őket. Azzal együtt, hogy a Káptalanház nagy részét a Tiszetelendő Anyák párbeszédei teszik ki, a regény zseniális. A Rend az utolsó két kötetre már olyan kidolgozottsági szinten mozog, Herbertnek sikerült egy olyan Rendet teremteni, akik valóban kiérdemelték az emberiség tanítómesterei titulust. Az Agónia eredményeképp a Más Emlékekkel felvértezett Tisztelendő Anyák olyan tudás birtokosai, hogy az emberiség valóban gügyögő gyermekek csoportjának tűnik hozzájuk képest.
Ez a regény pedig arról szól, hogy az emberiség nevelői képesek lesznek-e az előre meghatározott jövő alóli felszabadítás után új jövőképet adni a Szétszóródás népeinek és megmenteni a „Dűnét”.

kte P>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Nem a legjobb darabja a sorozatnak A Dűne Káptalanház, de szerintem nem különbözik színvonalban jelentősen az előző részektől. Ezúttal egyértelműen a Bene Gesserit a főszereplő, így a legtöbb időt egyes Tisztelendő Anyák, illetve a hozzájuk kapcsolódó emberek, főleg Murbella, az előző részben elfogott Tisztelet Matrónája és a sokadik Duncan Idaho ghola fejében töltjük. A korábbiaknál többet megtudunk a szervezetről, például a hatalom megosztásáról, a bürokráciához való viszonyukról, mindennapjaikról. A történet első harmadában céltalannak tűnt a sok elmélkedés, majd izgalmasabbá vált, végre voltak történések, de igazán csak a könyv végére pörögnek fel az események. A gondolatok ezúttal is szerteágazó témákat ölelnek át a bolygó átalakítása miatti szomorúságtól, a hatalom természetétől, a szerelemről a különleges fegyvereken át természetesen az emberiség jövőjéig.
Némi hiányérzet maradt bennem a végével kapcsolatban, nem derült ki, hogy spoiler Ezek mellett a szálak összeértek, fény derült Taraza és Odrade tervére, ami jó alapot jelent a jövő hozta kihívások megoldásához. Nem tántorít el a további részek elolvasásától, de nem sietek, egy ilyen filozofikus könyvet mindig meg kell emészteni. :)

Póli_Róbert>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Háát…ez is megvolt
Kissé elfáradt a történet, így a hatodik kötetre (ez már az előző részen is látszott).
Az író is elfáradt.
De én is, piszokul.
Elegem volt a sok társadalmi, politológiai, szociológiai, filozófiai és egyéb hasonló gondolkodásból, szólamból, a mentátok logikai lineáris szövegeléséről nem is szólva.
Végre el kellett volna jutni valahova, de csak ki nem mondott tervek, érthetetlen utalások, alig sejtetések vannak.
Ne már!
Valami történjen is.
Jó, történt.
De ez lehetett volna egyszerűbb s egyúttal nagyszerübb is.
Így csak bosszankodtam rajta.
Az Istencsaszárt követően akár egy fél könyv után eljutthattunk volna ennek a könyvnek a végére.
A többi… szóhasmenés.

Aerandir>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Azt hiszem, kezdek kinőni a Dűnéből. Vagy ő nőtt ki magából, mindenesetre ennek már nem sok köze volt ahhoz a Dűnéhez, amit jó sok éve megismertem és megszerettem. Ebben már szinte semmi nem volt az eredeti karakterekből, helyszínekből, stílusból, ami meg volt, az inkább ne lett volna. spoiler Megértem, ha Herbert nem akarta csak úgy otthagyni a szépen felépített világát, és azt is, hogy még mindenféle ötlete volt, és azt meg akarta írni, de nekem már túl hosszúnak tűnik ez a sorozat. Nagyon lassan halad, a könyv egy óriási kérdéssel kezdődik, ami a végére ugyanúgy megválaszolatlanul marad. Tessék szépen tovább olvasni, hátha egyszer kiderül. Inkább bele se gondolok, hogy amennyit elolvastam, az a teljes univerzumnak még mindig csak egy töredéke, ráadásul rengeteg könyvet már nem is a mester írt. És ismét meg kell jegyeznem, hogy a csapnivaló fordítás valószínűleg ismét hozzájárult ahhoz, hogy ne nyűgözzön le. Pedig a könyv most legalább külsőre igényes volt, szép borító, jó minőségű papír… De a szerkesztés és fordítás szinte ugyanolyan, mint amiről az előző kötetnél már panaszkodtam.

Melchiadesian>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Pont és ellenpont. Az első regény, a Dűne egyik fő témája az volt, hogy hogyan lehet egy sivatagból élettől virágzó ökoszisztémát létrehozni, itt pedig egy élő bolygót sivatagosítanak el. Persze nem csak erről szól a regény. Néhol el lehet tévedni a sok történetszálban, de a végére nagyjából tisztázódik a helyzet.

2 hozzászólás
Szencsike P>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Szerencsére ez sokkal izgalmasabb volt mint az Eretnekek, de nagyon újat nem hoz hozzá képest. Akciódús kötet, de alapjában véve kezd kifáradni a történet. Nem tudom, hogy meglepőnek lehet-e nevezni a végét vagy sem, de hagy hiányérzetet. Az a baj, hogy a 4. kötettől már nem is éreztem jól magam a sorozattal, lehet nekem már ott véget ért…

Rendbonto>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Ez volt hát az utolsó könyv, amit Frank Herbert írt a Dűne sorozathoz. Számomra ugyanolyan volt, mint az előző rész: unalomba folyt elvont filózgatás, miközben kb. semmi sem történik. Herbert már a Dűne Istencsászáránál elszállt, és nem is tért vissza az első Dűne könyvhöz, se hangulatba, se jó karakterek létrehozásába. Valakinek biztos tetszenek ezek az utolsó Dűne könyvek, de az nem én vagyok, nekem nem jött át…

samuelpff>!
Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

Az elso 130 oldalon azert ultem egy jo masfel evet, de vegul apa szolt hogy kerne vissza a sorozatot, ugyhogy belehuztam.

Emlekeim szerint tavaly marciusban nagyon untam Lucilla, Odred, Idaho es Murbella szenvedeset, aztan most mikor random folytattam az olvasast, nem voltam ugy elveszve az eterben, ugyhogy annyira nagyon azert megsem unhattam hogy elkalandoztam volna fejben. (Amugy nem szoktam ilyet csinalni, hogy ennyi ido utan csak ugy folytatom ahol a konyvjelzo pihent. En inkabb ujraolvasom, csak aggodtam ha most is ujra nekiallok az elejetol, ismet felbehagyom majd.)

Aztan igazabol beindultak vegre az esemenyek is, osszeszedettebbnek ereztem mint a Dune ertenekeit, ahol ez az erzes kimondottan eros es zavaro volt az Istencsaszar tokeletessege utan. Kivancsi leszek a fiu -es tarsszerzo- altali folytatasra, nagyon izgalmas helyen ert veget a tortenet.

(A kovetkezo nagy falat megveve: Asimov) :D

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kkatja P>!

Egyesek sosem vesznek részt a dolgokban. Az élet csak úgy megtörténik velük. Ostoba szívóssággal léteznek, és dühvel, erőszakkal reagálnak mindenre, ami kiemelhetné őket a biztonság nehezteléssel teli illúziójából.

Alma Mavis Taraza

186. oldal (VP, 1995)

Kkatja P>!

A szokásaid mindig vadásznak utánad. Az az én, amit létrehozol, kísérteni fog, mint egy szellem, ami a tested körül bolyong, várva, hogy megszállhasson téged. Függővé válunk attól az éntől, amit felépítünk. A rabjai vagyunk annak, amit csináltunk.

349. oldal (VP, 1995)

1 hozzászólás
Kkatja P>!

Az emberi öncsalásnak sok formája van.

453. (VP, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: önbecsapás
Kkatja P>!

Az érzés és az érzelgősség közötti különbséget könnyű meglátni. Ha kikerülöd valakinek a kutyáját az úton, az érzés. Ha viszont gyalogosokat ütsz el amiatt, mert kikerülöd a kutyát, az már érzelgősség.

303. oldal (VP, 1995)

Kkatja P>!

A hatalom vonzza a korrumpálhatókat. Az abszolút hatalom az abszolút korrumpálhatókat.

389. oldal (VP, 1995)

Kkatja P>!

Ha nem látod a fájdalmat, könnyen okozhatsz még nagyobb fájdalmat anélkül, hogy gondolnál vele.

454. oldal (VP, 1995)

Kkatja P>!

…az erőszak még több erőszakot gerjeszt, és az inga addig leng, amíg az erőszaktevők szét nem zúzódnak.

150. oldal (VP, 1995)

Kkatja P>!

A kész megértés gyakran térdreflex, és a megértés legveszedelmesebb formája. Átlátszatlan fedőlapot borít a tanulás képességére. A törvény ítélkezési precedensei működnek így: zsákutcákkal szórják tele az utad. Vigyázz. A megértés semmi. Minden megértés időleges.

Mentát Fixe (adacto)

208. oldal (VP, 1995)

Melchiadesian>!

Szorítkozz pusztán megfigyelésre, és sosem fogod észrevenni a saját életed lényegét. A dolgot így is meg lehet fogalmazni: Éld a legjobb életet, amit tudsz. Az élet olyan játék, aminek a szabályait akkor tanulod meg, ha beleveted magad, és késhegyre menően játszani kezded. Máskülönben állandóan kibillensz az egyensúlyodból, folyamatos meglepetést okoz neked a változó játék. Akik nem játszanak, gyakran siránkoznak, hogy a szerencse mindig elmegy mellettük. Nem hajlandóak meglátni, hogy a szerencséjüket részben ők teremtik meg.

Kkatja P>!

Egyensúly: ez a kulcs. […] Az emberek furcsa felületeken tudnak egyensúlyozni. […] Még kiszámíthatatlanokon is. Ezt nevezik „ráhangolódásnak”. A nagy muzsikusok ismerik. A szörfösök, akiket kiskoromban a Gammun láttam: ők is ismerik. Némelyik hullám megdob, de fel vagy készülve rá. Visszamászol, és újra nekimész.

237. oldal (VP, 1995)


A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia
James Luceno: Darth Plagueis
Orson Scott Card: Végjáték
Timothy Zahn: Járulékos veszteség
Dan Simmons: Hyperion
Matthew Stover: A Sith-ek bosszúja
Orson Scott Card: Ender árnyéka
John Jackson Miller: Kenobi