A ​Dűne istencsászára (A Dűne 4.) 194 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne istencsászára Frank Herbert: A Dűne istencsászára Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Paul Atreides homokféreggé vált fia, II. Leto három és félezer éve uralkodik az egykori Impérium felett. Birodalmában béke honol, a színfalak mögött azonban a régi világrend hatalmai az istencsászár uralmának megdöntésére szövetkeznek. Ha tervük sikerül, és a császár elpusztul, a világegyetem felszabadul a zsarnokság alól.
Csakhogy Leto a Dűne utolsó homokférge. Férgek nélkül pedig a bolygón soha nem lesz újra melanzs, és a készletek kimerülése káoszba taszítja a fűszer különleges hatásaira épülő multigalaktikus társadalmat.
A Dűne és annak folytatása – Frank Herbert klasszikussá vált regényciklusa – minden idők legsikeresebb science fiction remekének számítanak. A Dűne istencsászárával e nagy ívű sorozat negyedik kötetét nyújtjuk át az Olvasónak.

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
GABO, Budapest, 2021
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635660834 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Szukits, Szeged, 2004
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634970524 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Valhalla Páholy, Debrecen, 1994
542 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353147 · Fordította: Hoppán Eszter

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

II. Leto Atreides


Kedvencelte 36

Most olvassa 14

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 100

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Morpheus >!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Hogyan láthatod egyszerre a múltat, a jelent és a jövendőt? Légy II. Létó. Vagy ha az nem lehetsz, akkor az, aki megírta azt a történetet, amely II. Létó emlékiratairól szólt. Ha egyik sem megy – bár érezhetjük, mennyivel alacsonyabbak egymástól ezek a lépcsőfokok –, akkor olvassuk magát a könyvet. Apropó, lépcsőfokok. Az elsőre fellépni sem túl egyszerű, de azért sok mindenkinek sikerül. A másodikra már sokan nem bírnak fellépni. A harmadikra fellépni szinte felüdülés a másodikhoz képest, de csak azért, hogy szusszanhassunk egyet ahhoz, hogy nekirugaszkodhassunk a negyediknek, amire aztán vagy sikerül fellépni, vagy nem. Nem tudom, hányan estek hátra erről a lépcsőfokról, de a lényeg azok, akiknek sikerült, és még magasabbról vehetik szemügyre az Arany ösvényt. Maga a történet, ami egy közel 3500 éves, egyszerre emberfeletti és embertelen lény – aki a kettő között próbálja megőrizni ember mivoltát – mindössze néhány hetéről szól. Már maga ez is egy paradoxon. Hogyan ismerhetnénk meg Őt ennyi idő alatt? Őt, a szokásosan őrült Atreidest, aki még éppen gyerek – bár már akkor is mérhetetlenül vén, benne minden valaha volt élettel –, de a gyerekből átlép egy végtelenül magányos és hosszú létezésbe, az emberféregébe. Hogy miért? Mert ő Atreides. Mert az Arany Ösvényre valakinek rá kell lépnie, és azt létrehoznia, megerősítenie. Közben létrehozni az újfajta embert – naná, hogy az is Atreides –, akit nem láthatnak a jövőbe látók sem. Hogy miért? spoiler Maga a történet bepillantást nyújt abba a birodalomba, amit felépített és vaskézzel meg is tartja azt, azt az erőt használva fel, amivel ellenségei próbálják őt elpusztítani, illetve ellenségeit használja arra, hogy a dolgok éppen arra haladjanak, amerre ő – azaz dehogyis ő, hanem az Arany ösvény – megköveteli spoiler. Olyan teher ez, amit senki sem ért, alig néhányan éreznek át, illetve amikor megjelenik az, aki teljesen átérzi, ez maga az a pillanat, ami összeomlasztja II. Létó életét, amit ugyanúgy elfogad, mint minden más szükségszerűséget – higgadt nyugalommal, amiről félelmetesen felemelő olvasni -. spoiler

Olympia_Chavez P>!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Kezd ez a Dűne élmény olyan hepehupás lenni, mint maga a sivatag. Hol egy barkán tetejéről szemlélem az elém tárt világot kaján elégedettséggel az arcomon, hol váratlan seggcsúszka lesz a vége a bucka sarlója mentén. Ezzel a mostani kötettel is nyeltem egy kis homokot, még csikorog a fogaim között, de élménynek ez is különleges volt és tudom, hogy adnom kell majd neki még egy esélyt a későbbiekben.
A Dűne gyermekei eseményei után 3500 évvel járunk. A régi ismerősök közül csak II. Leto Atreides él már, az istencsászár, aki metamorfózisa, öröksége és a fűszer révén magában hordoz mindent ami volt, ami lehetne és ami lesz. Megvalósította tervét és az Impérium középpontjává változtatta az (Ar)rakist, ami ökológiai fejlesztése révén maga a „földi” Paradicsom. A regény mégsem ezzel az idillikus képpel indít, hanem lázadók egy kétségbeesett akciójával, ami az istencsászár és hatalma ellen irányul. De hát mi és hol csúszott ennyire félre? Mi bajuk van ezeknek az embereknek? Hiszen 3500 éve béke van és egy kellemes bolygón élhetnek. Miért lázadoznak? Nos, minden más miatt. Minden ellen, amit Leto képvisel és rájuk erőltet, vagy épp megvon tőlük, kezdve a szabad döntés és akarat jogával. Leto maga a nagybetűs despota, aki mindent korlátoz, mindent elvesz, ami szabaddá tehet, de ezüst tálcán hozza és helyezi népei feje fölé azt a búrát, amiben, mint langyos, steril környezetben ücsöröghetnek, akár a páfrányok a kiteljesedés reménye nélkül. Persze hősünk nem őrült bele a hatalomba, ennyire nem adja könnyen az élményt Herbert. Épp ellenkezőleg. Az első trilógia utáni fordulóponton vagyunk, szerzőnk pedig új ösvényt vág a történelem már rommá koptatott kerengőjébe. Leto a nietzschi gondolat, spoiler önfeláldozása révén nyit utat az emberiségnek eddigi evolúciós zsákutcájából valami új felé.

Körülbelül eddig tart az izgalom, ez is jól szétszórva, nem is morzsányi, inkább porszemnyi adagokban. Ugyanis a regény nagy hányadában nem történik semmi. Nem túlzok, tényleg semmi! Leto mereng, naplót vezet, elvont párbeszédeket folytat, monologizál, mindezt ráadásul a filozófia és teológia homályos nyelvén. A sorok között kell olvasnunk, mert kifejtve, megmagyarázva semmi sem lesz. A regény mégis élvezetes és vonzóan hangulatos, sőt, olykor még humoros is.
De emellett sajnos vannak hibái is. Számomra kifejezetten megterhelőek voltak a túlsulykolt jellemzések, az olykor repetitív stupiditás off és a túl kontrasztos képek a mindentudó császár és infantilis kompániája között. Ugyanígy és ugyanitt egy hangyányival kevesebb, olykor hangulatidegen szexuális utalásból is megértettem volna a császár és a szűk látókörűek közötti ordító szakadékot.
Amint látom másoknak is nagyon megoszlik erről a kötetről a véleménye, mert egyrészt érződik, hogy valami korszakalkotó van kibontakozóban, nem csak a történetben, hanem műfajilag is, de túl nagy a diszkrepancia az orákulum istencsászár és a balga emberek között. Duncan még soha nem volt ennyire unszimpatikus, pedig tudjuk, hogy jelenleg csak indikátor szerepének tesz eleget a császár jövőformálásában, mégis legszívesebben tarkón zúznák egy-egy jelenetben, egy – Mégis mit vártál?! – felkiáltással.
Szóval jó ez, jó ez, csak kellenének már nagyon azok a válaszok a következő kötetből. :))

off

5 hozzászólás
Razor P>!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

A Dűne 2. és 3. része után kicsit félve kezdtem bele ebbe a kötetbe, mert az előző részekben egyre jobban dominált a filozófia, és az istencsászárrá vált Letóval a középpontban feltételeztem, hogy ezúttal sem lesz másképp, ráadásul ehhez hozzájönnek az időugrás miatti új karakterek.
Nos, filozófia volt valóban szép számmal, ám ezúttal valahogy élvezhettőbben volt tálalva, nem döcögött úgy, mint pl. a Dűne Messiásánál. Az új karakterekkel szintén nem volt gond, hamar megkedvelte őket az ember, hogy aztán szorítson nekik.

>!
Szukits, Szeged, 2004
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634970524 · Fordította: Hoppán Eszter
kte P>!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

A Dűne istencsászára kiadós és tartalmas falat a sorozat rajongóinak. Hosszú ideig olvastam, mégsem éreztem úgy, hogy megküzdöttem vele. Új szereplőket ismertem meg, bár többségük eltörpült Leto hatalmassága mellett, aki az eltelt évezredek alatt fizikailag hatalmasra nőtt, átalakult és minden eseményt az Arany Ösvényhez való viszonyával ítél meg. Elmélkedéseiből megértettem a lényeget, de némelyik gondolatmenetnél nem tudtam követni, akárcsak Moneo vagy Duncan. Elgondolkodtató volt olvasni némelyik elképzelést a társadalmak működésével kapcsolatban és nem titkolt elégedettséggel olvastam a halszólítók női mivoltának indoklását. :)
A történet nem hosszú időt ölel át, nincs rengeteg említésre méltó esemény, mégis Leto gondolatain keresztül messze kalandozhatunk térben és időben. Mindenféle összeesküvések zajlanak ellene, spoiler, embert nemesít kétféle értelemben is (spoiler).

Attila_Márton>!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

A megkukacosodott Hari Sheldon kezébe vette az univerzum sorsát. :D
Nagyon remélem, hogy az utolsó két kötet is van ilyen jó, mert ez magasra tette a lécet.

3 hozzászólás
Bogi_könyveskuckója>!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Számomra és szerintem sokan velem együtt ugyanezt gondolják, hogy Frank Herbert olyan kulcsfigura a sci-fiben, mint Tolkien a fantasyban! Az eddig olvasott négy kötet közül az elsővel együtt eddig ez tetszett a legjobban.
A Dűne világa:
Teljesen beleszerettem a Herbert által alkotott Dűne/Arrakis világába. Annyira szépen van felépítve, minden egyes komponens összefügg a másikkal….ha valamelyik kiesik..az adott életforma felbomlik és egy másik veszi kezdetét. Mindkét formából, ha kiesik egy komponens, a másik végletbe megy át. Nagyon érdekes a homokféreg – fűszer – víz kapcsolata, amire az adott életforma épül.
A mostani kötetben Arrakis a történések helyszíne. A Dűne sivár vidékét a zöldellő természet vette át. A bolygó felszínén a víz szabadon megtalálható. A homokférgek eltűntek.
A szereplők:
A kötet középpontjában II. Leto, Paul fia áll, aki metamorfózisba lépett egy homoféreggel és több, mint 3000 éve uralkodik már. A kötetben rengeteg gondolata és elmélkedése jelenik meg. Felmerül az olvasóban a kérdés….és ugyanúgy a történetben szereplő többi egyénnek is, hogy vajon mennyit tud egy ember megőrizni az emberi mivoltából egy ilyen jellegű metamorfózis során? Mikor jön el az a pont, ahol már nem ember az ember…csak egy ösztönök által irányított állat?
Bevallom..kettős érzéseim voltak vele kapcsolatban. Utáltam…de szántam is őt. Néha úgy éreztem, mintha a Star Wars világában lennék és Leto lenne, Vader nagyúr.
A másik szereplő, akit nagyon szerettem az nem más, mint Duncan Idaho. Az ő karaktere volt számomra a legizgalmasabb…másrészt a legtragikusabb is. Idaho volt az a karakter, aki azt se tudta hogy hol van, és hogy miért van ott, ahol éppen van. Szegény olyan volt nekem, mintha egy időhurokban rekedt volna. Egy igazi lázadó, erős jellemű karakter.

Úgy érzem a kötet most eléggé cselekmény központú volt. Persze volt benne politika és filozófia is. Ettől függetlenül folyamatosan tudtam követni és szépen tudtam vele haladni.
A vége is nagyon izgalmasra sikeredett. Alig várom a következő részt.

>!
GABO, Budapest, 2021
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635660834 · Fordította: Horváth Norbert
RandomSky>!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Frank Herbert a Dűne sorozat korábbi három részében is olyan léptékekben gondolkozott és szőtte lélegzetelállító történetfolyamát, mely próbára teszi a hétköznapi emberi elmét, ám jelen kötet nem „csupán” az időben ugrik nagyot. Különösen a címszereplő fejtegetéseit, ill. párbeszédeit kell koncentrált figyelemmel olvasni. S bár a legfontosabb gondolati szálak nem változtak – továbbra is a hatalom, a vallás, a tömegek mibenlétén és működésén spekulál a legtöbbet Herbert –, egyre messzebbre visz, úgy, hogy már az első rész is évezredekkel a mi jelenünk utáni, elképzelt jövőben játszódott.
Bővebben: http://ekultura.hu/2021/06/14/frank-herbert-a-dune-iste…

Diosz P>!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Viszonylag lassan haladtam vele, ahhoz képest hogy az előző részeket olvastam. (Igaz, ágynak dőltem, sok napon csak aludtam) Azt kell mondjam, nekem nem volt könnyű olvasmány. Azért sok minden világosabb lett, köszönhetően Leto istencsászár belső elmélkedéseinek, gondolatainak feljegyzései megint segítettek megérteni néhány dolgot, de talán én még nem értem teljesen Az Arany Ösvényt. Vagyis az oda vezető út nem minden lépése világos.
A történet idővonalában nagy ugrás volt ez a 3500 év az előző részekhez képest. Viszont rengeteg olyan momentum van benne, amivel nem találkoztam más sci-fi művekben. Mindenképp egyedi a története és a gondolatvilága is. Még mindig nem láttam a Dűne filmeket, ha végig olvastam, csak utána akarom megnézni. Az a helyzet hogy gondban vagyok, mert olvasás közben annyira különböző módon képzelem el a helyszínt, az embereket, nagyon keverednek bennem a múltról és a jövőről alkotott elképzelések, e tekintetben nagy bennem a tanácstalanság. Többek közt ezért is halogatom megnézni a filmet. A szereplőket illetően nekem hiányzott Ghani, és Stilgar.
Azt hiszem annyi minden van ebben a történetben, de nem látom át minden részletét. Túl szétszórtak a gondolataim, nem jókor olvastam ezt a részt. Talán sor kerül egyszer az újra olvasására is.
Ami még nagyon fura élmény volt, hogy volt egy félreolvasásom, és onnantól fogva képtelen voltam mást olvasni, Szóval kb egész végig halszállítóknak olvastam a halszólítókat…

1 hozzászólás
Drien>!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Kevésbé mozgalmas, mint a korábbi kötetek, mégis a kedvencem a sorozatból. A filozófiai, politikai elmélkedések, az istencsászár stílusa utánozhatatlan, lebilincselő.
Sokkal több, mint sci-fi.

Isley P>!
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

II. Leto Atreides, a világegyetem istencsászárának három és félezer évig tartó uralma a végéhez közeledik. Az Arany Ösvény, amelynek Leto mindent alárendelt, sorsa itt dől el. Ez egyben az emberiség sorsáról is hivatott dönteni.

Kellett egy kis idő, hogy megszokjam, hogy A Dűne gyermekének fiatal zsenije itt már egy több ezer éves, külsőre leginkább előféregnek nevezhető lény, aki egy sohasem látott több ezer évig tartó békét, Leto Békéjét hozta el az emberiségnek. Egy időszakot, mely megtanítja a világmindenséget arra, hogy vágyaik milyen őszintétlenek, s uralma azt segíti elő, hogy szembenézzenek saját természetükkel, és, hogy egy olyan lényre és történelmi személyre mint Leto, sohasem legyen szükség. Leto nem isten, nem ördög, hanem egy olyan lény, akinek esszenciája feleslegessé teszi még egy olyan eljövetelét mint ő. De nemcsak szerepe, hanem következetesen és legnagyobbrészt magvas és friss gondolatai is egyaránt eredetivé teszik őt. Az egyik legmegfogóbb karakter, akiről eddig olvastam. Ezzel együtt karakter szempontból gyengébbnek éreztem egy nüansznyival a korábbi köteteknél A Dűne istencsászárát. II. Leto Atreideshez csakis Paul Atreides fogható, azonban a regény többi karaktere némiképp haloványabb jelenség volt mint a megelőző kötetek erős és jól megfestett szereplői. A regény története pedig meglehetősen csekély. Kevésbé Leto uralmának számtalan éveiről szól, hanem inkább Leto céljairól és gondolatvilágáról. Lehetett volna több történelem, de így is jó volt, mert a lényegnek mindenképp Leto magyarázatait tartottam, és ezt részletesebben már be sem lehetett volna mutatni.


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

     – Duncan, hát nem mondtam még neked, hogy ha azt hiszed: tudsz valamit, az a legbiztosabb akadály a tanulás előtt?

286. oldal WP

pwz I>!

A jelen szórakozás, a jövő álom: csak az emlékek fedhetik fel az élet értelmét.

486. oldal (Valhalla, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: álom · élet · emlék · jelen · jövő
pwz I>!

– A szavak bármennyi terhet elbírnak, amennyit mi akarunk. Csak megegyezésre van szükség, és egy hagyományra, amire építeni lehet.

184. oldal (Valhalla, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: hagyomány · megegyezés · szó
pwz I>!

(…) a hisztéria a tudatlanság melegágya.

436. oldal (Valhalla, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: tudatlanság
pwz I>!

Amit nem irányíthatunk, azt legalább tartsuk kordában.

264. oldal (Valhalla, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: irányítás
Melchiadesian>!

– Ha egy dolog eltűnik – mondta Leto, – az legalább annyi üzenetet hordoz, mint amikor valami hirtelen felbukkan. Az üres helyek mindig megérik a tanulmányozást.

Kapcsolódó szócikkek: II. Leto Atreides
Kkatja P>!

…te mire éhezel, Uram? – kockáztatta meg Moneo.
     – Egy olyan emberiségre, amely képes valóban hosszútávú döntéseket hozni. Tudod, mi a kulcsa ennek a képességnek, Moneo?
     – Már sokszor elmondtad, Uram. Az a tulajdonság, hogy az ember képes legyen meggondolni magát.
     – Igen, hogy képes legyen változtatni. És azt tudod, mit értek hosszú táv alatt?
     – Neked az biztosan évezredeket jelent, Uram.
     – Moneo, a Végtelenhez képest még az én évezredeim is csak apró villanások.
(…)
     – Az idő minden véges szemlélő számára lejár egyszer. Nincsenek zárt rendszerek. Még én is csak a véges mátrixot tágítom ki.

86-87. oldal

Melchiadesian>!

Az elme ránk kényszerít egy keretet, amit 'valóságnak' hív. Ez az önkényes keret hajlamos szinte teljesen függetleníteni magát attól, amit az érzékeink jeleznek.

46%

Melchiadesian>!

A legtöbb civilizáció a gyávaságra épül. Lenyomjátok azokat a mércéket, amik bátorsághoz vezetnének. Visszafogjátok az akaratot. Megzabolázzátok az étvágyat. Korlátok közé zárjátok a horizontot. Minden mozdulatot törvénnyel szabályoztok. Tagadjátok a káosz létét. Még a gyerekeket is arra tanítjátok, hogy lassan lélegezzenek. Mindent megszelídítetek.

Olympia_Chavez P>!

Ismerem az őseim gonoszságát, mert ők én vagyok. Az egyensúly végletesen kényes. Tudom, hogy azok között, akik olvassátok a szavaimat, kevesen gondolkodtok így az őseitekről. Meg sem fordult a fejetekben, hogy túlélők voltak, és a túlélés maga néha kegyetlen döntéseket jelentett, azt a fajta féktelen brutalitást, amelyet a civilizált emberiség keményen dolgozva igyekszik elnyomni. Milyen árat fizettek ezért az elfojtásért? Elfogadjátok saját kipusztulásotokat?

AZ ELLOPOTT NAPLÓK

96. oldal


A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Ernest Cline: Ready Player One
Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Lois Lowry: Az emlékek őre
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Ransom Riggs: Üresek városa
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Philip K. Dick: Kizökkent idő