A ​Dűne istencsászára (A Dűne 4.) 157 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne istencsászára Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Paul Atreides homokféreggé vált fia, II. Leto három és félezer éve uralkodik az egykori Impérium felett. Birodalmában béke honol, a színfalak mögött azonban a régi világrend hatalmai az istencsászár uralmának megdöntésére szövetkeznek. Ha tervük sikerül, és a császár elpusztul, a világegyetem felszabadul a zsarnokság alól.
Csakhogy Leto a Dűne utolsó homokférge. Férgek nélkül pedig a bolygón soha nem lesz újra melanzs, és a készletek kimerülése káoszba taszítja a fűszer különleges hatásaira épülő multigalaktikus társadalmat.
A Dűne és annak folytatása – Frank Herbert klasszikussá vált regényciklusa – minden idők legsikeresebb science fiction remekének számítanak. A Dűne istencsászárával e nagy ívű sorozat negyedik kötetét nyújtjuk át az Olvasónak.

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
Szukits, Szeged, 2004
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634970524 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Valhalla Páholy, Debrecen, 1994
542 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353147 · Fordította: Hoppán Eszter

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

II. Leto Atreides


Kedvencelte 29

Most olvassa 5

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Razor SMP
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

A Dűne 2. és 3. része után kicsit félve kezdtem bele ebbe a kötetbe, mert az előző részekben egyre jobban dominált a filozófia, és az istencsászárrá vált Letóval a középpontban feltételeztem, hogy ezúttal sem lesz másképp, ráadásul ehhez hozzájönnek az időugrás miatti új karakterek.
Nos, filozófia volt valóban szép számmal, ám ezúttal valahogy élvezhettőbben volt tálalva, nem döcögött úgy, mint pl. a Dűne Messiásánál. Az új karakterekkel szintén nem volt gond, hamar megkedvelte őket az ember, hogy aztán szorítson nekik.

>!
Szukits, Szeged, 2004
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634970524 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
kte
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

A Dűne istencsászára kiadós és tartalmas falat a sorozat rajongóinak. Hosszú ideig olvastam, mégsem éreztem úgy, hogy megküzdöttem vele. Új szereplőket ismertem meg, bár többségük eltörpült Leto hatalmassága mellett, aki az eltelt évezredek alatt fizikailag hatalmasra nőtt, átalakult és minden eseményt az Arany Ösvényhez való viszonyával ítél meg. Elmélkedéseiből megértettem a lényeget, de némelyik gondolatmenetnél nem tudtam követni, akárcsak Moneo vagy Duncan. Elgondolkodtató volt olvasni némelyik elképzelést a társadalmak működésével kapcsolatban és nem titkolt elégedettséggel olvastam a halszólítók női mivoltának indoklását. :)
A történet nem hosszú időt ölel át, nincs rengeteg említésre méltó esemény, mégis Leto gondolatain keresztül messze kalandozhatunk térben és időben. Mindenféle összeesküvések zajlanak ellene, spoiler, embert nemesít kétféle értelemben is (spoiler).

>!
Diosz P
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Viszonylag lassan haladtam vele, ahhoz képest hogy az előző részeket olvastam. (Igaz, ágynak dőltem, sok napon csak aludtam) Azt kell mondjam, nekem nem volt könnyű olvasmány. Azért sok minden világosabb lett, köszönhetően Leto istencsászár belső elmélkedéseinek, gondolatainak feljegyzései megint segítettek megérteni néhány dolgot, de talán én még nem értem teljesen Az Arany Ösvényt. Vagyis az oda vezető út nem minden lépése világos.
A történet idővonalában nagy ugrás volt ez a 3500 év az előző részekhez képest. Viszont rengeteg olyan momentum van benne, amivel nem találkoztam más sci-fi művekben. Mindenképp egyedi a története és a gondolatvilága is. Még mindig nem láttam a Dűne filmeket, ha végig olvastam, csak utána akarom megnézni. Az a helyzet hogy gondban vagyok, mert olvasás közben annyira különböző módon képzelem el a helyszínt, az embereket, nagyon keverednek bennem a múltról és a jövőről alkotott elképzelések, e tekintetben nagy bennem a tanácstalanság. Többek közt ezért is halogatom megnézni a filmet. A szereplőket illetően nekem hiányzott Ghani, és Stilgar.
Azt hiszem annyi minden van ebben a történetben, de nem látom át minden részletét. Túl szétszórtak a gondolataim, nem jókor olvastam ezt a részt. Talán sor kerül egyszer az újra olvasására is.
Ami még nagyon fura élmény volt, hogy volt egy félreolvasásom, és onnantól fogva képtelen voltam mást olvasni, Szóval kb egész végig halszállítóknak olvastam a halszólítókat…

1 hozzászólás
>!
Attila_Márton
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

A megkukacosodott Hari Sheldon kezébe vette az univerzum sorsát. :D
Nagyon remélem, hogy az utolsó két kötet is van ilyen jó, mert ez magasra tette a lécet.

2 hozzászólás
>!
Isley
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

II. Leto Atreides, a világegyetem istencsászárának három és félezer évig tartó uralma a végéhez közeledik. Az Arany Ösvény, amelynek Leto mindent alárendelt, sorsa itt dől el. Ez egyben az emberiség sorsáról is hivatott dönteni.

Kellett egy kis idő, hogy megszokjam, hogy A Dűne gyermekének fiatal zsenije itt már egy több ezer éves, külsőre leginkább előféregnek nevezhető lény, aki egy sohasem látott több ezer évig tartó békét, Leto Békéjét hozta el az emberiségnek. Egy időszakot, mely megtanítja a világmindenséget arra, hogy vágyaik milyen őszintétlenek, s uralma azt segíti elő, hogy szembenézzenek saját természetükkel, és, hogy egy olyan lényre és történelmi személyre mint Leto, sohasem legyen szükség. Leto nem isten, nem ördög, hanem egy olyan lény, akinek esszenciája feleslegessé teszi még egy olyan eljövetelét mint ő. De nemcsak szerepe, hanem következetesen és legnagyobbrészt magvas és friss gondolatai is egyaránt eredetivé teszik őt. Az egyik legmegfogóbb karakter, akiről eddig olvastam. Ezzel együtt karakter szempontból gyengébbnek éreztem egy nüansznyival a korábbi köteteknél A Dűne istencsászárát. II. Leto Atreideshez csakis Paul Atreides fogható, azonban a regény többi karaktere némiképp haloványabb jelenség volt mint a megelőző kötetek erős és jól megfestett szereplői. A regény története pedig meglehetősen csekély. Kevésbé Leto uralmának számtalan éveiről szól, hanem inkább Leto céljairól és gondolatvilágáról. Lehetett volna több történelem, de így is jó volt, mert a lényegnek mindenképp Leto magyarázatait tartottam, és ezt részletesebben már be sem lehetett volna mutatni.

>!
Drien
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Kevésbé mozgalmas, mint a korábbi kötetek, mégis a kedvencem a sorozatból. A filozófiai, politikai elmélkedések, az istencsászár stílusa utánozhatatlan, lebilincselő.
Sokkal több, mint sci-fi.

>!
Szencsike MP
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Ez volt eddig a legkomplexebb kötet (bár gondolom lesz még ilyen :D), több olyan kérdést is felvet amivel lehet vitázni. Vajon Leto uralmát azok fogják értékelni, akik majd a távoli jövőben megértik őt? Azok akik benne élnek és lázadoztak Leto ellen, semmiképp sem látták ezt át, élükön Sionával és sokadik Duncannal. Ők is csak akkor értettek meg sok mindent, mikor késő volt, lehet ez volt az igazi büntetésük. A sok elmélkedés is egész jó ütemben haladt előre, nem éreztem bántóan kemény filozofálásnak, mint a korábbi kötetekben, de itt legalább érdekes dolgokról volt szó. :) Leto elérte a céljait, és utána azt hiszem minden úgy fog alakulni, hogy szerette volna.

>!
BlackSheep
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Nem gondoltam, hogy az egyre csökkenő minőségű Dűne-sorozat negyedik, ráadásul az előző háromhoz képest a történetben ijesztően nagyot, több mint 1000 évet ugró része kellemes meglepetést fog okozni, de így történt!

Azért még mindig nagyon messze járunk a zseniális első rész színvonalától, de a harmadiknál például szerintem sokkal olvasmányosabb, érdekesebb és követhetőbb volt. A cselekmény egyébként sokban hasonlít A Dűne messiására. Itt is egy nagy erejű (már-már isteni) uralkodó áll a középpontban, akit hasonló módszerrel próbálnak megbuktatni nem is kevesen. Leto Atreides története ugyan már csak nyomokban idézi fel az első három rész szereplőit, de hangulatában, stílusában mégis közel áll hozzájuk, így a Dűne-érzés ezúttal sem marad el.

Elég sok a filozofálás és belső monológ, meg elmélkedés meg minden olyasmi, ami a karaktereket és motivációkat hivatott mélyíteni, és ami a harmadikban már kifejezetten fárasztó volt. De szerencsére ezúttal nem csúszik el a banánhéjon, ugyanis a sok filózás mellé sikerült összehozni egy csomó érdekes karaktert, akikért lehet izgulni, és egy nagy rakás baromi szórakoztató párbeszédet, amiknek nem mindig van értelmük, de mindig jó őket olvasni.

A finálé pedig ismét telitalálat, úgyhogy remélem a következő rész tudja tartani a szintet, mert az nyilvánvaló, hogy egyik folytatás se fogja megugrani az első részt, de ha ezt a színvonalat be tudják lőni, akkor én már örömmel fogom végigolvasni őket.

>!
rawelli
Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Nekem ez már nagyon messze volt az eredeti Dűnétől, a borítók (főleg a külföldiek) és elejtett történetmorzsák alapján egy nagyon sötét, nyomasztó történetre számítottam, ehelyett kaptam egy érdekes politikai elmélkedős sztorit. Nem bánom, hogy elolvastam, de az első rész spirituális utazás jellegű részei teljesen hiányoznak innen, és bár érdekes kérdéseket feszeget, néha száraz tud lenni a könyv. Van pár nagyon jó jelenet, karakter és történés benne, szabad akaratról, hatalomról, sorsról, és a Dűnében az arany ösvényről csupán elhintett és csak sejtett magok kezdenek lassan, de biztosan megértéshez jutni és szárba szökkenni.


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

     – Duncan, hát nem mondtam még neked, hogy ha azt hiszed: tudsz valamit, az a legbiztosabb akadály a tanulás előtt?

286. oldal WP

>!
pwz ISP

A jelen szórakozás, a jövő álom: csak az emlékek fedhetik fel az élet értelmét.

486. oldal (Valhalla, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: álom · élet · emlék · jelen · jövő
>!
pwz ISP

(…) a hisztéria a tudatlanság melegágya.

436. oldal (Valhalla, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: tudatlanság
>!
pwz ISP

Amit nem irányíthatunk, azt legalább tartsuk kordában.

264. oldal (Valhalla, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: irányítás
>!
pwz ISP

– A szavak bármennyi terhet elbírnak, amennyit mi akarunk. Csak megegyezésre van szükség, és egy hagyományra, amire építeni lehet.

184. oldal (Valhalla, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: hagyomány · megegyezés · szó
>!
Melchiadesian

A legtöbb civilizáció a gyávaságra épül. Lenyomjátok azokat a mércéket, amik bátorsághoz vezetnének. Visszafogjátok az akaratot. Megzabolázzátok az étvágyat. Korlátok közé zárjátok a horizontot. Minden mozdulatot törvénnyel szabályoztok. Tagadjátok a káosz létét. Még a gyerekeket is arra tanítjátok, hogy lassan lélegezzenek. Mindent megszelídítetek.

>!
Melchiadesian

– Ha egy dolog eltűnik – mondta Leto, – az legalább annyi üzenetet hordoz, mint amikor valami hirtelen felbukkan. Az üres helyek mindig megérik a tanulmányozást.

Kapcsolódó szócikkek: II. Leto Atreides
>!
Kkatja P

…te mire éhezel, Uram? – kockáztatta meg Moneo.
     – Egy olyan emberiségre, amely képes valóban hosszútávú döntéseket hozni. Tudod, mi a kulcsa ennek a képességnek, Moneo?
     – Már sokszor elmondtad, Uram. Az a tulajdonság, hogy az ember képes legyen meggondolni magát.
     – Igen, hogy képes legyen változtatni. És azt tudod, mit értek hosszú táv alatt?
     – Neked az biztosan évezredeket jelent, Uram.
     – Moneo, a Végtelenhez képest még az én évezredeim is csak apró villanások.
(…)
     – Az idő minden véges szemlélő számára lejár egyszer. Nincsenek zárt rendszerek. Még én is csak a véges mátrixot tágítom ki.

86-87. oldal

>!
Kkatja P

     – A beleegyezés – háromláb. Lábai a vágy, az adat és a kétely. A pontosságnak és a becsületességnek semmi köze hozzá.
(…)
     – Mit értesz az alatt, hogy vágy, adat, kétely?
     – A vágy hozza össze a résztvevőket. Az adatok szabják meg a párbeszédünk határait. A kétely pedig felkeltik a kérdéseket.

442. oldal WP

>!
Melchiadesian

Ha tagadjuk a gondolat szükségességét, Moneo, mint ahogy egyesek tagadják is, elveszítjük a gondolkodás erejét: nem tudjuk meghatározni azt, amit az érzékeink jeleznek. Ha tagadjuk a testet, kerekeitől fosztjuk meg a járművet, amely hordoz minket. Ha tagadjuk az érzelmet, elvesztünk minden kapcsolatot saját belső világunkkal. És nekem az érzelmek hiányoznak a leginkább.


A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Crichton: Jurassic Park
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Ransom Riggs: Üresek városa
Alan Dean Foster: A végső megoldás: Halál
Philip K. Dick: VALIS
Paul Monette: A Ragadozó
William Kotzwinkle: E. T., a földönkívüli kalandjai a Földön
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Ernest Cline: Ready Player One
Stephen King: 11/22/63