A ​Dűne gyermekei (A Dűne 3.) 366 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne gyermekei Frank Herbert: A Dűne gyermekei Frank Herbert: A Dűne gyermekei

A ​Dűne örökre megváltozott. Paul Muad-Dib, a Kwisatz Haderach, a jövőbe látó messiás olyan folyamatokat indított el, amelyek túlnőttek az embereken, és a mindenség legfontosabb helyévé tették az Arrakist. Ám Muad-Dib nincs többé, elnyelte a sivatag mélye. Öröksége azonban tovább él.

Paul gyermekei, Leto és Ghanima kénytelenek szembenézni a sorssal, melyet a történelem nekik rendelt. Az Impérium trónjának várományosaiként nemcsak emberek milliárdjai imádják és gyűlölik őket, de a legveszedelmesebb politikai intrikák középpontjában állnak. Mi a terve Aliának, aki Régensként uralja a világegyetemet? Miért tér vissza évtizedes távollét után nagyanyjuk, Lady Jessica az Arrakisra? Kicsoda a titokzatos Prédikátor, aki a Mahdi egyháza és az új világ ellen szónokol? És hogyan változnak meg az erőviszonyok, amikor újra színre lépnek a trónfosztott Corrinók? Az ikreknek és támogatóiknak nemsokára rá kell döbbenniük, hogy az események sokkal nagyobb áldozatot követelnek tőlük, mint… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1976

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
GABO, Budapest, 2021
448 oldal · ISBN: 9789635661084 · Fordította: Kornya Zsolt
>!
GABO, Budapest, 2020
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634069058 · Fordította: Kornya Zsolt
>!
Szukits, Szeged, 2002
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441309 · Fordította: Kornya Zsolt

1 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Paul Atreides · II. Leto Atreides · Stilgar · fremen · Ghanima Atreides · Louis Veuillot · Prédikátor


Kedvencelte 38

Most olvassa 71

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 151

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kriszta_89 P>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Akik már így ismernek, tudják nagy Dűne fan lettem tavaly. Nehezen tudnék már spoiler nélkül írni, úgy meg nem igazán szeretek, meg lehet egy kisebb regény is lenne :)
Mindenesetre vitathatatlan, hogy ez a rész is nagyon tetszett., kedvencem lett. Sokan nem szeretik de én egyenesen imádom ezeket a filozófiai részeket, a társadalmi és vallási viszonylatok taglalását. Ahogy a szereplők változnak, a szálak tekerednek, ahogy felépül egy egy karakter jelleme vagy épp odaveszik a másik pillanatban. Úgy érzem, mikor olvasom, hogy végre jár az agyam és nem csak siklik el a történet felett.
Viszont a könyv végére érve nem tudok most kedvenc karaktert mondani, ami arra késztet, hogy izibe olvassam csak tovább! :)

2 hozzászólás
Morpheus>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Minden, ami felépült, széthullik. Paul semmi mást nem hagyott hátra – ami valóban érték –, csupán a két gyermekét. Magára hagyta a birodalmat, gyermekeit, anyját, testvérét, önmagát, és megkapja az ezzel járó – jogos – büntetését. Aliát, Létót és Ghanimát fenyegeti, hogy szörnyszülöttekké válnak. Végül mindhárman más útra lépnek. Létó útja az arany ösvény, amelynek a végén ott a Kralizec, a végső csata, az emberiség végső csatája. spoiler És ez az első igazi lépés ezen az úton, Muad-dib csupán előkészítette ezt.
A könyv kétharmada nagyon nehezen csúszott, és valahogy nem volt eléggé elegáns és nagystílű, mint az előző részben. Itt mintha mindenki csak kapkodna, csapkodna, kisstílű az egész. Széttartó, vak, kusza vonalak, erők. Ezeket próbálják uralni, meglovagolni, egymást kijátszva, megtévesztve. Így utólag visszatekintve világos az író szándéka ezzel, de nekem akkor is túl sok volt. Persze az utolsó harmadában megszilárdulnak a dolgok, kiderül, hogy van aki tényleg meg tudja lovagolni a sors dühöngő homokférgét, és ez a rész már tényleg egészen jó volt. spoiler

2 hozzászólás
nope P>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Bármennyire is imádom a Dűnét, úgy látszik, a szervezetem éves szinten maximum egyet fogad be belőle, bármennyire szeressem is éppen a soron következő részt. Most azonban kicsit más a helyzet, mivel A Dűne gyermekei után nem igazán vágyom vissza az Arrakisra.
Az indulás nagyon jó volt. Ahogy egyre jobban rajzolódott ki az ikrek karaktere, a különböző oldalak ármánykodásai és a régi szereplők is előkerültek, teljesen meg voltam győződve róla, hogy ez lesz a év egyik legjobb könyve. Aztán valami elromlott. Vagyis ez így teljesen nem igaz, mert továbbra is úgy gondolom, hogy Herbert egy zseni volt és a Dűne baromira remek sorozat, de az előző kettővel ellentétben ez a rész hagyott maga után némi hiányérzetet. Tény, hogy esténként, a fáradtságtól sokszor agyilag zokniként olvastam, de valahogy túlságosan sejtelmesnek találtam az ármánykodásokat. Minden homályos volt, későn derült ki, hogy akkor ki kivel van és a végére szinte mindenkiből elegem lett. Aztán amikor végre kiderült, hogy mi a helyzet, sokszor mintha csak amolyan mellékesen odavetették volna. Ja, ő amúgy Alia embere volt és meg akart ölni. De meghalt, ,úgyhogy már mindegy.
Az meg, hogy Leto spoiler nálam eléggé kiverte a biztosítékot. Egyszerre gondolom, hogy marhára vagány és hogy spoiler
Szóval habár nagyon tetszett és biztosan újra fogom majd egyszer olvasni a jövőben a többi résszel egyetemben, úgy érzem kell egy kis szünetet tartanom, mielőtt átadnám magam spoiler Leto történetének.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Vártam az értékelés írásával, mert a könyv megemésztése is kíván némi időt.
Most írok pár sort, bár nem mondanám, hogy annyira összeszedettek lennének a gondolataim.

A harmadik kötet számomra letaglózó volt. Meg sokkoló.
A Dűne messiása után érezhető volt, hogy a történet új mélységek felé veszi az irányt, tudtam, hogy több filozofikus monológ várható, mégis nagy döbbenetekből mély ámulatokba hulltam alá.

A Prédikátor misztikum övezte karaktere nagyon ügyesen játszik az olvasó érzéseivel, aki beleláthatja hol Pault, hol nem Pault. spoiler
De nem csak miatta izgulhatunk. Ott van Alia, aki élet-halál harcot vív önmagával, nem beszélve spoiler, akinek végül spoiler.
Lady Jessica is visszatér, ami örvendetes, megvan a maga szerepe, csak valamiért keveselltem. Az új karakter, az ifjú Corrino – akivel Jessica ”foglalkozik" –, viszonylag érdekes, de gondolom ő még később bontakozhat ki jobban. Azért ahova kifutott a sztorija, azon borzongva vigyorogtam, mert hát spoiler. Azért ez is hihetetlen átgondolt, ahogy ide értek ezek a Bene Gesserit meg egyéb szálak. Megint megkapjuk a leckét, hogy ne gondoljuk, hogy átlátjuk a cselek mögötti cselekben megbúvó cseleket.
Ghanima és Leto. Hát róluk lehetne egy könyvet is írni spoiler. Viszont én rövidre fogom, mert így is lehetetlen spoilermentesen áradoznom, az ő lényük meg maga a spoiler.
Elképesztő belső harcoknak, jellemfejlődéseknek, gondolatoknak lehetünk szemtanúi, mindaddig, amíg ezek a határok ki nem robbantják a kereteket a könyv végére, ahol már nem lesz elég figyelnünk, nekünk is új szintre kell emelnünk a tudatunkat ahhoz, hogy esélyünk legyen megérteni a célokat. Vagy ha azt nem is, egyáltalán azt, hogy mi játszódhat le Letoban. Elképesztő távlatokba jutunk el általa. Ő az, aki megmeri lépni azt, amit spoiler.

Szóval nagyon tetszett. Elvileg most szünetet terveztem, hogy ne legyen túl sűrű és sok a dűne világa, de nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni, már nagyon érdekel innen még hová lehet tovább fajulni. Ráadásul elég biztató előrejelzéseket láttam a negyedik kötetről, ami sokak kedvence.

https://moly.hu/idezetek/328506
https://moly.hu/idezetek/328508
https://moly.hu/idezetek/1556043
https://moly.hu/idezetek/1556046
https://moly.hu/idezetek/1556371
https://moly.hu/idezetek/1556388

A_vivid_álmodó I>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Ez a kötet visszaadta a Dűne világának azt a fél csillagot, amit az előzőben elvesztett. Igazából ez már az elején megtörtént, mikor az első olyan fejezetet olvastam, ami a Salusa Secunduson játszódott; mivel ez előrevetette, hogy változatosabb írás lesz ez, mint a Messiás volt. A sztori is jobban tetszett, még az elsővel is vetekedne, ha amaz meg nem lenne olyan zseniális.

Olympia_Chavez P>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

A Dűne immáron több mint két évtizede az Atreides család birodalma és az univerzum központja, fűszerillatát pedig még mindig sóvárogva vágyja a hatalom és népek milliói egyaránt. A messiás által magára hagyott fremenek a dzsihád végeztével látszólagos jóléti kényelemben tengetik életüket, Muad-dib leszármazottai pedig meghaladva összes ősük hatalmát és tudását új víziókkal és kihívásokkal szembesülnek, maguk mögött hagyva az apai örökséget. A kitűzött célok pedig kezdenek realizálódni. A „halott” Arrakison élet sarjad. De mit hoznak ezek az új látomások, milyen jövő vár a sivatagbolygóra és miért kezdett újra koncentrált mozgásba az összes univerzumot mozgató erő?

Herbert első regénye lenyűgöző volt a maga újszerűségével és komplexitásával, eposzteremtő erejével. A második kicsit szűkebb keresztmetszetbe engedett betekintést és inkább az egyén belső küzdelmeire koncentrált. A harmadik viszont egy mindezeket ötvöző, gigászi történelmi lépés bevezetője, igazi birodalomépítő eltökéltséggel és áldozathozatallal, melyhez képest Muad-Dib kalandja egy kósza porfelhő a sivatagban. Vastagon megtűzdeli az Atreides-ház külső és belső viszályait a hatalom, a vallás és a politika általános érvényű meglátásaival, az elengedhetetlen intrikákkal és jéghideg következetességgel írja hősei életútját. Az egész történet egy nagy és lenyűgöző fiktív történelemkönyv, hiszen ebből táplálkozik, ami hol a helyi sajátosságokra, hol óriás távlatokban szemléli környezetét, múlton és jövőn át. S mindezt egy jó mesélő tollából fogyaszthatjuk, aki betekintést enged hősei magánéletébe, pazar karakterábrázolásokkal és fejlődésúttal. Nincs hatalmas epikus harc, lenyűgözni vágyó túlzó leírások, csak párbeszédek és belső monológok. S láss csodát egy univerzum és konfliktusok halmaza épül fel ezekből. Egy misztikus, titkokkal teli univerzum, melynek lényei soha nem fedik fel az összes lapjukat előttünk, mégis következetesen építkező ám meglepő végkifejlettel ajándékoznak meg. A parázsgömbök szűrt fényén át szemlélt többrétű mondanivalói fölött pedig élvezettel időz el az olvasó.

Hogy is különböztethetném meg, ezt a kötetet az elsőtől? Hogy lehet a kiválót fokozni? Talán, ha kedvenccé avatom? Talán ha újra és újra kézbe veszem majd? Mert ennek meg kell történnie, ennek újra részese akarok lenni és új aspektusból szemlélni az Atreides gyerekek mindenkit megtévesztő roppant méretű tervét. Ismét végigkövetni a romlás és feltámadás féregösvényét. Azt hiszem egész életemben erre a könyvre vártam.

Rune>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Jobban tetszett, mint az előző kötet, nagyon hasonló a hangulata az első részhez.
Zseniális, nem lehet elégszer elmondani. Annyi rétege van ennek a könyvnek, a szövegnek, a mondanivalónak, hogy éreztem olvasás közben, hogy most csak egy oldalát voltam képes befogadni.
Ráadásul sokszor úgy éreztem, hogy valamilyen információ fölött elsiklottam amiért nem értek bizonyos történéseket, aztán 50 oldallal később rájöttem, hogy nem, mert akkor adtak magyarázatot a kérdésekre. Így nyilván más lenne a kötetet újraolvasva értelmezni az egészet. De nem csak ezt a részt, mert voltak olyan visszautalások is, amelyek a második részre és Paul cselekedeteire reflektáltak vissza és általa világosodtam meg spoiler.
Az ikrek félelmetesen összetett karakterek, a Dűne klímájával történtek hátborzongatóan friss mondanivalóval bírnak a jelenre, és akiről azt hittük végig, hogy gonosz és eltévelyedett spoiler.
Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. Ha azt éreztem, hogy a Dűnét nehéz megfilmesíteni, ezek a részek tuti fel fogják adni a leckét a filmes brigádnak.

kvzs P>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Eléggé megszenvedtem ezzel a résszel. Az ikrek jövőlátása, a cselek mögötti cselek, az egymásnak feszülő érdekek és érdekcsoportok, a hosszú- és rövidtávú célok ellentétei és az állandó filozófiai eszmefuttatások nem tették könnyen feldolgozhatóvá a regényt. De az is lehet, hogy csak én voltam túl fáradt ahhoz, hogy felfogjak minden apró utalást, és jövőt befolyásoló rezdülést… Az biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot, csak előbb az agyműködésemet kell megfelelő szintre hozni.

8 hozzászólás
Diosz P>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Úgy érzem kezd beszippantani ez a Dűne dolog. Az első rész után még csak éreztem, de most már tudom hogy megérdemelten hatalmas a rajongók tábora.
A második részhez ez nagyon kellett, szerencsére nem sokat vártam a folytatással, így megérett bennem a gondolat hogy a második részt majd utólag újra elő kéne venni.
Ez a rész teljesen lenyűgözött. A történet végig izgalmas, feszes, egyáltalán nem sablonos, és semmiképp sem kiszámítható. Majdnem azt írtam, hogy könnyebben tudtam az ikrek jövőbe látásaival kapcsolatos eszmefuttatásokat követni, de nem. Főleg addig voltam ebben a hiszemben, míg a végére nem értem. Ezzel a résszel mégis jobban haladtam, mint az előzővel, holott összességében ez sem könnyebb olvasmány az előzőeknél. Cselszövések, ármány, filozofikus eszmefuttatások, igazi agytorna követni a gondolatmenetét, mert egyik szereplő sem mellékes, mindegyikük lényeges tetteket, gondolatokat ad hozzá a nagy egészhez.
Sokkal jobban megismerhettük az egyes szereplők motivációit, mert belső monológjaikból jól megvilágítását kaptuk cselekedeteik mozgató rugóinak, vagy épp bizonytalanságaikról tanúskodtak, melyek így vagy úgy, de közel hozták őket. Életteli, karakteres szereplők, mondhatni a Dűne tobzódik a nagyon jó karakterekben.
Főleg Ghamian és Alia egymással ellentétes végkifejletű belső fejlődése volt érdekes. Vajon ha Alia nem marad úgy magára, meg tud birkózni a benne dúló emlék-tudatokkal?
Leto gondolatmenetét volt számomra a legnehezebb, de azt hiszem a legizgalmasabb követni. És hát az öreg, bölcs Stilgar továbbra is nagy kedvenc maradt a bölcsességével, belső vívódásaival, és félelmeivel. Az egyik leginkább kedvelhető személyiség.
A végére nagyon felpörögtek az események, már-már aggódtam hogy lesz-e elég hátralévő oldal a szálak elvarrására, és érthető kifejtésére. Kissé gyors volt a tempó az utolsó oldalakon, de így legalább nem kérdéses, hogy folytatom a sorozatot, mert mondhatom: „elkapott a gépszíj”

Mircsi>!
Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Fel voltam készülve, hogy az első rész után majd kevésbé fognak tetszeni a részek, mert nem Paul a főszereplő, meg egyébként is, mindenki ezt mondta, szóval lehet az alacsony elvárásaim az oka, de nekem ez a rész is ugyanannyira NAGYON tetszett, mint az első (meg a második).

Valahogy mindig az történik, hogy fel vannak festve az alternatívák, hogy mik történhetnek, és beleringatom magam abba a képzetbe, hogy oké, akkor ezek közül lesz valami. A szereplők, különösen ezek az Atreidesek meg nagyon értenek hozzá, hogy megvicceljenek és végül valami teljesen váratlant csináljanak.

Itt is nehezen tudtam követni, hogy most melyik kinek a terve volt, és persze nagyon foglalkoztatott, hogy akkor most ki is ez a Prédikátor, mert hol arra utaltak, hogy Paul, hol arra, hogy nem lehet ő. :D

Még ami nagyon tetszik a sorozatban, nem csak ebben a részben, hogy Paul is meg a gyerekei is látszólag olyan hatalom birtokában vannak, ami legyőzhetetlenné teszi őket, és mégsem lesznek azok, mégis gyötrődnek, vannak nehézségeik, és harcaik.

A következő rész 3500 évvel később játszódik, szóval attól mondjuk tényleg tartok egy kicsit, de nagyon várom…


Népszerű idézetek

pwz I>!

– A hatalom vonzza a beteg lelkeket. Mindig. Ezt kell elkerülni nekünk.

106. oldal (Valhalla, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · lélek
2 hozzászólás
Kkatja P>!

     Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.

67-68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
Kkatja P>!

Tudatára ébredni önnön halandóságodnak egyet jelent az iszonyat kezdetével; elfogadni halandóságod megváltoztathatatlanságát egyet jelent az iszonyat végével.

172. oldal

A_vivid_álmodó I>!

Tanultnak tartod magad, pedig csak halott életeken élősködsz. Nem volt még saját életed.

256. oldal

Diosz P>!

A tudás olyan torlasz, amely akadályozza a megismerést.

299. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megismerés · tudás
Diosz P>!

Alia megpillantotta bukása első jeleit, a probléma váza tisztán kirajzolódott az agyában. A Bene Gesserit tételekbe foglalta ezt a problémát:
"Az, hogy egy hatalmas populáción egy kicsiny, de befolyásos csoport uralkodik, meglehetősen gyakori eset világegyetemünkben. Tudjuk azt is, melyek a főbb feltételei annak, hogy az illető populáció a gazdái ellen forduljon…
Egy: ha vezetőre talál. Ez a legillékonyabb veszély a hatalom birtokosai számára: csak ellenőrzésük alatt kell tartaniuk a potenciális vezetőket.
Kettő: ha a populáció észre veszi magán a béklyókat. A tömegnek vaknak és tudatlannak kell maradnia.
Három: ha a populáció valami reményt lát az alávetettségből való szabadulásra. Ez nem következhet be, ha fel sem merül bennük a gondolat, hogy a szabadulás egyáltalán lehetséges"

139-140. oldal

Rune>!

A túl sok tudás sosem könnyíti meg a döntéseket.

24. oldal

A_vivid_álmodó I>!

Meglehet, hogy a civilizációnk közönyösségben fog kimúlni, mielőtt egy külső támadás elpusztítaná.

164. oldal

Jesper_Olsen P>!

A hatalmat könnyed fogással kell forgatni. Ha túl erősen markolod, fölébed kerekedik, és az áldozata leszel.

154. oldal

A_vivid_álmodó I>!

Megpróbálta matematikailag megmagyarázni Muad-Dibet, míg nem cenzúrázta őt a papság.

214. oldal


A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Simmons: Hyperion
Roger Zelazny: A Fény Ura
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Ellenállók
On Sai: Lucy
Orson Scott Card: Végjáték
Orson Scott Card: Ender árnyéka
Iain M. Banks: Közelkép
Lois Lowry: Az emlékek őre