A ​Dűne eretnekei (A Dűne 5.) 240 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne eretnekei Frank Herbert: A Dűne eretnekei Frank Herbert: A Dűne eretnekei

II. Leto, az istencsászár nincs többé. A halálát követő másfél évezred technikai forradalma és népmozgásai gyökeresen átalakították az addig változatlan civilizációt. Emberek milliárdjai hagyták el a lakott bolygókat, és telepedtek le az univerzum új, feltáratlan zugaiban. Ám az ismeretlenből egy új veszély fenyegeti II. Leto egykori birodalmát. Valami, ami nemcsak a törékeny társadalmi rend összeomlását okozhatja, hanem a fűszer egyetlen forrásának a pusztulását is. Az új fenyegetéssel csupán egyetlen szervezet veheti fel a küzdelmet: a Bene Gesserit rend, mely a változások közepette is megőrizte ősi célját, az emberiség génállományának megőrzését – bármi áron… A kötet a nagy sikerű Dűne-sorozat ötödik kötete.

Eredeti megjelenés éve: 1984

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Valhalla Science Fiction · Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2022
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635662708 · Fordította: Horváth Norbert
>!
GABO, Budapest, 2022
512 oldal · ISBN: 9789635663439 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Szukits, Szeged, 2008
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634971075 · Fordította: Hoppán Eszter

2 további kiadás


Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Duncan Idaho · II. Leto Atreides · Gurney Halleck · Miles Teg · Vincent van Gogh · hívő

Helyszínek népszerűség szerint

Giedi Prime


Kedvencelte 21

Most olvassa 32

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 184

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

O.K. Szóval mit tesz 18 év? Ekkor olvastam ugyanis ezt a kötetet. Minden előző részre a lehető legnagyobb pontossággal emlékeztem – ugye amennyire az csak lehetséges húsz-egynéhány év távlatából. Na erre a kötetre nem. Ami azért mérvadó. Hogy a nagynevű Atreidesek egyenletből való kilépése – vagy részleges genetikai bennmaradásuk, lásd bátorság, őszinteség, eltökéltség, jól kifejlett hajlam a filozofálásra – okozhatja-e részleges memóriazavarom és egy kötetnyi Frank Herbert ilyetén módon való kiesését, nem tudom. Mert azért itt van a ghola: a feljavított Duncan Idaho mentát, meg itt van mestere, a kiváló bashar: Miles Teg, a Bene Gesseritek között is legszimpatikusabb, a szinte már érzelmekre is képes Odrade Tisztelendő Anya. O.K., most hogy felsoroltam, már nem is hiányolom annyira az Atreides-vérvonalat. Minden esetre igazán kedvemre való szereplőgárda vonultatott fel az ötödik kötetben, ami 18 év alatt nyomtalanul elveszett szürkeállományom féregösvényeiben.
Nem azt mondom, hogy nagyszerű rész volt, csak azt, hogy egy nagyívű alkotás – az arany ösvény – része, melynek köszönhetően most már egészen biztos lehetek benne, hogy Miles Teg-et meg fogja őrizni számomra a Dűne emlékezetem. És ezzel VÉGRE eljutottam arra a várva várt szintre, hogy végre rátérhetek a még nem olvasott hatodikra. Káptalanház, alig várlak!!

2 hozzászólás
Kriszta_89 P>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Nekem itt egy kis hiányérzetem maradt. Az etalon számomra az 1-3 rész, és úgy éreztem itt nincs már meg az a katarzis számomra. Semmiképp sem volt rossz, de nem ütött nálam. Mindazonáltal, hogy már teljesen új szereplőket kapunk kivétel az „erőltetett” gholát, valahogy senki sem nőtt a szívemhez közel. Kevesebb filozofikus rész van ebben a kötetben, a cselekménye viszont pörgős, fordulatos. Sokat vissza is tekint a múltra, így megidézve a régi szereplőket, helyszíneket. Azért kíváncsi vagyok mit tartogat a 6. rész :)

Morpheus>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Végre nagyobb részben a Bene Gesseritről és valamennyire a Bene Thleilaxról többet megtudhatunk. Bár Jessica, Paul anyja is BG volt, és sokat megtudunk róluk az ő és a fia szemén, majd a császárén keresztül, de most először állnak ők a történet középpontjában. Ők és a cselszövéseik, és terveik, amelyekről kiderül, hogy válaszút előtt állnak. Eltűnnek, titkos renddé silányulnak, vagy kiállják a próbát, amit II. Létó Arany Ösvénye állít eléjük még mindig spoiler, ahogy a Tisztelet Matrónái, a vad thleilaxiak és számtalan más formáció tér vissza a szétszórattatásból, amely a dzsihádra és a császárságra való válaszreakció volt, az olyanoké, akik inkább elmenekültek, minthogy alkalmazkodjanak. A nagy kérdés az, hogy a periféria miért nem folytatja tovább a terjeszkedést kifelé, a könnyebb útvonalat követve? Erre ebben a kötetben nem kapunk még választ, de azt tudjuk, hogy lassan, de biztosan közeledik a kralizec. Csak azt nem tudjuk, hogy mikor? Talán ez lesz az? Vagy ez még csak az előszele?
Maga a történet követi az előző részek hagyományait, most is csupán néhány hónapról szól. Egyetlen kicsiny mintavétel, ám minden benne van, ami Császár halálát követő ezervalahány évben megváltozott. Egy valami nem változott, és az a Bene Gesserit halálos rettegése, nehogy újból megjelenjen egy Kwisatz Haderach. Viszont van ami mégis megjelenik. Egy módosított Duncan Idaho spoiler és Miles Teg, a mentát Bashar, és mindkettő bizonyítéka annak, hogy az emberiség – legalábbis egy része – tovább fejlődik megállíthatatlanul, köszönhetően a génmanipulációnak és a tenyésztési programnak. És a kérdés ott lebeg még mindig: Miért volt annyi Duncan Idaho gholára szüksége a császárnak, amelynek az az eredménye, hogy most már sem a Thleilax, se a Bene Gesserit, Se a Tisztelet Matrónái nem tudják nélkülözni, figyelmen kívül hagyni, igaz, más-más okból. A császár pedig tovább él a Shaitanban. És valóban, csupán öntudatlanul álmodik? Nekem nem így tűnik, vagy ha igen, az álma is erősebb, mint azoké, akik azt hiszik, hogy ébren vannak.

VirusSouljah>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Sajnos nálam az előző kötet túlszárnyalta a léc magasságának minden lehetőségét, így ez a szegény történet nagy hátrányból indult; de nem bukott meg. Ne féljetek bátorak legyetek! Ez is rettenet érdekes volt, nem semmi utóhatások. Most meg félek, mert már csak egy eredeti kötet van hátra. Szomorú arc.

Mindamellett, hogy nem ez lett a kedvenc kötetem a sorozatból, nagyon tetszett az, hogy a könyv általam fő motívumnak tartott rönkelmélete milyen remekül működik magával az olvasóval is a könyv kapcsán.
Ez az írói zsenialitás. Kevesekben van meg, de belőlük lesznek a legendák.

Kkatja>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Ez is nagyon jó volt, érdekesen keveri szereplői kártyáit Herbert, a könyv feléig csak finoman adagolja az infókat, szépen csordogál a történet, keverednek-osztódnak a lapok, de azután beindul a hullámvasút és onnantól nem enged, robogsz a történettel, akár akarsz, akár nem. Duncan Idaho újra és újra itt van velünk, (hála az axoltol tenyésztőtartályoknak) bár nem sokat változik… még mindig nem akar a Nővérek tenyészcsődöre lenni, ejnye. :D
Erőre kapnak a Tisztelet Matrónái, akiknek a szex az új fegyverük… igaz a következő részre marad, hogy mire mennek majd vele…
A vége pedig ismét sokat ígérően zárul, muszáj tovább olvasnom! :))

1 hozzászólás
Olympia_Chavez>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

A nyárral és a nyári meleggel szemben érzett zsigeri ellenszenvem szerencsére nem érvényesül a Dűne kötetek olvasása közben. Sőt! Míg egy átlag hétköznapon attól lever a víz és demotiválttá válok, ha ránézek az időjárás-jelentés hőmérséklet előrejelzésére, addig az Arrakis homokdombos, perzselő éghajlata valami megmagyarázhatatlan erővel vonz és el sem tudnám képzelni, hogy télen olvassam a hőkiegyenlítés reményében.

Herbert története ugyanis részben ismét az elsivatagosodott (Ar)Rakison játszódik és ismét egy történelmi fordulópont néhány eseménydús hónapját veszi nagyító alá. Az Istencsászár már másfél évezrede halott, emléke azonban nem halványul. Egyes vallási csoportok továbbra is szent áhítattal emlékeznek rá, míg mások csak Zsarnok néven emlegetik, de személye és tettei továbbra is megkerülhetetlenek. Jóslatai és figyelmeztetései pedig csak most kezdenek igazán értelmet nyerni az univerzum erre fogékony vájt fülűi számára.
Az előző kötettel ellentétben itt rendesen felpörögnek az események (nekem kicsit túlságosan is), cselekménydús 500 oldalnak nézünk elébe, de persze a lamentálás, a filozófia kisebb nagyobb morzsáit itt is elhinti a szerző, amiből még mindig nehéz előre kisejteni az események miértjét és alakulását. Lassú, értelmező olvasás ide, vagy oda, sok esetben csak a történet végén, a magyarázatok révén értettem meg, ki mit miért tett. Szóval ez a kötet sem lesz egy könnyed kis sci-ficske, amit majd a strandon olvasgathat az ember két csobbanás között, pláne ha az előzőből már nem sok mindenre emlékszik.

A korábbi kötetekkel ellentétben itt nem egy főhős köré sűrűsödik a történet, több szimpatikus karakter életéért izgulhatunk és várhatjuk a végkifejletet sorsuk beteljesedésével és a jövőre való kihatásával kapcsolatban. A legmeglepőbb ilyen karakterek a Bene Gesserit nővérek soraiból kerülnek ki, akik egy teljesen új arcukat mutatják meg a regény végére. Mondhatni, hogy ennek a kötetnek talán ők a legemblematikusabb alakjai, akik mellett a nem kevésbé misztikus tleilaxiak is a tanulmány részét képezik. Két olyan csoport, akik a kezdetektől alakítják az univerzum és az Atreidesek sorsát, mégis homályban maradtak, eddig.
Az izgalmi faktort a szétszóródásból visszatérő Megbecsült Matrónák és már kevésbé tleilaxiak szolgáltatják, akik a csillagközi „gyere haza fiatal” program keretében leradíroznák a térképről az ősi rendeket és egyfajta egyházreform keretében maguk uralnák a Rakist, a fűszert és minden mást, ami mozgásban tartja ezt a világot.

A történet végére meglátásom szerint elérünk az Arany Ösvény végére, beteljesednek II. Leto jóslatai és óhajai. De hogy ez miként fog kiforrni és mivé válik a következő kötetben, azt még csak megtippelni sem merem. Nagyon kíváncsian várom a fejleményeket na és persze a még mindig köztünk élő Duncan Idaho révbeérését. Mert, hogy a karakterrel kapcsolatban még tartogat meglepetéseket a szerző, az fix.

Bogi_könyveskuckója>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Frank Herbert eddigi Dűne köteteinél az író egy-egy cselekmény mögött inkább a vallást, politikát és ideológiákat boncolgat. Folyamatosan történnek az események, de nem kapnak akkora hangsúlyt.
Ebben a kötetben érződik a legjobban, hogy cselekmény központú, olvasmányos. Természetesen megjelenik benne a politika, a vallás és persze a cselszövések, de egy-egy cselekménysor mögött. Emiatt a stílus miatt számomra nagyon tetszett, olvastatta magát.
Ez a kötet II. Leto „uralkodása” után játszódik, a hatalmat az univerzumban kisebb csoportok próbál. Ilyen például a Bene Gesserit rend, amelyről szerintem kijelenthető, hogy végig ők mozgatták és mozgatják is az eseményeket. Minden úgy történik, ahogy ők akarják.
Ez a rész inkább a rendre összpontosul, a működésébe nyerhetünk betekintést. Ismételten megy a cselszövés, amely az ő javaikat szolgálja majd. (A túlélési ösztön. Mindenki így cselekedne szerintem.)
A könyv másik főszereplője Duncan Idaho, aki számomra az egyik legizgalmasabb karakter az egész Dűne univerzumban. Másrészt szerintem az egyik legtragikusabb karakter is. Duncan Idaho karaktere testesíti meg az örök hűséget és odaadást. Ezzel a kötettel még közelebb került hozzám.

Isley I>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Másfél ezer évvel II. Leto Atreides, az Istencsászár tudatos távozása után a Bene Gesserit, a Bene Tleilax és az univerzum legnagyobb ősi erőinek új ellenséggel kell szembenézniük. Az új ellenség létrejötte természetes és szükségszerű folyománya volt az Istencsászár által megjövendölt és előidézett Arany Ösvénynek. Az emberiség rendkívüli változáson ment keresztül. Ebben a kaotikus és a teljes világmindenség jövőjéről döntő eseménysorozatban a Bene Gesseritnek a jövőt kell megvédenie. Képesek lesznek rá? Egyáltalán képesek voltak megérteni az Istencsászár legfőbb tanítását? Azzá a renddé tudnak-e válni, amit az Istencsászár akart, hogy legyenek? Az emberiség a megváltásért és a legtisztább értelemben vett szabadságért küzd ebben a gigantikus háborúban.
A Dűne eretnekei szervesen kapcsolódik Herbert epikus sorozatának előző darabjaihoz. Bár Muad-dib és a Zsarnok már testben nincsenek velünk (bár utóbbi szomatikus jelenléte azért ennél bonyolultabb), A Dűne eretnekei is róluk szól. Az egész nem más mint az Arany Ösvény bemutatása.
A karakterek ezúttal is lenyűgözőek. A Bene Gesserit Főtisztelendő Anyája, Taraza; Lucilla és Odrade, a rend Tisztelendő Anyái; Teg, a hatalmas és legendás ősöreg bashar és természetesen a mi hőn szeretett gholánk egy újabb installációja, aki újfent központi szerephez jut. Számomra ezen karakterek mellett Tylwyth Waff, a Mahai, a Bene Tleilax Mesterek Mestere, az Arctáncoltatók ura volt rendkívül érdekes szereplő még. Waffon keresztül végre megismerhettük a Dűne világának egyik legfontosabb erőit, a tleilaxiakat: gondolkodásmódjukat, vallási hiedelmeiket, főbb jellemvonásaikat és sok egyebet.
A Dűne eretnekei újabb szemléletes kifejeződése Herbert zsenijének. A Dűne ebben a kötetben is megújult. Újból egy teljesen más korban és más bolygókon játszódott, amellett, hogy újra visszatértünk a Rakisra és a történet jól kapcsolódik a főtörténetünkhöz. A Bene Gesseritet még jobban megismerhettük, a Bene Tleilax végre felfedte magát és az új ellenség, a Tisztelet Matrónái lenyűgözőek voltak.
Mellékes megjegyzés: nem számítottam rá, hogy a legintenzívebb szexjelenetet a Dűne sorozatban fogom olvasni.

Mircsi>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Hallottam arról az urban legendről, hogy a Dűne részei az első után csökkenő színvonalat mutatnak. Hát azt kell mondjam, én ezt nemhogy nem vettem észre, de talán éppen az ellenkezőjét. Mondjuk az is igaz, hogy ez a rész máshogy volt jó, mint mondjuk az első.
Alapból az, hogy Herbert meg tudott velem kedveltetni szereplőket, akiknek gyakorlatilag 0 köze van már az eredeti szereplőkhöz, sok mindent elmond.

Sokkal II. Leto halála után járunk, de a thleilaxiak még mindig gyártják a Duncan Idaho gholákat, közben pedig felbukkan egy lány a Rakison (mindennek a neve lerövidül, és elveszti az első szótagját – szerintem már ez is egy nice touch), aki tudja irányítani a férgeket. Na, a Bene Gesseriteknek erre máris gondolataik támadnak természetesen…:D

Közben van egy olyan szál, hogy megtörtént a szétszódás, sőt most már visszafelé jönnek az emberek (mint említettem, SOK idő eltelt Leto halálta óta), és visszatérnek az úgynevezett Megbecsült Matrónák, akik elég mocskos fegyvereket vetnek be, hogy így fogalmazzak. Alapvetően nem történik sok dolog az egész könyvben, egy bénább író, szerintem 200 oldalban megírta volna ezt, DE…! Ami számomra a legérdekesebb az tulajdonképpen a szereplők gondolkodási folyamatai, különösen a Bene Gesseriteké (akik ugze tudják irányítani a tesi reakcióikat is, és ugyanezeket nagyon jól le tudják olvasni másokról). A történet során aztán voltak olyan pillanatok, amiket csak tágranyílt szemmel próbáltam felfogni a fordulatokat (például ami Teg Milessel történt, vagy éppen Odrade felismerése a thleilaxak axolotl-tartályairól), de úgy összességében a végén a jóslással kapcsolatos dolgok is eléggé meredekek voltak. Márcsak olyan szempontból is, hogy ennek tükrében most érdekes lenne végiggondolni a korábban történteket is…

Viszonylag sokáig pihent a polcomon ez a kötet, várva, hogy olvassam, és most így utólag örülök is ennek, mert nemsokára érkezik a következő kötet, és most eléggé fellelkesültem annak az olvasására is.:)

vikic06>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Az első rész után nekem ez tetszett a legjobban. Egyébként is azt vettem észre, hogy a páratlan számú regények jobban bejöttek – inkább történetük volt, mint filozofáltak volna – itt is inkább a tényleges történéseké volt a szerep. Ahogy mások is leírták, jót tett az Univerzumnak, hogy kibővült és több részét is megismerhettük, ahogy nagyon élveztem azt is, hogy főszerepbe lépett a Bene Gesserit. Nagyon élveztem, hogy az ő szemszögükből követjük a sztorit. Mintha mi is akolitusok lennénk közöttük, akik ismerik a célokat, az elveket, tudják, kik az ellenség, de a teljes terv csak a végén áll össze számunkra. Az új szereplőinket nagyon jó volt követni, Miles Teget különösen szeretném kiemelni, nem lehetett nem szeretni.
Igazán kíváncsi vagyok, hogyan zárta (?) Herbert a sztorit, hamarosan nálam lesz a hatodik rész.


Népszerű idézetek

Melchiadesian>!

A bürokrácia megöli a kezdeményezést. Kevés dolog van, amit a bürokrácia jobban gyűlölne az újításnál, főleg az olyan újításnál, ami jobb eredményeket hoz, mint a régi rutinok. Az új vívmányok mindig alkalmatlan színben tüntetik fel a csúcson levőket. Márpedig ki szeret alkalmatlannak látszani?

Jávori_István I>!

A történészeknek nagy hatalmuk van, és némelyikük ennek tudatában is van. Újraalkotják a múltat, megváltoztatják, hogy illeszkedjen a saját értelmezésükhöz. Ezzel azonban a jövőt is megváltoztatják.

(II. Leto, az ő hangja Dar-es-Balatból)

287. oldal (Szukits Könyvkiadó, 2008)

3 hozzászólás
Chöpp >!

Az egyik legveszélyesebb dolog az univerzumban az, ha tudatlan embereknek valódi sérelmeik vannak. Ám még ennél is sokkalta veszélyesebb egy tájékozott és intelligens társadalom, valódi panaszokkal. A bosszúvágyó intelligencia olyan pusztításra képes, amilyet elképzelni sem tudtok.

252. oldal

Jávori_István I>!

Ez a végzetetek, a feledékenység. Az élet minden régi leckéjét újra és újra megtanuljátok, aztán újra és újra elfelejtitek.

(II. Leto, a Dar-es-Balati hang)

260. oldal (Szukits Könyvkiadó, 2008)

Chöpp >!

A túl sok kényelem elaltatja az éberséget.

462. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miles Teg
Chöpp >!

– A tudás hiánya az, ami a legnagyobb rémségeket idézi elő – mondta Odrade.
– És a legnagyobb ambíciókat is – bólintott Taraza.

33. oldal

Chöpp >!

Sosem szabadulunk teljesen gyermekkorunk tanítóitól, sem a minket formázó mintázatoktól, nem igaz?

366. oldal

Chöpp >!

– Mindig vannak eszközök a nagy mennyiségű eladható hatalom átruházására. És most nem arról a hatalomról beszélek, ami a gyárakat működteti, hanem amelyik az embereket.
– És amely általában olyan furcsa neveken ismert, mint kormányzat, társadalom vagy civilizáció – tette hozzá Teg.

463. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · Miles Teg
Chöpp >!

– Meg kell tanulnod a fegyelmet. Hogyan akarsz irányítani, ha magadat sem tudod?
– Nem tetszik ez a lecke.
– Egyikünk sem szereti… egészen addig, amíg meg nem tanuljuk értékelni a tapasztalataink alapján.

443. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fegyelem

A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: A halál útvesztője
Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!
Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Philip K. Dick: Transz
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five