A ​Dűne eretnekei (A Dűne 5.) 131 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne eretnekei Frank Herbert: A Dűne eretnekei

II. Leto, az istencsászár nincs többé. A halálát követő másfél évezred technikai forradalma és népmozgásai gyökeresen átalakították az addig változatlan civilizációt. Emberek milliárdjai hagyták el a lakott bolygókat, és telepedtek le az univerzum új, feltáratlan zugaiban. Ám az ismeretlenből egy új veszély fenyegeti II. Leto egykori birodalmát. Valami, ami nemcsak a törékeny társadalmi rend összeomlását okozhatja, hanem a fűszer egyetlen forrásának a pusztulását is. Az új fenyegetéssel csupán egyetlen szervezet veheti fel a küzdelmet: a Bene Gesserit rend, mely a változások közepette is megőrizte ősi célját, az emberiség génállományának megőrzését – bármi áron… A kötet a nagy sikerű Dűne-sorozat ötödik kötete.

Eredeti megjelenés éve: 1984

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
Szukits, Szeged, 2008
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634971075 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Szukits, Szeged, 2005
362 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634971075 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353481 · Fordította: Hoppán Eszter

Enciklopédia 1


Kedvencelte 19

Most olvassa 7

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Morpheus >!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Végre nagyobb részben a Bene Gesseritről és valamennyire a Bene Thleilaxról többet megtudhatunk. Bár Jessica, Paul anyja is BG volt, és sokat megtudunk róluk az ő és a fia szemén, majd a császárén keresztül, de most először állnak ők a történet középpontjában. Ők és a cselszövéseik, és terveik, amelyekről kiderül, hogy válaszút előtt állnak. Eltűnnek, titkos renddé silányulnak, vagy kiállják a próbát, amit II. Létó Arany Ösvénye állít eléjük még mindig spoiler, ahogy a Tisztelet Matrónái, a vad thleilaxiak és számtalan más formáció tér vissza a szétszórattatásból, amely a dzsihádra és a császárságra való válaszreakció volt, az olyanoké, akik inkább elmenekültek, minthogy alkalmazkodjanak. A nagy kérdés az, hogy a periféria miért nem folytatja tovább a terjeszkedést kifelé, a könnyebb útvonalat követve? Erre ebben a kötetben nem kapunk még választ, de azt tudjuk, hogy lassan, de biztosan közeledik a kralizec. Csak azt nem tudjuk, hogy mikor? Talán ez lesz az? Vagy ez még csak az előszele?
Maga a történet követi az előző részek hagyományait, most is csupán néhány hónapról szól. Egyetlen kicsiny mintavétel, ám minden benne van, ami Császár halálát követő ezervalahány évben megváltozott. Egy valami nem változott, és az a Bene Gesserit halálos rettegése, nehogy újból megjelenjen egy Kwisatz Haderach. Viszont van ami mégis megjelenik. Egy módosított Duncan Idaho spoiler és Miles Teg, a mentát Bashar, és mindkettő bizonyítéka annak, hogy az emberiség – legalábbis egy része – tovább fejlődik megállíthatatlanul, köszönhetően a génmanipulációnak és a tenyésztési programnak. És a kérdés ott lebeg még mindig: Miért volt annyi Duncan Idaho gholára szüksége a császárnak, amelynek az az eredménye, hogy most már sem a Thleilax, se a Bene Gesserit, Se a Tisztelet Matrónái nem tudják nélkülözni, figyelmen kívül hagyni, igaz, más-más okból. A császár pedig tovább él a Shaitanban. És valóban, csupán öntudatlanul álmodik? Nekem nem így tűnik, vagy ha igen, az álma is erősebb, mint azoké, akik azt hiszik, hogy ébren vannak.

Kkatja P>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Ez is nagyon jó volt, érdekesen keveri szereplői kártyáit Herbert, a könyv feléig csak finoman adagolja az infókat, szépen csordogál a történet, keverednek-osztódnak a lapok, de azután beindul a hullámvasút és onnantól nem enged, robogsz a történettel, akár akarsz, akár nem. Duncan Idaho újra és újra itt van velünk, (hála az axoltol tenyésztőtartályoknak) bár nem sokat változik… még mindig nem akar a Nővérek tenyészcsődöre lenni, ejnye. :D
Erőre kapnak a Tisztelet Matrónái, akiknek a szex az új fegyverük… igaz a következő részre marad, hogy mire mennek majd vele…
A vége pedig ismét sokat ígérően zárul, muszáj tovább olvasnom! :))

1 hozzászólás
Isley P>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Másfél ezer évvel II. Leto Atreides, az Istencsászár tudatos távozása után a Bene Gesserit, a Bene Tleilax és az univerzum legnagyobb ősi erőinek új ellenséggel kell szembenézniük. Az új ellenség létrejötte természetes és szükségszerű folyománya volt az Istencsászár által megjövendölt és előidézett Arany Ösvénynek. Az emberiség rendkívüli változáson ment keresztül. Ebben a kaotikus és a teljes világmindenség jövőjéről döntő eseménysorozatban a Bene Gesseritnek a jövőt kell megvédenie. Képesek lesznek rá? Egyáltalán képesek voltak megérteni az Istencsászár legfőbb tanítását? Azzá a renddé tudnak-e válni, amit az Istencsászár akart, hogy legyenek? Az emberiség a megváltásért és a legtisztább értelemben vett szabadságért küzd ebben a gigantikus háborúban.
A Dűne eretnekei szervesen kapcsolódik Herbert epikus sorozatának előző darabjaihoz. Bár Muad-dib és a Zsarnok már testben nincsenek velünk (bár utóbbi szomatikus jelenléte azért ennél bonyolultabb), A Dűne eretnekei is róluk szól. Az egész nem más mint az Arany Ösvény bemutatása.
A karakterek ezúttal is lenyűgözőek. A Bene Gesserit Főtisztelendő Anyája, Taraza; Lucilla és Odrade, a rend Tisztelendő Anyái; Teg, a hatalmas és legendás ősöreg bashar és természetesen a mi hőn szeretett gholánk egy újabb installációja, aki újfent központi szerephez jut. Számomra ezen karakterek mellett Tylwyth Waff, a Mahai, a Bene Tleilax Mesterek Mestere, az Arctáncoltatók ura volt rendkívül érdekes szereplő még. Waffon keresztül végre megismerhettük a Dűne világának egyik legfontosabb erőit, a tleilaxiakat: gondolkodásmódjukat, vallási hiedelmeiket, főbb jellemvonásaikat és sok egyebet.
A Dűne eretnekei újabb szemléletes kifejeződése Herbert zsenijének. A Dűne ebben a kötetben is megújult. Újból egy teljesen más korban és más bolygókon játszódott, amellett, hogy újra visszatértünk a Rakisra és a történet jól kapcsolódik a főtörténetünkhöz. A Bene Gesseritet még jobban megismerhettük, a Bene Tleilax végre felfedte magát és az új ellenség, a Tisztelet Matrónái lenyűgözőek voltak.
Mellékes megjegyzés: nem számítottam rá, hogy a legintenzívebb szexjelenetet a Dűne sorozatban fogom olvasni.

Diosz P>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Lassan végér érek az eredeti Dűne sorozatnak, már csak egy kötet van hátra. Leto uralkodása óta sok-sok év telt el, elsősorban a Bene Gesseritről tudtunk meg többet.
Jobban tetszett mint az előző rész, bár nem fukarkodik a filozofálásában egy cseppet sem.
Már csak egy kötet van hátra az eredeti sorozatból, hamarosan azt is elkezdem, és utána jöhet a film. Kíváncsi vagyok hogy tudják visszaadni Herbert univerzumát a vásznon.

Melchiadesian>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Eleinte kicsit zavaró volt, hogy nem tudtam, mi történt a Zsarnok II. Leto halàla utáni másfél ezer évben – és még most sem vagyok teljesen képben –, de a könyv első harmadára kezdtem belerázódni a történetbe, és az új szereplőket is kezdem megszeretni (az egyetlen kivétel ez alól a szuper-alfahím Dánkönájdahou, aki már kezd idegesíteni az állandó újrafeltámadásával – bár erről a tényről szegény nem igazán tehet). Már csak úgy vagyok vele, mint a Bene Gesserit: jó dolog ez az Arany Ösvény, de mi a fenét jelent, és miért is jó ez nekünk?

Duchon_Jenő>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Becsület szavamra a könyv háromnegyed részéig úgy voltam, hogy ez a rész több csillagot kap, mint az Istencsászár. Hát, nem kapott. És ezért a vége a felelős. A vége, ami egy zűrzavaros menekülésbe eseményeit írja le, majd egy hirtelen tollvonással lezárul minden. Persze az utolsó fejezet összefoglal, és egy csomó mindent helyretesz, de ez így nekem sok volt. Pedig a téma izgalmas, bár a hangsúly a végére ott is a genetika mint vallásról, és annak lassú mozgatórugójáról, és évezredes hatalmáról átterelődik a szexualitásban rejlő erőre, amely érdekes gondolat, de igazán nincs megalapozva ebben a könyvben. Ahogy sok minden más sem. Az egész szériára jellemző, a szerző gondol egyet, és ahogyan addig hittük, hogy merre halad a dolog, hirtelen más szemszögből kerül megvilágításra, és ehhez nem kapunk magyarázatot, érjük be egy „csak”-al.

fezer P>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Az első kötet után eddig ez tetszett a legjobban!!
Nagyon élveztem, hogy az Arrakis/Rakis-on kívüli bolygók, népek életéből sokkal többet láthattunk, mint eddig. Szerettem a Gammun játszódó részeket, végre megtudhattunk többet a Bene Theilaxról is, és persze ott van a Bene Gesserit…. Egyszóval imádtam!

Szencsike P>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Nem is tudom, sokszor éreztem úgy, hogy unalmas a könyv, csendesen lecsordogált, elhelyezte a szereplőket a Leto utáni világban, rengeteget szövegeltek a céljaikról és nem történt semmi. A könyv második része, ahol a lényegi konfliktus lezajlik, vagy kibontatlan vagy kapkodós lett. Nekem több volt a hullámvölgy, mint a hullámhegy. Felvet érdekes gondolatokat (Tisztelet Matrónái és a szerepük, Bene Gesserit és céljaik, Sheeana, Tleilaxiak), de a könyv egésze valahogy nem mozgatott meg. Mintha csak olyan időkitöltés lenne a Káptalanház előtt, ahol reményeim szerint már valódi cselekményt fogok találni.

gyoengyi>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Ez már jóval mozgalmasabb volt, mint az előző rész, de még így is hosszúnak tűnt és a történet egyre furcsább irányba halad. Az új szereplőket nem szerettem, Duncan Idaho folytonos feltámadása pedig már kezd unalmas lenni.
Ami tetszett, hogy új bolygók, népek életébe nyerhettünk betekintést, sok mindent megtudhattunk a Bene Gesseritről és a Bene Tleilaxról, ilyen szempontból még érdekes volt ez a rész.

Aerandir>!
Frank Herbert: A Dűne eretnekei

Az eddigi részeket egy egész kicsit jobban élveztem. Ennek leginkább én vagyok az oka, ugyanis olyan régen olvastam azokat, hogy hűha… Lassan visszajöttek az emlékképek, de az elején meglehetősen keveset értettem. Mi ez a rengeteg név, szervezet meg ismeretlen szó? (Valószínűleg az sem sokat segített, hogy az előző négy részből hármat angolul olvastam, ezért nem ismertem fel a lefordított szavakat.) Ez pedig amúgy is egy olyan könyv, ami totális figyelmet igényel, és ahol érdemes kis térképeket rajzolgatni, hogy ki kinek a szövetségese, ki mit tervez, ki kit árul el.
Egyébként szerintem csodálatos ez a hihetetlenül bonyolult intrikarendszer, élvezet elmerülni benne. És ha feltételezem, hogy amúgy is az volt a cél, hogy az olvasó néha kicsit elveszítse a fonalat, és csak azért se értse a nagy titkos terveket, akkor már nem is annyira bosszantó. Érdekes, hogy mennyire izgalmas a történet, mennyi harc, üldözés, hiperszuper ketyere meg szex van benne, és mégis milyen irgalmatlan mennyiségű párbeszéd belefér. A filozofálgatás pedig ügyesen egyensúlyozik azon a határon, ami a világ megalkotásához szükséges mennyiség és a túl sok között húzódik.
Összességében élvezetes volt olvasni. Most már nagyon kíváncsi vagyok a 6. részre, és talán az eddigieket sem ártana újraolvasni.

Viszont meg kell emlékeznem a kiadásról, és itt szomorú kötelességem kijelenteni, hogy ilyen igénytelenül megszerkesztett nyomtatott könyvet még nem fogtam a kezemben. Minden oldalon, de szó szerint minden oldalon volt egy, de gyakran több is a következőkből: fordítási hiba, magyartalan mondat, nincs egyeztetve az alany meg az állítmány, pár betű kimaradt egy szóból (esetleg belekerült egy-két fölösleges), az egymás mellett levő betűket felcserélték, rossz helyen elválasztott szavak (gyakran így: an-ya, kac-sa!). Ha lett volna másik kiadás a könyvtárban, biztos visszaviszem, hogy ne szórakozzanak már, adjanak egy olyat, amit nem szeretnék percenként a falhoz vágni. A könyv maga nagyszerű, de a Valhalla Páholyos kiadást senkinek nem ajánlom.

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353481 · Fordította: Hoppán Eszter

Népszerű idézetek

Melchiadesian>!

A bürokrácia megöli a kezdeményezést. Kevés dolog van, amit a bürokrácia jobban gyűlölne az újításnál, főleg az olyan újításnál, ami jobb eredményeket hoz, mint a régi rutinok. Az új vívmányok mindig alkalmatlan színben tüntetik fel a csúcson levőket. Márpedig ki szeret alkalmatlannak látszani?

Jávori_István I>!

Ez a végzetetek, a feledékenység. Az élet minden régi leckéjét újra és újra megtanuljátok, aztán újra és újra elfelejtitek.

(II. Leto, a Dar-es-Balati hang)

260. oldal (Szukits Könyvkiadó, 2008)

Jávori_István I>!

A történészeknek nagy hatalmuk van, és némelyikük ennek tudatában is van. Újraalkotják a múltat, megváltoztatják, hogy illeszkedjen a saját értelmezésükhöz. Ezzel azonban a jövőt is megváltoztatják.

(II. Leto, az ő hangja Dar-es-Balatból)

287. oldal (Szukits Könyvkiadó, 2008)

3 hozzászólás
Chöpp P>!

Az emlékezet sosem a valóság. Az emlékezet csak rekonstruál. És minden rekonstrukció megváltoztatja az eredetit, külső referencia-keret lesz, ami elkerülhetetlenül elégtelen.

voisin>!

Volt egyszer egy szárazföldi, akit megkérdeztek, hogy melyik a jobb: egy palack víz, vagy egy hatalmas medencényi víz? A szárazföldi egy ideig gondolkozott, aztán azt mondta: „ A palack jobb. Senki sem birtokolhat egy medencényi vizet. De egy palackot a köpeny alá lehet rejteni, és el lehet vele szaladni. Azt senki sem veszi észre. ”
– Az Õsi Dűne Tréfái, Bene Gesserit Archívum

Jávori_István I>!

Az emberek akkor élnek a legjobban, amikor mindenkinek megvan a helye, amikor mindenki tudja, hova tartozik a dolgok rendéjben, és tudja, mit érhet el. Pusztítsd el ezt a helyet, és elpusztul az ember.

(Bene Gesserit tanítás)

31. oldal (Szukits Könyvkiadó, 2008)

Jávori_István I>!

Az én véleményem szerint a reformerek az emberi történelem minden más erejénél több nyomorúságot okoztak.

(Taraza Tisztelendő Anya)

74. oldal (Szukits Könyvkiadó, 2008)

Jávori_István I>!

Engedelmeskedj a központi irányító hatalomnak, különben kikapcsolják az energiádat, és meghalsz!

(Odrade)

96. oldal (Szukits Könyvkiadó, 2008)

Kkatja P>!

Minden szervezett vallásnak van egy közös problémája. Egy kényes pont, amin keresztül behatolhatunk, és a saját terveinkhez idomíthatjuk őket: Hogyan különböztetik meg a nagyképűséget a kinyilatkoztatástól?

– Missionaria Protectiva,
    A Belső Tanítás

384. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vallás
Kkatja P>!

HIDRAULIKUS DESPOTIZMUS: egy alapvető erőforrás – mint például víz, elektromosság, üzemanyag, gyógyszer, melanzs… – központi elosztása. Engedelmeskedj a központi irányító hatalomnak, különben kikapcsolják az energiádat, és meghalsz!

152. oldal (Valhalla Páholy, 1994)


A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Az Alfa hold klánjai
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Dan Simmons: Hyperion
Isaac Asimov: Második Alapítvány
Matthew Stover: A Sith-ek bosszúja
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
John Scalzi: Vének háborúja
Dan Simmons: Ílion
Frederik Pohl: Az átjáró