22. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

A ​Dűne (A Dűne 1.) 608 csillagozás

Frank Herbert: A Dűne Frank Herbert: A Dűne Frank Herbert: A Dűne Frank Herbert: A Dűne Frank Herbert: A Dűne Frank Herbert: A Dűne Frank Herbert: A Dűne

Az Impérium tízezer éves békéjét veszély fenyegeti. A lakott planéták ezreit összefogó, feudális birodalom egymásnak feszülő erői – a császár, a rivalizáló Nagy Házak és az Űrliga – mind egy kietlen sivatagbolygó köré gyűlnek, hogy eldöntsék, ki birtokolja az óriási homokférgek és pusztító viharok által uralt világot. Ez ugyanis az egyetlen hely az univerzumban, ahol megtalálható az űrutazáshoz elengedhetetlen, tudattágító hatású fűszer, a melanzs. A hűbérbirtokért megütköző seregek csatájában felülkerekedő ház győzelme azonban nem lehet teljes, mert a mély sivatagban felbukkan egy próféta, aki mögött felsorakoznak az eddig lakatlannak hitt terület népének fanatikus légiói…
A Dűne – Frank Herbert klasszikussá vált regénye – minden idők legsikeresebb science fiction remekének számít, amely négy évtized alatt sem veszített népszerűségéből.

Eredeti mű: Frank Herbert: Dune

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Szukits, Szeged, 2012
494 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441813 · Fordította: Békés András
>!
Szukits, Szeged, 2003
506 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441813 · Fordította: Békés András
>!
Szukits, Szeged, 1997
662 oldal · ISBN: 9639020397 · Fordította: Békés András

3 további kiadás


Enciklopédia 75

Szereplők népszerűség szerint

Muad-dib · Lady Jessica


Kedvencelte 239

Most olvassa 46

Várólistára tette 299

Kívánságlistára tette 157

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
MLinda
Frank Herbert: A Dűne

Nem értem azokat, aki szerint vagy Asimov, vagy Frank Herbert. Mindketten máshogy írnak, másról írnak és mindketten nagyon jók.
A Dűnébe hirtelen felindulásból vágtam bele (értsd: nem sokáig tervezgettem, hogy elolvasom), sorba se kellett érte állnom, mert évek óta itt van a polcon. Azért egy kicsit tartottam tőle, hiszen mégiscsak 800+ oldal – ha nagyon tetszik is érezhetem hosszúnak. Ha meg nem, akkor… hát akkor szenvedés lesz. De nem volt az.

Ami nekem nagyon tetszett benne, az a homokférgék. Róluk szívesen olvastam volna még többet. Tetszett a fűszer, mint a túlélés eszköze spoilerm és a fremenek homokjárása- Bár tudnék így osonni én is, néha jól jönne!

Természetesen utáltam mindenkit, akit kellett és irigyeltem a Bene Gesserit boszorkányokat a tudásukért. Jessica spoiler irigyeltem a spoiler hatalmáért, szerettem volna homokférgeken utazni, és megnézni magamnak a homokbolygót.

A politikai csatározások is érdekesek voltak, bár nekem néha sokszor elég lett volna kevesebb. Érdekes volt látni, hogy ki hogy küzd valamiért és hogy ki miért küzd a Dűnéért.

Egy jó tanács: legyen kéznél több pohárnyi víz olvasás közben, mert már magától a leírásoktól szomjan lehet halni…

>!
Chöpp P
Frank Herbert: A Dűne

Tartozom néhány régen bennem érlelődő vallomással:
Nagyon imádom Paul Atreides Muad-dib-et.
Szerfelett vonz a kietlen, ámde fűszerben és homokférgekben gazdag sivatag bolygó.
Undorodom a gyáva és gonosz Harkonenektől.
A Káptalan-ház és az Űrliga megveszekedett, kielégíthetetlen kíváncsisággal tölt el.
Szeretném használni A Hangot és ismerni a „boszorkány” praktikákat.
Mindenek felett pedig úgy szeretem a Dűne ciklust, ahogy van. Szőröstül, bőröstül. Bizony.
Ja és eszembe jutott még egy vallomás: Kimentem az óráról olvasni a Dűnét a suli hátsó ajtaja előtti lépcsőre. Csak egy oldalra vágytam. Kikéredzkedtem Wc-re. Gyorsan olvasok, úgyhogy nagy szívdobogással 3 oldal elolvasása után visszaoldalogtam órára. Utólag kérek elnézést!

6 hozzászólás
>!
Hanaiwa
Frank Herbert: A Dűne

Nagyon fiatal koromban olvastam anno, és emlékszem nagyot ütött. Hosszú ideig beszélgettünk róla galaktikás haverokkal, és kíváncsi voltam felnőtt fejjel vajon tetszeni fog-e. …
Rengeteg olvasmány után, más életszemlélettel a hátam mögött, újra nagyon tetszett.
De mégse úgy mint akkoriban, már látok mást is a sorok között, észreveszem a mélyebb rétegeket, már másképp ítélem meg a karaktereket…szinte új élmény volt.
A folytatásokat viszont most fogom először olvasni, remélem legalább ilyen színvonalon mozognak mint ez a kis mestermű…

2 hozzászólás
>!
sztinus
Frank Herbert: A Dűne

Felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Voltak benne jó ötletek és érdekes történetvonulat, a hatalmi harcok untattak inkább. Értem, hogy erre épít, de mégsem érdekelt igazán ki fog uralkodni bárhol is. A fremenes része izgalmasabb volt, ott a spoiler cuccot azért még emésztenem kell, és egy sor buddhizmust is idecsempészett, ami nem rossz, picit erőltetettnek hatott. Valahogy az egèsz félig jött át, nehezen hangolódtam rá minden alkalommal, amikor elővettem.
Nem bánom, hogy elolvastam, de kit játszott Sting?

2 hozzászólás
>!
Isley
Frank Herbert: A Dűne

A Dűne a sci-fi Bibliája, Paul Atreides pedig a sci-fi irodalom Messiása. Jelenlegi tudásom szerint, a valaha írt legfontosabb és legjobb regény. Magáról a történetről nem szólok ebben az értékelésben, azt mindenki ismerje meg a könyvből. Itt most erre nincs szükség.

2010 óta vártam e regény elolvasásával, azóta már rég összegyűjtöttem az összes magyarul megjelent, a Dűne univerzumába tartozó regényt. A várás egyetlen oka az volt, hogy a történetről és Paul Atreides karakteréről meglévő információim, és egyéb tényezők eredményeképpen már akkor tudtam, hogy számomra ez lesz A KÖNYV. Ha akkor elolvastam volna, nem tudtam volna élvezni más könyveket úgy, ahogy élveztem nélküle, talán nem is olvastam volna egy jó ideig semmi mást. Szükségessé vált hasonló kaliberű regények (Nálam ezek eddig: Végjáték, A mezítelen nap, Csillagközi invázió és A holtak szószólója) felfedezése, ahhoz, hogy ne legyen A KÖNYV későbbi elolvasásának hatása mindent elsöprően letaglózó.

Elégedettség és öröm, amit most érzek. Frank Herbert regényében olyan megrendítő mód hihetően és részletesen mutatja be az Arrakist, a Sivatagbolygót, olyan tökéletesen kidolgozta a bolygó ökoszisztémáját, őshonos népeinek szokását, lelkivilágát, törvényeit és vallását, valamint sok más dolgot, hogy az Arrakis szinte létező bolygónak tűnik olvasás közben. Valamint a homokférgek, a Mesterek igazi rendeltetése, továbbá létrejöttük és hasznosításuknak módja nagyon tetszett. A regényből is kiderül, hogy milyen célt szolgál Shai-hulud, a barát, de a regény után olvasható első függelékben, a környezettanról leírtakból arról is képet alkothatunk, hogy pontosan hogyan is tudják szolgálni ők ezt a hatalmas tervet.
Ezen kívül a karakterek is nagyon jól eltaláltak. A Dűne erőssége, hogy van egy kiemelkedő Hőse, de rajta kívül számos fontos és nagyon jól megfestett karakter is gazdagítja a történetet. Ilyen például Thufir Hawat, Duncan Idaho, Gurney Halleck, Lady Jessica, Leto Atreides herceg és többek között Stilgar. Valamint az ellenfelek közül mindenképp kiemelendő Vladimir Harkonnen, az öreg báró, aki rendkívül fortélyos, erős kézzel uralkodik, és ismert jellemhibái miatt egy megvetésre méltó, de mégis nagy riválisnak számít. Hosszú lenne felsorolni az összes, rám valamilyen okból hatást gyakorolt összes érdemes karaktert, mégpedig azért, mert A Dűne legtöbb karaktere ilyen.

Bámulatba ejtő, hogy Frank Herbert nemcsak megalkotott egy nagyon rideg és kegyetlen éghajlattal bíró, csaknem az ember számára élhetetlennek tekinthető bolygót, hanem kíméletlen precizitással és részletességgel mutatja be azt is, hogy milyen hatással van ez a klíma, a flóra és fauna szegénysége, valamint a vízhiány az őshonos nép életére. A fremen nép életmódja következik a Sivatagbolygó élettani hatásaiból, éppen ezért végtelenül érdekes, hisz teljesen hihető. Emellett nagyon ötletes is, hogy egy ilyen rideg bolygóhoz évszázadok óta alkalmazkodott nép, milyen fortélyokat talált ki és technológiai invenciókat fejlesztett ki az életben maradás és a gyarapodás érdekében.
A fremen néppel kapcsolatos további fontos kérdések a következőek: Milyen lelkületűvé válik egy nép, amely számára a vallás és a törvényszerűségek egy és ugyanaz? Miképp kondicionálja az interperszonális kapcsolatokat bolygójuk ridegsége?

A főszereplőről szólva. Paul Atreides volt mindig is az a Hős, akiről olvasni akartam. Számomra az egyetlen őt megközelítő, hozzá hasonlítható karakter Ender Wiggin. Paul Atreides nemcsak egy felsőbbrendű lény, akinek eljövetele mint Kwisatz Haderach meg volt jövendölve és el volt tervezve, nemcsak mindenkiét felülmúló szellemi és harci képességekkel bír, hanem saját gondolkodásmódja, céljai és szilárd ítélőképessége miatt a legjobb Vezetője a fremen népnek és egyben az egész ismert világegyetemnek.

Mint látható, A Dűnében engem számtalan dolog fogott meg. A történet nagyon csavaros, összetett volt, és persze grandiózus. Olyan dolgok történtek benne, amelyek az egész ismert világegyetem jövőjét meg fogják határozni. Az Arrakis és népe rabul ejtett. Ennek a bolygónak egyszerűen hangulata van. Nem számít, hogy mennyire kegyetlen és zord, ott van a remény is. A remény a változásra, arra, hogy paradicsommá váljon. Ez a bolygó egy olyan hely, amelyért érdemes küzdeni, amelyért az ember fanatikus harcossá tud válni, hiszen tudja, hogy nincs a bolygójánál semmi értékesebb a világon. A melanzs, a Shai-hulud, a kismesterek, az Élet Vize.
És mindenek felett ott van még Paul Atreides. A legnagyobb harcos és uralkodó, a Kwisatz Haderach, a szuper-Mentát, a Lisan al-Gaib, a Messiás, a Mahdi!

Ja hija csuhada! Ja hija Paul Atreides! Ja hija Arrakis!

3 hozzászólás
>!
Diosz P
Frank Herbert: A Dűne

Nikon vagy Canon? McDonalds vagy Burger King? Coca-Cola vagy Pepsi? Asimov vagy Herbert?
Én is amondó vagyok hogy a Dűne a műfaját tekintve alapmű, de valahogy egész nap az motoszkált a fejemben, hogy nekem egyenlőre továbbra is Asimov az alap, az első, az etalon. Herbert nem taszította le a trónról. Asimov a végsőkig magával ragadott, ez „csak” szórakoztatott. Ezt leszámítva, az olvasás befejezése után egy nappal azt kell mondanom, hogy van alapja annak, hogy ennyi rajongója van. Nap közben többször is eszembe jutott, foglalkoztatott. Szeretem a sci-fit, egyik kedvenc műfajom, szeretem olvasni, szeretem nézni. Ám reggel nem tudtam mit is írjak, kicsit tanácstalan voltam, mert annyit hallottam már róla mint „alapmű”, hogy óhatatlanul elvárásom volt, hogy kedvencei sorába lépjen. Nem így lett.

Leszögezem: ez egy igen jó könyv! Kereken bemutatott, élő, érző, színes szagos, vibráló igazi világ, ahol a sci-fi elemek csak eszközök a történet szempontjából, és nem a cél. Én kifejezettem szeretem ha egy sci-fi-ben a társadalmi kérdések, az ember viszonya az őt körülvevő közeli és távoli világával, vagy ökológia kérdések dominálnak, azaz a többi „csak díszlet” a nagy kérdésekhez. Azt még jobban szeretem (és néha ijesztő is tud lenni) amikor még aktualitást is érzek ezekben a nem ma íródott történetekben. A hangulat, amit kaptam, az kicsit a Firefly sorozatra emlékeztetett, mert nem a csili-vili technika az ami dominál, hanem egy olyan – számunkra már múltat jelentő elemhez nyúlt, ami különlegessé teszi. Amit a Firefly-ban a western, azt itt a hol középkorias, hol a rómaiakat idéző feeling adta hozzá. Ez volt az a plusz „fűszer”, ami magával ragadott, és adta azt a lökést, hogy hamarosan sorra kerítsem a többi részt is. Ám elmaradt a „wow” hatás, nem robbant be az a szikra, hogy ezt elemi, alapvető késztetésként érezzem.

Azt hiszem Stilgart kedveltem meg leginkább. Paul személye is megfogott, ám Jessicát sikerült a legkevésbé megszeretnem. Azt hiszem a karaktereket illetően még sok mindent tartogathat számomra a Dűne univerzum folytatása, emiatt azonban már van bennem némi várakozás, hogy belevágjak a következő részbe.

Összességében azt gondolom, nem erről fogok átszellemülten mesélni, ha kedvenc sci-fi élményemről kérdeznek, mert akkor az Alapítvány-trilógia, vagy @Eta Csodaidők sorozat jut egyből eszembe, de meleg szívvel ajánlom mindazoknak, aki még csak ismerkednek a műfajjal, és mindazoknak akik régi motorosok ezen a téren, de valamiért még nem akadtak össze.

7 hozzászólás
>!
DaTa P
Frank Herbert: A Dűne

A Dűne regényfolyamot 13 évesen olvastam először, együtt Asimov Alapítvány köteteivel. Tulajdonképpen mindkét regényciklus eléggé kitöltötte a következő 3-4 évemet. Amint befejeztem az egyiket, kezdtem újra a másikat, majd fordítva.

A két világból egy közöset gyúrtam én akkor a fejemben, képzeletben. Bálványoztam a Bene Gesseritet, és képzeletben persze én is az voltam, ott nem csak nőkből állt a rend, és volt persze az Öszvért leköröző, igazi, Második Alapítványos mentális erőm, erőnk a fejemben élő rendtársakkal. Ez az álomvilág és a valóság eléggé összefolyt akkor, és nagyon erősen dominálta az életem egészen 16 éves koromig. Fantasztikus könyvek, na. Nélkülük egészen biztosan nem lennék ma az, ami, aki. Mondhattam volna ennyit is már az elején.

>!
kte
Frank Herbert: A Dűne

A Dűne olyan sci-fi klasszikus, amely mai szemmel sem elavult vagy régies. A szerző egyetlen lényeges részletről sem feledkezik meg fantasztikusan kidolgozott, magával ragadó világában. Megismerkedünk az arisztokrácia intrikáival, az űrutazás körülményeivel, a különleges vízközpontú élettel az Arrakis bolygón, harcművészetekkel, mérgekkel, a sors hozta kötöttségekkel. Főhőseink jól megalkotott, karakteres egyéniségek, akiknek szemszögéből végigkövetjük az Atreides család Arrakis-ra települését, a Harkonnenek ellenségeskedéseit, miközben megismerkedünk a bolygó ökológiai szisztémájával és persze az itteni nomád néppel, a fremenekkel is. Ebben a távoli jövőben nem használnak számítógépeket, azonban az emberi agy kapacitásait fajnemesítéssel és a fűszer használatával olyan mértékben megnövelik, hogy az űrutazás, a jövőbe látás, saját szervezetünk akarat révén történő kémiai manipulálása vagy az ökoszisztéma befolyásolása hihetővé válik.
Terveim szerint folytatom a sorozatot legalább a szerző által írt hat részen keresztül.

4 hozzászólás
>!
pwz ISP
Frank Herbert: A Dűne

Előrebocsátom, A Dűne az egyik nagy kedvencem, a Moly-os jelöléssel ellentétben nem csak kétszer olvastam. Emlékszem, 1987 karácsonyára vettem meg magamnak, miután olyan sokat szemeztem vele a könyvesboltban. Az első magyar kiadás…, aztán nekiültem…
Tetszett a jól kidolgozott háttér – ami egyszerre jelentett vallási, társadalmi és környezeti hátteret –, a különböző világok, meg az, hogy feudális jegyeket magán viselő társadalmak „űrköntösben erősködnek” egymással :).
Abban az időben már „túl voltam” a Csillagok háborúja, a Gyűrűk Ura és az Alapítvány „Univerzum” aktuális részein és örültem, hogy találtam egy másikat. Nem jobbat, hanem egy MÁSIKAT, ami megint újat tudott mutatni! :D
Aztán jött a David Lynch-féle filmváltozat. Addigra már megtanultam, hogy a film nem egyenlő a könyvvel, úgyhogy számomra nem volt csalódás a film, hanem csak egy újfajta látásmód arról a műről, amit ahány ember olvas, annyiféleképpen értelmez. :)
A folytatásokba még – egy kivételével – nem fogtam bele. Azért is vettem most elő, hogy hátha hamarosan erre is sor kerül és akkor még viszonylag friss az élmény. Majd meglátjuk, bár sokan jelzik, hogy a folytatás már nem az igazi… ;)

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1987
826 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632117670 · Fordította: Békés András
>!
Nita_Könyvgalaxis
Frank Herbert: A Dűne

Mindig félek, amikor sci-fi klasszikusokat olvasok. Félek, hogy nem fogom érteni, miért lettek kultkönyvek, vagy hogy nem fogom szeretni őket. A Dűnénél az első nem áll fent, a másidoknál rezeg a léc.

Abszolút megértem, miért lett ez a sci-fi irodalom egyik alapja. Az egész világfelépítés, a háttértörténet nagyon alapos és igen nagyszabású. Az élet alapkérdéseivel foglalkozik, mint a jó és a rossz harca, a túlélésért folytatott küzdelem, a vallás szerepe a társadalomban. Ráadásul itt egy jóslatnak a megvalósulását kísérhetjük figyelemmel, ami külön érdekes.

Viszont. Mert majdnem mindig van egy viszont. Az első kötettel főleg nagyon megszenvedtem, többször is félreraktam. Egyszerűen vontatottnak és nagyon szájbarágósnak éreztem, a karaktereket pedig kidolgozatlannak. Aztán a második kötet már sokkal jobban megfogott. A legjobban a fűszer és a cirkoruha ötlete tetszett.

Szóval nem sikerült azért a legjobban az első randim A Dűnével. Látom én, hogy jóképű, de annyira mégsem mozgatott meg. Szerintem a második randi elmarad.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
gamine

Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.

14. oldal, I. kötet

Kapcsolódó szócikkek: félelem
8 hozzászólás
>!
kharoon

Keresd a szabadságot, és vágyaid rabja leszel. Keresd a fegyelmet, és megtalálod a szabadságot.

Kapcsolódó szócikkek: fegyelem · szabadság · vágy
>!
Riam P

Mi az, amit megvetsz? Erről ismerszel meg igazi mivoltodban.

Kozmosz könyvek 48. oldal

>!
Kkatja P

…a kívánatos dolog közelsége mértéktelenségre csábítja az embert.

113. oldal (Kozmosz I. kötet)

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

Tudod, hogy a népet a csürhétől a vezér is megkülönbözteti. Ő tartja fenn az egyéniségek színvonalát. Ha túl kevés az egyéniség, a nép visszavedlik csürhévé.

144. oldal (KFK II. kötet)

>!
Gabriella_Balkó 

(…) az élet titka nem probléma, amit meg kell oldani, hanem realitás, amit át kell élni.

50. oldal, Első könyv: A Dűne (Kozmosz, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: élet · probléma · titok
>!
lilla_csanyi

Az emberi tudattalant mélyen áthatja az igény egy logikus világmindenség iránt, amelynek értelme van. A valóságos világmindenség azonban egy lépéssel mindig a logika előtt jár.

Irulan hercegnő:
Muad-Dib összegyűjtött mondásai

267. oldal (Kozmosz, II. rész)

Kapcsolódó szócikkek: Muad-dib
>!
Sha

Véges térben egy kritikus érték fölött a szabadság csökken, ahogy a létszám nő. Ez ugyanúgy érvényes az emberekre egy bolygó ökoszisztémájának véges terében, mint a gázmolekulákra egy lezárt edényben. Az embereket illetően a kérdés nem az, hogy hányan maradhatnak életben a rendszerben, hanem hogy miféle életet élhetnek azok, akik megmaradnak.

PARDOT KYNES, AZ ARRAKIS ELSŐ PLANETOLÓGUSA

453. oldal (A Dűne II. - KFK)

>!
Ferger_Jolcsi P

– Mindent, ami önmagadon kívül van, tisztán tudsz látni, és alkalmazni tudod rá a logikádat – folytatta Jessica. – De jellegzetes emberi vonás, hogy ha személyes problémákkal kerülünk szembe, a legmélyebben személyes dolgokat a legnehezebb a logikánk ítélőszéke elé citálni. Inkább vergődünk, kapkodunk, inkább okolunk akármit, mint az igazi, mélyen gyökerező valamit, ami valójában emészt minket.

241. oldal

>!
MLinda P

(…) a legjobb víztároló hely a tested.

73. oldal, II. kötet


A sorozat következő kötete

A Dűne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Isaac Asimov: Asimov teljes science fiction univerzuma VI.
Frederik Pohl: Átjáró
Joe Haldeman: Örök háború
Larry Niven: Gyűrűvilág
William Gibson: Neurománc
Ann Leckie: Mellékes igazság
Connie Willis: Ítélet könyve