Szereti ​Brahmsot? 86% 35 csillagozás

Nem tudom elhinni, sem pedig beletörődni abba, hogy egy középkorú nő, ennyire nem tud élni, és ilyen könnyen eltaszítja magától a boldogságot, hogy csak abban tud hinni és jól érezni magát, hogy megalázza magát, hogy az elfogadott sztereotípiában él. Tényleg ennyire gyávák lennének a nők? És ennyire determináltak elrontani az életüket?
Egy fájdalmasan szépen megírt történet, ami felvonultat egy csomó kérdést, kételyt, ami előbb-utóbb mindenkiben felbukkan. A kérdés csak az, mit kezdünk vele.
Az a gondolat pedig nagyon megfogott, amikor azon mereng az egyik férfiszereplő, hogy „időt nyert vagy az életét vesztegette”. Ezen nekünk is többször el kellene filóznunk életünk során.

13-14 évesen láttam a Szereti Ön Brahmsot? című filmet és ott helyben „beleszerettem” Anthony Perkins-be. off Amikor aztán megláttam könyvben a történetet, természetes, hogy meg kellett vennem. Azóta rendszeresen, pár évente elolvasom, és mindig találok benne valami éppen számomra aktuális mondanivalót. Most éppen azon mosolyogtam jókat, hogy a nálam 10 évvel fiatalabb női főszereplő hogyan figyeli magán az „öregedés” jeleit. Simont most már nem találom annyira romantikusnak, felfedezem az álomvilágát, az életképtelenségét. Ettől még a történet lényege ugyanaz.

Ez is tetszett az írónőtől. Kesernyés szerelmi háromszög (négyszög) arculcsapós csattanóval a végén.

Kissé gyöngécske. A Jó reggelt búbánathoz nem ér fel. De igazán nem lehúzni akarom, mert kedves, és szomorkás-édes.

Jó történet, érdemes volt elolvasni.