Szereti ​Brahmsot? 37 csillagozás

Françoise Sagan: Szereti Brahmsot?

Paule, a 39 éves, elvált asszony és a vele egykorú barátja hat éve tartó viszonya bár enyhíti a nő magányát, feledtetni nem képes azt. Tisztában van vele, csak akkor tarthatja meg szeretőjét, ha meghagyja számára azt a szabadságot, amit Roger egyre inkább ki is használ. A fiatal Simon őszinte szerelme régen elfelejtettnek hitt érzéseket ébreszt az öregedéstől és a magánytól félő Paule-ban, aki tudja, mire számíthat, mit remélhet ettől a kapcsolattól, mégsem tér ki a váratlan lehetőség elől.

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szélrózsa Könyvek Fiesta, Saxum

>!
Fiesta / Saxum, Budapest, 1999
192 oldal · ISBN: 9638133945 · Fordította: Szabolcs Katalin

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

krlany I>!
Françoise Sagan: Szereti Brahmsot?

Nem tudom elhinni, sem pedig beletörődni abba, hogy egy középkorú nő, ennyire nem tud élni, és ilyen könnyen eltaszítja magától a boldogságot, hogy csak abban tud hinni és jól érezni magát, hogy megalázza magát, hogy az elfogadott sztereotípiában él. Tényleg ennyire gyávák lennének a nők? És ennyire determináltak elrontani az életüket?
Egy fájdalmasan szépen megírt történet, ami felvonultat egy csomó kérdést, kételyt, ami előbb-utóbb mindenkiben felbukkan. A kérdés csak az, mit kezdünk vele.
Az a gondolat pedig nagyon megfogott, amikor azon mereng az egyik férfiszereplő, hogy „időt nyert vagy az életét vesztegette”. Ezen nekünk is többször el kellene filóznunk életünk során.

39 hozzászólás
Miyako71 P>!
Françoise Sagan: Szereti Brahmsot?

13-14 évesen láttam a Szereti Ön Brahmsot? című filmet és ott helyben „beleszerettem” Anthony Perkins-be. off Amikor aztán megláttam könyvben a történetet, természetes, hogy meg kellett vennem. Azóta rendszeresen, pár évente elolvasom, és mindig találok benne valami éppen számomra aktuális mondanivalót. Most éppen azon mosolyogtam jókat, hogy a nálam 10 évvel fiatalabb női főszereplő hogyan figyeli magán az „öregedés” jeleit. Simont most már nem találom annyira romantikusnak, felfedezem az álomvilágát, az életképtelenségét. Ettől még a történet lényege ugyanaz.

inspiredina>!
Françoise Sagan: Szereti Brahmsot?

Ez is tetszett az írónőtől. Kesernyés szerelmi háromszög (négyszög) arculcsapós csattanóval a végén.

Chöpp >!
Françoise Sagan: Szereti Brahmsot?

Kissé gyöngécske. A Jó reggelt búbánathoz nem ér fel. De igazán nem lehúzni akarom, mert kedves, és szomorkás-édes.

Hotama P>!
Françoise Sagan: Szereti Brahmsot?

Az írónő stílusa nagyon megtetszett, amikor A Jó reggelt, búbánat! című regényét olvastam. Az a történet sokkal „ütősebb”, ez viszont komolyabb és kiforrottabb. Érdekes volt a női főszereplő érzéseit és gondolatait olvasni, ahogy a vívódásait megéli és meghozza döntéseit. Mások véleménye és a társadalmi elvárások nagyon sokat számítanak neki, ezért az új szerelem csak egy kaland lehet. Szomorú, de életszerű, hogy egy mérgező, számára ismerős és biztonságos kapcsolatot választ a magánnyal együtt.


Népszerű idézetek

Morgana>!

– Igaz – mondta –, eljátszottam magának a ragyogó fiatal ügyvédet meg a remegő szerelmest meg az elkényeztetett gyereket, és még az isten tudja, mit. De mióta ismerem magát, minden szerepem magáért van. Nem gondolja, hogy ez a szerelem?

6. fejezet

Lunemorte P>!

… sokkal jobb, ha az ember okkal boldogtalan, mint ha oktalanul boldog.

7 hozzászólás
krlany I>!

Paule szórakozott nyugalommal vizsgálgatta arcát a tükörben, nyoma sem volt benne most a szokásos rémületnek és keserűségnek, miközben apránként szemügyre vette mindazt a pusztítást, amit harminckilenc év vitt végbe rajta.

(első mondat)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Valérie Perrin: A vasárnap koldusai
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Colleen McCullough: Tövismadarak
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Ken Grimwood: Időcsapda
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Theresa Révay: Párizs fehér fényei
Guillaume Musso: Ott leszel?