Jó ​reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot? 63 csillagozás

Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot? Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

A Jó reggelt, búbánat! valaha diadalmenetben járta be Európát, de még Amerikát is. Az egyszerű történet irodalmi konvenciókkal még nem fertőzött tizennyolc éves szerzője annak idején új hangon tudott mondani valamit ifjúságról, szerelemről, bánatról, a felnőtté válás szenvedéseiről – az ötvenes évek közepének amúgy is megújhodás-igényes világérzésére új hangon tudott felelni, s a könnyű, már-már frivolan őszinte új hang és az elegáns, szabatos, finom nyelv együttese adta meg a regény furcsa báját.
Bár a Szereti Brahmsot? című regényét csak öt évvel később írta, egy másik életkorfordulóval küszködik benne, és hőse egy negyvenedik évében járó nő. Szerelmi regény ez, ha úgy tetszik, hagyományos értelemben, egy sok fájdalommal járó, mindenesetre a hétköznapokkal is összeszövődő, nagy és teljes szerelem meg egy közbeékelődő légies és gyönyörű epizód, egy ajándékszerelem története.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Femina Európa

>!
Európa, Budapest, 1994
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630756919 · Fordította: Boldizsár Iván, Szabolcs Katalin
>!
Európa, Budapest, 1987
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630742993 · Fordította: Boldizsár Iván, Szabolcs Katalin

Enciklopédia 4


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Kellemesen csalódtam, mert előzetes elvárásaim ölég csekélyek voltak. Két okból. 1.) Ha 18 éves übertehetséges írótitánról hallok, akkor nálam rögtön elkezd dolgozni a gyanakvás – ez biztos a szokásos aggkori irigységből fakad. 2.) Az alaptörténet, valljuk meg, elég irritáló. A Jó reggelt, búbánat! világa olyan univerzum, amiben a szereplőknek sem anyagi, sem egészségügyi téren nincs semmiféle problémája, hát abból, ami rendelkezésükre áll (öregedés és testi vágy) konstruálnak maguknak, de akkorát, hogy ihaj. Képzelem, ’87-ben a Kádár-rendszerben szocializálódó olvasóközönség mekkora szemeket meresztett az ilyesfajta vergődések láttán… Másrészről viszont Sagan ezt a közeget olyan eleganciával és visszafogottsággal adja elő, amit csak bámulni tudok, pláne, hogy az ő korában a legtöbben olyan versek farigcsálásával töltöttük az időnket, amiken legfeljebb a saját édesanyánk hatódott meg.

A Jó reggelt, búbánat! tulajdonképpen két teljesen különböző szögből olvasható. Az egyik nézőpontból ez a klasszikus gonosz mostohás magyar népmesék gallikán változata: él a paradicsomi szabadság állapotában apa és lánya (de olyan nyitott szülő-gyermek kontaktusban, hogy attól egy visszafogottan konzervatív tisztségviselő a szociális minisztériumból rögvest köhögőgörcsöt kapna), ám egyszer csak megjelenik a femme fatale, egy idősödő, rohadtul decens és céltudatos asszony személyében, aki felborogatja a kukákat. De az intelligens és életteli leány nem hagyja magát, mert ha harc, hát legyen harc. A másik olvasat szerint pedig ez a könyv egy olyan kamaszról szól, aki annyira nem tudja, mit csináljon feneketlen jódolgában, hogy a nálánál idősebbek ítélőbírájául nevezi ki magát, és sátáni ravaszsággal szétcincálja apja aktuális kapcsolatát. Szerintem az a legelragadóbb ebben a könyvben, hogy egyik opciót sem lehet kizárni. Sagan van annyira ügyes, hogy a két ellentétes nézőpontot egyszerre futtassa, ami arra kényszeríti az olvasót, hogy folyamatosan összevesse egyiket a másikkal. (Már ha nem eleve elkötelezett valamelyik mellett.) Mindenképpen bravúros húzás.

A kötet második kisregénye (Szereti Brahmsot?) ugyanazt a témát variálja, mint az első. A szabadság kockázatainak regénye: mi történik, ha addig ragaszkodunk a függetlenségünkhöz, hogy a végén az elmagányosodottság kellős közepént találjuk magunkat? A szereplők sem az első, sem a második „megíródásban” nem lelik meg a választ erre a kérdésre, ami úgy fest, a sagan-i életmű központi konfliktusa – mindenesetre itt is jól olvashatóan és tetszetősen kínlódnak nekünk. Bár a Szereti Brahmsot? nem tűnik olyan erősnek, mint az első kisregény, de azért rutinos, szép szöveg életteli szereplőkkel. Kicsit mintha iparosmunka lenne, de annak kiváló.

2 hozzászólás
AfterEight>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Jó reggelt, búbánat!
Ezt a könyvet nem lehet eljátszani.spoiler Annyi minden
kavarog benne. Millió kusza érzés. A mindenen átcsillanó önzés.
Nem gonosz emberek, nem akar senki igazán rosszat a másiknak, csak tűnjön el az életéből vagy éppen legyen az élete része oly módon, ahogy neki tetszik.
Olyan furcsán jelennek meg benne az érzések, mintha kicsit bágyadtak lennének.
Semmi elsöprő erőt nem érzünk. A könyv pedig valami furmányos módon felszippantja
az olvasót, nem állunk senki mellett, kívülről látjuk végig az egész történetet.
Senki sem szerethető, a helyzet sem, de a könyv mégis él és úgy tesszük le,
hogy próbáljuk újra átgondolni az egészet. Nagyszerű írás!

Szereti Brahmsot?
Nekem kevésbé volt „ütős”, mint a Jó reggelt, búbánat. Ha szeretnék valami
összefüggést találni, – és, naná, hogy szeretnék – itt is hasonló karakterek
szerepeltek. Csak a fiatal lány helyett egy fiatal férfi. A nő szintén éppen átlép az öregedés mezsgyéjén, igazi úri nő. Ellentéteként a könnyűvérű csábító kitartott nő
itt is megjelenik. A férfi örökifjú, aki végkimerülésig kapaszkodik abba, hogy újabb hódításokat vigyen véghez, közben megbántva ezzel a nőt aki rá vár. Mindenki
mást szeret. „Szeretni önmagában semmi, mondta magáról Simon, az is kell, hogy bennünket szeressenek.” Viszonzott szerelem nincs benne. Nem is tudom , lehet-e
szerelemnek nevezni ,ha mindenki feláldozza magát? Simon a nőért, Paule a megszokás miatt és a Rogerrel közös MI-be fektetett munkáért, Roger a férfias játékoknak. Vidám, boldog élet? Csak a búbánat, mint valami csendes őszi zápor.

Márta_Péterffy P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Régesrég olvastam, nagyon fogékony korszakomban, tetszett mindkettő.
Ma már sok-sok ilyet írnak, mást is alig.

2 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Ahogy elnézem a borítón Bergman-t, és Mondtand-t, kis szúrást érzek a szívem táján, mert Anthony Perkins-t kellett volna választani, aki olvasta a könyvet, és a filmet is látta, az érteni fogja, miért.

1 hozzászólás
Gregöria_Hill >!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Búbánat:
Meglepett hogy az akkor igen fiatal írónő milyen (ön)elemzéseket írt, (pár évvel) idősebb kori, bölcsebb visszaemlékezésnek hittem volna, ha nem tudom az életrajzi hátteret. Értem, hogy miért lett akkora siker.

Brahms:
Szerintem ez volt a jobb, ami meglepetés volt, de lehet ám, hogy az „idősebb asszony” szemével olvastam és tudtam vele azonosulni, de hát istenem. Gondoltam is magamban, amikor a srác éjjel kocsiba száll, jaj, istenem, ne halj meg!, ne az legyen a koncepció, sírnék :)
+milyen jó a szereposztása is ennek a filmnek

Annamarie P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Az első ami eszembe jut, hogy kéne még Sagan-tól olvasni. Mert, ha valaki 18 évesen így ír, ráadásul ilyen világra való rálátással, akkor azt figyelni kellene, nincs mese.
Mindkét történet tetszett, talán a Jó reggelt búbánat kicsit jobban. Egy 17 éves lányról szól, aki abban a tipikusnak mondható helyzetbe kerül, amikor apja feleségül akar venni egy új asszonyt. A kettesben eltöltött idillikus éveknek ezennel vége. Kétségbeesésében a lány korának megfelelő, eszement ötlettel áll elő. Ennek nem is lehet más a vége csak tragédia. És mi ebben a szép? A lélek hihetetlen utazása, ami utol akarja érni a szoknyavadász, bohém apát, hogy megfejtse titkát, hogy mi sarkallja egy konszolidált, családias életforma felé? Valamint maga a főhős lelki tusáinak ábrázolása. Ezek igazi harcok, ő el akarja fogadni az új életet, magában keresi a hibát, csupán elveszti a harcot rosszabbik énje felett.
Ha nem csodálkoztam volna eléggé a szerző zsenge korán és élettapasztalatán, akkor a második kis történet még inkább fejbe kólintott. A főszereplő itt is egy hölgy, aki 39 évesen szerelmi kapcsolatba keveredik egy 25 éves fiatalemberrel. Le lehet-e küzdeni a korkülönbséget? Sagan leginkább ezzel foglalkozik, meglátásom szerint kicsit vakvágányra is kerül a történet ebben a tekintetben, mert a sikertelenség oka, pont nem a korkülönbség lesz, hanem a jellemek harca. A meglepő végkifejlet lehet, hogy egy ifjú hölgy fricskája az olvasó felé, de ha nem akkor honnan ez az élettapasztalat?
Mindenképp a Femina sorozat „jobb” darabjai közé sorolnám a kötetet.

krlany IP>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Jó reggelt, búbánat!
Ez az egész történet engem a hangulatával fog meg. Ahogy a fülszöveg mondja „a könnyű, már-már frivolan őszinte új hang és az elegáns, szabatos, finom nyelv együttese” ez az, ami enyhíti és átformálja ezt a történetet, ami egyébként egy önző tizenhét éves csitriről szól, aki manipulálja a környezetét, csakhogy neki jó legyen. De nem lesz. A (bármiféle) hatalom nem játék. Nem hinném, hogy megtanulta.
Szereti Brahmsot?
Nem tudom elhinni, sem pedig beletörődni abba, hogy egy középkorú nő, ennyire nem tud élni, és ilyen könnyen eltaszítja magától a boldogságot, hogy csak abban tud hinni és jól érezni magát, hogy megalázza magát, hogy az elfogadott sztereotípiában él. Tényleg ennyire gyávák lennének a nők? És ennyire determináltak elrontani az életüket?
Egy fájdalmasan szépen megírt történet, ami felvonultat egy csomó kérdést, kételyt, ami előbb-utóbb mindenkiben felbukkan. A kérdés csak az, mit kezdünk vele.
Az a gondolat pedig nagyon megfogott, amikor azon mereng az egyik férfiszereplő, hogy „időt nyert vagy az életét vesztegette”. Ezen nekünk is többször el kellene filóznunk életünk során.

2 hozzászólás
metahari P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Lépj egyet hátra az elvárásokkal és közhelyekkel teli életedtől. Állj meg egy pillanatra. Olvasd ezt el. Majd aztán nézz körül. Ne felejts el mosolyogni, ha jót akarsz magadnak, már az első lap kinyitásakor elkezded. Az utolsó lap behajtásáig nem veszed elő a véleményező énedet, csak hagyod, hogy történjenek az érzések. Talán szeretni fogod Brahmsot is.

1 hozzászólás
Gabriella_Balkó>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Hát én bizony a szerző nevéből nem következtettem ki, hogy írónő. :D Hamu a fejemre. Elkezdtem olvasni, és csodálkoztam is rajta, hogy egy tizenhét éves lány a főszereplő az első könyvben… Mentségemre legyen mondva, hogy kihívásra választottam a könyvet, szóval ez egy „kötelező” kör volt. De nem volt rossz választás.
Mindkét kisregény tulajdonképpen a szerelemről szól.
A Jó reggelt, búbánat! egy tizenhét éves lány szemszögéből láttatja a világot, aki özvegy és szoknyavadász apjával tölti a nyarat a tengerparton. Míg csak be nem toppan valaki, aki már életvitelt folytat, más szögből nézi a világot. Kamaszos regénynek mondhatnám, de tőlem távol áll már csak a témája miatt is. Nem tetszett a főszereplő sem.
A Szereti Brahmsot? egy harminckilenc éves nő szerelmi vergődéseit meséli el. Ennek a témája szerintem nagyon aktuális most is. Mi a jobb, a megszokottság, a biztonság egy magányos, megbocsátó kapcsolatban vagy egy újdonság erejével ható fellángolás? Aki tud, vonja le a következtetéseket. Én ehhez kevés vagyok. És bár keveset írtak róla, de szeretnék úgy öltözködni, mint Paule!

>!
Európa, Budapest, 1987
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630742993 · Fordította: Boldizsár Iván, Szabolcs Katalin
Zolesz P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?

Azt gondoltam, hogy erről az olvasásomról nem fogok értékelést írni, de végül is egy pár sorban mégiscsak reagálnék erre az egészre.
Mind a Jó reggelt búbánat! mind a Szereti Brahmsot? kifejezetten jó írás. Nagy valószínűséggel nem véletlen, hogy többféle változatban kiadták őket, hiszen egyben és külön-külön is beszerezhetőek a regények. A két mű egybe rakását a magam részéről jó ötletnek tartom.
Françoise Sagan a Jó reggelt, búbánat! című regényével mindösszesen 19 évesen világhírűvé válik. Ez tény, s a könyv olvasása előtt ez – ha akarjuk ha nem – előrevetít bizonyos dolgokat. Ez megnyilvánulhat akár túlzott elvárásban is. Nálam ugyan nem történt meg, sőt az ilyen dolgokat fenntartással szoktam kezelni, de mindenesetre azon érdemes elgondolkozni, hogy valamiért csak kap ilyen nagy elismerést vagy hírnevet az ember. A fülszövegben olvasható, hogy „irodalmi konvenciókkal még nem fertőződött szerző” új hangon ecsetelte azokat a dolgokat ami a regényben szerepel. Aztán még beszélnek „furcsa bájról” is. Sajnos én ennyire nem tudom felmagasztalni ezen írást, bár azt sem mondhatom, hogy nem tetszett volna. Csendes nyugalommal meghintett egyhangúsággal olvastam csupán. Az milyen? Nem hozott lázba, nem botránkoztam meg, nem akasztott ki, nem hatott különösebben mélyen érzelmeimre, csak úgy olvastam. Jó volt, elment, de semmi több. A végén megesett kisebb drámaiság gondolkoztatott el csupán. Ugyanis úgy érzem a könyv legnagyobb erőssége az, hogy a befejezés nagyon fura. Mintha nem lenne jelen a lelkiismeret, vagy elképesztő szemellenzővel néznék (apa és lánya) a megtörténteket. Ez nagyon-nagyon szemet szúrt és ez a megfoghatatlan majdhogynem ledöbbenés féle borította rá érzelmeim hálóját a könyv utolsó lapjaira.
A Szereti Brahmsot? regény jelentősen jobban tetszett. Nagy valószínűséggel nem erősebb az írás az előzőnél, sőt az is lehet kicsit gyengébb, de nekem a téma volt az ami jobban megnyert magának. Érdekes volt megfigyelni egy 39 éves „öregedő” nő gondolatait, cselekedeteit. Elképeszt különben, hogy egy negyven felé közelítő, vagy ne adj' Isten egy tízessel idősebb hölgyet mennyire letudnak írni, szinte minden regényben. Mintha az írók már szinte lapátolnák szegényekre a jó öreg anyaföldet. Persze lehet ők másként látták ezt a korosztályt anno. Ha most néznének körül lehet teljesen mást konstatálnának. Sok esetben a kiteljesedés legszebb példáját tudja magán felmutatni egy ebbe a korosztályba tartozó hölgy. Persze nyilván csak egy megfelelően karbantartott nőre gondolok, és csak abban az esetben, ha Ő is megfelelően látja és láttatja magát és azt sem gondolja hogy Ő még csak 25 éves.
A regény főhősnője viszont egy olyan 39 éves (hiába meglehetősen csinos, okos és érett nő) aki nehezen éli meg a nálánál 14 évvel fiatalabb férfi rajongását. Végül azért a szerelem csak beteljesül, de csak azért, hogy befejezésként újból előjöjjön a korral járó dilemma. Arról pedig nem is beszélnék itt, hogy végül is mit választ a fiatal férfi helyett újfent. Nagyon jó, okos és számomra roppant érdekes téma, szépen megírva, felépítve. Ez az írás sokakkal ellentétben nekem jobban tetszett a Jó reggelt, búbánatnál. Persze itt is maradt hiányérzet és ez-az bennem. Ugyanis a téma jóval több mélységét, drámaiságot, szebb és jobb cselekmény leírást is elviselt volna.
Azt hiszem mindentől függetlenül az írónő mindkét regénye idővel újraolvasós lesz, s más írásokat is szívesen bevállalok majd tőle.


Népszerű idézetek

krlany IP>!

Nincs semmi, ami rosszabb és egyúttal kikerülhetetlenebb volna a magánynál. Semmitől sem félek annyira. Egyébként mindenki így van vele, csak senki nem vallja be. Nekem néha ordítani volna kedvem: félek, félek, szeressetek engem.

169. oldal Szereti Brahmsot?

Kapcsolódó szócikkek: magány
33 hozzászólás
Chloe>!

Rájöttem, hogy több tehetségem van egy fiúval csókolózni a napsütésben, mint diplomát szerezni.

Jó reggelt búbánat! 82. o.

AfterEight>!

Az embernek ugyanúgy szívéhez nőhetnek a semmiségek, mint bármi más.

krlany IP>!

A lány meglehetősen csinos volt. A szűk agyában bizonyára csak úgy hemzsegtek a mindenféle zagyva gondolatok életről, férfiakról, nőkről. Csak kérnie kellene, és megmagyarázná neki az egész világot. Tulajdonképpen nem is bánná. Mint mindig, most is távolinak és nyugtalannak érezte magát, elrémítette a gondolat, hogy ezek a szebbnél szebb testek, melyeket annyira szeretett fölfedezni, bugyuta és korlátolt fejecskéktől vezérelve sétálnak az utcán.

172-173. oldal Szereti Brahmsot?

60 hozzászólás
AfterEight>!

[…] vádolom, hogy hagyta elszállni a szerelmet, elhanyagolta azt a kötelességét,
hogy boldog legyen, kibúvókkal, félmegoldásokkal, sorsába beletörődve tengette
életét. A halál volna méltó büntetése, de ezennel egész életére magányra ítélem.

krlany IP>!

Szívesen ismételgettem például Oscar Wilde magvas megfogalmazását: „A bűn az egyetlen eleven alapszín, amely a modern világban megállja a helyét.” E szavakkal feltétlen meggyőződéssel tettem magamévá, sokkal mélyebben, azt hiszem, mintha át is vittem volna a gyakorlatba. Azt gondoltam, hogy ezt a mondást pauszpapírral átmásolhatom az életemre, hogy ihletet meríthetek belőle, hogy a rajzok már készek is életem megtévelyedett képsorozatához, csupán a feliratok hiányoznak; megfeledkeztem arról, hogy az idő is meghal, a dolgok folytonossága meg-megszakad, és elfeledkeztem a jó, mindennapi érzelmekről is. Eszményien sekélyes és ocsmány életnek néztem elébe.

26. oldal Jó reggelt, búbánat!

Kapcsolódó szócikkek: bűn
2 hozzászólás
krlany IP>!

A nap leszakadt az égről, felrobbant, rám zuhant… Hol vagyok? A tenger mélyén, az idő mélyén, a gyönyör mélyén…
[…]
A mienk volt a nap és a tenger, a nevetés és a szerelem. Megtaláljuk-e valaha újra mindezt úgy, mint ezen a nyáron, ezeket a kitöréseket, ezt a bensőséget és átható erőt, amit fokozott a félelem és a lelkiismeret-furdalás?…

101. oldal Jó reggelt, búbánat!

krlany IP>!

A végzet – mily különös! – gyakran abban tetszeleg magának, hogy méltatlan vagy középszerű arcot ölt.

124. oldal Jó reggelt, búbánat!

krlany IP>!

Életemben először megismertem ezt a rendkívüli gyönyört: veséjébe látni egy embernek, felfedezni töviről hegyire, és amikor már mindent tudok róla, eltalálni. Mint amikor az ember óvatosan megkeresi az ujjával egy gépezet rugóját, úgy tapogattam ki egy ember lelkét, és íme, a szerkezet azonnal felpattant. Találtam! Eddig ezt nem ismertem, mindig túlságosan ösztönös ember voltam. ha eltaláltam valakit, az csak véletlenségből történhetett. S most kápráztató hirtelenséggel rábukkantam az emberi reflexek csodás szerkezetére, a nyelvnek erre a hatalmára… Milyen kár, hogy a hazugság útján találtam meg. Egyszer majd szenvedélyesen szeretni fogok valakit, és megkeresem hozzá az utat, így, mint most, óvatosan, szelíden, reszkető kézzel…

76-77. oldal Jó reggelt, búbánat!

krlany IP>!

Mindig azt hallottam, hogy a szerelem valami könnyű dolog; magam is kíméletlenül beszéltem róla, korom tudatlanságával, és most úgy éreztem, hogy soha többet nem tudok így beszélni, ilyen közömbösen és nyersen.

91. oldal Jó reggelt, búbánat!


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Kerstin Gier: Zafírkék
Madeleine Féret-Fleury – Christine Féret-Fleury: A fekete királynő
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Nathalie Somers: Szerelmek, árulások, lavinák!
Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
Anna Gavalda: 35 kiló remény
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig