Jó ​reggelt, búbánat! 140 csillagozás

Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Egy tizennyolc éves párizsi lány írta ezt a regényt. A mai francia nagypolgári ifjúság viharos, bonyolult, s meglehetősen cinikus életérzése árad belőle: vidámság és unalom, szerelem, napsütés, titkos bánat, öntudatlan kegyetlenség és a szépség, a jóság talán még öntudatlanabb áhítozása.
De Sagan, ez a csípős nyelvű gyerek, nemcsak a maga tizennyolc éves világát tudja kifejezni. Valami különös koraérett megértéssel tekint maga köré, árnyalt, finom lélekelemzése „felnőtt”, érett írónak is becsületére válnék.
A Jó reggelt, búbánat valóságos diadalutat járt meg Európában, de még a tengeren túl is. Kevés regény van, amely jellegzetesebben érzékeltetné a huszadik század ötvenes éveinek francia – vagy talán nyugat-európai – ifjúsága egy részének kiábrándult mohóságát, tépett életigenlését.
Sagan könnyed, szellemes szövegét Boldizsár Iván fordításában olvashatja a magyar olvasó. A kötethez Bajomi Lázár Endre írt előszót.

Kopogtat a bánat címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1954

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540818 · Fordította: Boldizsár Iván
>!
Fiesta / Saxum, Budapest, 1999
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638133821 · Fordította: Boldizsár Iván
>!
Európa, Budapest, 1957
190 oldal · Fordította: Boldizsár Iván

Kedvencelte 14

Most olvassa 4

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Sagan 1953-ban tizennyolc évesen néhány hét alatt írta meg ezt az első, a sok közül leghíresebb regényét, miután kicsapták az iskolájából. A regény egy az érettségin éppen elbukó, unatkozó tizenéves mélyérzésű lányról szól, aki – egy tán rosszkor elcsattanó pofon nyomán – a lelkében tátongó űrt azzal próbálja kitölteni, hogy szórakozást kívánva apja kapcsolatait manipulálja, aki épp már állandó partnert keresve változtatni kíván korábbi, állandóan változó partnerekkel élt életén. A férfi és a nő kívülről is befolyásolt viszonya, küzdelme végül tragédiába torkollik, amelyen a férfi és lánya könnyedén túlteszi magát.
Sagan teenédzserkori világszemlélete, – amit Cecile tolmácsol a könyvben –, meglepően érett, s ez kiemeli az egyébként banális történetet a lektűrök tömegéből. S ezt visszaigazolta a fogadtatás is: a regény témája és stílusa miatt azonnal világsiker lett, 22 nyelvre lefordították, és ötmillió példányban fogyott el. A regény nyelve tiszta, mint a hó, könnyű és céljainak megfelelően hajszálpontos. Sikere a laza egyszerűségben, a jól karakterizált hétköznapi jellemrajzokban és a kevés szereplő mozgatásában rejlik. Engem mégsem ragadott teljességgel magával, mert mégiscsak egy jó stílusban megírt könnyű kis darab – mely telibe találta a háború után épp fellélegző, könnyedebb életre vágyó európai embert. Na de 65 évvel később? Csak a férfiak és nők állandó küzdelme áll az azóta még nagyobb szexuális felszabadultságban, s a teenédzser-koponyák tűnnek még üresebbnek, s a fiatal életek céltalanabbnak…ja, meg a világ lett még erkölcstelenebb!

1 hozzászólás
eme P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Nem tagadom, nem értem a könyv molyos százalékát, sem az egyértelmű elutasításokat. Mondjuk a túlzott ajnározással sem tudok teljesen egyetérteni, de azon viszont, hogy azonnal bestseller lett, és a kritika figyelmét, elismerését is elnyerte, nem csodálkozom. Néhol lektűrbe hajló narratívája és lightos egzisztencializmusa nagyobb tömegek számára emészthetőbb, egyszerre olvasható lázadó-dacos kamaszregénynek, egy generáció életérzését társadalmi kontextusban megszólaltató történetnek, de az önmaga és szabadsága határait feszegető önelemző ember regényének is. És Sagan mindezt tizennyolc évesen követte el!

A történet maga alapvetően eléggé banális, a karakterek kidolgozása is hagy néhol kívánnivalót maga után, de az az érzésem, nemcsak a tapasztalatlanság áll ennek a hátterében, az elbeszélő tudatosan alakítja így a narratívát, és fókuszál más kérdésekre – az egyénre, a személyiség lehetőségeire, az önző akarat érvényesítésének szabadságára és korlátaira. A külvilág ennek csak egyféle díszlete, az egyént körülvevő szereplők pedig, a kívülálló „többiek”, inkább csak statiszták, bábuk, melyek – igazi érzelmi kötődések híján – csak és kizárólag az egyén kísérletezésének tárgyai.
Cécile világából teljes mértékben hiányzik a stabilitás. Hiányzik az anya – és ezzel egy lehetséges iránytű, mely után a világban igazodni lehetne. Az apa maga a megtestesült könnyelműség, aki félévenként vagy gyakrabban cserélgeti barátnőit, és tizenhét éves lányát mint teljes jogú felnőttet dobja bele fényűző, nemtörődöm élete sekélyes mélyvízébe, és hagyja, hogy kedvére lubickoljon. Csak a látszat számít itt, és a tetszés keresése, állandó igénye a szórakoztató változatosságnak, mely talán képes ellensúlyozni a mély unalmat és ürességet.
Az ellenpontot Anne képviseli, a polgári kiegyensúlyozottság, jó ízlés, biztonság, elegancia, értelem, rend, jól beosztott élet, de ugyanakkor hideg, tartózkodó közömböség képviselője, a szirén, aki az önmagadról való lemondás veszélyével fenyeget, amint megadod magad neki – és akinek hangja annyira csábító… Anne egyszerre jelentene felszabadulást és korlátot – felszabadulást a felelősségérzet elől menekülőnek, korlátot az én szabadságának.
Cécile magányának és élete értelemnélküliségének könnyelmű és boldog felelőtlenségében kiéli hatalma adta lehetőségeit, cinizmusa, manipulálási manőverei mintha tényleg nem ismernének határokat. Nemcsak egy elkényeztetett, lázadó tinédzser semmivel és senkivel nem törődő játszadozása ez, hanem alapvető kérdések feltevése: lehet-e erkölcstől függetlenül élni? Létezik-e velünk született erkölcs? Ha van, mi válthatja ki, meddig lehet elmenni? Lehet-e korlátlanul játszani emberek életével, sorsával anélkül, hogy ez a visszahatna ránk? Képesek vagyunk-e vállalni a felelősséget tetteinkért, kegyetlenségünk gyönyöreiért?
A felszínen felnőttnek tűnő Cécile egy pillanatra úgy tűnik, mintha lényegében is felnőne, mintha a pár napos nyaralás története egyben fejlődéstörténet lenne, vagy beavatódási történet, ha úgy tetszik. Aztán kiderül, hogy ez mégsincs teljesen így, minden folytatódik ott, ahol abbamaradt, Cécile és apja minden további nélkül átlépnek a történteken, és ezen szerintem a néhanapján halványan felsejlő búbánat sem sokat változtat, sem érzésben, sem meggyőződésben állandóságot nem ismerő lényükön minden átfolyik és tovatűnik.
Nem, nem kell szükségszerűen tiniregénynek, sem limonádénak olvasni – bár tini írta, tini főszereplővel, világlátása meglepően felnőttre, érett gondolkodásra vall, és bár fanyar citrom igen, cukor nem sok van benne.

4 hozzászólás
Bélabá>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Ezt a könyvet A mélyből c. kihívásra olvastam el, amúgy nem jellemző, hogy ilyen kimondottan szerelmi történetekkel szemezem. Azt kell mondanom, így a végére érve, megdöbbentem, az az érett stílus, felnőttes világkép, amit a regény írója tizennyolc évesen(!) beleírt a könyvbe elképesztő. Már-már mesterkélten komoly, felnőttes gondolkodásmód. Ilyen szempontból nézve nagyszerű, profira való könyv, főleg kezdésként. Ami a történéseket illeti ott voltak apróbb hiányérzeteim, de az sem vészes. Öt komolyabb szereplő körül zajlanak az események: a mesélő 17 éves kamaszlány (Cécile), a 40 éves, még független apja, két hölgy illetve a egy fiatalember, aki eleinte a főhősnek udvarol.
Cécile jó kamaszlány módjára szerelmet keresi mintsem a tanulmányaira összpontosítson, de némi nyomásra a felnőttek jóvoltából lázadozva, de elkezd foglalkozni a témával.
Kellemesnek ígérkező Riviérán töltött nyaralás során bontakozik ki a történetfolyam. Amikor az apa már-már révbe érne egyik hölgynél, történik egy nem várt eseménysorozat. Ezt a részét kicsit elkapkodottnak, gyorsnak véltem, így itt volt a hibapontja az egésznek. Gyorsan olvasható, de nem tudott magával rántani, csak gépiesen végigolvastam. 4 csillagot (3,9 pont) adnék rá főleg a fentebb írt pozitív tapasztalat miatt vagyis Sagan koraérett világképe megér nálam ennyit. Számomra egyszer olvasós regény, de elnézve a pontozásokat mások se ragadtatták túlzottan el magukat. Az „egynek elmegy” tipikus esete.

9 hozzászólás
Sapadtribizli>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Nyár van, meleg, minden sziporkázik a napsütésben… Az ember csak tengerparta vágyik, meg egy ilyen regényre!
Tökéletes augusztusi regény! Egy kis szerelem, egy kis ármány, egy kis elegancia, egy kis szabadságvágy, egy kis nemtörődömség… És aki nem kapcsolódik be – nem tud bekapcsolódni ebbe a könnyed játékba, az bizony kiszorul…
Magával ragadt a regény világa. Bevallom, tele voltam előítélettel: valami szirupos szerelemre számítottam; egy túl fiatal lány negédes szerelmi bánatára. Szerencsére, nem volt szó ilyesmiről. Arról van szó, hogy bizony hatalmunk van emberi sorsokat formálni… Nagyon hiteles volt számomra, hogy olykor ez a formálás nem feltétlenül haragból, vagy számításból fordulhat rossz irányba, hanem egyszerűen könnyelműségből, unottságból, vagy mert valami mással van éppen tele a fejünk.
Megindított ez a kis búbánatos történet!
Köszönet A mélyből című kihívásnak, hogy rátaláltam!

6 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Ismét egy mélyen alulértékelt remekművet sikerült felfedeznem a magam számára.
Az is meglepésként hatott rám, hogy mennyire érett alkotásról van szó, pedig megírásakor a szerző mindössze 18 éves volt.

>!
Európa, Budapest, 1957
190 oldal · Fordította: Boldizsár Iván
gab001 P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Sokszor csodálkozom, hogy egyes könyveknek miért olyan alacsony a molyszázaléka. Ebben az esetben megértem, mégha nem is értek egyet vele. A főszereplő lányt egyáltalán kedvelni sem könnyű és nehéz a világfelfogásával azonosulni, viszont maga a könyv mégis olvastatja magát és egy olyan történetet mesél el, amit érdemes elolvasni. Érdekelt, hogy hova fogunk eljutni. Érezhető valamiféle tragédia előszele, ha más nem, akkor a cím miatt, bár erről könnyű megfeledkezni a könnyed hangvétel miatt. A befejezés pedig szinte megnyugtató. Az értékelésekből tudom, hogy a szerző mindezt tizennyolc évesen vitte véghez, ami az én szememben még inkább emeli a mű értékét. Elgondolkodtató.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540818 · Fordította: Boldizsár Iván
Oláh_Zita P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Érdekesen indul a regény, könnyed nyári hangvétel, apa és lánya egy villában a tengerparton. Boldogok és gondtalanok, mint két gyerek, tulajdonképpen sok-sok szempontból mindketten azok is. Aztán jön a NŐ, felforgatja az életüket fenekestül…
Sagan lírai szépséggel ír az életről, a szerelemről, hogy az emberek érzései olykor könnyednek tűnnek, mint egy selyemsál, és mégis, ha az ember ezzel játszik, annak beláthatatlan konzekvenciái vannak.

altagi P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Előre utáltam a regény gondtalanul egoista és semmire sem jó főszereplőjét, de leginkább azt a tudatot, hogy egy bestsellert „kell” olvasnom. spoiler Persze bestsellerek között is vannak kiváló könyvek, de azok legtöbbször nem az én ízlésemnek megfelelők…
Most pedig bajban vagyok, mert nem tudom megfogalmazni, hogy mitől tetszett nekem ez a könyv annyira, hogy szívesen adnék rá akár 6 csillagot is, ha lehetne. Mentségemre szóljon, hogy engem meg lehet venni azzal, ha valamiről nem tudom pontosan, hogy mitől olyan, amilyen, és ez a történet is így játszott velem végig.
Ja és nagyon örültem, hogy a befejezés nem lett másmilyen, szerintem így a legjobb.

2 hozzászólás
Nyctea>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

A szerző 18 éves korában írta ezt a regényt. Ennek fényében lenyűgözőnek találtam azt az érzékenységet, amivel az érzéseket ábrázolta, a karaktereket megalkotta, az összefüggéseket boncolgatta. Mindezt egy kamasz flegmaságával, önzésével, bizonytalanságával…
Érdekes olvasmány volt, de túl mély nyomot azért nem hagyott bennem.

kvzs P>!
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Egy elkényeztetett, önző és buta kislány játéka valamivel, amit nem ért.
A könyv hangulata nagyon erős. Olyan, mint egy pohár jeges limonádé egy forró nyári napon, aminek az utolsó kortyánál jössz rá, hogy romlott volt a citrom.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Én csak önmagam lehetek, senki más; miért ne érezhetném szabadon azt, amit érzek?

Lunemorte P>!

– Keveset gondolsz a jövőre, ugye? Ez a fiatalság kiváltsága.

Chöpp P>!

Nem voltam egyéb, csak formálható agyag, de olyan agyag, amely visszautasítja az öntőformát.

Lunemorte P>!

Azt tartják, hogy a délutáni alvás nagyon pihentető, de én azt hiszem, ez téves nézet…

3 hozzászólás
Lunemorte P>!

De olyan könnyű dolog engedni az ösztönöknek, utána pedig bűnbánatot tartani…

Lunemorte P>!

Olyan megelégedett és mozgékony kislány voltál, nem sokat törted a fejedet, most agyongondolkodod magad és szomorú vagy.

Lunemorte P>!

Észrevettem, hogy arca könnyen, tökéletesen ki van festve. Úgy látszik, sohasem engedélyezhet magának valódi szabadságot.

Lunemorte P>!

Az ember azzal nyugtatja meg önmagát: „Megtettem a kötelességemet”, mert semmit sem tett.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Tüskevár
E. M. Forster: Szoba kilátással
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek
Kertész Ákos: Makra
François Mauriac: Viperafészek
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Émile Zola: Thérèse Raquin
John Steinbeck: Egerek és emberek