Életem ​Picassóval 16 csillagozás

Françoise Gilot – Carlton Lake: Életem Picassóval

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​negyvenes-ötvenes évek Picasso-műveiben újra meg újra felbukkan egy rokonszenves fiatal női arc: Francoise Gilot-é, aki közel tíz éven át volt Picasso élettársa; két gyermekük is született. Évekkel szétválásuk után Carlton Lake-kel, a neves amerikai művészeti íróval közösen megírta visszaemlékezéseit a Picassóval eltöltött esztendőkről. A mű mégsem igazi memoár, hanem mindvégig lebilincselő, izgalmas életrajzi regény, amely több nyelven is bestseller lett. Az a Picasso, akit itt megismerünk: a férfi, a férj és apa, a művész, aki asszonyának elmondja forradalmi, meghökkentően eredeti vélekedését az életről és a művészetről. Az érett Picassót bemutató ábrázolások közül egyetlen arckép sem olyan találó, hiteles és megragadó, mint ez, amelyet egy asszony szeme s szíve rögzített.
Picasso mellett felvonulnak a könyvben a művészbarátok, és sokan a Riviéra hírességei közül is. A közvetlen hangú, friss, szórakoztató részletekben bővelkedő emlékek nyomán úgy érezhetjük, közeli… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 1978
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631305406 · Fordította: Vermes Magda

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Chagall · Henri Matisse


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Biedermann_Izabella P
Françoise Gilot – Carlton Lake: Életem Picassóval

Életünk Picassó nélkül elviselhetetlen volna. Vele ugyancsak az lenne.
Persze csaltam, az első mondat a művészre, a második a magánemberre vonatkozik. Feltéve, hogy van értelme a kettőt különválasztani, de Pablo Picasso esetében nőként hajlok arra, hogy van.
A visszaemlékezésben rendkívül szórakoztató történeteket olvashatunk Picasso kortársairól, barátságairól, a nála megforduló művésztársakról, a korabeli Párizs ismert figuráiról. Párizsi Frizbi. Nagyon kell néha nevetni a sztorikon, nekem a legkedvesebb Miró udvarias lázítása: a fennálló világrend ellen: 'Le a Földközi-tengerrel!'
Közben persze jönnek a történetek Picasso elviselhetetlenül hisztérikus viselkedéséről, önzéséről, és a pár igencsak kiegyensúlyozatlan hétköznapjairól is.
Szerintem Gilot bámulatra méltóan tisztességes Picassóval szemben. Minden kétséget kizáróan szerette ezt a zseniális, de elviselhetetlen vénembert, akit végül nem utálunk meg. Na erre mondom, hogy tisztességes.
Azt gondoltam, én biztosan nem tudtam volna együtt élni Picassóval, nemhogy még két gyereket is szüljek neki, de aztán mondta valaki, hogy ez marhaság, ezt az ember kívülről nem tudja megítélni. Igaza van.
Egy dolog biztos, Pablo Picassóban valami hihetetlen erő, és lendület volt. Mindent lerombolt, de a romokon harmonikus, önazonos világot teremtett. Kevés ilyen modern alkotóművészt tudnék mondani.

2 hozzászólás
>!
ervinke73
Françoise Gilot – Carlton Lake: Életem Picassóval

Picasso nem volt más, mint egy zseniális művész, meg egy nagy gyerek keveréke! Néha nagyon elvertem volna! Nem kell hasra esni a nagyság előtt, mögötte az ember olykor nagyon is esendő, néha meg kifejezetten nem-szerethető.
Ezeket az életrajzokat kedvelem, bepillantva mindenhová, minden zugba, látva az embert a nagy művész álarca mögött.

>!
korkata
Françoise Gilot – Carlton Lake: Életem Picassóval

Már kamasz koromban is szerettem híres emberek életéről olvasni. Az utóbbi időben viszont ez egy kicsit háttérbe szorult. Egy kihívás könyvei közül választottam. Az első oldalak után tudtam, hogy jól választottam. Végig élveztem a történetet.
Kb. tíz év áttekintés Picasso életéről, munkásságáról, kortársairól, Párizsról. Mindezt kellő részletességgel ahhoz, hogy ott érezzem magam, lássam magam előtt az akkori világot. Picassót nehéz, önző embernek ismertem meg. Leborulok előtte mint festő, de mint ember nem biztos, hogy el tudnám viselni nemhogy tíz évig, de egy hétig sem. Azt hiszem ehhez nagyon kell szeretni a másikat. Nehéz lehetett vele az élet, akár nőként, feleségként, akár pályatársként.

>!
Amadea
Françoise Gilot – Carlton Lake: Életem Picassóval

Érdekes-unalmas 50-50% arányban, nem bántam meg, hogy elolvastam, de a film sokkal jobb.


Népszerű idézetek

>!
Amadea

– Ha Matisse meghal, Chagall lesz az egyetlen festő, aki tudja, hogy valójában mi a szín! Nem rajongok azokért a kakasokért, szamarakért, röpködő hegedűsökért és az egész folklórkirakatért, de a vásznai valóban meg vannak festve, nemcsak úgy egyszerűen összetákolva.
(…)
Évekkel később hallottam Chagall véleményét Pablóról: – Mekkora lángész ez a Picasso! – mondotta. – Milyen kár, hogy nem fest!

228. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Chagall · Henri Matisse · Pablo Picasso
2 hozzászólás
>!
Szeifert_Natália I

– Két olyan foglalkozás van – mondotta Pablo – amellyel soha sincsenek megelégedve, akik űzik: a fogászat és a fotográfia. Minden fogász orvos szeretne lenni, és minden fényképész festő.

Második rész

>!
Biedermann_Izabella P

– Én mindig megpróbálok valami páratlant alkotni, sőt olyat, amit az emberek elutasítanak. Ez az, ami érdekel. Így, ebben az értelemben mindig is fölforgató akartam lenni. Olyan képet mutatok az embernek önmagáról, amelynek elemeit a szokásos látásmóddal készült hagyományos festészetből veszem, azonban az elemeket úgy állítom össze, hogy a kép meghökkentő és nyugtalanító legyen, a néző pedig ne tudjon szabadulni a kérdésektől, amelyeket a mű felvet.

>!
Amadea

A műterem törzsvendégeihez tartozott Brassai, a fényképész is, aki gyakran eljött, hogy fölvételeket készítsen Picasso szobrairól. Picasso szerette ugratni, és általában így üdvözölte: – Na, ma mit fog összetörni nekem? – Brassait ugyanis üldözte a balszerencse, számára elég volt egy ilyen röpke megjegyzés, és nem maradt el a hatása. Picasso abban az időben a terhes macskán dolgozott, amelyiknek mereven égnek állt a farka. Egy ízben, mikor Brassai fölállította a fotóállványt, Picasso rászólt: – Az isten szerelmére, ne menjen közel a macska farkához, mert még lesodorja! – Brassai engedelmesen hátrább húzódott, egyet fordult az állvánnyal, és természetesen leverte vele a macska farkát. Amint kikászálódott a szobrok közül, maga után vonszolva az állványt, Picasso ismét rászólt: – Hagyja az állványt, inkább a szemét húzza beljebb! – ami nem volt túlságosan kedves tőle, minthogy nyilván valami pajzsmirigyártalom miatt Brassainak kidülledt a szeme. De soha senki nem vette rossz néven Picasso csipkelődéseit. Brassai, akár mert mulatságosnak tartotta a megjegyzést, akár mert azt gondolta, elvárják tőle, így harsányan fölkacagott, közben a lába beleakadt a fotóállványba és hanyatt esett, egyenesen abba a vízzel telt lavórba, amelyet Picasso afgán vadászkutyája, Kazbek részére tartott a műteremben.

27. oldal

>!
Amadea

Megértem, miért hajnalban végzik ki az elítélteket. Hacsak megpillantom pirkadatkor az eget, úgy érzem, máris legurul a fejem.

133. oldal

>!
korkata

Ha azt akarjuk, hogy a pillangó szárnya megőrizze ragyogó színeit, nem szabad hozzáérnünk. Ne éljünk vissza azzal, ami fényt hoz mindkettőnk életébe. Minden egyéb esemény csak rám nehezedik, és kirekeszti a fényt az életemből. De a kettőnk dolga olyan, mintha kinyitnának egy ablakot. Szeretném, ha nyitva maradna.

38. oldal

>!
Biedermann_Izabella P

Pablo abban, amit számára csináltam, gyakorlati bizonyítékát látta egyik kedvenc aforizmájának: -Ha akarom, megtáviratozom New Yorkba valamelyik vásznamat – mondotta –, és meg kell tudja festeni bármelyik szobafestő. A festmény nem más, mint jelzés, ugyanolyan, mint az egyirányú közlekedés jelzőtáblája az utcán.

5 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Pablo nézete szerint a tökéletes vasárnap a klasszikus spanyol hagyományoknak megfelelően így alakul: reggel mise, délután bikaviadal, este bordélyház.

4 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Marie-Thérése állandóan kísértette, költői értelemben megfoghatatlanul, gyakorlatilag azonban bármikor hozzáférhetően, ha álmodozás helyett a közelségére vágyott. A világmindenség visszfénye volt számára és nem a kényelmetlen valóság. Szép időben a tiszta kék égbolt az ő szemét idézte, az elröppenő madár kapcsolatuk kötetlenségét szimbolizálta. Nyolc vagy kilenc éven át képmása beleivódott festményei, rajzai, szobrai, metszetei nagy részébe, övé volt a kiváltságos test, amelyre tökéletesen esett rá a fény.

1 hozzászólás
>!
korkata

Azt mondta, mostantól fogva dontóen fontod minden, amit cselekszünk: egy-egy elejtett szó, a legkisebb mozdulat is jelentőséget kap, és mindaz, ami kettőnk között történik, álandóan változtatni fog rajtunk. – Szeretném ebben a pillanatban megállítani az időt, hadd maradjon minden így, mert úgy érzem, ez az igazi kezdet. Ismeretlen, de véges mennyiségű élmény vár reánk. Amint megfordítjuk a homokórát, peregni kezdenek a homokszemek, és nem lehet megállítani, amíg le nem hullott valamennyi. Ezért kívánnám, bárcsak vissza tudnám tartani a kezdetén. Alig lenne szabad megmoccannunk, egy-egy szót kiejtenünk, sőt a lehető legritkábban kellene találkoznunk, ha ezzel meghosszabbíthatnánk a dolgot. Nem tudjuk, mi minden áll előttünk, nagyon kell vigyáznunk ennélfogva, hogy tönkre ne tegyük a szépségét annak, ami most a miénk lett. Mindennek korlátozott a mértéke, különösen a boldogságé. Ha szerelem jön létre, meg van írva valahol, hogy mi lesz a tartama és a tartalma. Ha mindjárt az első napon eléri a teljes intenzítását, véget is ér az első napon. Így hát ha olyasmi van keletkezőben, amire nagyon vágyunk, és szeretnénk, ha sokáig tartana, roppantul kell vigyáznunk, a legcsekélyebb sürgető kéréssel sem szabad előállunk, mert azzal meggátolhatjuk, hogy kifejlődjék a legmagasabb fokig, a leghosszabb időn át.

36. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Zalán Vince (szerk.): Michelangelo Antonioni
Hajnal Gabriella (szerk.): Toulouse-Lautrec
Hugh McLeave: A festő és a hegy
Louis Marin: A fenséges Poussin
Henri Perruchot: Gauguin élete
Hollósi Nikolett (szerk.): Frida Kahlo
Farkas Zsuzsanna: Rippl-Rónai József
Molnos Péter: Derkovits Gyula
Bánszky Pál: Süli András
Kozák Gyula – Soóky Andrea (szerk.): Vajda Júlia