A ​nagy testamentum 87% 66 csillagozás

Az úgy volt, hogy beestem az antikváriumba. Tessék nekem Villont adni. Bármit, csak teljes kötet legyen. Csak egy ilyen kötet van, Vas István fordítása, az ötvenes évekből való kiadás. Meg se nézem: jó lesz. Viszem haza: hm, gyanúsan vastag ez, de hát akkoriban belerakták az anyagot mindenbe, biztos vastag a papír. Otthon kinyitom: miafene, kétnyelvű! :)
Így esett meg, hogy eredetiben olvashattam Villont. Miután tavaly Rabelais regényébe beletört a bicskám. Oké, azt nem állítom, hogy mindent értettem is belőle, még úgy se, hogy ott volt mellette a magyar szöveg. De megvan az az illúzióm, hogy olvastam Villont eredetiben.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/15/fran_ois_v…

Nagy kedvenc, még mindig.

Villon a maga módján próbál igazságos lenni és igazságosságot követelni a világtól.
Olyan mű ez, mint egy mozaik, a testálás során ismerünk meg embereket, történeteket, amikből a végére összeáll az egész kép. Az eseményekből kibukik a züllés, a romlott élet képe.
Bántja az öregedés, hiába fiatal, mégis szeret visszaemlékezni.
Egy igazán sajátságos stílust képvisel, a halál borzongató érzését nem akármilyen humorral és íróniával vegyíti. Végrendelkezése is ezt tanúsíthatja, többek közt adományoz szemüveget vakoknak, sóhajt, jégdarabot a folyóból, illetve fűzfavesszőt, nem túl nemes célból.
A betétek bele is illenek a műbe, meg nem is. Kicsit olyan érzésem volt, mintha mesélnék és ha egy olyan témához érek, gyorsan rázendítenék egy ahhoz kapcsolódó magyar nótára.
A balladák egyébként zseniálisak, már a Faludy-köntösben találkoztam velük régebben. Azok természetesen egy kicsit más vonalat képviseltek, de Vas István fordítása tökéletes.
Az illusztrációk zseniálisan ragadják meg a danse macabre hangulatát.

Huncut egy fiú volt ez a Villon.

Villon nagyon közel áll a szívemhez, élvezet olvasni!
Mekkora egy hülye lehetett, csodálom a lazaságát és az életfelfogását, ami mai szemmel is még mindig irigylésre méltó!
Olvassatok Villont!!!

Kilencedikben nem igazán rajongtam az irodalomért, ez talán az ex-magyartanáromnak is köszönhető volt valamennyire. Aztán egyszer csak jött Villon, vele együtt pedig Vas István, Mészöly Dezső és Faludy György fordításai, (utóbbinak átköltései) én pedig azt mondtam: „Íme, új kedvencem van!” Ez azóta sem múlt el, az pedig biztos, hogy ez a testamentum nem csak címében, de hatásában is nagy. Meghajlok a Mester előtt.

Igen, kedvenc. De csak a Vas István-féle fordításban…

Kosztolányi egy helyen azt mondja: verset fordítani olyan, mint gúzsba kötve táncolni. Ez pedig, mint tudjuk, csak ritkán sikerül tökéletesen. Úgy érzem, Vas Istvánnak itt sikerült. Klasszikusan letisztult sorok, világos kifejezésmód. Sokkal jobban tetszik, mint Szabó Lőrinc vagy Mészöly Dezső változata …

A Testamentum ma is érvényes. Közel hatszáz év telt el, amióta a költő leírta: „Nem mozdulnak el a hegyek / soha a szegények miatt”. Ady és József Attila ezt újra és újra megerősíti…

Villon élete, már a kezdetek is alig ismertek, majd ahogy jött távozik a szem elől. Közben tanult, művelt emberré válik. Nevét is a jogtudós pártfogó, apja helyett is apja Guillaume Villon után kölcsönzi aláírásként. Ő taníttatta és íratta be az egyetemre is. Mint pap és köztiszteletben álló személy indította el, de az élet viszont a maga képére akarta formálni. Minduntalan elé állítva nehézségeknek,s végül belekeveredvén kétes ügyekbe, rablásokba, verekedésekbe, stb. hamarosan a száműzöttek keserves vizes kupáját issza és kenyerét eszi börtönökben, ahonnan csak pártfogó „apja” és az uralkodók kegyei által menekül meg a bitó alól. A százéves háború kora ez, amikor a régi feudális rend mellett a polgárosodás is megindul. Háborúk, vándorlók, koldusok, fosztogatók, kocsmák, bordélyok és egy reménytelen szerelem. A klasszikus műveltséget is felhasználva ő már a változások nyelvén ír. Bűnét ismeri, de hitét nem veszti, mégis a kalandosabb utat választja, miközben megállapodna, ami sosem jő el számára. Lírájában megtalálható a kifinomult és nyers humor és az irónia. A szegénység forradalom hévvel ihletett prófétája, kire századokkal később is figyelnek.
Párizsba érkezik és a végén is Párizsból kényszerül távozni hódító útjára.

Egész ügyes versikék.
A türelmetlenségemnek köszönhetően véletlenül a kétnyelvű kiadványt kölcsönöztem ki, de a könyv elején így legalább elolvashattam Villon életrajzát. Hát tény, hogy igazi kalandos élete volt. Néha meg csak rosszkor volt rossz helyen.

Nem tudom miért, de imádtam. Az első soroktól kezdve megfogott. Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, de szinte elrepített abba a régi francia alvilágba, ahol ő élt. Minden ballada sját mondanivalval bír és MIND rendelkezik aktualitással a mai napra nézve. A fordítás kicsit nehezített, de orosz verzióban naagyon könnyen megy a megértés. Mikor orosz fordításban olvastam,azonnal sikerült átéreznem a balladákat, verseket.
Sokaknak ajánlom, mert sok fontos kérdésre nyitja fel a szemünk:
– gyerek-anya viszonya,
– szegénység,
-prostituáltak helyzete,
– társadalom-politika viszonya,
– külön nekem még a Facebook és más internetes oldalak pozitív és negatív oldalai,
– társadalmi megitélés,
– a mai, nyugodt életem értékelése ,
– mások lenézésének elkerülése,
– egyház pozitvumai és negativumai,
– fiatalság- öregség,
– önmagunk elfogadása,
… és még sorolhatnám tovább.
Szókimondó, egyenes , nem ítélkező, tapasztalt- ez Villon!