A ​kereszténység szelleme 2 csillagozás

François-René de Chateaubriand: A kereszténység szelleme

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Génie du Christianisme

Eredeti megjelenés éve: 1802

>!
704 oldal · Fordította: Gubicza István

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Bagheera70 P>!
François-René de Chateaubriand: A kereszténység szelleme

Érdekes mű, mert elég nehéz; és nem is annyira a tartalmát illetően. Direkt kijegyzeteltem magamnak, már a kezdőlapon fönnakadt a szemem. Amit olvastam, az a 2. kiadás és az is 1881-ben lett kiadva és "Méltóságos Kígyós és Székudvari Wenckheim Krisztina grófnőnek ajánlották.
De már a bevezető stíluson meregettem nagyon a szemem, mert nagyon régen volt az, hogy ekkora körmondatokkal találkozzak. Idéznék 1 db mondatot, hogy értsétek miről beszélek:

"Midőn Francziaországban a forradalom fejét fölüté, s e vérszörnyek a társadalom és kereszténység legnmesebb képviselői ezrenként dobattak oda áldozatul, midőn Krisztus templomai bezárattak vagy oltárai a szemérmetlenség által megszentségteleníttettek; midőn az Ur házához vezető ösvények begyepesedtek s a hivők ajkairól csak titokban lebben el egy-egy foház a szomonak Vigasztalójához; midőn divattá lett a hitetlenség és általánosan elismert dolog, hogy a kereszténység nem egyéb, mint oly rendszer, melynek bukása már rég ohajtandó vala? "a véráldozatok egyik sarja, mint hajdan Ker. János a psztában, Amerika ős-erdeiből emelé föl merész szavát, s egy új-kori látnokként „A Kereszténység Szelleme” czimü munkájában oly bátan, olya megregadóan, oly költői hangon hirdeté ősei vallását, dicsőité a kereszténység tanait és intézményeit, hogy Francziaország fölkelt, mint egy ember, és hivő lett, mint egy confessor."

No ez lenne egy mondat. Esküszöm, hogy majd' féloldalt kitett. Nem tudom, lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, de nekem háromszor kellett elolsvasnom, hogy kihámozzam a lényeget, mert mire a végére értem, elfelejtettem az elejét. Furcsa, de inkább 2 mondatot csinált volna belőle, mert az eleje is világos, meg a vége is. Csak így együt….

Egyébként egyáltalán nem rossz könyv, sőt még – bevallom – tetszett is. Talán nem is baj, hogy az olvasási nehézség kissé lelassított és sokkal jobban oda kellett koncentráljak.
Ma már persze sokat elítélnék ezt a fajta stílust, de hát akkor így kellett. Persze az nem tudom, hogy az eredeti is ilyen-e, avagy a fordítás lendített rajta egy nagyot.

Viszont van valami, amit ha nem emelnek külön ki, fel se figyeltem volna rá.
„A szerző által az 1828-iki kiadáshoz irt s az 1866-iki kiadásba is fölvett előszót fontos okok miatt mellőzendőnek véltem.”
No, ennek örömére piszok kíváncsi lettem rá, hogy ugyan mi lehet az a megjegyzés amit mellőzni kellett? Tippjeim persze vannak, gondolom ez köszönhető az akkori politikai helyzetnek. Biztos valami olyasmi volt, amit ha fordítókám leír, akkor az nem ment volna át a cenzúrán (mert biztos, hogy akkor is volt ilyen) és a mű nem került volna kinyomtatásra.

Akárhogyan is, de nekem bejött a könyv, mind tartalmilag, mind pedig stilisztikailag. Ahogyan írtam is, nem könnyű, az akkori helyesíráson még csak fönn sem akadok spoiler, az a része gördülékenyen ment, inkább az akkori stílusra kell külön ráállnia az agynak. De ha ez megvan, utána már áthidalható a kezdeti nehészég is.


Népszerű idézetek

Karmazsinpirók>!

Mintha e szózat hangzanék föl a szen­tély mélyéből: »Ó Éva! Tudod-e mit tevél? Tudod-e, hogy többé nincs számodra más szabadság, mint az, mit a sir fog nyújtani? Tudod-e mit tesz az, halandó méhedben egy Isten képére teremtett, halhatatlan em­bert hordozni?«


Hasonló könyvek címkék alapján

Babits Mihály (szerk.): Amor Sanctus
Kempis Tamás: Krisztus követése
Biblia
Lisieux-i Szent Teréz: Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza
Szalézi Szent Ferenc: Filótea
Marcel Lefebvre: Nyílt levél a tanácstalan katolikusokhoz
Michel Quoist: Így élni jó
René Laurentin: Bernadette élete
Pezenhoffer Antal: A katolikus hit igazsága: hitvédelem
Bangha Béla: Világnézeti válaszok