Viperafészek 88 csillagozás

François Mauriac: Viperafészek François Mauriac: Viperafészek François Mauriac: Viperafészek François Mauriac: Viperafészek François Mauriac: Viperafészek François Mauriac: Viperafészek François Mauriac: Viperafészek François Mauriac: Viperafészek François Mauriac: Viperafészek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szerző talán leghíresebb műve, a Viperafészek is az egymást rosszul szeretők regénye, amelyben Mauriac a látszólag rendezett életű nagypolgári „mintacsaládokban” romboló hazug, álszent erkölcsök hatását írja le, a bűnt és a belőle következő bűntudatot állítva a középpontba. A regény főhőse a család feje, az apa, aki azért lett gonosz, mert sohasem szerették, és arra büszke, hogy mindenkivel meg tudja gyűlöltetni magát. És mégis… Lassanként kiderül, hogy az apa nem olyan megátalkodottan bűnös, mint amilyennek látszik, és a családja nem olyan ártatlan, mint amilyennek hisz és láttatja magát. Az apa is vágyott arra, hogy szeressen és szerethessék, de azon az éjszakán amikor megtudta, hogy felesége nem szerelemből ment hozzá, ezt az érzést kivetette szívéből. Legalábbis ő azt hitte. Ám élete alkonyán részvét ébred benne szerencsétlen unokája iránt és újjáéled benne a szeretet, amely megváltoztatja egész életét és énjét.

Eredeti megjelenés éve: 1932

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Európa Zsebkönyvek Európa · Halhatatlan könyvek

>!
Európa, Budapest, 2000
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630764954 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Európa, Budapest, 1985
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 963073785X · Fordította: Benedek Marcell, Brodszky Erzsébet, Pór Judit
>!
Európa, Debrecen, 1976
362 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630705087 · Fordította: Benedek Marcell, Brodszky Erzsébet, Pór Judit

5 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 14

Most olvassa 3

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
François Mauriac: Viperafészek

Viperafészek. Vipera, hüllő, csúszómászó, tekergőző kígyó. A legbaljósabb állat szimbólum a Bibliában. És a bibliai példázat erre a történetre is igaz lehet, hiszen a női könnyelműség, néhány óvatlanul elejtett mondat okozza, hogy a mérgező, káros tudás felszínre kerül, és ifjú szereplőink gyorsan kiűzetnek a Paradicsomból.
A szerelmi házasság felhőtlen hónapjait felváltja a kétkedés, az érzelmi elhidegülés, majd a nyílt ellenségeskedés, amiben a közös gyerekek és unokák is fegyverré válnak.
A mű tulajdonképpen egy öregedő ügyvéd naplója, vádbeszéde felesége ellen, aki sérelmeinek elpanaszolása közben önmagát sem kíméli. Lenyűgöző pszichológiai éleslátással ostorozza saját hibáit, és egyre inkább kirajzolódik előttünk egy anyagias, a pénzhez minden ésszerűségen túl ragaszkodó, még szerelmében is fukar, garasoskodó, birtoklásra törekvő, zárkózott férfi képe. Már kora ifjúságától szerethetetlennek tartja magát, és minden vele történt eseményben, felé tett gesztusban ennek a szerethetetlenségnek a bizonyítékát látja. A naplóírás, a sorsösszegzés vezeti végül rá arra, hogy életének talán egy másik olvasata is lehet, és hogy elsősorban saját gyanakvása, ridegsége, távolságtartása idegenítette el tőle a hozzátartozóit. Halála előtt még át tudja élni a katartikus változást, el tudja engedni az óriási vagyont, amiért reszketnek, szűkölnek a körülötte élő rokonok, és megtalálja a szeretetteljes utat mások felé.
A könyv olvasásakor számomra az jelentette a legnagyobb élményt, ahogy a történelmi regény kulisszái, díszletei, a ma már idegennek ható vallási viták felszíne alól kiemelkedett egy máig érvényes, időtlen mögöttes tartalom. Mauriac megmutatja, hogy az ember hogyan veszi magát körül félelemből, kishitűségből, előítéletekből épített áthatolhatatlan falakkal, és mennyire elzárkózik az új élményektől, a változástól, inkább korlátolt múltjának, torz világnézetének forgatókönyvét ismételgeti újra meg újra.
Időtálló, súlyos lélektani regény.

6 hozzászólás
SteelCurtain>!
François Mauriac: Viperafészek

Csak ne engedjétek azt a szegény védtelen viperát Mauriac kígyófészkébe. Igaz, hogy a kis ártatlan csúszómászó méregfogat kapott a természettől, de mi az a méregfog az igazi halálos eszközhöz, a gyűlölethez képest? Az ősember szakócája is hatásos fegyver, míg a túloldalról nem ólomgolyók és ideggázzal töltött gránátok repülnek felé. A csóró kis vipera is hirtelen ilyen elavult fegyverzetűvé válik Mauriac nagypolgári környezetében. Igazi nehéz fegyverzetű gyűlölet zsúfolódik össze ezeken a lapokon. Engesztelhetetlen és mindent átszövő gyűlölet. S ha olykor abba a téves hitbe ringatnánk magunkat, hogy ez a mindent felemésztő érzelem egyirányú, akkor az író gyorsan kiábrándít minket. Túl realisztikus ez a könyv ahhoz, hogy akár egyetlen szerethető figurája legyen. Mégis lehetetlen letenni, félbehagyni. Mágikusan lapoztatja, olvastatja magát. A szeretethiány, a pénz, bármi oka lehet a gyűlöletnek. Ez nem egyszerűen jó könyv, ez zseniális mű. De ha befejeztük, utána nem árt valami vidámabb tevékenységbe, vagy egy könnyedebb könyvbe kezdeni, mert ez ám nagyon beleivódik az emberbe, és elkezdi rágni azt a rejtett áramkört, melyet régimódian léleknek szokás nevezni.

n P>!
François Mauriac: Viperafészek

„Nem, nem a pénzt szerette ez a fösvény, nem bosszúra éhezett ez a dühöngő őrült. Szerelmének igazi tárgyát megismeritek, ha lesz erőtök és bátorságotok, hogy meghallgassátok ezt az embert utolsó vallomásáig, amelyet a halál szakít félbe…”

Becsuktam, s nem tudtam másikat elkezdeni.

1 hozzászólás
gyuszi64 >!
François Mauriac: Viperafészek

2020/28. otthoni polc

A szerző legjobb (kis)regénye (ötöt ismerek), számomra elsősorban azért, mert bizonyos határok (értékek, formák, képek) elmosódott keretekkel jelennek meg.
A precíz Mauriac emberképe mindig sötét volt, ebben a regényében is az – de az összes szereplő „sötétsége” emberi, a tűréshatáron belüli marad. Vagy itt vannak a nők, akikről Mauriac véleménye általában még feketébb – most azonban az összes női szereplője a konvencionális társadalmi szerepét játssza el. Központi gondolat az örökösödés kérdése, de erre megnyugtató választ most sem kapunk, amúgy sincs. A főhős nem jár úgy, mint Gárdonyi öreg tekintetese, és az örökösök is akkor jutnak a pénzhez, amikor szükségük van rá, amikor még nem késő – de mégis, túl késő már az összes szereplőnek…

Más műveiben is megcsodálhatjuk Mauriac páratlan emberismeretét és rajztehetségét, de ez a regény egészen bámulatos munka. Összetett mű: fél évszázadot átfogó családregény, szuggesztív hangulatú napló (leginkább Böll: Biliárd fél tízkor az ideillő hasonlat), és legalább annyira francia, azaz nemzeti, mint amennyire magyar mű Máraitól a Gyertyák. És nem a francia galantériára gondolok (A. France), hanem inkább a vidéki birtokosokra, az üzletemberekre, a szolgálók életére vagy akár a francia kereszténységre. (A vallásháborúk és a nagy forradalom óta mindig különleges volt a francia egyház helyzete. Sokáig azt hittem, ez a regény is vallásellenes, de ez a fránya Mauriac nem ilyen egyszerű figura. :) ) De még a cím is összetett – és most abbahagyom, inkább tessék olvasni a regényt.

Aminek első részében inkább a feszültség dominált, a másodikban felgyorsultak az események, míg a végén aztán gondolkodhattunk. (Először azt hittem, a regény befejezésekor felesleges a két levél, de nem az, megvan a helyük a történetben.)

Sokáig vártam az olvasással (35 éve ott várt a könyv a polcomon), de megérte…

3 hozzászólás
Chöpp >!
François Mauriac: Viperafészek

Elolvastam, de közben belepusztultam a fájdalomba és a gyönyörbe. Ez aztán tud, ez a François Mauriac!

ppeva P>!
François Mauriac: Viperafészek

Mint ahogy van olyan szó, hogy „szeretkezni”, olyan szónak is kellene lenni, hogy „gyűlölközni”. Milyen jó is „gyűlölközni”, pihenteti, feloldja az embert.

Erről a gyűlölközésről szól a könyvben található négy kisregény. Mintha pszichológiai esetleírásokat olvasnánk – hogyan mérgezik meg egymás és családjuk életét a gyűlölköző emberek. Persze kifelé szeretetet kell mutatniuk, mert a látszatnál nagyobb úr nincsen. Annak érdekében még a boldogságot, örömet, szép életet is be kell áldozni. Hiszen minden félnek az lenne az érdeke, ha nem kínoznák tovább egymást, inkább futni hagynák és nem mérgeznék képletes és konkrét mérgekkel a gyűlölt másikat. Még az egymást szeretők (?) is milyen vaskarommal szorítják szeretetük áldozatát!
A szeretet-gyűlölet játszma másik, legalább ilyen fontos láncszeme a cím-rang-pénz-erdőbirtok-kastély. Az egyik fél „felemeltetett” egy-két grádiccsal feljebb, „felházasodott”, és ezért könyörtelenül szenvednie kell a lenézéstől, megvetéstől, nemszeretéstől, kihasználástól. Ez is fontos oka annak, hogy nem engedik el egymást, amolyan róka-fogta-csuka helyzetbe merevednek bele.
De valójában senki sem szeretetre méltó a könyvben. Nyomasztó együtt ez a sok gonosz, gyűlölködő, esendő, vagy akárcsak visszataszító ember.
Jó könyv ez, de az embernek még az életkedve is elmenne tőle, ha hagyná…
Azért a könyv elején az ajánlás is önmagáért beszél:

Bátyámnak, Pierre Mauriac doktornak, a bordeaux-i egyetem orvoskara professzorának
Rábízom ezeket a beteg embereket, szeretetem jeléül.
F. M.

patakizs>!
François Mauriac: Viperafészek

Nagyon fanyalogva vágtam bele, valahogy most nem vagyok ráállva a nagy klasszikusokra, mégis belelendültem a végére. Illetve a végére megint picit leeresztettem. Az első történetet (Anyaisten) simán csak nagyon betegnek találtam, bár az író nagyon jól ábrázolta azt a tipikus emberi jellegzetességet, hogy legtöbbször akkor döbbenünk rá dolgokra, amikor már nem tudjuk visszacsinálni őket. A második történet (Thérèse Desqueyroux) már jobban tetszett, amennyire nyomasztó az egész, olyan jól esett, hogy a végén felvillan egy reménysugár, és a férj és a feleség szinte már kulturáltan viselkedik egymással. A Viperafészek volt számomra a kötet legkiemelkedőbb elbeszélése, Mauriac mesterien alakítja a történetet, és itt is nagy tanulság, hogy hányszor élünk úgy valaki mellett évekig, hogy egy múltbeli félreértés miatt nem tudunk ismét közös nevezőre jutni. Itt eléggé feszült lettem, hogy nyitva maradt a történet vége, a főhős személyiségéért csillagos ötös az írónak. Az utolsó történet kissé lerontotta az összhatást, picit összecsapottnak éreztem, illetve tudom magamról, hogy nem szeretm azt, amikor egy történetben csak a borzalmas dolgok történnek meg. Nagyon sajnáltam a „kis idétlent”, bár nem tudom, hogy ha spoiler

sztinus>!
François Mauriac: Viperafészek

Ez egy kemény könyv.
Ismét leírom,hogy a franciák csodálatosak.Ez a regény amit az érzelmi gazdagságával hoz,az zseniális.Nagyon mélybe visz.
Franciákat es Mauriacot mindenki többet olvasson!!!

Ibanez P>!
François Mauriac: Viperafészek

Ezt a könyvet olvasva az ember akaratlanul is elkezdi szemlélni önmagát, múltját, családjához-idegenekhez való viszonyát, keresni kezdi, vajon ő is mutat ilyen gyűlölködő avagy szeretteivel szemben közönyös jellemvonásokat vagy sem. Furcsamód a kötetben szereplő egyik embert sem lehet gyűlölni, sem szeretni. Nem lehet hibáztatni az elbeszélő nagyapát (bár azért valljuk be, drukkolunk neki, hogy kiderüljenek a családtagok stiklijei és végül pénz nélkül hagyja az egész bagázst… :-D), szóval nem lehet hibáztatni, mert valahol nála nagyon fiatalon romlott el minden. Amire aztán rátett egy lapáttal, hogy egy pénzéhes családba házasodott be. A másik oldalon a leszármazottakat se lehet nagyon hibáztatni, bár azért megvolt mindenük, nem lehet azt mondani, hogy szegénységben nevelkedtek, megkaptak mindent és más ember azért összetette volna a két kezét. Ugyanakkor a pénzéhes felmenőktől olyan neveltetésben volt részük, ami már megalapozta későbbi, felnőttkori sorsukat, párválasztásukat, gyermekeik – hasonló – nevelését és így az örökségre való sóvárgást. Robert személyében az el nem rontott, de tehetetlen kisember is megjelenik, megvallom, nekem az ő alakja még visszataszítóbb volt, mint a saját „jogaikért” legalább küzdeni próbáló féltestvéreké.

Azért mennyire furcsa, hogy ha Isa azon az éjszakán nem mondja ki azokat a mondatokat, talán tényleg minden másképp alakul…

anesz P>!
François Mauriac: Viperafészek

Mit tesz a gyűlölködés egész életen át egy emberrel és a családjával? Naplóregény.spoiler Ezt azonban a vallásos családban csak az egyik unoka érti meg. A hit és a vallásosság szembeállítása nagyszerűen kiábrázolódik. A hit nélküli keresztyénség taszításának gyönyörű példája.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Vannak emberek, akik csak valaki ellen tudnak szeretni. Annak a jajszava löki őket a másik felé, akit elhagynak.

Anyaisten

Chöpp >!

Ha végigtekintjük életünket, úgy érezzük, hogy mindig elválasztott bennünket valami azoktól, akiket a legjobban szerettünk: talán mert ha mellettünk él a szeretett teremtés, az épp elég ahhoz, hogy kevesebbre becsüljük.

Anyaisten

2 hozzászólás
Ceri>!

Lehetséges, hogy közel fél évszázadon át csak egyik oldalról figyeljük azt a lényt, aki megosztja életünket? Lehetséges-e, hogy megszokásból megrostáljuk szavait és gesztusait, s csak az marad meg bennünk, ami táplálja a sértődöttséget és növeli a haragot? Végzetes hajlam van bennünk, hogy leegyszerűsítsük az embereket, elvessük mindazokat a vonásokat, amelyek enyhítenék a túlzást, emberibbé tennék a torzképet, amelyre gyűlöletünknek szüksége van a maga igazolására…

138. oldal

Ibanez P>!

… mert árnyék csak ott van, ahol valóság is van: maga az árnyék is valóság.

Ibanez P>!

Az ellenség táborozott itt éjszaka; haditanácsot tartott a szabad ég alatt. Itt, nálam, az apám ültette fák tövében arról tanácskozott, hogy engem gyámság alá helyezzen vagy bezárasson. Egy alázatos percemben szívemet viperafészekhez hasonlítottam. Nem, nem: nem bennem van a viperafészek, a viperák kikeltek belőlem, egymásba gomolyodtak ezen az éjszakán, ők alkották ezt a borzalmas kört a tornác előtt, s a föld az ő nyomukat viseli még.

Nazanszkij >!

[…] talán nem is tudtuk – se te, se én –, hogy mennyire szeretjük a pénzt…
Nem, igazságtalan vagyok. Te sohasem szeretted, csak a gyerekekért. Talán megölnél engem, hogy őket vagyonosabbá tedd, de az ő kedvükért még a kenyeret is elvonnád a szádtól.
Én azonban… én szeretem a pénzt. Nekem biztonságot ad. Ameddig én vagyok a vagyon ura, nem tehettek ellenem semmit. „A mi korunkban már oly kevésre van szükség” – mondogatod te. Micsoda tévedés! Az öregember csak annyit ér, amennyi a vagyona. Amikor nincs semmije, sutba dobják. Nincs más választásunk: a kolostor vagy a menedékház, vagy a vagyon. Polgári családokban jobb formák között hányszor láttam megismétlődni ugyanazt a históriát, hogy a paraszt éhen engedi halni az öregjeit, miután kifosztotta. Hát igen! Én félek az elszegényedéstől. Azt hiszem, sohasem gyűjthetek elég aranyat. Benneteket vonz, engem oltalmaz.

32–33. oldal, Első rész, 3 (Irodalmi, 1966)

Kapcsolódó szócikkek: pénz · vagyon
motyi11 P>!

    Megfogtam a kezét, mint egy boldogtalan gyermekét; s ő mint egy gyermek hajtotta fejét a vállamra. Az én vállamra, mert éppen én voltam ott; az agyagos föld is megkapja a lehulló barackot. A legtöbb ember csak úgy választja meg egymást, mint ahogy a fák is egymás mellett nőnek, és növekedve gallyaik összebonyolódnak.

80. oldal (Európa, 1957)

Chöpp >!

Alig hunyt ki a nap-anya, s a fiú, kizökkent föld, már a semmiben kering.

Anyaisten

ppeva P>!

Egész ifjúságom hosszú öngyilkosság volt. Igyekeztem készakarva nem tetszeni, attól való féltemben, hogy amúgy sem tetszem.

189. oldal (Viperafészek)

Bartos_Barna>!

Erre a háborúra kell most rátérnem. Nem bírom többé erővel az írást, pedig utálok lefeküdni, kinyújtózkodni még akkor is, ha a szívem megengedi. Az én koromban az álom felkelti a halál figyelmét, nem szabad halottnak tettetni magunkat. Addig, amíg talpon vagyok, az hiszem, nem tud elérni. A fizikai félelem, az utolsó csuklástól való félelem az, amiért rettegek tőle? Nem azért, hanem mert ő az, aki nincs, az, amit csak ezzel a jellel lehet kifejezni: -.

Első rész, 6-ik fejezet, 58. old.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: A varázshegy
Albert Camus: Közöny
Knut Hamsun: Éhség
Italo Svevo: Zeno tudata
Guy de Maupassant: Egy élet
Guy de Maupassant: Egy asszony élete
Sigrid Undset: Kristin Lavransdatter
Romain Gary: A virradat ígérete
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
John Steinbeck: Egerek és emberek