Tékozló ​szív 25 csillagozás

François Mauriac: Tékozló szív François Mauriac: Tékozló szív François Mauriac: Tékozló szív

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagy ​utat jár be Thérése, a szenvedélyes lelkű, önnön énjét kereső, fiatal vidéki lány, míg a család fullasztó levegőjéből eljut a házasság ridegebb, fojtogatóbb börtönébe, és onnan a bűn, a gyilkosság küszöbére. Később, független asszonyként éli a világát Párizsban, de tette börtönéből végleg szabadulni sosem tud. Ki-kitör, felszárnyal, tékozló szívvel keresi az igaz szeretetet, a beteljesülést ígérő szerelmet. Hiába bőkezű és nagyszívű, rabot kereső szíve rabul esik az alantas érzéseknek: kihasználják, becsapják, kifosztják. Öregedő asszonyként még egyszer megperzseli a szenvedély, de visszahőköl; utolsó szerelmét a lányának adja – talán még jóváteheti régi bűnét, kiengesztelheti a sorsot…
Mauriac két regényben és két elbeszélésben követi hősének, Thérése-nek buktatókkal teli életútját, és miközben mély részvéttel hajlik az emberi lélek oly veszélyes örvényei fölé, mozgató erőinek megismerésére, megértésére törekszik. Ki ez a Thérése? Méregkeverő? Gyilkos? Bűnös vagy… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1998
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630764350 · Fordította: Brodszky Erzsébet, Pór Judit
>!
Kriterion, Bukarest, 1979
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 963071759X · Fordította: Brodszky Erzsébet, Pór Judit
>!
Európa, Budapest, 1961
keménytáblás

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

eme>!
François Mauriac: Tékozló szív

Mauriac egyike azon szerzőknek, akikkel méltatlanul mostohán bánunk itt, a Molyon (is). Alig-alig olvassuk, pedig zseniálisan ír. Remek mesélő, szövegei olvasmányosak, szinte letehetetlenek, egyszerre gyönyörűek és fájdalmasak. Mert az, amiről ír, bizony nagyon nyomasztó tud lenni. Az, ahogyan leás a lélek viperafészkébe, egyszerre lenyűgöz és elborzaszt.
A Tékozló szívben a főhősnő, Therese Desqueyroux lelkének titkai, vágyai és bűnei négy kisregényben tárulnak elénk, életútja négy stációjának rajzában. A belső történéseket, a lélek vívódásait előtérbe helyező tömör és intenzív történetfoszlányok révén Mauriac nemcsak egy okos, szabad szellemű, egyenes és nyílt fiatal lány „gyűlöletessé” válását, az emberi lélek ellentmondásosságát vizsgálja. Nemcsak egy érdekes, komplex karaktert épít fel, hanem egyben rávilágít a múlt század első felének társadalmi korlátaira, a vidék, a tanyavilág (nem utolsó sorban erkölcsi) széthullására, a szigorú, ám lélektorzító keretekre, a börtönre, amelyben többé-kevébé jól eljátszott szerepek szorításában vergődik mindenki, amelyben az érzéseket is osztályozzák, skatulyázzák és elkülönítik egymástól, mit sem sejtve arról az örvényről, amelyet ezek alkotnak, és amely bármikor a mélybe ránthatja az embert.

Mauriac alámerül a miértek keresésébe, több síkon vizsgálva a szabadság és az erkölcs kérdését, az egyén kiteljesedésének, önmegvalósításának lehetőségeit és határait. A bűnt és a bűnhődést. A múlttól való szabadulás és az újrakezdés lehetőségét-lehetetlenségét. Földi és belső (égi?) törvényszékeket. Az ember menekülését önmagától önmaga felé. A kudarcokat, a ballépéseket. A magányt, a kivetettséget, a társadalom és az önmagunk által bezárt ajtókat. Nem áltat minket, kíméletlenül felmutatja az ember esendőségét, gyengeségét, önmagával vívott harcait. Többnyire belső monológok, fel-felvillanó epizódok, hirtelen váltások révén érzékelteti a feszültséget, a nyugtalanságot, a szinte kétségbeesett (és hiábavaló) kiútkeresést.
Mauriacnál nem nagyon találunk szeretnivaló karaktereket – magányukba, önzésükbe, (fizikumuk által is tükrözött) megnyomorított lelkükbe gabalyodott, gúzsba kötött emberekkel találkozunk, akik néha maguk is elrettennek önmaguktól, de képtelenek felülemelkedni lélektelenségükön. Közben, a keserűség mögött, mellett minden sorban érezhető az elbeszélő mély humanizmusa. Az emberből való kiábrándulás és az ember iránti szeretet összefonódásának olyan intenzitása süt az írásokból, amely mellett nem lehet csak úgy elsétálni.
Hónapokkal ezelőtt olvastam ezt a kötetet, és még mindig érzem a hatását, benem van a hangulata. Ahogy a Viperafészeké is, pedig azt jó két évtizede olvastam. Nem sok ilyen szerzővel szokott az ember találkozni.

4 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
François Mauriac: Tékozló szív

Mauriac az egyik kedvenc francia íróm, akit igazán az előző évben ismertem és szerettem meg. A lélek mesterének tartom, kifinomult érzékkel, nagy érzékenységgel ábrázolja műveiben szereplői lelki világát, annak minden rezdülését. Nem a cselekményre, sokkal inkább a lelki folyamatokra helyezi a hangsúlyt.

A Tékozló szív is mély benyomást tett rám, élményt nyújtott, de nem lépett első helyre a szerzőtől eddig olvasottak között. Alkalmanként kissé lassan döcögősnek, néhol túlírtnak éreztem, mindez mégsem hagyott bennem kellemetlen emléket a főszereplő, Thérése életének, sorsának megismerésében.

Nem egyszerű sorsot adott neki Mauriac! Összetett, visszás és kiismerhetetlen lelki világa az olvasót is megdolgoztatja, kimondottan ambivalens érzéseket keltett bennem. A sajnálat és a szánalom – olykor haraggal vegyítve – váltogatta egymást folyamatosan. Sajnáltam, mert a szerelem áldozata lett, és egy szörnyű tévedés keresztjét hordta magán élete végéig, ugyanakkor érthetetlen, szánni való volt egyetlen gyermekével, Marie-val szembeni fellépése, rideg távolságtartása.
Szíve megkérgesedett az évek és a terhek súlya alatt, nem képviselte, képviselhete saját érdekeit, nem harcolt igazáért. Nem is tehette, hiszen előítéletek, mások feje felett örömmel pálcát törő, saját bűnösségét „feledő”, rosszindulatú közeg vette körül.
Ez a regény a lélek vergődéséről szól, tükröt tartva a könnyen hozott ítélet, előítélet, a megkövesedett szívek felé.

3 hozzászólás
Bleeding_Bride IP>!
François Mauriac: Tékozló szív

Eszméletlen, milyen jól esett a lelkemnek ez a kötet, és milyen nagyon lassan ízlelgettem, hogy nehogy elfogyjon.
Hirtelen nem is tudok felidézni az elmúlt időszakból olyan olvasmányt, aminek a nyelvezete ennyire rabul ejtett volna. Nem akartam falni az oldalakat, nem volt fontos, hogy mi történik majd ezután, semmi nagy titkot nem tartogatott a lezárás, de ahogy sodort az író Thérése életútjának lapjain, azt annyira jó volt és kellemes kóstolgatni. Ilyen egy igazi jól megírt könyv kérem, ez az igazi csillagos tízes fordítómunka.

A lelki táplálékon túl a történetből is megkaptam azt, amit sok más regénynél szeretek kitalálni: a tettek következményeit a szereplők életére és azok jövőjét. A kötetben két kisregény és két novella van, viszont teljesen egységesen kapcsolódnak egymáshoz. Az első kisregény, ha nem a végkifejlettel kezdődne, egy bonyodalmas, drámai regényt is megérne, helyette megkapunk minden információt röviden, tömören – de nem hiányosan – majd azt követően, mintegy villanások, rövid jegyzetek, spontán képekben kikerekedik a szereplőink teljes élete, az a sors, ami a fő cselekmény következtében rájuk várt.

Nem vagyok különösebben „szerző-centrikus”, kedvencet sem szoktam első olvasatra kiáltani, de mostantól Mauriac könyveket keresek.

FORTUNATA P>!
François Mauriac: Tékozló szív

Mauriac kiválóan alkotta meg a főszereplő karakterét. Bár nem tudok azonosulni vele, mégis figyelemre méltó.
Befészkelte magát a gondolataimba. Úgy érzem, mintha személyesen ismerném ezt a bizonytalan, szorongó, labilis fiatal nőt, akit a függetlenség utáni vágya hajt, majd amikor ezt eléri nem tud vele mit kezdeni. Önállósága teher, bűnétől szabadulni nem tud.
Szenved. Sajnálja és sajnáltatja, utána vádolja, majd megveti, aztán mentegeti magát. Rapszódikus viselkedésével őrületbe kerget másokat is.
Vajon áldozat volt, mielőtt bűnös lett?
Szánni-, vagy elítélni való?
Az egoizmusa, vagy a körülményei miatt került ilyen helyzetbe?
Mennyiben felelős a környezet ilyen esetben?
Az író nagyszerűen ábrázolja az 1930-as évek Párizsát, a nők társadalmi helyzetét, különös érzékenységgel mutatja be Therese lelki vívódásait, az érzelmek széles skáláját váltva ki az ovasóból.

Mónika_K >!
François Mauriac: Tékozló szív

Pár éve teljesen véletlenül láttam a tv-ben a könyv alapján (vagyis csak az első rész, a Thérèse Desqueyroux alapján) készült filmet, és utána rögtön fel is került a várólistámra ez a könyv. Azóta már nem emlékszem teljesen a film minden részletére, de az biztos, hogy sokkal jobban tetszett, mint most a könyv.
Az elején még sajnáltam Thérèse-t, sőt, tetszett a bátorsága, amivel megpróbált változtatni az életén De ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre kevésbé szerethető. Az utolsó rész, Az éjszaka vége már egy megkeseredett, idős (bár igazából nem az, hiszen csak a negyvenes éveiben jár), zavarodott nőről szól, aki iránt már semmi szimpátiát nem éreztem – pár száz oldal alatt teljesen megváltozott a főszereplőről alkotott véleményem. Valószínűleg a végére kialakult kép is nagyban befolyásolja azt, hogy nem nyerte el a tetszésemet a könyv. Azért a filmet valószínűleg megnézem valamikor még egyszer.


Népszerű idézetek

Mária P>!

[…] úgy mondják, hogy ha ég a tűz, nincs egyedül az ember.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
Bleeding_Bride IP>!

Thérése, sokan azt mondják majd, hogy nem is vagy.

(első mondat)

FORTUNATA P>!

Leveleink nem annyira valóságos érzéseket fejeznek ki, inkább amit éreznünk kell, hogy örömmel olvassák őket.

28. oldal

FORTUNATA P>!

Mindig is az volt a rögeszmém, hogy felnyissam a szemét mindenkinek; nem nyugodtam, míg mindenki tisztán nem látott körülöttem. A világnak részt kell vennie a kétségbeesésemben. Nem értem meg, ha valaki nem kétségbeesett.

172. oldal

hollow_crown>!

Szerettem? Nem, de annyit szenvedtem ott, hogy az szinte ugyanaz.

hollow_crown>!

Azt szerették volna, ha én is sopánkodom. Nem értik meg, hogy én elfogadom a kort, amiben élek.

hollow_crown>!

Még az éjszaka sem bizonyos, hogy megszabadulok a tudattól: mit követtem el életem egy pillanatában: napról napra néhány cseppet csöpögtettem egy csészébe, pohárba: és a halál csírázott ki abban a nagy testben; láttam, hogyan terebélyesedik ki a halál a férjemben, mint egy gondosan öntözött növény.

hollow_crown>!

Nevetségessé válnék, ha elbeszélném, hogy mindig a szívem veszejt el, és az ment meg, a szív. Elveszejt: szomorú kalandokba sodor, és megment, amikor nem engedi, hogy csupán a test kapja meg a táplálékát. Ugyan, Thérése, miről akarod magad meggyőzni? Mintha te is nem tudnál, csakúgy, mint bármelyik asszony, rosszat elkövetni? Tudok, persze, de ha másnap számot vetek: gyönyört, undort összemérve, az irtózás kerekedik felül.

hollow_crown>!

Magának azonban, bocsássa meg az őszinteségemet, elvégre lehetséges, hogy mégis tévedek, fogadni mernék, hogy nagyon beteg a lelke, iszonyatosan beteg, de még él. Igenis! Sőt, túlárad benne az élet. Amióta figyelem, állandóan ez az ellentét kísért: hogy milyen életet élhetett idáig, és milyen lehetőségei… Nem bántom meg asszonyom? Kinevet?


Hasonló könyvek címkék alapján

Madame de Lafayette: Clèves hercegnő
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Émile Zola: Állat az emberben
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Patrick Modiano: A Kis Bizsu
Patrick Modiano: Felejtett álom
Patrick Modiano: Dora Bruder
Patrick Modiano: Nászút
Anatole France: A vörös liliom
Patrick Modiano: Hogy el ne tévedj