Regények 18 csillagozás

François Mauriac: Regények François Mauriac: Regények

Mauriac négy legizgalmasabb, legdrámaibb kisregényét olvashatjuk ebben a kötetben: ifjúkora egyik első remeklését, az Anyaisten -t, érett kora két mesterművét, A szerelem sivatagá -t és a Thérése Desqueyroux -t, s végül öregkora egyik remekművét, A kis idétlen -t, amely Mauriacot ma is tehetsége töretlen fényében mutatja.
Az Anyaisten a zsarnoki, a kisajátító, anyai szeretet drámája, A szerelem sivataga a pusztító, sóvárgó, beteljesületlen szerelem kétszólamú története, a Thérése Desqueyroux egy önnön énjét és útját kereső, szenvedélyes lélek fényárny-játéka, és A kis idétlen egy szeretetre vágyó, megnyomorított gyermeklélek gyötrelmes tragédiája.
Csodálatosan sűrített, belülről ízzó stílusával Mauriac egészen átszellemíti, a nagy emberi sorstragédiák közelségébe emeli ezeket az alapjában mindennapi szerelmi és családi históriákat.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1975
342 oldal · ISBN: 9630700646 · Fordította: Brodszky Erzsébet, Pór Judit
>!
Európa, Budapest, 1970
342 oldal · puhatáblás · Fordította: Brodszky Erzsébet, Pór Judit

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

gyuszi64>!
François Mauriac: Regények

„Ez az ember egy csoda” – írja @Chöpp az alkotóértékelésében, és igaza van, Mauriac eszméletlenül jól ír. Egyszerű, hétköznapi témákat boncolgat, szenvedéllyel és feszültséggel teli történeteiben. A Nobel-díjat soha nem adták ingyen, így a továbbiakban azt igyekszem megindokolni, miért is nem adtam 5 csillagot a négy remekműre…

Az első ismerkedésünk a kezdő kisregény, az Anyaisten volt, s számomra ez is maradt a leghatásosabb mű. Nagyon szuggesztív, nagyon kidolgozott, mélysötét képet fest az emberekről – és igen nehéz írás. (Különösen a nőkről negatív a szerző véleménye, és ezen az sem segít, hogy a férfiak is rendre megkapják a magukét…) A kíméletlen emberi agresszió és számító racionalitás ábrázolása Goldingra emlékeztet, vagy egy másik példa a szintén nehéz témákhoz nyúló Zweig. De az utóbbit menti a sugárzó humanizmusa, az előbbit pedig (állítólagos) aggódása az emberekért. És Mauriac?

Az ő mentsége a pedantéria. Nagyon pontos, nagyon precíz, az aprólékosan kidolgozott művei szinte pszichológiai esettanulmányok. Mindennapi történeteket elemez részletesen, több szereplő nézőpontjából megvilágítva, tartalmas mondatokban, sűrű sorokban. A cselekményhiányos történetek erejét ezek a szenvedélyes lélektani búvárkodások adják.
(De ha összevetem pl. a frissen olvasott Vercors-ral, látszik a történetszövés hátránya is: meglehetősen szűk az írások témaválasztása, a tartalmi kerete.)

Legjobban talán A szerelem sivataga és A kis idétlen tetszett. Az előbbi könnyebben olvasható a többinél, bár terjedelmesebb, kissé túlírt; míg az utóbbi ereje számomra az egyik lehetséges értelmezés, a nevelő (tágabban a felnőttek) felelősségének felvetése.
A Théres Desqueyroux pedig megkapja tőlem a legérdekesebb címet.

Mindenki bakancslistáján szerepelnie kellene egy Mauriac-műnek, épp ezért nagyon meglepő, hogy a nemzetközi 1001 listán egyetlen írásával sincs ott. (Miközben például a „Mau” keresés kiadott három-három Maupassant és Maugham művet, és kíváncsiságból kaptam tíz (!) Coetzee-t…)

***
Egy érdekesség: Az eredetileg 18 Ft-os könyvben találtam egy 84.IX.18-i antikváriumi vásárlási blokkot, 12 Ft-ról. Imádom a múlt ezen nyomait, jól datálhatóan a katonaság után voltam, elsőéves egyetemista, és az Európa Zsebkönyves korszakomat éltem. Ugyanakkor itt a kedves figyelmeztetés: ez a könyv abban az időben került fel a (képzeletbeli) várólistámra, és látható, mennyi idő múlva sikerült elolvasnom… :)

olvasóbarát >!
François Mauriac: Regények

Gondolom nem véletlen, hogy Mauriac bátyjának, az orvosprofesszornak ajánlotta ezt a kötetet, rábízva ezeket a beteg embereket. Mert valóban sok gyógyítani való akad itt. Senki sem él kiegyensúlyozott, boldog éltet, fojtogató a légkör: anya gyermek, házastársak és szerelmesek vergődnek a „szerelem sivatagában” vagy az „összefüggő jégréteg” alatt. Az Anyaisten nem tűr a fiával kapcsolatban „se munkát, se szórakozást, se reménységet, se szerelmet versenytársul.”
A szerelem sivataga valóban sivatag, oázis nélkül, Maria Cross képes érzelmeket kelteni apában és fiában, de ezek a kapcsolatok halálra ítéltek.
Thérése Desqueyroux számára nincs kegyelem abban a környezetben, amiben él. Férje és annak családja tökélyre fejlesztette „a keréknyomhoz igazodás” szabályát, a látszat számít egyedül, amely megakadályozza a családtagokat, hogy a saját életüket éljék, helyüket keressék a világban. Végül mégis adódik egy lehetőség, hogy Thérése saját életét élje, de az író nem foglal állást, nem zárja le a történetet, hogy ebben az életben mennyire lehet sikeres.
A kis idétlen című írásban az anya nem tudja elfogadni gyermekét. Ez talán a kötet legszomorúbb története, a szereplők egymás áldozataivá válnak.

Száraz_Krisztián>!
François Mauriac: Regények

„…Egy vallomás, egy lélekelemzés, egy jellem vagy egy táj bemutatásában mindig szinte hallani véljük azt az egészen mélyről jövő, tikkadt, forró, érzékeny hangot, amely legszebb lapjain leginkább egy gordonka zengésére emlékeztet… Egy olyan világ közepén, amely már-már nyíltan és szemérmetlenül tetszeleg külsőleges jómódjával s végletes élvezettanával, Mauriac, nemcsak kitűnő regényíró, hanem lélekébresztő is, egy kiáltás a sivatagban, aki szeretné a kortársait egész-ember voltukra emlékeztetni, arra, hogy más a rendeltetésük, mint a vagyon, a tulajdon, a múló örömök vadászata.”
id. a szakdolgozatomból

„Mit is mond csak? Mivel kezdje el a vallomását? Elegendők-e a szavak, átfogják-e a vágyak, szándékok és előre nem látott tettek kusza láncolatát? Hogyan cselekszenek azok, akik bűneiket ismerik? …„Én nem ismerem a bűneimet. Nem akartam azt, amivel vádolnak. Nem tudom, mit akartam. Sohasem gyanítottam, hová ragad el ez a bennem és kívülem ágaskodó hatalom; magam is eliszonyodtam a láttán, mit pusztít el útjában…”

id. a műből (hangulat)


Népszerű idézetek

olvasóbarát >!

Valamennyiünket alakítottak meg megint átalakítottak mindazok, akik szerettek bennünket, s még ha nem voltak is nagyon kitartóak, az ő művük vagyunk- amelyt egyébként el sem ismernek magukénak, és nem is olyan soha, amilyennek megálmodták.

107. oldal (A szerelem sivataga)

olvasóbarát >!

Ha az anyja azt akarta, hogy csak általa éljen, mintegy az ő lélegzete által, se munkát, se szórakozást, se reménységet, se szerelmet versenytársul meg nem tűrt maga mellett, most diadalmaskodhat árnyai közt: alig hunyt ki a nap-anya, s a fiú, kizökkent föld, már a semmiben kering.

59. oldal (Anyaisten)

1 hozzászólás
vasmives>!

Ha szerelmi bánatom van, csak összehúzom magam, és várok, biztos vagyok benne, hogy az, akiért meg akarok halni, holnapra senki és semmi nem lesz előttem; hogy akiért annyit szenvedtem, egy pillantást sem ér meg nekem: iszonyú szeretni, és szégyenletes nem szeretni már…

191. oldal, 12. fejezet, A szerelem sivataga (Európa, 1975)

olvasóbarát >!

….ezt a roppant sivár,összefüggő jégréteget, amely itt minden lelket fogva tart; olykor egy-egy repedésből felbugyog a fekete víz; valaki küszködött és elmerült…. És újra összefagy a jég… mert minden ember itt is úgy, mint másutt, saját külön törvényével jön a világra; itt is, mint máshol, egyéniek a sorsok, és mégis alá kell hogy rendeljék magukat ennek a szomorú közös végzetnek; egyesek ellenállnak , ez szüli a drámákat, amelyekről hallgatnak a családokban.

243. oldal (Thérése Desqueyroux)

vasmives>!

Hihetetlen bár, de igaz:életünk tiszta hajnalain gyülekeznek már a legveszélyesebb viharok. Túlságosan kék reggelek: délutánra és estére rossz időt jelentenek.

211. oldal, 2. fejezet, Thérése Desqueyroux (Európa, 1975)

vasmives>!

…a kamaszkor vége felé mindaz, aminek be kell teljesülnie, testet ölt bennünk. Ifjúságunk küszöbén már el van vetve a kocka, már semmi sem változik; talán már gyerekkorunktól fogva: valamely meg nem született hajlamunk ott rejtőzik már a testünkben, velünk növekszik, beleilleszkedik a serdülőkor tisztaságába, s amikor férfikorba érünk, hirtelen kihajt iszonyú virága.

181. oldal, 11. fejezet, A szerelem sivataga (Európa, 1975)

olvasóbarát >!

Iszonyú Fernand-nak ez a tompa gyűlölete anyja iránt! Pedig tőle kapta örökül a lobogást… hanem az anya féltékeny szeretete fosztotta meg a fiút attól, hogy táplálni tudja magában ezt az ismeretlen lángot. Inkább nyomorék legyen, mint hogy elveszítse; csak úgy tarthatta meg, hogy védtelenné tette. Bizonytalanságot, hülye megvetést oltott belé a nők iránt. Tizenöt éves korától fogva kétféle bőről tudott: azokról, akik „be akarják hálózni”, és azokról, akik „betegségekkel fertőzik meg” az embert.

41. oldal (Anyaisten)

PK_B P>!

Ez a mostani Raymond Courreges a Duphot utcai kis bárban, ez a harmincöt esztendős fiú más ember lett volna, ha 19..-ben, filozófiaosztályos korában ott nem ül vele szemben, a hazatérő villamosban Maria Cross.

107. oldal, A szerelem sivataga (Európa, 1975)

PK_B P>!

A fontos az az életben, hogy menedéket teremtsen magának az ember.

192. oldal

olvasóbarát >!

Ha Paule a fiára gondol, gacsos térdet lát, csenevész combot, cipőre csüngő harisnyát. Szinte észre sem veszi, hogy ez a tulajdon húsából-véréből való kis lény az anyja szederszín nagy szemével tekint a világba, de gyűlöli a rosszul lélegző gyerek örökké nyitott száját, alsó ajkát, amely kissé lecsüng – nem annyira, mint az apjáé, de Paule-nak ennyi is elég, hogy arra a visszataszító szájra emlékeztesse.

291. oldal (A kis idétlen)


Hasonló könyvek címkék alapján

Luigi Pirandello: Az ezerarcú ember
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold
Romain Rolland: Az elvarázsolt lélek I-II.
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Ernest Hemingway: Különös társaság
Ernest Hemingway: Fiesta
William Faulkner: Szentély
Virginia Woolf: Clarissa
Magyar Imre: Az évszázad gyermeke
Markovits Rodion: Aranyvonat