A ​méregkeverő / Fekete angyalok 4 csillagozás

François Mauriac: A méregkeverő / Fekete angyalok

A Nobel-díjas francia író két regénye: A méregkeverő és a Fekete angyalok meggyőzően bizonyítja önjellemzésének igazát – azt, hogy a „a rettenetes és gyötrő tisztánlátás adománya” adatott meg neki. Hősei a század elejének polgári családjaiban őrlődnek, Dél-Franciaország színben, szépségben gazdag tájain, ahol a zárkózott, nagy otthonok nyomasztó, valósággal elrettentő életeket, sorsokat rejtenek: egy pusztuló életforma mérgezettjeiért és áldozataiért.
Az első regényben egy szerencsétlen, meggyötört fiatal aszony megmérgezi silány lelkű férjét – de nem kerül börtönbe: rosszabb sors vár rá, a megvetettek, a kitaszítottak, a bűntudatot mindig magukban hurcolók élethossziglani kínlódása. A második regény az elaljasodás, a bűn komor, félelmes képeit és lelki kórtörténetét ábrázolja, mindvégig izgalmas cselekmény keretében.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631503496 · Fordította: Brodszky Erzsébet, Illés Endre · Illusztrálta: Würtz Ádám

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

Nandi>!

Ám a gondolat csökönyös, lehetetlen visszafogni, oda röppen, ahova akar.

Nandi>!

Hazug szavakat mondani bárki tudhat, a test hazugságai azonban egyéb tudást kívánnak.

Kasztór_Polüdeukész >!

Ez a lombtalan, vadon erdőkben telt el, itt nem
tudták, hogy ki vagyok, pedig a fák gyerekkorom óta is-
mertek, Csak az olyan ember, mint én, szeretheti mélyen
ezt az isteni világot,amely nem mérlegel és nem ítél el
bennünket… Illatos világ, állatok világa-

nem tudja vannak szentek és elítéltek, megmentett
és elveszett emberek.

129-130. oldal

Kasztór_Polüdeukész >!

Aznap, emlékszem,három óra felé
ott ültem a napsütésben egy lezuhant fenyőfán,amelynek
hatalmas törzse,amint eldőlt, tölgyeket zúzott össze.
Kuporogva melegedtem a lehorzsolt fakéreg illatában,
ártatlanul, mint egy róka vagy nyest. Az erdő nem kért
számon semmit: mindenki, aki vele lélegzik, aki bele-
merül legtitkosabb életébe, felfalja egymást. Én is csak
egy falánk voltam az ezer között, akik ugyanebben az
órában tollukat, bundájukat, szárnyukat süteték a
napon.

130. oldal

Kasztór_Polüdeukész >!

– A pici sokkal jobban ismer engem mint az anyját.
Mihelyt meglát, rám nevet. A múltkor is, ahogy fogtam, s
Thérése el akarja venni tőlem, hangos, sírásra fakadt. Engem
jobban szeret,igen, sokszor már feszélyez is…

66. oldal

Kasztór_Polüdeukész >!

A legényéletnek is vannak
szépségei, és a halál közelesége bámulatos módon felfo-
kozta érzékét a birtok, a vadászat, az autózás, az evés – ivás
élvezete, szóval: az élet iránt!

77. oldal

Nandi>!

Amikor előre kitervelünk valamit, azt hisszük, az események majd engedelmeskednek az akaratnak, de amikor üt az órájuk: idegen, ellenséges arccal jelennek meg, rájuk sem ismerünk.

Nandi>!

Egyszerre csak egy valakire gondolhatunk. Mindig csak egyetlen lény van bennünk; a többiek életét éppen csak elhisszük…

Kasztór_Polüdeukész >!

De hol az eleje tetteink-
nek:" Sorsunk, hogyha el akarjuk különíteni, azokhoz
a növényekhez hasonlatos,amelyeket gyökerestül soha ki
nem téphetünk. A gyermekkor is valaminek a vége, az eredménye.

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Heinrich Böll: Magukra maradtak
Frans Eemil Sillanpää: Silja
Luigi Pirandello: Az ezerarcú ember
Orhan Pamuk: Fekete könyv
Kertész Imre: Sorstalanság
Albert Camus: Az idegen
Albert Camus: Közöny / A pestis / A bukás
Roger Martin du Gard: Maumort alezredes